Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-23 / 216. szám

XIV. ÉVF. 216. SZÁM. Huszonötmilliónyi adóbüntetést róttak ki Csikmegye erdő­tulajdonosaira és fatermelóire Felülről siettetik az összeomlást - A jövedelem- csökkenés arányában emelték az adókat s most jönnek a milliós bírságok (Gyergyószentmiklós, szeptember 21.) Á gaz­dasági világválság minden jel szerint nálunk, Romániában érezteti legerősebben hatását. Az országra nehezedő krízis pedig kétségtelenül egyenlőtlen megoSztásu, amennyiben vannak vidékek, amelyek kevésbé érzik és olyanok, amelyekre fokozottabb mértékben sulyosodik az általános helyzet majdnem mindenütt kibír­hatatlan nyomása. Ha a Regát parasztjai egy sokkal jobb hely­zetben vannak, mint az átlag — abszolút igény­telenek, minden szükségletük kikerül saját pri­mitív gazdaságukból, adót a mi arányainkhoz képest úgyszólván nem fizetnek, pénzre igy szükségük tulajdonképpen nincs — Gyergyó székelyei minden bizonnyal azok, akik a ször­nyű helyzetet legkeservesebben sinylik. Nagy jövedelmekhez voltak szokva, a köz­birtokosságok évenként munka nélkül osztották a jelentékeny összegeket képviselő jutalékokat, az erdőmunka nagyszerűen jövedelmezett és a nagy kereseti lehetőségek mellett az igények annyira megnőttek, hogy megtakarított tőkék helyett a gazdasági nagy fellendüléssel egy­szerre adósságok keletkeztek, nőttek, szaporod­tak. Egy adott pillanatban, körülbelül két éve, letörött a fakereskedelem, máról holnapra meg­szűnt minden jövedelem, az is, amit eddig mun­ka nélkül adtak, az is, amiért dolgozni kellett volna. Gyergyóban, ahová mindig százszámra jöttek messzi földről erdei munkások, megkez­dődött a munkanélküliség. Az adósság maradt és szaporodott a kamatokkal, mert most már senkinek sem volt honnan fizetni. S a nagy, könnyű keresetek után egyszerre, egyik napról a másikra beköszöntött nyomorú­ság most keservesebben érezteti hatását, mint bárhol másutt. A nép vezetői már régen látják, hogy a vi­szonyok itt relative is lehetetlenek, kísérletez­nek, hogyan volna lehetséges rajtuk javítani, segíteni, de a megyében magában az önsegítés­nek minden lehetősége ki van zárva, kividről, felülről kellene, ha mást nem, legalább jóaka­ratot találni. Memorandum a pénzügyminiszterhez. Több mint egy éve, a osikmegyei magyar- párti képviselők memorandummal fordultak az akkori pénzügyminiszterhez és feltárták a me­gye kétségbeesett helyzetét. Elmondták, hogy a faárak letörése miatt a lakosság, ha valami keveset el is tud adni, azért ma kisebb összeget kap, pedig saját fá­ját hozza a gyár udvarára néha tizenkét-tizen- öt kilométernyi távolságról is, mint amennyit két évvel előbb fizettek volna neki ugyanazon famennyiségnek fuvardíjáért, amikor másnak a fáját szállította. Földjeink úgyszólván termé­ketlenek, az állattenyésztésre alkalmas legelők úgy vannak az egyes községek között elosztva, hogy amíg egyiknek 30—40.000 hold jutott, a többinek 500—1000 hold maradt, az igazságos agrárreform következtében. így a magyar köz­ségek állattenyésztését megfojtotta a legelő­hiány, ez se jövedelmi forrás. És jóllehet az előző években az egyedüli do­log, amin keresni lehetett, a fa, bőven hozott s most a kereseti lehetőségek zéróval egyenlőek, az adózás, a kiabáló tények előtt behunyja sze­mét, bedugja fülét. Amig 1925-ben a vármegye összeadója hu­szonegymillió lejt tett ki, ez az összeg 1930-ra hatvannyolcmillió lejre emelkedett. Tudjuk, hogy ez idő alatt az adókulcs jelen­tékeny változáson nem ment keresztül. Az emelést a kincstár azáltal érte el, hogy rendszeresen évről-évre, tiltakozás, könyörgés, a leszegénycdés kózenfogható bebizonyitása el­lenére az adóalapul szolgáló jövedelmeket mind nagyobb és nagyobb összegekben állapította meg. Holott mindenki tudta, hogy a jövedelmek estek, hogy az emberek néhol még azt az ösz- szeget sem keresik meg, amelyet adóba fizet­nek, mindennek előadása és bizonyítása azon­ban a páratlan adókivető bizottságok számára nem volt lényeges és számbaveendő körül­mény. Az is természetes, hogy mit sem ért az adó­zók képviselőjének, mint bizottsági tagnak til­takozása sem. Azért minden egyes határozatot egyhangúlag hoztak. Mennyi az adó a fa után? Ugyanez a memorandum számítja ki, hogy minden egyes köbméter fa után a következő adók és illetékek fizetendők: Földadó .19.29% Útadó 5 Szerződés illetéke 7.92 Községi pótadó 1.5 Vármegyei pótadő 2.5 36.25%; Kassák; Megnőttek és elindul­nak. 153 lei Lepagenál, Kvár. Kérje az új­donságok jegyzékét! Ezekhez járul a esikmegyei közbirtokossá­gokra törvényellenesen kivetett illetékegyenér- ték még további tiz százalékkal, (az illeték- egyenérték sajátsága, hogy csak Csik- és Ud­varhelymegye közbirtokosságaira kötelező, pél­dául a kolozsvári tábla területén lévő közbirto­kosságok nem fizetik, ez a jogegység és jogbiz­tonság nevében, Hamangiu igazságügyminiszter ur törvényegységesitő érája alatt) a globális adó legalább további 5%, úgyhogy a tényleges adózás 51—52% minden egyes köbméter fáért kapott összeg után. Ezeken kivül mindenki tudja, hogy a vá­gási, kitermelési engedélyek is pénzbe kerül­nek, százalékokban kiszámítva sohasem keve­sebb, mint tiz-tizenkettő. így az erdőtulajdonos a kapott összeg har­mincöt százalékával kénytelen megelégedni. Mert a romániai adótörvénynek van egy olyan rendelkezése, amit egyedülállónak gondo­lunk a világ összes adórendszereiben. Az erdők eladásánál az egész kapott összeg, vagy ha a tulajdonos sajátmaga részére termeli ki, az egész, becslés utján megállapított faérték tiszta jövedelemnek számit, amelyből semmiféle levo­násnak helye nincsen. Erdőőrzés címén a közbirtokosságok Csik- megyében évente milliókra menő összegeket fi­zetnek, ezenkívül erdőszolgákat önmaguk kö­telesek tartani, ujraerdősitési óvadékok címén további milliók hevernek évekig kamatozatla- nul a Casa de depunerinél, amely azokat csak akkor adja vissza, amikor az erdőtulajdonos már ugyanannyit költött az erdő mesterséges ujraültetésére, amire nálunk a legtöbb esetben a világon semmi szükség, nő az erdő magától jobban, mint az ültetett — mindezeken a címe­ken pedig egy fillér leütésnek nincs helye. Ezek a viszonyok 1931 julius elején. Jön az Inspektor nr Azért nevezetes dátum éppen julius eleje, mert ekkor érkezett csikmegyébe Tautu gene­rálinspektor ur, akit a pénzügyminisztérium rendeletével a esikmegyei közbirtokosságokra szabadított. A generálinspektor ur végigvizsgálta a megye összes közbirtokosságait és erdőtulajdo­nosait és vizsgálatának eredményeképpen nem kevesebb, mint huszönötmilliónyi büntetést rótt ki a szerencsétlenekre, adóeltitkolás miatt. Egyetlen esetet se tudunk, ahol az „eltitkolt“ famennyiség ne lett volna rendesen adózásra be­jelentve. Csak a komissziók annakidején, hosz- szas könyörgésekre és dokumentált bizonyítá­sokra, mégis néhol figyelembe vettek egy-egy rendkívüli körülményt, minőségi leütéseket, menyiségi hiányokat. A kivetések jogerősek maradtak, némeiyik óta hat-hét év is eltelt, (adóbüntetés öt év alatt végérvényesen elévül) ebből mind kihágás és jegyzőkönyv lett a gene­rálinspektor ur eredményes működése nyomán. Volt olyan eset is, ahol az adózó annakidején megfizette adóját, teljes összegében (több száz­ezer lejes tétel) csakhogy a pénzt nem szemé­lyesen vitte az adóhivatalhoz és a nyugta más­nak a nevére állítódott ki — ez is kihágás, hiszen a tulajdonos erdőt adott el s semmi nyom, hogy adót is fizetett volna. Több százezer lejes büntetést kapott Gyergyószentmiklós város, amelynél pedig kizárt dolog, hogy adóját eltit­tör­kolta volna, ez lehetetlenség a számviteli vény hatálya alatt. A mai helyzet. A büntetések ellen az érdekeltek a fellebbe­zések áradatát adták be s önmaguktól jelent­keztek úriemberek „közvevitőkül", hogy a dol­got „el lehet intézni“. A fellebezés rengeteg költséget, utánjárást jelent. Az „elintézés“ lefizetendő súlyos össze­geket és amellett az elintéző sohasem tudhatja, mikor pattan ki valami a dologból, két év múlva, jövőre, újra előveszik esetleg s az sincs kizárva, hogy a bütetésen felül még be is csuk­ják valami politikai kampánnyal kapcsolat­ban, vesztegetésért. Az adó és büntetés megfizetésére pedig, ame­lyek a régi, jóvilágbeli faárakkal vannak bőven kalkulálva, ma két köbméter fát kellene eladni, ha volna kinek, hogy egy köbméterre eső adót és büntetést meg lehessen fizetni. Az emberek tanácstalanul állanak és fejüket törik, miért zudult rájuk éppen most ez a bün­tetésáradat, a nyomorúság legközepén, amikor ilyenek nélkül is mindenki megy tönkre. Talán ez az a segítség, amelyet a pénzügyi hatóságok hosszas könyörgésekre, leromlott gazdasági helyzetünk megjavítása céljából végre engedélyezni kegyeskedtek. Sándory Mihály. fiz Adriai Biztosító Társulat Romániai Igazgatósága által f. hó 15-én az illetékes ható­ságok jelenlétében megtartott népbiztositási kötvények nyil­vánossorsolásán a következő betükombinációk lettek kihúzva: D. M. 1. Y. J. D., G.K.K lés, vegytisztitásban, úgy kivitel, mini olcsóságban cég vezet!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom