Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-18 / 212. szám
XIV. ÉVF. 212. SZÁM. taasemma» Va kar est ii történet Szerelmi drámák hősei, férj- és vőlegénygyilkosok, züllött nők között ártatlanul a fegyházban A fc^ »házajtaja egy pillanatra kinyiiik és megdöbbentő kép tárul avatatlanok elé II. (Bukarest, szeptember 16). Félórát, robog a rab-autó, inig a törvényszéktől a vacarestii börtönhöz ér. Nagy, monstrum épület; hiis levegő árad tátongó kapujából az újonnan érkezettekre. Stärk és betörötársa: Popeseu emelt fővel léptek be rajta. De Kiss Elvira, a bűnrészes» ségel vádolt bukaresti íüzökészitőnő félig eszméletlenül esett a terméskő küszöbre. — Semmi részem sincs a betörésekben. Nekem Stark senkiin. Ha ö szeretett engem, arról én nem tehetek. De égy markos csendőr karjaiba emelte és mint pelyhet vitte fel a lépcsőn. — Sohse sírjon , kisasszony, — mondta magyarul. — Ha ártatlan, majd kiszabadul... — És mikor a leány hálásan felnézett reá: — Csodálkozik, hogy magyarul beszélek! Ercsi vagyok. Székely. Nagy rab-teremben helyezték el Elvirát, sok-sok idegen nő közé. És megkezdte a fogoly- életet. Nehezen tört a napirendhez. Reggel négykor ébresztőt csengetnek a folyosón. A szolgálattevő kitakarít. Hétkor csengő hiv a műhelyekbe, fél tizenkettőkor kenyérkiosztás, pont délben ebéd. Aztán megint foglalkozás, kis séta, hatkor vacsorát jelez a csengő, utána számbavétel és vissza a közös fogoly-terembe... Itt durva vig élet van a lefekvésig. A gonosztevő-nők összevegyülve a kis, alkalmi bűnözőkkel, nagy vihogó hancuzásba, táncba kezdenek. Munteniai asszonyok bórával járják körül az ágyakat; kis székely cselédlányok csárdásra perdülnek; förtelmes beszédű bukaresti ucca- nők nyers, kaszárnyái társasjátékokba fognak, mint amilyen a suszter... Iszonyatos hangulat. Jobb ennél talán a magánzárka csöndje. Tolvajok, gyilkosok között. Kiss Elvira lassan megismeri társnőit. Ők maguk mutatkoznak be. — Én Marioara vagyok... Postaesalást követtem el... Én Feldmann Ráchel vagyok; az, tudja, aki részt vett a Resch-féle ékszerlopásban a Calea Victoriein... Maga lopott, csalt, vagy ölt! ... A kis fiizöszabónőnek a torkán fuldoklik a válasz. Alig tudja elmondani, hogy belekeveredett egy betörési ügybe... mert, a szobauruk egy Stark nevű gazember volt, akinek ő segi- telt, eladni egy karperecét... Semmi részvétet, nem kelt, kétségbeesése. Hiszen itt gyilkosok vannak, akikre életfogytiglalni büntetés vár. És mégis jókedvnek és nem éreznek egy szemernyi bánatot, sem. Ott van például Muscal Elena, aki a férjét ölte meg. Vígan dulakodik, birkózik egy tolvaj szakácsáéval. Vagy: amott, Florika, a Bnkarest-környéki parasztmenyecske, aki ártatlan tekintettel ncz a világba, pedig iszonyú kegyetlenséggel gyilkolt meg egy legényt. Kiss Elvira megborzad, amikor mesélni kezdenek róla: — Háromszáz lejjel tartozott egy zöldségárusnak. S mivel nem tudta, vagy nem akarta megfizetni, megölte és darabokra vagdalva egy zsákba gyömöszölte a szerencsétlent, hogy a folyóba dobja. De a fél keze véletlenül kimaradt a zsákból. S ez árulta eb És ott a másik gyilkos: Vasileseu Maria. A férjét küldte el a másvilágra. S egy alkalmat se szalaszt el, hogy vállvouogatva ki ne jelentse: — Egy pillanatig se bánom. Ha még egyszer előtte lehetnék, ugyanúgy cselekednék. Az igazságiigymínlszter takarékoskodik. Rettenetes társaság. Szinte megváltás, mikor egyszer-egyszer előáll a zöldre festett autó. hogy a városba szállítsa őket, a vizsgálóbíró elé. Vallatásra. A rab-autó simán robog az országúton, olyan mint egy jó erős autóbusz. Az ember szinte észre se veszi benne, hogy fogoly. Jó intézmény. De Hamangiu igazságügyminiszter takarékossági intézkedései ezt is meg akarták vonni a raboktól. Parancs jött, hogy ezután gyalog kell őket a törvényszék épületébe szállítani, végig a tizkilométeres országúton és keresztül Bukarest kereskedő-városrészének sűrű, nyugtalan forgalmán. Mert állítólag 120 lejébe kerül az államnak egy ut. S ezt a nagy kiadást újabban nem birja el... Hálistennek mindig akad a foglyok között, aki a mollényzsebóből kifizeti a 120 lejcs szállítási költséget s ezzel megváltja a maga és társai számára a katonás tempóban történő gyaloglás és a városon keresztül való kínos eszkortálás borzalmát. Van most elég gazdag ember Văcăreşti-ben. Bankigazgatók. Úri sikkasztok. Hamis bukók. Az általános gazdasági romlásnak kétségbeesési aktusra kényszejritettjei. Csupa jólöltözött, intelligens ember. Egészen megváltoztatták a fővárosi használatra rendelt fogház belsejének képét. Eddig züllött, külvárosi alakok tanyája volt. Újabban az előkelőbb negyedek vasaltnadrágos urai költöztek belé... Arisztokratizálódott a bűn. Oh, Kiss Elvira jól látta őket, amint nagy csoportokban, kényesen sétáltak az udvaron... Pál Erzsébet bűne. Eleven eszii, éles szemű nagyvárosi leány, Kiss Elvira. Mindent észrevett. Egyszer hallotta egy magyar cselédleánynak, Pál Erzsébetnek a nevét. Nyolc hónapja ül már Vaca- resti-ben. Azzal gyanúsítják, hogy kirabolta a gazdája házát, mialatt az Párizsban meg a Ri« vierán pihent. De Pál Erzsébet nyolc hónapja állhatatosan tagad. —- Nem értem ezt a lányt, — mondja a vizsgálóbíró, — semmit se tudok kivenni belőle. És Pál Erzsébet csendesen jár, kel, dolgozik, az „élők nagy koporsójában“, hazagondol a falujára, amelyben már mindenki tudja szégyenét és néha, ha u‘j fogoly kérdezi, elmondja, hogy történt az eset: Egy este nagyon egyedül érezte magát, elment hát aludni székely barátnőjéhez. És mikor reggel visszatért, tárva- nyitva találta a ház ajtaját, kifosztva a lakást. Ki volt a tettes? Csak Pál Erzsébet lehetett... És ö is együtt éi Floricával, aki 300 lejért megölte és darabokra vagdalta az olténiai zöldségárus legényt. Aurika a halálos ágyon Fount az emeleten magánzárkák sora húzódik végig. S az egyik cellából szüntelenül kétségbeesett kiáltások hallatszottak le a közös terembe: — Nem birom tovább... Néha állati ordítássá fokozódott a kiáltás, amely felnyilallott a fogházigazgató lakásába is s végigborzongatta a foglyokat a műhelyekben, az udvaron. — Szegény Aurika, — suttogták a rabok és a legelvetemültebbeket is borzadály töltötte el, — már nem él sokáig. Aurika vidéki papi családból került Bukarestbe; összeköltözött, valakivel, akit meglopott. Kezdődő tüdővésszel hozták Vacaresti-be és betegsége gyorsan fejlődött a nyirkos falak között. Nincs talán rabkórház Bukarestben, hogy a fegyház magánzárkájában vetették meg a fiatal nő halálos ágyát?... Kiss Elvira nem tudja megmagyarázni ezt. De megfigyelte, hogy aznap reggel, mikor tudtára adták neki, hogy a vizsgálóbíró elrendelte az ő szabadlábrahelye- zését, nem újultak fel a fájdalmas kiáltások az Auriká magánzárkájában... Suttogták róla, hogy utolsó perceit éli. Nővérét hivatta, akinek valami nagy bűnét akarta megvallani kimúlása előtt, mert — mondotta, — nem hir meghalni addig, mig el nem árulja titkát. S mikor megtörtént a nagy vallomás, két szál gyertyát kért Aurika s azzal keresztet formált a mellén. S aztán megüvegesedtek a szemei. A foglyok megrendülve gyűltek a halott köré. Róza, egy kis székely cselédleány virággal szedte teli kötényét az udvaron és rászórta a halálban elcsendesült fájdalomra. Itt, a holttest mellett vett bncsnt a szabadságba induló Kiss Elvira, volt társnőitől: a tolvajoktól és gyilkosoktól. Jávor Béla, A Magyarországra szökött csiki soffőr meglopta budapesti gazdáját s az ellopott svájci valutával visszaszökött Romániába A szülői őlelő karok helyett a rendőrség: karjaiba szaladt a tolvaj soffőr (Csíkszereda, szeptember 16.) A munkanélküliség késztette Tatár János gyergyótekerő pataki soffőrt arra, hogy útlevél nélkül még ezév tavaszán átszökjön a határon Magyarországba. Ott Budapestre került és mint soffőr, Fülöp Áron dr. ügyvédhez szegődött. Pontos, megbízható embernek bizonyult s ezért gazdája kisebb ügyeiben szívesen adott neki megbízást, amelyeket Tatár lelkiismeretesen végre is haj tott, mig aztán a a mult héten rutul visszaélt a belé helyezett, bizalommal. Fülöp ügyvéd 3600 svájci frankot adott át neki, hogy egyik fővárosi bankba fizesse be. A kapott és jelentékeny idegen valutával, a szívé ben rég kiújult honvágynak, hogy Csikmegyébe hazatérhessen, anyagi alátámasztását látta és a gondjaira bizott luxuskocsit egyik barátjától gazdája garázsába visszaküldve, útját a román határ felé vette Itt olyan ügyesen bujkált, hogy sikerült visszaszöknie anélkül, hogy a grani csárok észrevették volna s vonatra .ülve Gyer- gyószentmiklósig váltott jegyet és szüleinek táviratozott, hogy várják az állomáson Azonban az állomáson nemcsak a szülő; hanem a gyergyószentmiklósi rendőrség is várta, amelyet a budapesti államrendőrség táviratilag értesített és igy a valutatolvaj 36 óra alatt kézrekerült. Tatárt, miután román állampolgár, nem adják ki Magyarországnak, hanem itt vonják felelősségre lopásért és tiltott határ- átlépésért. A lopott pénzt majdnem hiánytalanul megtalálták nála. DANTE ALIGHIERI KÖLCSÖIVKÖNYVTÁRÁT a Keleti Újság állandó olvasói is hawi 43 Isi kölcsönzési díjért használhatják, haaz alanti sze. vényből lödarabot bemutatnak. Naponta cseféiheí BMMtoii festését garanciánál vállalja „Unió", Cluj SZELVÉNY. T f in aarao rulataonasa tort * DANTE r,ólcsia.<ányv:i4 y ranak — le' «ăicaJaUj -enaa. J tess mciieu sgy Qa« ujü-.ü.j- £ Gyár : Reg Ferdinand 133. Fiókok Reg. Maria 11., Str Bariţiu 2., Cal. Moţilor 112.