Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-18 / 212. szám
XIV. ÉVF. 212. SZJM. Kfa&rs&fájúi Imi ........ mii ■awn» I I'M1........«a* Dak elméletben decentralizációs a Eoiia professzor alhotmánymódositó teroezeti A sokat támadott tervezet alkuszik a demokráciából Az indokolás bátorságáig eljutott a szerző, de a gyakorlati megvalósításnál csak félmunkát végez (Kolozsvár, szeptember 16 ) Az a hir, hogy Boila Romulus dr. egyetemi tanár s a nemzeti parasztpárt politikusa alkotmánymódositási tervezetet dolgozott ki, igen sokféle hullámverést idézett elő a román sajtóban. Ideje, hogy részletesen nézzünk bele ebbe a tervezetbe, amiről sokan azt mondják: felforgató. Mások azt mondják: meghozza a megoldást. Komolyan áttanulmányozva a füzetet s belenézve az elképzelésnek a részleteibe, mi is megmondjuk a magunk véleményét.: ennél sokkal többet vártunk. Senki sem mondhatja, hogy a kritikai megállapításokban vannak tisztult megítélései, azonban nem mond semmi olyan újat, amit már ne mondottak volna el különböző román pártállásu államférfiak, olyanok t. i., akiket államférfiaknak lehet nevezni. Azt lehet mondani csak, hogy Boila Romulus nem kortesszólamokban, hanem elméleti felkészültséggel írja, amit ir. De aki a világszerte elismert elméleti alapelvekre helyezkedik, az nem is mondhat mást. Decentralizáció. Ezt ma nem kell indokolni, ez a kor elismert szükségessége. Boila Romulus azonban az elméleti decentralizációról csak félig-meddig akar lelépni a gyakorlati decentralizáció útjaira. S itt is a tiszta demokrácia helyett a népek fölé helyezett népnek a szupremáciáját helyezi el az elgondolás nyitjául. Ez az, amitől féltik a sovinizmust? fis ez az, amitől az alapos megoldást várhatjuk? Az ilyen decentralizációnak láttuk hasonló példáját a két év előtt meghozott köz- igazgatási törvényben. Elérkezett a meggondolás ideje. A Boila Romulus könyvéből ismertetni akarjuk a lényeget. Igen érdekes a bevezető rész. — Azzal a meggyőződéssel bocsátom a kő zönség elé a jelenlegi tanulmányt — irja a szerző a bevezetésben — hogy elérkezett a fi zenkeţtedik óra. amikor meg kell oldanunk az egyesitett román állam reorganizálásának problémáját. A megoldás módjától függ, szerény véleményem szerint, országunk jövője. Tizen három éve, amióta a román állam életében vagyok, tanulmányozom az embereket, szokáso kát, intézményeket, politikai pártokat és a kor rnáDyzási módszereket. Ezeknek a tanulmányoknak az alapján arra az eredményre jutottam. hogy államunk alaptörvénye legkevésbé sem felel meg a román nemzet életfeltételeinek. Centralista célzatú alkotmányt kovácsoltak össze, amelynek van több üdvös alapelve, de ezeket nem alkalmazták. Van írott alkotnia nyunk, hiányzik azonban az igazi alkotmányos élet A bevezetés végén kijelenti Boila profesz- szor. hogy munkája személyes véleményeket tartalmaz, amelyeket nem befolyásol semmiféle pártdoktrina, annak a pártnak a programja sem, amelynek tagja. Ténykedésével egyszerűen hazája iránti kötelességérzetének tett eleget. A felelősségnélküli rendszer. Alkotmánytervezetének indokolása következik ezután, amelyben többek között a következőket mondja: — Ma, tizenhárom évvel a román területeknek az ókirálysággal való egyesülése után, — irja — kénytelenek vagyunk megtenni azt a szomorú megállapitást, hogy az egyesitett román államnak még nincs meg a megjelelő és kielégítő államszervezete, noha közben egységes alkotmányt alkottak. — Azok, akik tizenhárom év alatt csaknem kizárólag vezették a román államot (a liberáli sokra céloz), nem gondoltak egy pillanatig sem komolyan az egészséges, alkotmányos parlamenti élet bevezetésére és ezért különböző ürü gyek alatt halogatták az alkotmány megalkotását, mig * végül alkotmányozógyülésnek jelentve ki egy urnalopással, csalással és hamisítással választott és megalakított parlamentet, olyan alkotmányt adtak az országnak 1923-ban, amelynél a liberális párton kívül egyetlen román párt sem működött közre. A parlamenti élet, időleges kivételektől eltekintve, megalakulásában a hamisság bűnében leledzve, távolról sem felel meg az állam alkotmányos szervezetével kapcsolatos nagy követelményeknek. Es ami alkotmányos szempontból az államélet visszásságát jellemzi, az azok teljes felelősséghiánya, akik politikai, vagy gazdasági értelemben az állam nevében cselekednek. Boila ezután további kritikát mond a bíráskodásról, a közlekedési eszközökről, a bánya- törvényről, a tisztviselőkkel szembeni elbánásról, az oktatási rendszer évenkénti változtatásának rossz következményeiről. A tartományok sorsa. — Az egyesített, román államnak kormányzási rendszere — folytatja tovább, — amelyet az egyesülésit» inatigtiráltak, más területeken is olyan irányokat vett, amelyek főképpen az egyesitett területek részére kiábrándulást és kegyetlen csalódásokat jelentettek. így például elsősorban a polgári szabadságok területén. így megadatott nekünk, hogy eljussunk oda, nem is egyszer az egyesülés óta eltelt tizenhárom év alatt, hogy a tartományok fiait, akiket régi időben a tegnapi elnyomók csendőr szuronyai között vittek, román csendőrök kisértek, megakadályozták szabad helyváltoztatási jogukat és megalázták őket egyéni szabadságukban. Emlékezzünk vissza az éhes kormányok által polgárháborúvá átalakított választásokra, amelyeket a neorabszolgaságba leláncolt testvérek vérével pirosítottak. Az exkluzivista és vad re- gionalizmus emberei, akik csak a maguk személyes és kasztérdekeit szolgálják, ők vádolják. az egyesitett tartományok lakóit, regionalista felfogással. De ki nem látja a „felszabadított“ tartományokból való „testvérek“ kirekesztését, természetes és jogos érvényesülésükből, amelyben része kellene legyen egyesitett államunk minden polgárának. így ahelyett, hogy a sokat óhajtott testvéri egyesülést cementeznék össze, a vértestvérek s ugyanazon eszme harcosai egymásra gyanakodnak és ellenségeskednek. Veszélyes a centralizáció — Egy centralizáló rendszer, amely időről- J időre fölemeli a maga ijesztő fejét, dezorgani- zál, szétrombol mindent és megállítja ennek az országnak előrehaladását s az egyesített területekről való fiainak boldogulását, azokét, akik annyi lelkesedéssel siettek a haza keblére. Közeledik a tizenkettedik óra, amikor majd nem menthetünk meg semmit. — Az egyesitett román államnak nincs másként létezési joga csak akkor, ha hátsó gondolatok nélkül a legtisztább alkotmányosságtól áthatott államélet alapjaira helyezkedik. Meg kell látni és meg kell vizsgálni, hogy a szervezettségnek milyen formája biztosítja jobban az alkotmányos élet alapjait képező javak fenntartását és fejlesztését. Mindenekelőtt a felelősségek megállapításának lehetőségét kell megalkotnunk, hogy szankciókat alkalmazhassunk mindazokkal szemben, akik az állam nevében dolgoznak, függetlenül a betöltött működési körtől. Olyan állam-mechanizmust kell találnunk, amely népünk különböző frakcióinak mentalitását, általános kulturális fokát, jogi-, szociális és gazdasági helyzetét egyformán szolgálja, biztosítva a polgári szabadságokat. Véglegesen meg kell oldani a kisebbségi, vallási és felekezeti problémát is. Meg kell előzni és enyhiteni kell megfelelő intézkedésekkel az osztályharcot s főként a szociális igazság jeligéje alatt a meg- valósitások maximumát kell munkálni. Központi kormány és államtanács A tervezet olyan megoldást ad elő, amely az egyesitett román állam egységét és osztha tatlanságát akarja egy olyan szervezettség formájában biztositani, amely a decentralizáció elvének csak igen enyhe alkalmazásán épülne föl’. Megállapítja ugyan, hogy a kormányzás és törvényhozás exkluzív és centralisztikus alap elve veszélyes és elismeri, hogy a központi parlamentet, mint a törvényhozás egyetlen szervét, kompromittálni lehet, a törvénytelen, hamis megalakulási módszerekkel, valamint rossz munka-módszerekkel is, de ennek a megállapi tásnak nem vonja le a következményeit a tervezetben egészen. A központi parlament helyett a tervezet egy államtanácsot vezet be, amely összetételében a neki adott tág hatáskörrel és tagjainak csekély számával abban a helyzetben lesz, hogy tekintéllyel teljesíthesse mindazt, amit a mindettől megfosztott parlament nem tudott megtenni. Ez a nemzet legkiválóbb fiaiból összetett központi szerv állandó és kifogyhatatlan kifejezése lenne az állam egységének és oszthatatlanságának. A központi kor mányzás és törvényhozás azokat az államügyeket és problémákat intézné, amelyek szoros kapcsolatban vannak az állam létezésével, egységével és oszthatatlanságával. Központi kormány Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. szerepel a tervezetben, amelynek tagjai a parlamenti elv szerint az államtanács kebeléből kerülnek ki, azonban a közös problémák adminisztrálása, job ban mondva végrehajtása a külügyek és a hadsereg ügyein kivül a decentralizált szervezet hatáskörébe tartozik. A tulajdonképpeni ajitás lenne a tartományi ülés (Dieta) és a tartományi kormány bevezetése, amelyek Munteniában, Moldovában és Erdélyben szervezve, arra lesznek hivatottak, hogy létezésükben letéteményesei legyenek az állam alkotmányos életének, annak minden jótéteményével, mint a meg nem hamisított parlamenti élet, a közszabadságok uralma, a közügyek embereinek felelőssége az egész vonalon. becsületes közélet, törvényesség, jogbiztonság és jogfolytonosság. A tartomány-gyűlés egyetlen testületből áll, összes képviselőinek száma azonban nem lesz nagyobb, mint a jelenlegi központi parlament két házának. Az összes képviselőtestületek, mint az államtanács és a tartománygyülések, együttesen alkotják a nemzeti képviseletet, amely, megadja a lehetőséget a romáp nemzetnek arra, hogy államéletének döntő pillanataiban kimond ja a maga szavát. A tervezet semmiben sem érinti a királyságra vonatkozó intézkedéseket, legfeljebb precizirozza az uralkodó jogait. Decentralizáció felé halad a világ. Boila professzor ezután a decentralizáció védelmében ir érdekes sorokat. Nem akar vitát. üfsstáa, yegytísztitdibon, úgy hlvifel,mint olcsóságban vezet!!
