Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-20 / 214. szám
XIV. ÉVF. ZU. SZÁM. 7 Alig két hét van már hátra október 5-ig, amikor kezdetét veszik a Zsidó Kórházsorsjáték nyereményeinek húzásai. Itt a nagy pillanat, amelyben mindenki összehasonlíthatatlanul kedvező esélyekkel próbálhatja ki szerencséjét. £ B 8? C? EPSSIAB BC nehogy egész életében szemrehányásokai tegyen önmavának. hogy elmulasztotta e ritkán kínálkozó alkalmat. amikor száz leiért egy milliót nyerhet!! Az 1,000.000 leies főnyereményen kívül közel 2000 kisebb nagyobb nyeremény ke* rül kisorsolásra200,2.000,10.000,25.000,50 000,100 000 és200 OOOleiescímletekben l?eggen tehát Ön is Zsidó Korházscrs jegyet Postai megrendelésnél 100 lei beküldése ellenében portómeniesen küld sorsjegyet a Zsidó Korházegyesületek Központi Sorsjátékintézősége Cluj, P Unirii 20. Bukarestben aggódva nézik a bolgár-orosz viszony alakulását Constantin végzete Kétségtelen, hogy Constantin Pavelnek, a Román Opera bérlő-igazgatójának az emberi és művészi sorsa tragikus magaslatba emelkedett, illetve mélységekbe zuhant. Művészbarátai, tagjai és alkalmazottai, akik még tegnap lelkesedtek érte és a román zenei kultúra előharco- sának aposztrofálták, ma a gyűlölet és a szenvedély lángjával égetik fel művészi nimbuszát és olyan vádakkal illetik, amelyek a sexual- pafhológia terén még a legnagyobb zseniket is porba sújtották. Hatvan ember vonult fel a kolozsvári ügyészségen, vallott, vádolt és ítélkezett. És ezek mögött áll a polgári társadalom és biróság, amely szigorúan zárt erkölcsi törvényeivel a púposnak megboesájt, de a morális defektusok rabjait a vádlottak padjára kergeti és pálcát tör felettük. Pedig Constantin Pavel hivatott művészi kvalitásokkal, nagy lelkesedéssel, szokatlan energiával építette fel a Román Operát. Nem voítak skrúpulusái. Markáns egyénisége nélkül tahiti sohasem lett volna Kolozsváron állandó Román Opera. Mi csak kívülről nézzük a művész tragédiáját, amelynek kegyetlen zordsága részvétet is ébreszt bennünk, habár nincs okúnk titkolni, hogy Constantin Pavel működése bizonyos vonatkozásokban fájdalmas töviseket hagyott a lelkűnkben. A félreértések eloszlatása miatt meg kell írnunk, hogy Constantin Pavel magyar kultúrán nevelkedett fel. Román ember létére a budapesti zeneakadémia ösztöndíjas növendéke volt. Ezt le kell szögeznünk, mert a tnai időkben román részről állandóan azt hangoztatják, hogy a magyar impérium idején a kisebbségeket elnyomták és gyűlölködő szellem lebegett a magyar közoktatásügy felett. Pedig ezek a vádak nem igazak. íme, Constantin Pavel is és még nagyon sokan, akik ma közöttünk a sovi nizmus zászlaját magasan lobogtatják, a magyar álamtól ösztöndíjakat élveztek. Constantin Pavel soba sem csinált titkot abból, hogy ro mán nemzetiségű. Román néven iratkozott be a zeneakadémiára s midőn elvégezte a zenei főiskolát, a budapesti magyar Operaházhoz szerződtették. ]Ós ezután Kolozsvárra jött. Janovics Jenő a kolozsvári Magyar Színházhoz szerződtette. Itt vette fel magyar művészi nevét: Pap László. A háború már javában dühöngött, sőt — a sors véletlen szeszélye lehet, — hogy Pap László éppen aznap este lépett fel először a kolozsvári Magyar Színházban, amelyik napon Ausztria-Magyarországnak Románia háborút üzent. Kolozsváron akkor izzó volt a hangulat. Mindenki attól tartott, hogy a Magyar Színház ban Pap László bemutatkozása alkalmával tüntetés lesz, botrány fog kitörni. Pillanatokig kétséges volt, hogy az előadást megtartják-e vagy elhalasztják. Az előadást zsúfolt liáz előtt mégis csak megtartották. Pap László osztatlan sikert aratott. Elmaradt a botrány. A magyarság fegyelmezettsége győzött: a román nemzetiségül művészt melegen ünnepelték és többször a lámpák elé hívták. Soha olyan őszinte, forró sikerei nem voltak, mint ebben az időben. A magyarság vele szemben román nemzetiségét sohasem éreztette. Nemcsak a közönség, hanem a magyar sajtó is kitűnő melegséggel irt róla. Aztán jött az impériumváltozás. A kolozsvári Magyar Színház még hónapokig jâtszoţt. Sőt Pap László még ebben az időben is egyik ünnepelt és dédelgetett tagja volt a Magyar Színháznak. Egyszer azonban minden megváltozott. Pap László, aki olyan sokat köszönhetett a magyar kultúrának: az ösztöndijat, a forró sikereket és még valamit, ami a legértékesebb volt, a nemzeti türelmességet — egyszerre felrúgott mindent. Azt még megtudta a kolozsvári magyarság valahogy érteni, hogy a román zenei kultúra élére áll, de valósággal meglepetésként hatott, hogy Pap László, most már mint Constantin Pavel indította el azt az akciót, hogy a magyar adományokból felépített színházból máról-holnapra a magyar színpadi kultúrát kiüldözzék. Constantin Pavel énnél a szomorú aktusnál a barátból nyilt ellenség lett. Könyörtelenül, hatósági segédlettel, botrányos módon véttette el a Hunyady-téri színházat. (Bukarest, szeptember IS.) Az Adeverul diplomáciai körökből nyert értesülése szerint, Bulgária és Oroszország között komoly tárgyalások indultak még. Litvinoff Genfben ajánlatot tett Marinov bolgár miniszterelnöknek, hogy a bolgár kormány ismerje el de jure Oroszországot. Litvinoff ajánlatára Marinov nem adott ágyán végleges választ, illetve azt felelte, hogy (Kolozsvár, szeptember 18.) Még a mult év végén történt, hogy a kolozsvári Román Opera felmondott tiz zenésznek, akik az akkor megindított nagyszabású takarékossági akció első áldozatai voltak. A zenészek nem tekintették törvényesnek a felmondást, mivel szerződéseik értelmében csak bizonyos idő betartásával lehetett őket clbocsájtani, nem pedig egyik napról a másikra, mint az jelen esetben történt. Az Opera vezetőségével aztán tárgyalásokat kezdtek abban az irányban, hogy ismerjék el jogaikat és azok alapján revideálják az elbocsájtást. Ebben az irányban azonban nem sikerült megegyezniük. mire a zenészek perrel támadták meg az államot, és az elmaradt fizetések fejében összesen másfélmillió lejt követeltek. A per nemrégen került tárgyalásra a kolozs vári törvényszéken és itt — mint megírtuk — a zenészek javára döntöttek. Jogi képviselőjük azonnal érintkezésbe lépett az Operával és az ítélet alapján kérte a másfélmillió lej kifizetését. Az Operának természetesen nem volt miből fizetni, amire foglalás következett. A másfél- millió lej fejében lefoglalták az Opera-mozgó vetítőkészülékét, amely jóval többet ér ennél az összegnél is. A mozi igazgatósága azt vitatta, hogy a Ma már a fájdalom és a megbotránkozás érzései lecsöndesedtek. Constantin Pavelnek, a román művésznek a magatartását talán meg is tudjuk érteni. De Pap Lászlónak, a magyarság által ünnepelt művésznek, a volt magyar ösztöndíjas növendéknek a cselekedetét megbö- csájtani teljesen sohasem tudjuk Már évekei ezelőtt, midőn Constantin Pavel ellen román részről aknákat helyeztek el, e sorok itója előtt mély elkeseredéssel jelentette ki: „Mélységesen csalódtam, minden álmom össze omlott és a sorsom kezd beteljesedni. A rolnán népi legenda jut az eszembe, amelynek érteimé az ilyen fontos kérdésben az egész kormány hivatott dönteni, azonban valószínűnek látszik, hogy rövidesen a bolgár kormány az elismerés mellett fog dönteni. Románia részére egyáltalában nem lehet közönbös, hogy egyik közvetlen szomszédja barátságos összeköttetésbe lép az orosz szovjettel. gépre nem lehet foglalást eszközölni, mivel az nem alkotja az Opera, illetve az állam tulajdonát, hanem a mozi-koncesszionáriusokét. Ezzel az indokolással azonban nem tudtak célt érni, naivei a zenészek erre azzal feleltek, hogy minden, amit az Operába beépitenek, a koncessziószerződés szerint az állam tulajdonába megy át. Mig a mozigép körül ezek az események zajlottak, egy napig az Opera-mozgó is kénytelen volt előadásait beszüntetni, ugyanis nem tudtuk megegyezni a vetítőkészülékhez ragaszkodó zenészekkel. A mozi egyik vezetője azután mentő ötlettel állt elő. Kimutatta, hogy a gép tulajddoikcp- pen még nem is az Opera tulajdonosaié, hanem a vállalaté, amely azt szállította. Az adás-vételi szerződés értelmében a vetítőkészülék, amelyet részletre vásároltak, jogilag mindaddig az eladó cég tulajdona, amig az utolsó részlet is ki nincs egyenlítve. Az Opera még jóilehány részlettel tartozik s ez volt a kivezető ut. Az eladó eég különben igényperrel támadta meg n foglalást s igy a gépet fel is oldották a zár alól. A zenészek most más értéket keresnek más- félmillió lejes követelésük biztosítására, az Opera-mozgó pedig a kinos intermezzo után tovább folytatja működését. ben minden építkezésnél véráldozatra van szükség. Mielőtt az uj épület felemelkedik, valaki meghal, hogy az uj épületbe tetemét be lehessen építeni. Érzem, hogy a román kultúra felépítésénél én leszek az áldozat Élve temetnek az uj épület alá“... A népi legenda kezd beteljesedni. Csak egyről feledkezett meg Constantin Pavel. A legenda szerint csak akkor van szükség véráldozatra, emberáldozatra, ha előbb rombolás történik és a romokon emelkedik fel az uj építmény. (— jós.) A zenészek másfélmillió lejes követelése fejében lefoglalták az Opera-mozgó vetítőgépét, de a szállító igény-pere következtében feloldották a zárató!
