Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-19 / 213. szám

\ TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR lie. 24256—927. Claj-Koíozs vár, 1931 szeptember 19 SzOOîbăt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ; \ l évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); i, Telefon: 5-08, 6-04. XIV. évfolyam 213-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOK * 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév*® 15 pengő. Egyes szám ára 2% fillér. Genii hírek • • Ötvenezer ember zokogása mellett folyt le a Vérmezőn a halál­vonat áldozatainak temetése Zsitvay igazságügyminiszter tartotta a gyászbeszé­det — Elfogtak Budapesten egy munkást, aki bom­bát akart rendelni a merénylet előtt Külföldi lapok írják, hogy Curtiusnak a Népszövetség ülésén tartott kisebbségvédelmi beszéde bizonyos csalódást keltett, mert Curtius nem lépett fel azzal a határozottsággal és elán­nal Európa elnyomott kisebbségei érdekében, mint ahogy méltán el lehetett volna várni an­nak az országnak reprezentánsától, amelynek faj testvérei a békekötés utáni helyzet óta a leg­nagyobb számmal élnek a német birodalom ha­tárain túl. Hálátlanság volna akár Curtius t, akár más politikust felelősségre vonni azért a nyomasztó atmoszféráért, amely csakugyan nem feküdt jobban rá a kisebbségi sorsba jutott né­pekre tizenhárom esztendő óta, mint mostaná­ban. Nem egyetlen politikusnak temperamen­tuma, vagy mérséklete dönti el a mi sorsunkat és arról is meg vagyunk győződve, hogy ha Curtius kitette volna a lelkét Genfben, akkor is csak a közöny mocsarába veszett volna bele harci riadója. A ma egyre általánosabbá váló gazdasági válság, amelynek meghatározása a „világválság“ kifejezés minden fenyegető volta ellenére is szinte közhelyszámba megy, úgy ter­jeszti a fásultságot, az érdektelenséget és mil­liók sorsának semmibevevését, mint a járvá­nyok a bacillusokat. Ezt a jeges közönyt nem volt nehéz felfedeznie Genfben Curtiusnak, aki elvégre diplomata, államfcrfiu és saját orszá­gának gondja fekszik a szivén elsősorban. Úgy fest a dolog, tehát, hogy már taktikai szempontok sem kedveznek ezidőszerint a ki­sebbségvédelemnek. Meg aztán annak a diplo inata-garniturának, amely ha csak részben is de csinálta azt a békét, amelynek keserű levét issza most az egész világ, már meg is feküdte a gyomrát a mi dolgunk, a megszokottság ezt a kérdést is besorozta azok közé a problémák kö­zé, amelyek élnek ugyan, de csak dossziékbe elskatulyázottan, amelyről szép előadásokat is lehet tartani, talán vitaestélyekre is kitűzhetek de csak az elmélet és gyakorlat közötti csekély különbség figyelembevételével. Jöjjünk tehát tisztába azzal, hogy e pilla­natban nem vagyunk divátban. Vannak ugyan akik a részvét és sajnálkozás mélabus mosolyá­val veszik tudomásul létezésünket, de még többen vannak olyanok, akik a kisebbségi kér­désben ma sem látnak mást, mint egy kelle­metlen ballasztot, amelyet éppen ideje volna ki­dobni Európa sülyedező hajójáról. Ezek az urak, akik a győző jogait még ma sem hajlan­dók feladni sem Genfben, sem sajut hazájukban, arra talán még érdemesitnek bennünket, hogy miután saját kezükkel a vizbe dobálnak, a szi- nültig telezsúfolt mentőcsónakról szerencsésen révbe érve eléneklik az operai kórust: „A gróf a vizbe fűlt, mentsük meg őt, mentsük meg őt!“ Nos, mi nem akarunk vizbe fulladni. Még akkor sem, hogyha ezt a vizet a gazdasági vál­ság hullámverései jelképezik. Ha Genf nem is lát bennünk mást, mint a békeszerződések ter­hes örökségét és a maga részéről is igyekszik ezt a passzívákkal túlterhelt vagyont likvidál­ni. ha azok az országok, amelyek óriási terület­nagyobbodásukkal szemben vállalták a kisebb­ségi klauzulákat és ezerszer rájuk bizonyitotl kötelezettségnemteljesitéssel vitték át a gya­koriéiba a ferdén értelmezett kisebbségi jogot, mi akkor sem helyezkedhetünk a mindenbe be­lenyugvás álláspontjára. Ha például a „Csíki Magánjavak“ panaszát illetőleg Genf továbbra is az elodázás módszerét követi, azonosítván magát a román kormány halasztást-halasztásra halmozó taktikájával, hogyha ez a társasjáték Bukarest és Genf között tovább folytatódik s a panaszirattal úgy labdáznak is a genfi ha­talmasok és a kormány, mint azokkal a honta lanokkal, akiket heteken keresztül dobálnak (Budapest, szeptember 17.) A biatorbágyi merénylet ügyében a nyomozás csütörtökön újabb szenzációs fordulatot vett. A kora reg­geli órákban jelentkezett a rendőrségen egy férfi, aki elmondotta, hogy a mult héten egy is­meretlen ember megkérdezte tőle, hogy akar-e pénzt keresni? Az ügy azonban kényes — han­goztatta az ismeretlen — mert bombát kell ké­szíteni. Ö tréfára vette a dolgot és kitért az ajánlat elől, amire az illető megjegyezte, hogy ha meggondolta magát, jelentkezzék és érdek­lődjön utána a Népházban. * Letartóztatják a bombarendelőt. A jelentés nyomán l ikijelentővel együtt detektívek mentek ki a Népházba és itt az is­meretlen bombarendelőt meg'is találták, egy Szakács Géza nevű ember személyében. Szaká­csot Rézner József nevű társával együtt azon­nal előállították, megmotozták és egy noteszt találtak nála. A noteszben különböző magyar- országi vasúti hidak jegyzékét találták meg, a magyarországi vasutak pontos menetrendjével együtt s külön fel voltak sorolva azok az idő­pontok is, amikor a fontosabb vonatok az illető hidakon áthaladnak s ezenkívül egy csomó ké­miai képlet. Szakács azt állítja, hogy ő önmagát akarta valamelyik hídon felrobbantani, hogy igy de­monstráljon a munkásság jelenlegi sorsa ellen. Egyébként a biatorbágyi vasúti híd köze­lében a csendőrök csütörtökön reggel egy bo­korban nagyobbmennyiségü ekrazitot találtak, azt azonban senki sem tudja, hogy a robbanó­anyag hogyan került oda. (Budapest, szeptember 17.) Jellemző a kö zönség érdeklődésére, amelyet az ötvenezerpen­gős jutalom a végsőkig felcsigázott, hogy a rendőrséget valósággal elárasztják bejelenté­sekkel. Nyolcszáz bejelentés történt, amelyeket részben telefonon adtak le, számosán viszont személyesen jelentkeztek a főkapitányságon. A detektivekre óriási feladatot ró a bejelentések adatainak ellenőrzése, de a rendőrség egy nyo­mot sem akar figyelmen kivül hagyni. (Pozsony, szeptember 17.) A torbágyi me­rénylet nyomozása Pozsony lakosságát is ha­tártalan izgalomban tartja. A rendőrfőnöksé­gen százával jelentkeznek az emberek s a leg fantasztikusabb közlésekkel szolgálnak, ame­lyeknek azonban a rendőrség nem tulajdonit egyik határállomásról a másikra, nekünk ak­kor sem lehet más dolgunk, minthogy újra meg újra beterjesztjük a magyar igazság dokumen­tumát és szivósan folytatjuk a harcot addig, amig végre már semmiféle ürüggyel nem lehet kitérni az elintézés elől. De igy kell tennünk minden egyes kérdésben. Nagy feladat a mienk: a megszokottság és unalom frontját kell / Budapesten a délelőtti órákban az a hi r ter­jedt el, hogy a dunántúli Szántód közelében a Déli vasút ellen merénylet történt. Kiderült, hogy a pályaőr a reggeli szürkületben két gya­nús férfit látott, akik a pálya mellett ólálkod­tak. Amikor a pályaőr megszólította őket, azok durván reátámadtak, majd sietve eltűntek. Ez volt az oka annak, hogy a vonatot Szántódnál a pályaőr megállította s csak azután folytat­hatta útját, amikor a pályát megvizsgálták és semmi gyanúsat sem találtak. Kifosztottak egy fegyverkereskedést. Budapesten csütörtökre virradó éjszaka Zudek Bertalan fegyvrekereskedését feltörték és onnan negyven lőfegyvert, háromezer töl­tényt és hatvan tőrt vittek el. Feltűnő, hogy a betörök hozzá sem nyúltak a nagymennyiségű készpénzhez, amely pedig egy nem valami erő­sen záró szekrényben volt a boltban. A rendőr­ség a kommunistákat gyanúsítja a betöréssel. Természetes, hogy a torbágyi merénylettel kapcsolatosan a rémhirterjesztők borzasztóan elszaporodtak Magyarországon. Ezek ellen a hatóságok a legerélyesebb rendszabályokat fog­ják alkalmazni. Aki már szombaton hallott a merényletről. (Győr, szeptember 17.) A győri rendőrségen egy tisztviselő bejelentette, hogy ő már szom­baton este hallott a vasúti robbantásról. A győri rendőrség a bejelentés ügyében megindí­totta a vizsgálatot és minden kommunistaként nyilvántartott embert kihallgattak. A kihall­gatások még folyamatban vannak. semmi jelentőséget, mert nyilvánvaló, hogy a lakosságon tömegpszichózis vett erőt, amelyet az ötvenezer pengős jutalom is füt. A pozsonyi rendőrség állandó készültségben van s az egész Szlovenszkóban is lázasan folyik a nyomozás Leipnik Márton és bűntársai kézrekeritésére. Tegnap délelőtt konferencia volt a pozsonyi rendőrigazgatóságon a további nyomozás rész­leteinek megvitatására. A konferencia után szétkíildték a határállomásokra a politikai rendőrség legkiválóbb detektivjeit, hogy álla­pítsák meg, milyen autók jöttek át vasárnap reggel óta a határon és feltételezhető-e, hogy a bombamerénylők autója is közöttük volt. (Folytatás a második oldalon.) áttörnünk a meztelen igazsággal. Itt bent az országban pedig a gyűlölet és elfogultság óceán­jában is meg kell őriznünk, higgadt tárgyila­gossággal körül kell bástyáznunk a szűk térre szorított., de meglevő jogok kicsiny szigetét. Ha Genfben unnak is már bennünket, de nekünk sohasem szabad megunnunk és feladnunk az elszánt harcot a jövendő magyar generációért. Tömegpszichózisban százak és százak jelentenek be nyomokat a rendőrségieknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom