Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-09 / 204. szám

7 KIV. ÉVF. 204. SZÁM. Tínői é Tfíaurois, a világfrancia iró riporter-őravurja: Z7slTkolL°'lá kirá,yf“ „Ha Ottóból Magyarország királya lesz. ő lesz a leg­szebb király r — Ottó imádja a franciákat, de egy­előre kerül mindent, aminek köze van a politikához (Kolozsvár, szeptember 7.) Mostanában a világsajtóban sok szó esik arról, hogy Francia- ország a magyar kérdésben uj politikát kezdett, melynek hátterében az a törekvés állana, hogy Magyarországnak és Ausztriának valamilyen összekapcsolásával az Anschluss-t végképpen megakadályozzák s a német terjeszkedésnek út­jába uj osztrák-magyar szövetséget állítsanak. Ámbár Németország és Ausztria egyelőre le mondtak a német-osztrák vámunió tervéről s ezzel az Anschluss réme közvetlenül már ke­vésbé nyugtalaníthatja a francia politikát, még mindig érdeklődésre számíthat az a hosszú és meleghangú riport, melyet a párizsi Le Journal eimii lap ma ideérkezett számában Andre Mau- rois, a világhírű francia iró tollából olvasunk Ottó királyfiról és anyjáról, Zita özvegy ki­rálynőről. Ottó királyfi, Zita éjkirálynőnek és egyik nővérének, Adelhaid hercegnőnek társaságában néhány nap óta Xaver pármai hercegnek ven­dége a bostzi kastélyban, mely néhány kilomé­terre fekszik Moulins városától és már régeb­ben a herceg tulajdona. Maurois-t lapja külön azért küldte ki erre a regényes, de kissé félreeső vidékre, hogy Ottó királyfitól interjút szerezzen, ami mostanában nyilván a francia közönség különös érdeklődé­sére számíthat. A feladat azonban nagy nehéz­ségekbe ütközött. A királyfi környezete udvarias formá­ban, de Igen határozottan megtagadta az ujságiró kérését azzal, hogy Ottó ez- időszerint vendégként tartózkodik fran­cia földön és ez teljes tartózkodásra kötelezi. Maurois azonban nem adta fel a harcot és sikerült is neki kinn az erdőben vadászat közben megles­nie Xaver herceget, ki azzal a kikötéssel, hogy politikáról nem esik szó, királyi unokaöccse elé vezette. Az érdekes találkozásról igy számol be a ki­tűnő iró: „lígek már a vágytól, hogy lássam végre azt, aki talán egyszer Magyarország királya lesz.“ Xaver herceg végül is enged kérésemnek és maga megy el megkeresni unokaöccsét. Ottó főherceg mosolyogva közeledik felém. Most jobban látom vonásait, mint az előbb az erdőben. Göndör szőke haja megszabadulva a baszk sapka börtönéből, szabadon lobog arca körül. Finom vonásait ragyogó szemek viiágit- ják meg. A fiatal főhercegnek, ki nincs több 18 esztendősnél, megjelenése szép. Hosszú, karcsú alakja egy fiatal atlétáé. Anélkül, hogy a poli­tika területére akarnék tévedni, mely tilos számomra, arra kell gondolnom, hogyha Ma gyarország egy napon királyává választja öt. — Magyarországnak lesz a legszebb nralkodója a világon. A fiatal herceg, ki tökéletes franciasággal fe jezi ki magát, végtelen egyszerűséggel ezeket mondja nekem: — A louvain-egyetemen szerencsésen letet tem vizsgáimat s most szép jutalom a számom ra, hogy néhány szünidei napot Franciaország ban tölthetek. Annyira szeretem Franciaországot! Sze­retem, inert édesanyám tanított meg erre a szeretetre. A rossz idő ellenére nagyon kellemesen töltöm itt napjaimat. Amióta szabad vagyok, egyre csak vadászom. S nevetve hozzáteszi: Be kell azonban val lanom, hogy eddig nem lőttem semmit! — Szabad-e érdeklődnöm tervei iránt, — folytatta a vallatást Maurois. Küldje el gyerekét LEPAGE-hoz is­kolaszereket vásárolni. Ingyen kap betétkönv vet, tanrendet, tankönyvjegyzéket, vásárlásin, ajándékokat. A fiatal főherceg finoman kikerüli a kérdés veszélyeit. — Terveim? De kérem: tanulni, befejezni tanulmányaimat! Itt Xaver herceg közbeszól: Unokaöecsém kitűnő tanuló. A nagybátyjának ajkairól elhangzott dicsé­retre Ottó főherceg bájos szerénységgel elpirul. Besson falucskában pedig, amelynek terüle­tén a kastély fekszik, megtudom, hogy Zita ex- császárné és gyermekei vasárnap a templomban voltak s végighallgatták a nagymisét. Bozon-Liaudet abbé, Besson öreg plébánosa még mindig ennek a fenséges látogatásnak ha­tása alatt áll. „Amikor megérkeztek, azt mondtam a volt (Diesőszentmárton, szeptember 7.) Vass Mi-1 hály róm. kát. vallásu itteni kereskedősegéd ezelőtt két évvel házasságot kötött Boér Irén, ugyancsak róm. kát vallásu hajadonnal a di- csőszentmártoni anyakönyvvezető előtt. A há­zasságból ezelőtt nyolc héttel egy fiúgyermek született. Az apa annak rendje és módja szerint fel­ment a dicsőszeutmártoni anyakönyvi hivatalba, az anyakönyvi bejegyzés eszközlése végett. Boila Miklós városi tisztviselő, ki a bejegyzést eszközölte, minden adatot kikérdezett az apától a bejegyzésre vonatkozólag, csak éppen a leg- fontosnbbról feledkezett meg, a gyermek vallá­sáról s anélkül, hogy errevonatkozólag az apát kiérdezte volna, a gyermekei zsidó vallásunak jegyezte be a születési anyakönyvbe s a be­jegyzést a mit sem sejtő apával — ki a román nyelvet egyáltalán nem bírja — aláíratta. Az állásnélkül levő s anyagi gondoktól agyon gyö­tört apa figyelmét is elkerülte, hogy a tisztviselő nem érdeklődött a gyermek vallása iránt, de gondolta, hogy miután Boila neki személyes is­merőse is, mást nem jegyezhetett be az auyn- könyvbe a gyermeknek vallásaként, mint csak a róm. kát. vallást. , Sürgősen nézze meg a LEPAGE iskola-kirakatát! Kt vannak állítva az ajándéktárgyak az iskolás vásárlók számára. Mindenki kap ajándékot, az is, akinek vásár­lása egész év aiatt száz leit lesz ki. Kérjen ingyen betétkönyvet Lepagetól! császárnénak, hogy sohsem fogjuk neki elfelej« teni, amit a háború alatt foglyainkért tett. A! főhercegnek pedig azt mondtam, hogy Magyar« ország jövendő királyát üdvözlöm benne.“ Mit gondol Ön uram erről a kérdésről? Én azt gon­dolom, hogy ez a megoldás Franciaország szempontjából nem volna rossz! i A kitűnő abbé! A szivéből beszól, anélkül, hogy diplomáciai nehézségekre gondolna. Aa édes és boldogtalan császárnénak és gyermekei­nek bája azonban megtette a maga hatását Besson lakosaira. Csak vasárnap találkoztak ve« lük, de máris imádják őket! Mily egyszerűek! Mily szomorú a császárné! Mily szépek a gyer­mekei! így beszélnek róluk csak. Oh, a jó népek, mondja nevüket emlegetv, előttem egy anyóka. És ebben a családias formában, mely az éti« kettel talán ellenkezik, kifejezi egész rokon- szenvét, mit egy szerencsétlen anyával és gyér« rnekeivel szemben érez. Ezelőtt egy héttel az apa felment a városi anyakönyvi hivatalba s kivette a gyermek szü­letési anyakönyvi kivonatát, hogy gyermekét a róm. kát. templomban megkeresztelhesse. A róm. kát. káplán —- az újonnan kinevezett főesperes még nem érkezett meg — bepillant az apró betűvel Írott kutyanyelv formájú anya­könyvi kivonatba, természetesen nem veszi észre a vallási rovat „zsidó“ bejegyzését és a gyer­meket, ki tulajdonképpen róm. katolikus, de az okmányok alapján zsidó vallásu, annak rendje és módja szerint megkereszteli. így az anya­könyvi hivatal tisztviselőjének szarvas hibá­jából kifolyólag előállott az a ritkaság s egyben komikus eset, hogy katolikus pap, zsidó gyer­meket katolikus templomban keresztelt meg, mely körülményt a keresztelés után az egyházi anyakönyvi bejegyzés alkalmával a keresztelő káplán vette észre­Az apa most fiihöz-fához szaladgál, hogy a hatósági közeg hibáját valami uton-módon hely­rehozhassa s az anyakönyvet kiigazittassa. Mindenesetre jellemző, milyen lelkiismere­tesen dolgozik a dicsőszentmártoni anyakönyv­vezető. Iskolst- köayvebet Orvosi értekezéseket GYORSAK POKTOSAK ÉSOLCSÓN készít a Lapkiadó Nyomdai Rt. Koloisvér Strada Universităţii 3 szám. ^•■^VWWWWWt/VA^VWWWVWV^/WN/VWVWWVWVWWVI Vakmerő tréfát, vagy lelkiismeretlen tévedést követett-e el a dicsőszentmártoni anyakönyvvezető ? Zsidó vallásunak jegfyeztc t>e a katti. szülők gyér. mekét s csak a keresztelés után tűnt ki a tévedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom