Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-14 / 209. szám
7 XIV. ÉVF. 209. SZÁM. JftOECBtyaBBajjg Két esztendő gyászos kisebbségi színházi történetének aktái hevernek a megbontott falak között Színházi bodegából átalakított helyiségbe költözött a vezérigazgatóság Jelentkeznek az uj tervek s az igazgatójelöltek (Bukarest, szeptember 12.) A színházak és operák vezérigazgatósága most költözik a régi népnevelési igazgatóság Bulevardul Elisabetan levő elegánsan berendezett hivatalaiból a Nemzeti Színház épületébe, ahol Mavrodi vezérigazgató és Sadoveanu igazgató egy-egy igazgatói szobát kaptak az első emeleten, magát a hivatalt pedig, megmaradt néhány alkalmazottjával, a földszinten fogják összezsúfolni az egykori színházi bodegának .még átalakításra váró helyiségeiben. Ezzel teljesen likvidálódik ez az intézmény, amely két évvel ezelőtt, Rebreanu vezetése alatt nagy apparátussal, elég figyelemreméltó önállósággal, de nagyon csekély látható eredménnyel fogott munkához. A népnevelésügyi igazgatóságot tudvalevőleg a munkaügyi minisztériumtól a vallás és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe helyezte át a törvény s a tulajdonképpeni művelődés-terjesztési ősz tályokat a Casa Scoalelor alá rendelte, a meg maradt színházi hatáskör részére pedig külön vezérigazgatóságot létesített. A népművelési szakosztályokat már régebben áthelyezték a Casa Scoalelor irodáiba, a kultuszminisztérium épületébe, a színházi vezérigazgatóság pedig most költözik. Egyelőre csak az igazgatók helyezkedtek el, no meg Mu sotescu szinügyi inspektor, aki a régi rendszer legszívósabb túlélője, a sorozatos leépítések ellenére is... Az ő pompás Íróasztala, kényelmes bőrfoteléi már bent állanak az egykori bodega átalakitott söntésében; a többiek számára most tatarozzák magyar kőművesek a bodega fogyasztóhelyiségét, Az átalakító munkálatok porában, maiteres tekenők között magasra feltornyositva nyugszanak a hivatal irattárának aktacsomói Itt feküsznek az egykori memorandumok, amelyekkel magyar újságírók, irók, szinész'ek szervezetei és egyesületei a magyar színházi anar chia megszüntetésére, a koncessziók elosztására a szinésztársadalom egzisztenciális érdekeinek védelmére, a színházi kultúra színvonalának emelésére tettek javaslatokat. Itt feküsznek a portyázó igazgatók kétségbeesett kérvényei, amelyekben újabb és újabb városok letárolására kérnek engedélyt Színészek és társulatok segélyért kiáltó beadványai, szinigazgatók elleni panaszai is halommal vannak itt — két esztendő színházi életének keserű és siralmas története — a maiteres tekenők között... Egy-egy volt és újra kísérletező erdélyi színigazgató is megfordul néha a kőművesek állványai körül, egészen uj igazgató-jelöltek is be-benéznek tájékozódás céljából, még mielőtt fölmerészkednének az emeletre, a magas igazgatósághoz. alidt pedig most tudvalevőleg szívesen látnak mindenkit, akinek tizenkét lej áru okmánybélyege van és harminc-negyvenezer lejjel rendelkezik, ami a szervezendő társulat tizenötnapi fizetése biztositékául szolgál. De a pályázatot a koncesszió elnyerésére még alig ötön-haton adták be a mai napig Ezek is nagyrészt uj emberek. Azt hinné az ember, hogy Mavrodit igazolja ez, hogy helyesnek bizonyult a teljes szabadság elvének megvalósítása, hiszen a mai gazdasági viszonyok között nemhogy egymást gyilkoló jelentkezők nincsenek, de egyáltalában nincs is elegendő próbálkozó. A helyzet azonban csak pillanatnyilag áll igy. A műit évad színigazgatói minden valószinü- ség szerint szeptember tizenötödike után fognak csak a komoly akcióba, amikor a tavaly letett biztositék-öszeg felvétele esedékessé válik. A koncessziók ugyanis elsején jártak le és a lejárat után tizenöt napi határidő alatt kell beadni a panaszokat, illetve kell jelentkezniük a színigazgatók olyan hitelezőinek, akik igényt tarthatnak a biztosítéki összegből való kielégítésre. A szinházügyi igazgatóságon szerzett értesülésünk szerint Janovics és Ferency kivételével minden volt igazgató biztosítéki letétére az igénylők özöne táblázta be követelését Először természetesen az állami adók és illetékek egyenlittetnek ki, aztán a színészek és más színházi alkalmazottak hátralékos fizetései és csak ezek kielégítése után kerülhet sor más magán- hitelezőre. A garanciák ügye tehát néhány nap múlva tisztázódni fog -s tulajdonképpen csak azután derül ki majd, kik szerepeltek le végleg, kik a jövő játszási év szinigazgató-jelöltjei s hogy hány társulat erőfeszítéseitől, versengéseitől lesz hangos rövidesen az erdélyi magyar színházi élet. Feltűnő ugyanis, hogy mig a szinházügyi vezérigazgatóság alsóbb irodájában Musotescu inspektor tiz-tizenöt uj jelöltről tud, addig fönt Mavrodi és Sadoveanu igazgatók csak öthat beérkezett pályázatról nyilatkoznak. (Alsórákos, szeptember 12.) A kolozsvári dalosversenyen, amely arányait tekintve is egyike volt a legnagyobb magyar eseményeknek, — mint ismeretes — a harmadik csoport első diját az alsórákosi ref. dalkör nyerte meg, melynek tagjai kivétel nélkül egyszerű haris- nyás székelyemberek. Tizenhárom dalárdával, köztük több városival is kerültek szembe, de olyan művészi teljesítményt nyújtottak, hogy még a zsűrinek is külön meglepetés volt. Kitűnő karnagyuk, Aracsi Géza kántor, fáradságot nem ismerő munkája és pompás zenei talentuma mellett a székely fiuk is minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. A diadalmas dalárdának itthon aztán olyan fogadtatást rendezett a falu népe, amely megérdemli, hogy a lokális kereteken túl a magyarság közvéleménye is tudomást szerezzen róla. Az egyszerű székelyek útja valóságos diadalmenet volt fél Erdélyen keresztül. A hosszú vonatot majdnem teljesen dalárdisták töltötték meg. Ezen utaztak haza a baróti, köpeci, háromszéki és bukaresti dalosok és a száguldó kocsik sorából állandóan hangzott a dal. A magyar dal vonata volt. Az alsórákosi állomáson hatalmas tömeg, a falu népe fogadta őket. Az emberek abbahagyták a mezei munkát és mindenki ott szorongott a tágas perronon. A vonat a szintén falusi emberekből álló fúvós zenekar hangjai mellett futott be. Mikor Szotyori Lajos ref. esperes vezetésével kiszállottak a dalosok, nemcsak a falu népe, hanem az itt kereszteződő két vonat közönsége is gyönyörű demonstrációt rendezett mellettük. Megható volt, amikor örömtől sugárzó arccal, könnyes szemekkel egymás nyakába borultak az emberek. A község nevében Ütő Béla unit. esperes mondott tartalmas, magas szárnyalásu üdvözlő beszédet, a ref. Nőszövetség hatalmas virágcsokrát pedig Nyirő Jó- zsefné nyújtotta át meleg üdvözlő szavak kíséretében. A fogadtatást Szotyori Lajos ref. esperes köszönte meg lendületes és választékos, szép magyar gondolatokból felépitett beszéddel. A fogadtatás külső keretéhez tartozik még, hogy a község diadalt aratott fiai részére rendkívül siFiatal leányoknak okvetlen tornázniok kell. De csak ritmikus torna való nőnek. Pap Vera mozgásmii* vészeli iskoláiéban (atea Regele Ferdinand 59.» mindenki egyéni oktatást kap A bukaresti szinházi kísérletezések előkészületei is azt az aggodalmat keltik fei, nehogy olyan szinházi anarchia kitörése előtt álljunk, amilyentől a szinházi kerületi rendszer megszüntetése és a koncesszió-szabadság diadalra- jutása után tartott a magyar közvélemény. Bukarestben ugyanis eddig négy vállalkozás készül állandó magyar színházat csinálni. Az egyik egy több szinházi emberből alakult igazgatóság,' amelynek tagjaként Erdélyi, volt nagy váradi színigazgatót is emlegetik, a másik egy kolozsvári színész, aki már be is nyújtotta pályázatát. Ezeken kivül műkedvelőkkel vegyesi- tett társulatokkal is többen szándékoznak kísérletezni. Izsó Miklós volt kolozsvári színész, ingyenes szini iskolát akar létesíteni és növendékeivel egyelőre hetenként egy-két nyilvános előadást rendezni. került agapét rendezett. A helyiség felvirágozott kapujában a testvérdalárda, a vegyeskar fogadta szépséges dalokkal, a teremben pedig az újabb üdvözlő beszédek egymást követték. A község két agilis lelkészén kiviü Nyirő József mondott mindenkit lebilincselő beszédet és a falusi emberek közül is többen kifejezést adtak örömüknek. Az ünnepséget az éjféli órákban a meglepő fejlettségű fúvós zenekar szerenádjai fejezték be. Hogy mennyire kulturtényező a dal ma Erdélyben, azt csak egy ilyen közvetlen élmény után lehet teljes mértékben értékelni. Hallani kell a megnyilatkozó elhatározásokat, látni, hogy az utolsó gyermekig mindenki érzi és átéli, hogy a magyar dal révén egy nagy közösségnek a tagja, mely bizalmat és öntudatot jelent a számára az etikai eredményeken kivül. A lélek napfénye a dal, mely nemes és szép szellemi, kulturális és magyar perspektívákat mutat számára és a jóra, nemesre, emelkedettebb gondolkodásra segíti, visszatartja a korcsmától, megakadályozza a destruktív agitációk sikerét és a magyar összetartózandóság érzését szilárdítja. Eltünteti azokat az egészségtelen szakadékokat, amelyek az egyes társadalmi osztályok közt fennállanak, a falu és város viszonyát közelebb viszi a ma különösen nélkülözhetetlen egymásra találáshoz. Népnevelési hatása pedig egyenesen megfizethetetlen. A magyar dal olyan érték és kisebbségi életünkben olyan tényező, amely boldogulásunknak és fennmaradásunknak egyik, talán legaktívabb hatóereje. Csak mindennek a meggondolása után lehe az egyébként külső effektusaiban nem nagy dolgot, mint egy nyertes dalárdának a fogadtatása; kellőképpen méltányolni. Eltekintve attól, hogy ennek eredményeképpen egy nagy kiterjedésű körzet kerül a dal hatása alá, a fogadtatás révén is olyan belső erők nyilatkoznak meg népünk részéről, melyeknek munkába állítása és minél eredményesebbé tétele mindenkit érdeklő nagy magyar érdek. k kolozsvári dalosverseny rendkívüli hatást váltott ki a falvakban * A nyertes alsórákosi dalárdának ünnepélyes fogadtatást rendezett a falu népe.
