Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-07 / 203. szám
«şqtrrnfaaa XIV. ÉVF. 203. SZÁM. Egg évtized óta élelmiszereMen* őrzés nélkül áll Kolozsvár Rossz és hamisított tej, romlott élelmiszerek, por és piszok a kolozsvári piacokon (Kolozsvár, szeptember 5.) A különböző városi rezsimek az utolsó évtized alatt bő kézzel dobálták a pénzt, szórták szét a milliókat és a legkülönbözőbb címeket találták ki, hogy miképpen kell elkölteni a városi polgárság adófil- léreit. Ebben a költekezésben azonban soha sem volt rendszer, mindig hiányzott a koncepció s a város urai mindig megfeledkeztek arról, hogy egy nagy, modern város közegészségügyének a biztositása, megjavítása, modern szintvonalra emelése milyen feladatokat ró a város vezetőire. Itt van például az élelmiszerek ellenőrzése. Mi történt ezen a téren az utolsó tiz esztendő alatt? Jóformán semmi. A kolozsvári piacon az élelmiszerárusok felelőtlenül garázdálkodhatnak. Árulhatják a romlott tejet, forgalomba hozhatják a hamisított tejet, vajat s a különböző gyümölcsfajták minden ellenőrzés nélkül a piaci árusok kosarában rohad meg. Ha volt is néha élelmiszerellenőrzés, csak rajtaütésszerűen vizsgálták felül a piacot, de a városnak sohasem volt hivatásos élelmiszerellenőre, aki állandóan éber figyelemmel kiséri a piacot és az ott felhalmozott különböző árucikkeket. Minden modern államban a legszigorúbb törvényes intézkedések és rendelkezések Írják elő a rendszeres élelmiszervizsgálatot és ellen őrzést és igein súlyosan büntetik azokat, akik a törvény ellen vétenek. Romániában csak az utóbbi években jöttek rá arra, hogy mennyire fontos közegészségügyi szempontból az élelmiszerek állandó ellenőrzése és vizsgálata. Nagyobb városokban hivatásos élelmiszerellenőrök vizsgálják felül a piacot, csak Kolozsváron feledkeztek meg az élelmiszerellenőrzésről. Hiába védekezünk a tuberkulózis ellen, a különböző ragályos és fertőző betegségek ellen, ha az élelmiszereket és a piacokat a legnagyobb gondossággal nem tartjuk állandó ellenőrzés alatt és megtörténhetik az, hogy tisztátalan, hamisított és fertőzött élelmiszereket árulnak a piacon. Valóban, csodával határos, hogy az utóbbi években Kolozsváron nem történtek tömegesebb megbetegedések. Különösen nagyfontosságu, hogy az egyik elsőrendű élelmicikket, a tejet illetve a tejárusitást Kolozsváron nem ellenőr zik. A kolozsvári piacon naponta harminchat ezer liter tej kerül eladásra. Ki tudná megálla pitami, hogy abból mennyi a fertőzött, hamisított és rossz tej. A háziasszony csak azon veszi észre magát, hogy összement a tej és midőn a szállítót kérdőre vonja, azt a sztereotip választ kapja, hogy a nagy hőség miatt sokáig nem áll meg a tej. Habár köztudott dolog, hogy a prima tej még negyvenöt Celzius fok melegnél is ti zenkét óráig eláll. Miért ne hamisítanák a tejet, ha a piaci árusok tudják, hogy senki ellenőrzést nem gyakorol? De nem ellenőrzi senki a vajat, tejfölt, túrót, sajtot és más élelmiszercikkeket. Sehol a világon annyi éretlen, romlott gyümölcsöt nem hoznak forgalomba, mint Kolozsváron. Egy csomó élelmiszer és zöldségféle, mint a paprika, borsó, fahéj, gyömbér, a piac porában és piszkában hever, mert nincs senki, aki ellenőrizze, hogy ezeket a cikkeket is csak tisztáintartott kosarakban, tiszta gyékényeken szabad árusítani. A városi főorvos ur figyelmét, aki rövid kolozsvári működése óta sok érzéket tauusit a modem higiénia iránt, ezúton hívjuk fel arra, hogy teremtsen rendet a kolozsvári piacokon, rendszeres élelmiszerellenőrzést vezettesen be éi- gondoskodjék arról, hogy a piacokon rend és tisztaság legyen, romlott tejet, romlott gyümöl csőt és rossz élelmiszereket ne árusítsanak. Ai egészség mindennél drágább a világon. Ha a> egyén köteles az egészségére vigyázni, mennyivel kötelezőbb Kolozsvár város vezetőségére, hogy egy egész város polgárságának a közegészségügyére vigyázzon. Lélekvásárlás A Csíkszereda! pénzügyigazgató egész családot térített át a gör. kel. vallásra egy egyszerű (Csíkszereda, szeptember 5.) A Székelyföldet minden erővel „visszarománositani akarás“ szelleme termelte ki a székelyföldi kulturzóna rendszert, amely prémiumokat engedélyez azoknak a tanerőknek, akik a románositás terén megfelelő eredményeket érnek el. Kelemen István csikcsicsói nős, egygyermekes székely ember, megunta faluját, ahol kevés birtoka verejtékes munkálásával sem tudott olyan jövedelmet elérni, hogy abból családját tisztességesen eltarthassa s emiatt a családban a veszekedések napirenden voltak, mig aztán a feleség megunva a sok nélkülözést, elhagyta az urát, akit a közeli város, Csíkszereda, könnyebb megélhetési lehetőséggel kecsegtetett. Elindult tehát Kelemen István s minthogy a katonaságnál a román nyelvet meglehetősen elsajátította, úgy okoskodott, hogy a városban rendőri, vagy esetleg hivatalszolgai állást keres, azonban a legtöbb helyen szóra sem érdemesítették. így jutott el Gh. Iliescu pénzügyigazgatóhoz is, aki legalább szóba állt vele s amikor meghallotta, hogy szolgai állást keres, megkérdezte, hogy milyen vallásu és nemzetiségű? — Római katolikus magyar vagyok — mondotta Kelemen. — Magyar? — rökönyödött meg a pénzügyigazgató —- akkor hogyan gondolod, hogy állami szolgálatba kerülj, oda csak román embert veszünk fel. Kelemen szemlesütve, zavartan forgatta kezében karimás kalapját s valami nagy-nagy döbbenetes lelkifájdalom szoritotta össze a szivét. A pénzügyigazgató ugylátszik észrevette a tétovázó ember gyámoltalanságát s miután szolgára tényleg szüksége .volt, kijelentette Kelehívafaiszolgai állásért mennek, hogy egy esetben hajlandó alkalmazni hivatalszolgának, ha áttér a görög keleti vallásra. Kelemen nagy nyomorúságára és zilált családi körülményeire gondolva, ingadozni kezdett. Alkudozni kezdett a pénzügyigazgatóval, hogyha már el kell hagynia ősei vallását, elégedjék meg azzal, ha a görög katolikus és nem a görög keleti vallásra tér át. A pénzügyigazgató megelégedett s hamar elkerült az ügy Vlád Izidor Csíkszeredái tisztelendő úrhoz, aki az áttérésről írást adott s Kelemen most a lélekszerződéssel örömmel sietett a pénzügyigazgatóhoz. Az öröme nemsokára alábbhagyott, amikor megtudta, hogy Iliescu ur nem elégedett meg azzal, hogy az ő társegyházának egy „eltévelyedett bárányká“-ját visz- szavezérelte, hanem hittérítő buzgalmában azt , kívánta, hogy Kelemen felesége, gyermeke, sőt édesapja és édesanyja is térjenek át. Kelemen erre a kívánságra megdöbbent, de mit volt mit tennie, ő már eladta magát és családját s ezek után arra is rászánta magát, hogy becsületben megőszült öreg szülőinél beszél a dologról. Az öregek több álmatlan éjszakai töprengés és sirás, rivás után, a nyomorúság megszüntetése és az elvetélt családi élet helyreállt tása érdekében fiukért meghozták ezt az áldozatot is és szintén megjelentek Vlád atyánál, aki hivei ilyen váratlan megszaporodásán módfelett megörült, de Kelemennek az volt az impressziója, hogy a dologról alighanem előzetesen tudomása volt s nem kétséges, hogy bizonyos beszélgetések folytak le ebben a tárgyban közötte és a pénzügyigazgató között. íme, öt székely katolikus léleknek kellett eladnia magát, elhagynia őseitől örökölt vallását, nemzetét, hogy a szédítő nyomorúságban megtántorodott székely embernek hivatalszolgai állás jusson. yS^VWWSAAAAAAA/tA/WWWVAAAAAAA^ Mi áll a szászvárosi kettős tragédia hátterében (Szászváros, szeptember 5.) Jelentettük volt ez év augusztus 18-án, hogy Szászvároson megrendítő családi dráma játszódott le. A dráma részletei még mindig izgalomban tartják Szászváros lakosságát. Első jelentésünk több téves adatot tartalmazott, melyek helyreigazításaképpen még a következőkkel egészítjük ki, illetőleg igazítjuk ki az előbbi jelentést: Özv. Eisenburger Gyuláné, szül. Josefine Theil második felesége volt néhány évvel ezelőtt elhalt férjének. Mint fiatal leány került alkalmazottként Eisenburger cukrászdájába, ahol szorgalma, szaktudása és kitűnő viselkedése által főnökének és feleségének messzemenő bizalmát nyerte meg, úgyhogy rövidesen az üzlet leikévé lett. Eisenburger első felesége éveken keresztül betegeskedett, anélkül, hogy erről Josefine (a későbbi második felesége) tudott volna, gyakran nyilatkozott olyan értelemben rokonai és férje előtt, hogy boldog volna, ha férje az ő halála után Josefinét venné el feleségül. A hosszú betegség aztán sirba is vitte az első feleséget, úgy a betegség idején, mint a bekövetkezett halál után a fiatal Josefine vezette igazában az üzletet és neki volt köszönhető annak felvirulása. Az első felség halála után Ei- senburger, lehet hogy első felesége kívánságára is, kétségtelenül azonban, látva Josefine kiváló értékét, vagy két évvel első felesége halála után, nőül vette Josefinet. Házasságuk alatt cukrászda- és vendéglői üzletük hatalmasan felvirágzott, úgyhogy szép vagyont szereztek. A háború alatt vagyonuk legjava részét hadi- kölcsönkötvényekbe helyezték el, úgyhogy háború után uj üzlet után kellett nézniük; málnaszörpöt készítettek, az üzlet elég jól ment, újból összeszedték magukat, úgyhogy Eisenburger halála után szerény kis vagyon maradt özvegyére. A rokonokkal voltak ugyan nézeteltérések a végrendelet körül, biróilag azonban azt senki sem támadta meg. Az utolsó időkben az özvegy beteges is volt, az üzletek is érthetően rosszabbul mentek, adósságok is kínozták, úgy, hogy mindezen körülmények hangulatára mély benyomással voltak és benne az öngyilkosság gondolatát érlelték meg, melyet aztán oly tragikus módon meg is valósított. —o— ne sajnálja az utat Marosvásárhely-, Brassó-, Szebenbe és tekintse meg I 52IÜELY&BETI bútorgyár míntarakt NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS! - KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK