Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-27 / 220. szám

t tolták egy, illetve két héttel . a i© könyv? ^ Az idegeket kimerítő mindennapi szellemi és fizikai munka után üdülést, szórakozást, az élet ezerféle kér­déseire feleletet, ta­nácsot. Messzi tájak, emberek ritka pano­rámáját, tudást és egészséges kedélyt Iratkozzon be még ma a többezer csere­kötettel rendelkező . Előfizetés: (havonta 30 műre, naponkénti cserével) . . ©O !eí a Keleti Újság olva­sói részére . 40 lei Beiratkozni lehet a nap mindeuszakában Dante Alighieri kölcsönkönyvtárba XIV. EVF. 220. SZÁM. Vaida a koncertteremben: viccei de azért mégis politizál Ferencz Józsefet idézi, amikor as újságíró az auionómíáróí szóló véleményéből érdeklődik (Kolozsvár, szeptember 25.) Csütörtökön este a vármegyeháza dísztermében zsúfolt ház előtt hangversenyzett Pop Virgil, a fiatal, tehetsé­ges hegedűművész. A hangversenyen megjelent Vaida Sándor volt miniszterelnök is. Amióta Maniu Gyula badacsonyi magányába vissza­vonult, azóta közismerten Vaida a nemzeti pa­rasztimét törzsfőnöke, tehát minden megnyilat­kozása fokozott figyelmet érdemel. A műsor első része után lelkesen tapsolt a fiatal mii vész­nek. A tízperces szünetben üdvözöltük Vaida Sándort. Elragadtatással beszélt Pop Virgilről. — Most már csak az hiányzik miniszter ur, hogy a nemzeti parasztpárt kormányra jöjjön és anyagilag is támogassa a fiatal művészt, — kezdettük meg a beszélgetést. Vaida Sándor elnevette magát. Szemei meg­csillantak az aranykeretes pápaszem mögött és már en garde állott az újságíróval szemben: — Intervjut pedig nem adok. Mindenről be­szélhetünk, csak politikáról nem. A lorga-kor- mány is támogathatja a fiatal művészeket. De a gazdasági válság... Es a szájához emelte a kezét. — Mindig megfeledkezem arról, hogy új­ságíróval beszélek. Pedig Önnel már egyszer megjártam. — Hogyan, miniszter uram? Evekkel ezelőtt, emlékszik rá, a lakáso­mon csöndesen elbeszélgettünk. Akkor is azf mondtam, hogy intervjut nem adok. Másnap az újságban egy kolumnás intervju jelent meg. — Mindig megírjuk, ha a miniszter ur ér­dekes dolgokat mond. — Akkor az Anghelescu iskolatörvényéről Olyasvalamit mondtam, hogy badarság. — És nem volt az? — Az más lapra tartozik. Hónapokkal ké­sőbb egy erdélyi fiú érdekében interveniáltam. Anghelescu az ügyet elintézte. — Bravó, tehát nem haragudott meg. — Várjon csak. Szóról-szóra a fejemre ol­vasta azokat a kitételeket, amiket az iskolatör- vényével kapcsolatosan mondottam. — Ebből az látszik, aminek a kisebbségi la­pok örülhetnek, hogy Anghelescu volt minisz­ter ur lefordittatja magának mindazt, amit a magyar lapok róla írnak. A cikkből pedig azt is megtudhatta, hogy mi volt a magyarság vé­leménye az iskolatörvényéről, egyebet pedig nem akartunk elérni. — Beszéljünk csak a ma esti koncertről, — terelte más irányba a beszélgetést Vaida — Beszéljünk miniszter ur a koncertről. politikai élet és a romániai sajtó orchestere tart a Boila-féle autonómia körül. A fogas és kényes kérdés tehát elhangzott. A politikus nem nyilatkozott, de a charmeur nem állta meg, hogy egy politikai bon mot-t ne kockáztasson meg, amely végeredményben töb­bet mond egy előirásos nyilatkozatnál. —■ Autonómia? Erről eszembe jut Istenben boldogult Ferenc József császár és király. Ami­kor bejárta az országot és mindenütt az ország­rész helyzetéről, vagy valamely speciális kér­désről jelentést tétetett magának, bármilyen kellemetlen volt a jelentés, csak azt mondta: — Szép volt, szép volt. nagyon örültem!.. És azután sarkon fordult és tovább ment. — Remélem miniszter ur ez a közismert példázat nem az újságírónak szól, hanem az autonómiának. Vaida szélesen, jóiziien felkaeagott és tö­mött, szürke bajuszát megsodoritotta. Annyi megértéssel nézett az újságíróra, hogy abból nyilvánvalóvá vált, hogy az autonómiáról be­szélt. — És mégis, egy komoly nyilatkozatot sze­retnék az autonómiáról, — fűztem tovább a kér- dezősködést. — Lehet egyáltalában ma valamit komo­lyan venni? Nézze, itt van az én esetem. Régi ismerősök vagyunk. Tudja azt rólam, hogy an­nakidején a magyar parlamentben is hazaáru­lónak tartottak. Kérdőjellé váltam. — Ez még hagyján, de azután történt vala­mi. Mégis csak megcsináltuk Nagyromániát és ma is — hazaáruló vagyok. És ismét hangosan, jóízűen nevetett. — Ez a politikusok sorsa. Ilyen körülmé­nyek között nem lehetünk őszinték. Nem mond­hatjuk azt, amit gondolunk és amit érzünk, mert a szándékainkat félreértik, félremagya­rázzák. Látja, azért jöttem koncertre, mert jól esik hallanom a művész őszinte és spontán megnyilatkozását. Csak a művészetben van összhang és harmónia, a politikában azonban csak zűr-zavar. És ekkor a dobogón már megjelent Pop Vir­gil és Vaida Sándor áhítattal hallgatta a siró és zokogó hegedűt, a művészet őszinteségét és harmóniáját, amely az embereket közelebb hoz­za egymáshoz. ______ (—jós.) Elfogtak egy román katonaszökevényt, aki Magyarországon kuruzslás- sal és lopással szélhámoskodott (Budapest, szeptember 25.) Napok óta szá­mos feljelentés érkezett a budapesti rendőr­ségre egy Kögler Bernát nevű orvos ellen, kit többek között azzal is vádoltak, hogy a Danu- bius-strandon levő week-end pavillonobban levő ruhákból kisebb-nagyobb összegeket lopott. A rendőrség Köglert letartóztatta. Megállapítot­ták róla, hogy huszonkétéves román katonaszö­kevény, aki Romániában kórházban teljesített szolgálatot és itt hallott valamit az orvostudo­mányokról, úgyhogy Magyarországon ezt akar­ta értékesíteni. §zázezer munkás, 30 e*er munkás, njbtfl ezer munkás — ez a Ford-ttzemek grafikonja Amerikában ismét fellendült az autóvásárlási kedv és augusz­tusban az Unió területén százhatvanezer autót adtak el (Detroit, szeptember 25.) A világgazdaság nyomasztó voltát megérezték a Ford-üzemek is. Amikor a Ford Motor Company teljes üzem­ben volt, akkor százezer emberrel dolgozott. Mult év decemberében már csak 70 ezer mun­kást foglalkoztatott, augusztus 1-én ismét le­csökkentette munkaerejét és mintegy 40.000 munkását elbocsátotta. Úgy volt hiresztelve, hogy ez az elbocsátás, illetve szünidő négy hétig fog tartani, de ezt a pihenőt is meghosszabbi­Szeptember 1-től 8-ig a Ford Motor Com­pany mintegy 20.000 értesítő kártyát küldött ki régi munkásainak, hogy 8-ikára jelentkezze­nek munkára, mig további 20.000 értesítés ezen a héten ment ki, amely szerint szeptember 15-én kell munkába állni. Augusztus hónap folya­mán is mintegy 30.000 ember volt munkában a Ford Motor Co. Rouge telepének különböző osztályaiban. Miután csupán régi munkásokat hívtak vissza, ezek napi keresete legalább 6.80 és 7.20 dollár, tehát az összes Ford-munkások átlagos keresete egy munkanapra mintegy félmillió dollár lesz. A baj csak az, hogy egyelőre nem lehet többre számítani he­tenként három munkanapnál és igy egy-egy munkás heti keresete nem lesz több heti 21—24 dollárnál, ami azonban mégis annyit ér, mint egész heti munka óránkénti 40 cent munkabérrel. Ezzel szemben a Buick autógyár nagyon lelanyhult és augusztus folyamán csupán 4298 Buick autót készítettek, mig a multévi augusztusban 20.004 Buick kocsit gyártottak. A különbség a tavalyi és idei Buick üzlet között, hogy mult évben uj Buick modelt adtak ki mig az idén az uj modelt az uj év után kez­dődő autó kiállításokon fogják bemutatni, tehát a produkciót addig visszatartják. A Buick-telep egyes osztályait már e héttől kezdve „leltá­rozás“ miatt lecsukják, de némely fiók dolgozni fog. Egész augusztus havában mindenféle autó­ból az Egyesült Államok területén 166.000 autót adtak el. A mult évi augusztussal összehason­lítva Utah és North Dakota államban 40 szá­zalékkal adtak el kevesebbet az idei augusztus­ban, mig Maryland és South Carolina államok­ban az idei augusztusban is csaknem annyi autót adtak el, mint a mult évi augusztusban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom