Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-11 / 206. szám

XIV. ÉVF. 206. SZÁM. r fOiimm&Mfa BiiTiTT ■■! ... ii"j. " ' ii . f Ti r'VnT-- TiT T~7 i i Tengerentúlra vándorolnak a közép­kori festőművészet remekei Rembrandt sem álmodozott olyan összegről, amennyit ma fizetnek festményeiért Ipos? (Párizs, szeptember 9.) Különös dolog, hogy manapság, amikor az egész világon élő emberiség annyira lelkesedik mindenért, ami modern, még mindig olyan hatalmas áron cserélnek gazdát a középkori vagy régebbi mű­vészek festményei és karcai. Milliárdok urai könnyebben hajlandók egy csekket aláírni, ha Tintoretto vagy Rubens egy remekét kínálják megvételre, mintha hypermodern festményt akarnak rájuk sózni, amelyre éppen úgy rá le­het fogni, hogy naplementét ábrázol az Ad­rián, mint azt, hogy Mussolini egyéni felfogású portréja. A nagy mesterek századokra visszatekinthe­tő festményeivel kapcsolatban vagyont kitevő összegeket emlegetnek. Rubens, Rembrandt vagy Dürer egy-egy müvéért olyan árakat fizet­nek ma, amelyek koruk leggazdagabb embe­reivé tehették volna a hajdani mestereket. A világvárosok árverési csarnokaiban való­sággal ökölharc folyik gyakran a műkincsekért, amelyek maradandó értéküknél fogva, az idők folyamán szentséggé magasztosultak a duzzado- zó tárcája milliomosok előtt. Ahol vagyonok röpködnek a levegőben. Vessünk egy pillantást egy párizsi árverési csarnokba. A terem feketéllik a megjelent érdeklődök tömegétől. A kikiáltó megjelenik kalapáccsal a kezében. Moraj fut át a zsúfolt csarnokon, noha mindenki jól tudja, hogy a derék embernek a ka lapács üzleti kelléke és nem akar vele senkit megrendelésre, vagy saját jószántából fejbeüt­ni. Az idegesek pattanásig feszültek, mikor a kikiáltó bejelenti az árverés megkezdését. A nagyarányú vásárlási láz közvetve felvi­rágoztatja némileg azért a most élő művészek sorsát is. Európában is vannak olyan emberek, akik szeretik‘otthonukat, képekkel ékesiteni, de megfelelő tőke hiányában nem versenyezhetnek a középkori remekre alkudozó nábobokkal. Mi marad tehát hátra? Fellendül a kereslet a modern festészet és grafika terén is, mert az efajta termé­kekhez sokkal olcsóbban lehet hozzájutni. MsC már nagyon sok festő neve fut be ezen a révem a köztudatba. Ki mondaná ezekután. hogy a művészvilágban nincs összetartás és hogy lépten-nyomon kenyéririgység üti fel a fejét? A középkori festők miközben halhatatlan műremekeiket alkották, talán megérezték, hogy a huszadik században az ő érdemük lesz, ha sok nyomorgó festő nem fog éhhalált, halni... Beszéljen a statisztika. A középkori mesteremberek remekeinek ér­téke jóformán percről-percre emelkedik, tekint­ve, hogy mindegyre régibbek lesznek. Ma már nem követné el senki azt a könnyelműséget, arait a hajdani magyar föur, aki mentének sza- batott fel egy Rubens festményt és úgy jelent meg Mária Terézia előtt a királyi udvarban. Ha figyelemmel kisérjük néhány műremek árának emelkedését az évek folyamán, megál­lapíthatjuk, hogy már a huszadik század első évtizedében hatalmas összegekre gyarapodott értékük. Szolgáljon a tény megvilágítására az alábbi kis statisztika, mely néhány Rembrand rézkarc áremelkedéséről készült: Egy Boueheur kép, hölgyeim és uraim! Hang a tömegből: Húszezer. Húszezer először ismétli a kikiáltó. Ideges hang: Ötvenezer! Öt­venezer először. Zűrzavaros kiáltozások: Hat­van, hetven, nyolcvanezer! Egy amerikai láb- ujjhegyre áll, hogy szemügyre vegye a sző­nyegen foi’gó műremeket, aztán felkiált: Szász- húszezer! Néma csend. Egy szolga más fest­ményt Aliit a Boueheur kép helyébe. Az ameri­kai kiveszi Watermen töltőtollát és tökéletes lelki nyugalommal állit ki egy százhúszezer frankos csekket... — Mit szól hozzá, hogy ilyen jó üzletet csi­náltam — fordul a kép uj tulajdonosa egy töm­zsi olaszhoz. Amerikában legalább ötszázezer dollárt fognak érte ajánlani az ismerőseim. Kötve hiszem Monsignore — válaszol csende­sen az olasz — ön meglehetősen túlbecsüli a képet, Mi az, hogy túlbecsülöm? — méltatlanko­dik az amerikai — maga ugylátszik, hogy nem ismeri kellően a nemzetközi árakat! Tudja, hogy a barátaim mennyit fizettek a múltkor egy Valesquez festményért? Négyszázezer dol­lárt kereken! Van magának arról fogalma, hogy mit költött a mi államtitkárunk, Andrew Mellon, amikor itt járt az idén Európában? Hát tudja meg, hogy egy Rafael Madonnáért egymillió dollárt fizetett. Egymillió dollárt? -— vegyül bele a párbeszédbe Müller ur Drezdából — baga teli. Tudják urak, hogy mennyire becsülték hivatásos szakértők a drezdai „Sixtusi Madonnát“, amely Rafael egyik legjelentősebb festménye? Tízmillió már­kára... 80 millió csehkoronára! Levétel a keresztfáról (1651) 1834 2850 márka 1840 4920 márka Í909 167.700 márka Sir polgármester 1734 516 frank 1860 5251 frank 1909 71.000 frank Madonna a tengeri macskával 1847 56 frank 1852 152 frank 1909 16.800 márka Müpártolás a letűnt időkben. Korántsem kell azonban azt hinnünk, hogy csak a huszadik század közönsége becsülte fel ilyen hatalmas összegre az értékszámba menő festményeket. A rómaiak olyan összegeket fi­zettek már az ókorban is egyes festményekért, amelyek bátran versenyezhetnek a mai árak­kal is. Julius Caesar például Tinomaclios két festményéért, amelyek közül az egyik a „szá­guldó Ajax“-ot, a másik pedig „Medea“-t áb­rázolta — talentumot fizetett, ami kétmillió cschkoronának felel meg. Ez az összeg nem­csak pénzünkre átszámítva, de tényleges érték­ben is hatalmasabb summát jelentett egykor. A szobrászától is olyan bőkezűen pártfogolták a rómaiak, hogy a szobrászok fej nélkül i szob­rokat készítettek, amelyekre később a mübarát kívánalmainak megfelelően illesztettek fejet. A renaissance festői som panaszkodhattak. Tizian például ötödik Károly császár arcképé­ért 28 ezer márkát kapott, Rafael pedig amel­lett, hogy fényűző életmódot folytatott, óriási vagyont hagyott hátra örököseire. Nem lesz Nemzeti Bajnokság, a régi rendszer szerint bonyolít­ják le az 1931-32. évi bajnokságot (Bukarest, szeptember 9.) A futballszövet- ség egyelőre elejtette a Nemzeti Bajnokság meg­rendezésének gondolatát. Az okok, amelyek a határozat hozatalánál közrejátszottak, anyagi természetűek. Ugyanis különösen az erdélyi egyesületek csak szubvenció mellett voltak haj­landók vállalni a Nemzeti Bajnokság óriási költségeket igénylő végigjátszását. így ebben az évben még a régi rendszer szerint fog folyni minden. Meglepetéssel végződött a magyar tennisz- hajnokság férfi páros száma, amennyiben első helyre a fiatal Gabrovitz—Zichy magyar pár küzdötte fel megát. Gabrovitzék az elődöntőben a Berthet—Bonte francia kettőst győzték le 6:4, 2:6, 7:5, 6:4 arányban, a döntőben pedig Kehrling és Sehäffer jugoszláv ellen ha­talmas küzdelemben 11:13, 6:2, 6:3, 1:6, 7:5 arányban győztek. A férfi egyesben Satoh japán —Berthet francia 6:1, 3:6, 6:2, Novotny cseh — Kawachi japán 6:2, 6:2. Kehrling Novotnyval játszik az elődöntőben. A női páros döntőjében a Jendrzejovska lengyel—Eisenmenger osztrák pár 6:3, 6:3-ra győzött a Deutschné cseh— Osonthné magyar pár ellen. A vegyespáros elő­döntőjébe Bonte francia—Baitrok Ica, Zichy— Zizovits és Kehrling—Deutschné kerültek be eddig. A hátszegi tenniszversenyen Gábor Zoltán, a fiatal dévai játékos, a férfi egyes döntőjében nagy meglepetésre legyőzte Balázs Ivánt, a kitűnő magyar játékost 6:2. 3:6, 8:6 arányban. Az amerikai férfi egyes tenniszbajnokság most vette kezdetét. Eddigi eredmények: Pery angol—Tarangoli amerikai 6:3, 6:2,10:8, Hughes angol—Palmer amerikai 6:1, 6:4, 6:0. Grant amerikai—Brugnon francia 3:6, 7:5, 6:3 6:4. A szegedi atlétikai versenyen Darányi 15.10 méterrel nyerte a sulydobást. Ezenivül még két 15 méteren felüli dobása volt. A WAC—Sparta első középeurópai kupa- mérkőzése csütörtökön lesz Bécsben. A Franciországban túrázó magyar üszők és vizipólózók kőrútjuk utolsó versenyét Cannes- ban aszták. Minden számot megnyei-tek. Székely 100 méteren 1 p. 00.6 mp.-es idővel uszodare­kordot állított fel. A vizipólóban a nizzai válo­gatott ellen 16:1 arányban győztek. A KAC vezetősége felkéri a választmányi tagokat, hogy pénteken este 9 órakor, jelenje­nek meg a Newyork kávéház külön termében tartandó választmányi ülésen. A Jó tankönyv megkönnyíti a tanító munkáját. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Miiintézet Rt. kolozsvári könyvkiadó vállalat hosszas után­járással. nagy körültekintéssel és kiváló szak­férfiak bevonásával az elemi iskolák részére oly tökéletes tankönyveket hozott forgalomba, ame­lyek az összes követelményeknek a legmesszebb­menő módon megfelelnek és a tanítás eredmé­nyességét biztosítják. A több, mint 10 év óta kiválóan bevált és újólag átnézett Fejes—Felméry-féle ABC-én és a Bencze—Dávid—Bácsi-féle egységes tankönyve­ken felül újólag megjelentek Lörinczi Ferenc igazgató-tanittí összeállításában a „Román ol­vasókönyv és nyelvtan" a III. és IV. o. számára, továbbá a „Román olvasókönyv és nyelvtan“ az V., VI. és VII. o. számára — és „Románia tör­ténelme“ a III. és IV. o. számára. Ezen utóbbi könyvek kiadásával az összes tantárgyakra nézve elsőrangú tankönyvek álla­nak a tanítók rendelkezésére. Bővebb tájékoztatást a „Minerva“ tankönyv jegyzéke nyújt. Megkeresésre tankönyvjegyzéket és ismerte­tési példányokat a Minerva Rt. (Cluj-Kolozsvár, Strada Baron L. Pop 5 sz.) készségesen küld. I s Î Mindjárt a tanév Kezdetén figyelje meg gyermekét, ha irás-olvasásnál a gyermek nyomkodja a szemét, vagy nagyon kö­zel hajol az írás felé, — vizsgáltassa meg a gyermek szemét szemorvossal Az előirt szemüvegek előnyösen beszerezhetők : KUN MÁTYÁS FIA szaküzletében, CLCJ-KOLOZSVÁR, CALEA VICTORIEI No. 2. SEI ft Miért vergődnek mégis zöldágra a modern festők 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom