Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-25 / 218. szám
jrívPVÍSfr‘ *huí taxa' POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. i Claj-Kolczsváz 1931 szeptember 25 Péntek EutttizETis. BEUOLDOK. \ ORSZÁGOS MAGY’ARPARTI LAP I évrf 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lejt Szerkesztőség és kiadóhivatal; Piaţa Cuirii (Főtér), 4 egy hóra 100 lej. j Telefon: 5-08, 6-04. / Egyes szám ára 5 lej. i XIV. évfolyam 218-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOK t t évre 5S pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A mentők áss adőfiivafaiban . • T; ' . ‘ a. - • ‘ / A mentőkocsi ;jAl®t’meg végéé az adóhivatal előtt, hogy elsősegélyt vigyen a szegény, megnyomorított, lélekben és. testben nyugtalan nyugdíjasoknak. A kincstárnak a szivekemény- sége nem olvadt meg énnek a tömegszerencsét- lenségnek a láttán annyira, hogy odaadná a régóta visszatartott pénzüket ezeknek a szeren csétleneknek. A tömeg szorongva, ázva-fázva, ki rongyosan, ki éhezetten várt kora reggeltől, estig. Voltak, akiknek hozzátartozói ebédet tudtak otthon öszeütni s elvitték az adóhivatal zárt. ajtóinál várakozókhoz. A pénz csak nem jött. Felvonultak a rendőrök, hogy a nem fizető szigor épségén csorba ne essék. Aztán jött erősítő osztag az őrtálló rendőrküíönitméuy íáegerősitésére. Az egyetlen mentősegítség, . pénz nőm mutatkozott. De megérkezett a mentőkocsi, Iiogy összeszedje a várakozás izgalmaiban ájultan összeesett szegény nyugdíjasakat A kolozsvári adóhivatalnál csak a mentők tudtak némi segítséget nyújtani az állami szói gáláiban megrokkant s az^ állami szolgálatból kiérdemesitett nyugdíjasoknak. Amikor a nyug díjasoknak a várakozásban kiéhezett e tömege ilyen megrázó, sziveket hasogató jelenetekben kapkodott se ‘ -"--mygzálak után a kolozsvári adóhivatalnál, ugyanazon a napon Arge toianu pénzügyminiszter expozét mondott a nagy nyilvánosság számára a pénzügyi helyzetről. Mindenkinek a reménységét s még a várakozásban kimerült nyugdíjasoknak a meg roncsolt idegeit is erősíti _ minden olyan pénz ügyminiszteri szó, amelynek célja és rendelte tése a megnyugtatás. Ezzel tisztában vagyunk s ami minket illet, igyekszünk ezt a megnyug tatást a magunk köreiben segíteni, mert, ez ál talános érdekű kötelesség. De az adóhivatalban ájuldozók nyomora és a pénzügyminiszternek egy fölényeshangu kijelentése között meg döbbentő az a kontraszt, amit a maga élességéből le kellene már építeni. Azt mondja a pénz ügyminiszter, hogy a jegybanknak az angol fonton a vesztesége mindössze százhuszmillió lej volt, ami olyan jelentéktelen kis összeg, ami szóra sem érdemes. Százhuszmillió lej egy-két napi veszteség szóra sem érdemes. Megnyugszunk e kijelentésnek abban az értelmében, hogy ilyen összegű veszteség nem számottevő ilyen körülmények között. De ha ez igy van. akkor a pénzügyminiszter ilyen fölényeskedő jókedvében odadobhatott volna százh -szmilliót a nyugdíjfizetések rendezésére is. Ha százhúsz milliót nem érez meg a jegybank, akkor az államkincstárnak is módjában lett volna a nyugdijak fizetése. Mert veszélyes könnyelműség volt e nyomorba döntött rengeteg egzisztencia követelésének olyan elhanyagolása, am» a problémát mind súlyosabbá teszi. Amikor a kiéheztetett nyugdíjasoknak nem tudnak egyebet nyújtani, mint a mentőkocsit., hogy összeszedje az ájultan földrehullókat, akkor a pénzügyminiszter szavainak hatásába zavarólag hatnak ezek az adóhivatali jelenetek, S ha ilyen cinikus könnyedséggel lehet beszélni százmilliókról, ahogyan az állam pénzügyi helyzete Argetoianu miniszternek ezt megengedi, akkor a nyugdijak sokhónapos visszatartása nem volt egyéb, mint. mulasztás, vagy legalábbis: rossz magatartás. Ennek az államnak a kormányzási metódusa a süriin váltakozó kormányok bizalmi embereinek tekinti voltaképpen a közalkalmazottat. Minden kormány kicseréli az állami posztokat tartó emberek seregeit s a közigazgatási szervek feloszlatása első tényei közé tartozik mindeniknek. Mindén kormány .seregével tolja ki a nyugdijas-sorsba a középosztályhoz tartózó embereket. S amikor aztán a nyugdijakat nem fizetik, şkkor ezt a Krilgerék piacra dobták a román stabilizációs kötvényeket és lenyomták az árfolyamot (Bukarest, szeptember 23.) Á tőzsdetanács tegnapi ülése a stabilizációs kölcsön külföldi árfolyamesését tárgyalta. A stabilizációs kölcsön- kötvények a londoni tőzsdén az utóbbi időben 77.5-ről 5ü-re estek vissza, aminek az az oka, a tőzsdetanács megállapitása szerint, hogy a gyufamonopóliumot birtokában, tartó Krüger- tröszt az állammal kötött szerződések súlyos megsértésével nagy tételekben dobta piacra a stabilizációs állampapírt. A szerződés értelmében Krügerék az 1929-es stabilizációs kötvényekből harmincmillió dollár értéküt vettek át és azt 1932 március 31-éig nem lett volna szabad forgalomba hozniok. Ennek ellenére a svéd pénzcsoport a külföldi tőzsdéken eladásra kinálta az értékpapírokat, ami a román értékek esését idézte elő. A tőzsdeta nács elhatározta ^.»gy a Banca Naţionala igazgatóságával közösen energikus felszólítást intéz a Krüger-céghez és magyarázatot kér a történtekről. Egyébként a Nemzeti Bank és a tőzsdetanács hivatalos megkeresést intéz a külföldi tőzsdékhez és kérni fogja, hogy ezeket a román értékpapírokat egyelőre ne jegyezzék. Stockholmba a Krüger-troszthöz már le is ment az energikus átirat. A bukaresti értéktőzsdén, ahol szerdán az irányzat lanyha volt, de ennek ellenére bizonyos értékpapírok árfolyama kissé emelkedett, a stabilizációs kölcsön kötvényei jelentősen emelkedtek. Nagy megnyugvást és örömet keltett, hogy a stabilizációs kötvények, amelyek legutóbb 50-en állottak, szerdán 62-ős árfolyamon cseréltek gazdát. A Nemzeti Bank részvényei pedig az utóbbi 3300-ról 3500-ra emelkedtek. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felajánlja, az Universul visszautasítja a román-ma gyár viszony sürgős megjavítását Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, volt közoktatásügyi miniszter érdekes cikket irt a Pester Lloydba Magyarország és Románia közeledéséről, amellyel a bukaresti sajtó élénk kommentálásokkal foglalkozik. Berzeviczy többek között a következőket irja: Miként Ausztria és Magyarország, Románia sem szláv állam, ellenben két szláv állam között fekszik. Románia helyzete kritikusabb, mint Magyarországé, minthogy Romániának a hatalmas Oroszország közvetlen szomszédja, amely bárhogy is alakuljon belső struktúrája, mindig főtényezője lesz a szláv expanziónak és nem fog nyugodni, hogy Besszarábiát Romániától el ne szakitsa. Magyarország fennállása érdekében áll Romániának, mert Magyarország eltűnése Romániát izolált szigetté tenné a szlávizmus tengerében. Eltekintve ettől, Romániának a legnagyobb hatalmú szláv birodalmat, mint született ellenségét, Magyarországot, mint született szövetségesét kell tekintenie egy esetleges orosz támadással szemben. Romániának mindenesetre más magatartást kellene tanúsítania Magyarországgal szemben, mint eddig tette. Csupán a sajnálatra méltó vakság változtathatta át Romániát Magyarország ellenségévé és egy szláv állam szövetségesévé. Ha egyszer a háborús pszihózis elmúlik, ^Rom^iiápa^Jtözeledi^m középosztályt nyomorítják, amelynek a kétségbeesésig fokozódó elkeseredése kiszámíthatatlan erejű elégedetlenség nyomasztó ködével nehezedett rá az országnak a közállapotaira. Nagy luxus egy állam életében a közalkalmazottak pártérdekek szerinti sürii cserélése, de veszélyes becsületbeli adóssága az államnak az a folyton növekvő összeg, amivel a nemfizetéskéll Magyarországhoz. A mi részünkről — folytatja Berzeviczy — nem hiányzik a lelki diszpozíció ebhez, viszont Románia részéről sohasem találtunk hajlamosságot kapcsolataink megjavítására, egyetlen kormányváltozás esetében sem. Szigorú rezer- váltság a szó legszorosabb értelmében s nem csupán elidegenítése a mi fajtestvéreinknek, de a békeszerződéssel ellentétben szívós törekvés a romániai magyarság megnyomoritására: ez volt eddig Románia politikája Magyarországgal szemben. . Bizonyára azonban odaát is, mint nálunk is vannak objektiv politikusok, akiknek nem tetszik a terrorista sovinizmus és ezeknek össze kell jönniök őszinte megbeszélésre, hogy lefektessék a barátságos szomszédság egészséges politikájának alapfeltételeit. Berzeviczy Albert cikkére a nacionalista Universul, amely a cikket egyébként részletesen ismerteti, briiszk visszautasítással válaszol, ellenben a Cuvântul örömmel regisztrálja a budapesti megnyilatkozást és konstatálja ugyan, hogy Romániát nem fenyegeti a pánszlávizmus veszedelme, de a román-magyar jó szomszédság mellett tör lándzsát és úgy politikai, mint gazdasági és művelődési téren a szorosabb együttműködést hangsúlyozza. sei szerencsétlenné tett nyugdíjasainak tartozik. A kolozsvári mentőkocsi erre az adósságra figyelmezteti a pénzügyminisztert és mindenkit, aki e becsületbeli tartozás kisürgetése érdekében hivatva van valamit lenni. A megnyugtató pénzügyi expozéra szükség volt, de -beszéljen a biztosabb garancia is: a pénz.
