Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-14 / 209. szám
K£pvl8 elöhá* TAXA POŞTALA PL ATITA IX NUMERÁK Uo. 24256—927. Claj’ KcIözs vá r, 1931 szeptember 14 fféífő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN i 1 írre 1200 le}, félévre 600 lej, negyed évre 300 le]* egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. sasai ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 6zerkeszlö'ség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); 4 Telefon: 5-08, G-64. XIV. évfolyam 209-ík szám. ELŐFIZETÉS MAGXABORSZAGON » l évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 2® fillér. IJf alkotmánytervezet A román nemzeti párt mait heti kiáltványa keserves feljajdulás alakjában igyekezett ráterelni az országos figyelmet a „megalázott Erdély“ sorsára. Erdély egyúttal az ország kiegészülésének is a legfontosabb területe, s úgy történelmileg, mint politikai és diplomáciai szempontból a legsúlyosabb problémája. Gazdaságilag is a nyugati iparosodással való nagy kapcsolatok lehetőségét jelenti. Néprajzilag is több történelmi fejlödésü népnek és vallásnak az összetétele, melyben a lelki béke rendszerének megtalálása azt hozná eredményül, hogy világba nyúló vonatkozásokban is termékeny összhang lenne. Tehát Erdély kérdése nem valami helyi kérdés, hanem igen sokban az ország sorsának a megnyugvása függ tőle. Az erdélyi feljajdu- lást tehát az egész ország közvéleményének komoly megilletődésseí kell fogadnia. Nekünk, akik ez országban a magyar ki- sebbségi sorsöt éljük, kétszeresen fontos, hogy Erdély kérdése szerencsés és boldog kialakulást találjon. Népünk legnagyobb részének itt, Erdélyben van az otthona, s ez otthonban akarná ifjúságunk is megkapni a maga, biztos jövendőjét, kenyerét és szellemi életének a szabadságát. Ha efelől intézményes biztosítékunk lehet akkor történelmi szenvedéseinket feledni tud juk, s bízó tekintettél tudunk arra az államra nézni, mely minden népének megadja a maga fejlődését. Nem heccelődő tapsolás tehát a mi részünkről, ha a román nemzeti párt feljajdulását helyeseljük, s olyannak tartjuk, mintha a mi lelkűnkből is szólana. Az egész középeurópai helyzet is a népek közötti szervesebb és egymásban bizóbb kialakulások felé taszítja az országot. Sok olyan szenvedély és hiúság, mely a háború befejezése utáni közvetlen idöbeu vonaglásban és lázban tartotta a lelkeket, ma már kihűlt és időszerűtlen kicsinyeskedésnek tűnik fel mindenki előtt. Ma már egyéb vonalon keresik a népek az egy mással való zavaraik kiegyenlítését. Ennek a nagy időszerűségnek a szelleme van mi raj tunk, népkisebbségeken is, mikor a magunk sorsának a kialakulását keressük. Ha tehát helyeslünk egy néptöbbségi párt- mozdulatot,, ez a mi részünkről nem taktikázás, hanem életkényszer. Komoly átérzés, a népek kiegyenlítő szellemében való bizakodás. Nem kormánybuktató akciókhoz való segédcsapat szállítása, hanem annál több, sokkal több: az egész életünk ösztönös lendiilése. Ezzel az érzéssel tudunk fogadni egy más jelenséget is, ami néptöbbségi oldalról éppen most lépett napvilágra. Boila. Rornulusnak, a szenátus volt alelnökének, s a kolozsvári egyetem közjogi tanárának egy ma megjelent, ta nulmányáról van szó. melyben az államférfi és a tudós legmélyebb gondolatai fognak össze, hogy Románia részére jobb. helyesebb és minden uj országrésznek is megfelelőbb alkotmányi tudjon kitervelni. A tanulmány megérdemli, hogy a mi oldalunkon is erős hatást és erős reménységet keltsen, s hogy a terv szerinti uj alkotmányra ugv tekintsünk, mint amely nekünk is utat és biztonságot ad a boldogulásra Illő részletezéssel fogunk tehát még foglal kozni, s többször is vissza fogunk térni erre a tanulmányra. Most csak a tanulmány legnagyobb körvonalaként annyit említünk meg, hogy a szerző az állam uj alkotmányát három történelmi fejlődésit tartomány külön kormányzati és törvényhozási decentrálizációja alapján kivánja fölépíteni. Ilyen tartományként szerepelne Muntenia együtt Olteniával. Dobrudzsával és a Dunadeltával: másik tartomány lenne Moldva Besszarábiával és Bukovinával, s a harmadik Tiíulescut újból a kormány élére hívják A szinajai minisztertanácson állítólag Jorga befejezte izgalmas jelenetek között a szereplését — Argetoianu: másokkal paktál s Hatieganu dr. is melléje áll Az erdélyi miniszternek a kisebbségi sajtó ellenőrzését adták beosztásul (Bukarest, szeptember 12.) A szombat délelőtti szinajai minisztertanácsot bukaresti politikai körök a legnagyobb érdeklődéssel várták, íorgának a kabinet tagjaihoz intézett meghivó- ;ja több minisztert nem talált Bukarestben. A lapok szerint a hangulatra jellemző az egyik kabinetfőnöknek a. következő nyilatkozata: — A dolog nagyon egyszerű. Iorga kísérletet tesz arra, vájjon hatalmában van-e még a minisztertanácsot összeúirai. Bukarestben biztosra beszélik s a lapok erősitgetik, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter között nagyon éles ellentétek vannak. Arról beszélnek, hogy csütörtökön a királyi kihallgatás után Argetoianu kérte Ior- gát, utazzék Szinajába, mert a politikai helyzet megköveteli az ő jelenlétét. Iorga valóban át is utazott Szinajába, talállkozott Argetoianu- val és hosszasan tárgyaltak. Akkor még úgy volt, hogy a minisztertanácsot nem hívják ösz- sze s mégis rövid idő múlva hirtelen szétfutottak a meghívók a kormány tagjaihoz s igy arról beszélnek, hogy ezt a tanácskozást a legutóbbi huszonnégy óra politikai és kulisz- szamögötti eseményei tették szükségessé Kézfogással és kézfogás nélkül Egyes lapok szerint a tanácskozás után meglehtösen kínos jelenet játszódott le, ami mindennél jobban jellemzi a helyzetet. Iorga a kormány mindenük tagjával kezet fogott, egyedül Argetoianuval nem s a miniszterelnök az egyik, a pénzügyminiszter pedig a másik ajtón hagyták el a tanácskozási termet. A minisztertanácson Iorga elnökölt. A határozatok közül különösen érdekes az, amely tartomány Erdély a Bánsággal, Körösfölddel Szatmár és Máramaros vidékével. A három tar tomány közül az elsőben 220, a másodikban 200 Erdélyben ISO tagú tartományi gyűlés lenne, s mindexükben öt-tagu tartományi kormány. A tartományi gyűlések delegációjából alakulna egy központi törvényhozás 60 tagból, s emellett egy központi kormány miniszterelnökséggel, külügyi, pénzügyi, közlekedésügyi és hadügyi minisztériumokkal. A tartományi gyűlések és a központi törvényhozás (az államtanács) együtt alkotják a nemzeti képviseletet. A központi törvényhozás intézné a külügyet, hadügyet, a vasutak, a posta, a távirda és távbeszélő ügyeit, a tengeri és folyami hajózás, a légi közlekedés, a hitelforgalom, a vámpolitika, az úllamkölcsönök és az állam általános biztonsága kérdéseit. A többi kérdéseket saját területeikre vonatkozóan a tar- tománygyülések és tartományi kormányok tartanák hatáskörükben. Az állampolgári jogok és kötelességek felől, aztán a nyelvi, a vallás, az iskolai szabadságok tekintetében is a tervezet komoly emelkedettséggel rendelkezik. A kisebbségi egyezmény rendelkezését is szinte maradék nélkül magában foglalja, mindössze a székelyek és szászok kul- lurautonómiájára nézve nincs benne említés téve. Pedig a tervezett szabadságrendszerben ez is összhangzóan elférne. Az altalaj állami tulajdonát is az uj alkotmánytervezet fönntartja. Mindössze a közönséges sziklaanyagot, az építőkövet, a túr fa-rétegeket veszi ki az állami tulajdonból. Ez az állami eltulajdonítás mindenesetre nagy megvitaeirendeli, hogy az egyes minisztériumok a legnagyobb figyelmet fordítsák a kitűnő képzettségű erdélyi elemeknek a közhivatalokban való alkalmazására és ezeket vegyék tekintetbe az előléptetéseknél is. A minisztertanács jóváhagyta a belügyminiszternek azt az intézkedését, amellyel Erdélyben a pótadó kulcsát leszállították. Mindezek nyilvánvalóan a Vaidáék kolozsvári határozataira kivánnak válaszul szolgálni. (Folytatás a második oldalon.) fás tárgya kell, hogy legyen, mert az ország !épeinek gazdasági alapjaiba éppen olyan mélyen belenyúl, mint magába a földbe. A régi alkotmánynak is ez az eltulajdonító álláspontja nagyon kihívja a tulajdonjog szempontjából való kritikát. De hát a részletezéseket ilyen és hasonló kérdésekben, s az egész tervezetre nézve majd máskorra hagyjuk. Most csak ilyen hozzávető megjegyzésekkel is jelezni kívántuk, hogy bármily nagyszellemünek is tartjuk a tanulmányt, s a benne foglalt alkotmánytervezetet, mégse a föltétien arcraboruláesal fogadjuk azt. hanem vannak hozzászólásaink. Vannak módosító, kiegészítő, helyesbítő javaslataink; s vannak éppen azért, mert ezt a tanulmányt komoly dolognak tartjuk. Olyan komoly dolognak, amelyből a kiegészült országnak, s benne Erdélyneb és Erdélyben nekünk is szerencsés és boldog fejlődése tudhat kialakulni. Ez a mi roknszenvünk és jóérzésünk a tanulmány iránt, mint cselekvő megnyilatkozás iránt, ne essék — rosszul a tudós szerzőnek, s a hazájáért dolgozó államférfinak. És ne legyen martaléka a pártpolitikai ellenfeleknek se. hogy ime, nekünk, az „országbontó alattomosaknak“ tetszik a Boila tervezete. Tessék immár tudomásul venni, hogy annyi szenvedés után nekünk az országépités az érdekünk, s nem az országbontás. Életösztönünk és az egész középeurópai fejlődés ezt az országépitést kivánja tőlünk. Ha tehát tetszik nekünk a Boila tervezete, ebben a tetszésben nem az országbontók, hanem az igazi országépitők találkoznak. Dr. Paál Árpád,
