Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-12 / 207. szám
XIV. EVF. 207. SZÁM. Kjqjenlgf&sfa 7 Ma nem lehet nagy politikát csinálni — mondja a Népszövetség hűséges publicistája Csak élni lehet egyik napról a másikra Briand bizalmasa hisz a kisebbségi szerződések jótékony hatásában (Genf, szeptember hó.) Abban a sok izgalomban, ami a németek és osztrákok szomorú vámuniós Canossa-járasa, a közgyűlés elnökének választása körül kavarog, a kisebbségi kérdés számára kevés érdeklődés, de még csak türelem is alig marad. W. Martin, a svájci külpolitikai minaretnek, a Journal de Geneve-nek hűséges miiezzinje, ki naponta elimádkozza a világnak, a svájci magasságból, hogy: él a Nemzetek Szövetsége s vannak még prófétái, — talán az egyetlen a nemzetközi színház habitüéi közül, ki ma is időt szakit magának a nemzetiségek tanulmányozására s elég türelmesen hallgatja meg a kérdéseire kapott válaszokat. Naponta ott volt a nemzetiségi kongresszus hallgatóságának sorában a sók hivatalos és fél- hivatalos figyelő között. Vagy pedig a Salle Centrale előcsarnokában, ahol a kiküldöttek és érdeklődők találkozása s eszmecseréje lebonyolódni szokott. Beszélgetés közben csak úgy mellékesen megkérdem tőle: lát-e fejlődést a kisebbségi kérdésben s valami hasznát annak, hogy ebből a kérdésből a háború után hivatalos nemzetközi probléma lett. A válasza nem volt kétséges* inkább az indokolás lehetett érdekes. — Hogyne — válaszolta természetesen, habozás nélkül. — S hogy mennyiben és miért? Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy ha nem volnának kisebbségvédő nemzetközi megái lapodások, úgy a kisebbségeknek lényegesen rosszabb volna a helyzetük, mint amilyen ma. Nem kell csak Olaszország példájára hivatkoznom, hol nincs szerződéses akadály, mert ha volna, bizonyosan nehezebb volna a kisebbségek sorsának elintézésénél a nemzetközi szempontokat figyelmen kivül hagyni. Nem akarok meddő vitát s azért nem hozom fel, hogy Jugoszláviát s más európai államokat ezekben a kérdésekben vajmi kevéssé feszélyezték eddig is nemzetközi kötelezettségei s épen ezért legalább is problématikus, hogy Olaszország más kisebbségi politikát követne-e, ha véletlenül úgy alakulnak a világesemények, hogy az olaszok is hasonló kötelezettségekkel hagyják el a békekonferenciát. — Más kérdésre terelem a szót s merész fordulattal azt kérdezem tőle, mi a véleménye a legújabb magyarországi eseményekről s lehetségesnek tart-e ott például Habsburg-restaurá ciót, melyről mostanában annyi szó esik sajtóban és a nemzetközi politika pletykálkodásai közben. Martin azonban nyilván egyetlen pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy a sajtókörökben Briand bizalmas barátjának számit és óvatosan válaszol. Válasza azonban, úgy hiszem, igy is érdekes, mert jellemző és talán igaz is. — Tudja, kérem, — mondja — az osztrák vámunió tervének sorsa és következményei azt az egyet nyilvánvalóvá tették, hogy ma nem olyan időket élünk, amikor nagy politikát lehet csinálni. Ma, ebben az izgatott, bizalmatlan időben csak kicsiny, egészeu kicsiny politikáról lehet szó. Arról hogy hogyan élünk meg holnapig s ezt vagy azt a kérdést hogyan oldjuk meg, hogy nagyobb baj ne legyen belőle. A vámunió puszta terve máról-hólnapra szinte \t Befőzéshez MINDEN GAZDASSZONY „CBLLOPHAMM használ. Belőttem üvegek legjobb lezáró hártyája. Legolcsób- bankaphatóaMinervart. könyves papirkereskedésében, Cluj- Kolozsvár, Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1—3. mindent felforditot.t Európában s a legnagyobb bajokat okozta Angliától Magyarországig s azon túl is, közvetve vagy közvetlenül szinte mindenütt. Azt hiszem ezzel meg is adtam a választ, a feltett kérdésre. Elválunk és én megyek át a dombhegyen az egyetem felé, Ruyssen professzor ur nyári iskolájába, hol a Népligaunió istápolásában né- hányszáz fiatal ember gyűl össze a világ minden sarkából — nemzetközi politikát tanulni. Az idén erdélyi magyar fiú is van a hallgatók között, kit a brüsszeli unió ösztöndíja segített ehez a tanulási alkalomhoz. , Itt komoly és tudományos előadások után, melyek a nemzetközi döntőbiróságokról, a nép- szövetségi intézményekről adnak a jövendő külügyminisztereknek elemi oktatást, vitákra kerül a sor. S amit ezek a fiatalok ilyenkor egymásnak mondogatnak, az már igazán csak nagy politika. Németek és franciák vitatkoznak egymással ezelőtt az ifjú nemzetközi nyilvánosság előtt olyan őszintén, amit se német, se francia fül még a másik szájából nem igen hallott. Egyszer a bulgárok lepik meg a közönséget messzemenő kijelentésekkel, máskor a Saar* vidékiek. S rendre mindenki elmondja, hogyan, milyennek képzeli az uj világot, anélkül, hogy e téren bármi feszélyezné. Furcsa érzés ezt a sok őszinteséget s ezt a nagy közvetlenséget épen ebben a városban hallani, melyet valamelyik svájci francia lap éppen ma nevezett el a rezoluciók fővárosának, Vájjon csak fiatalos hevülékenység vagy épeD meggondolatlanság ez, avagy igazán az uj nemzedéknek türelmetlensége, mely belefáradt az örökké csak elhúzódó, rezoluciótól rezolu- cióig döccenő tárgyalásokba s a lendület gyors és becsületes elrendezéseket akar türelmetlenül, hogy zűrzavar helyett nyugalom s fejlődés várja odakünn az életben? Avagy ezek is azt mondják majd néhány év. múlva: nem lehet nagy politikát csinálni, csak egészen kicsinyt, mely legalább a holnapi napot biztosítsa? Dr. Sulyok István. A finn f&Miitlves tapfer abroszon él kezük, könyvtára van és törzs- könyvet vezet a teheneiről Feljegyzések egy utínaplóból Mostanában számos magyar kereste fel a kis Finnországot s ezek a látogatók nagyon érdekes tapasztalatokkal térnek meg onnan. Kü Ionosén a mezőgazdálkodás kérdése az, amely rengeteg tanulnivalót tud nyújtani. A finnek földje rendkívül sovány, az ottani éghajlat megközelítően sem olyan kedvező, mint a miénk a nép jóléte és prosperitása mégis páratlan. Egy boldog kis ország, amelyet fiai nagy sze- rétete, földhöz ragaszkodása, szorgalma és munkakészsége tart fönn. Egészen rendkívüli az a nagy szeretet is. ahogy ezek a távoli rokonok a közéjük ellátogató magyart fogadják. Ennek a kis népnek pompásak a gazdasági berendezettségei és nagyszerűek az eredményei. Mert. rendkívül nagyértékii és életrevaló nép ez a finn. Száz válogatott jelző is kevés volna jellemzésére: Okos, fogékony, tanulékony, korszerű, kulturált józan, racionális, rendes, tiszta, dolgos, közvetlen, hogy csak a gazdasági érdekű tulajdonságait hozzuk föl. A finn mezőgazda az egyszerű, de foglalko zását a kor legszakszerübb követelményei szerint végző földmi vesember, aki a maga kis 50—60 holdas birtokából nagyszerű gazdasági jólétet csihol ki magának. , Saját autóján kocsizik ki Ha birtoka felől érdeklődnek, először a tér képtekercset veszi elő, amelyen pontos főimé résben a legkisebb parcella is szemlélhető. Marháiról, jószágairól törzskönyvet vezet s azzal tanusitja, hogy apró, szarvatlan tehenei közül a 320 kilós példányú 3010 liter tejet ad. Családi följegyzéseiből megmondja, hogyan hívták azt az ükét, aki 1540-ben először vetette meg lábát azon a földön, amelyen most az ő családi otthona teremti a kenyeret az unokának. Istállója cementből készül, háza pedig belülről megfelel a mi középosztálybelijeink la- kásizlésének. A falakon képek, festmények, művészi szövésű szőnyegek, szerte a szobában szobrok, virágok. Ha uzsonnára hiv, hófehér abrosz mellett, kaláccsal kinál s ezüst fogót nyújt át a cukor kivételére. Könyvtára a diszmüvek sorozatát éppúgy magában foglalja, mint a legújabb gazdasági és szépirodalmi termékeket. Ha távozol, eléd teszi a vendégkönyvet s tisztelettel kéri neved megörökitését. Utadra persze nem enged egyedül. A garázsból kivezeti autóját s odaül a kormányhoz s elkísér ahová óhajtod. Ha útközben valami szoborra, múzeumra, emléképitményre akad, kiszáll, odavezet s megmagyarázza jelentőségét, ' S ha látja, hogy te is meghatódok tudtodra adja, hogy ő is tudja, ki volt a magyaroknak Petőfi s mit irt Jókai. S még ő a büszke arra* hogy a magyar kultúrát ismeri s hogy egy eleven magyarral megismerkedhetett. Mer ő csak egy egyszerű finn földmives, 70 hektár szántóval és 130 hektár erdővel. A napszámos Is kaszinóba jár Ilyen a finn kisbirtokos. A középbirtokos, mondjuk, egy 340 hektáros, harmadában szántóból álló birtok gazdája, szintén az első pillanatben Írásokkal tudja kimutatni, hogy a birtok 1596-ban került a család kezére. Cselédei nyáron 9—10 órát, máskor 8 órát dolgoznak. Minden munkása külön kis kottázs- villában lakik, egy-egy belőlük szobakonyhás ugyan, de minden mellékhelyiséggel. Munkásai részére külön kaszinócska, újságokkal, könyvtárral. Villany természetes. Az imatrai vízesés gazdaságos kihasználása az egész vidéket ellátja árammal. A gazdaság fürészmalommal is rendelkezik. A birtok 120 darab tehenet tart el. Az ugar ha vetett rozs után négy évig legelő, majd zab következik. Gabonára nem nagy súlyt helyeznek. Alom miatt sem fontos az, mert az almo zás is tőzeggel történik. Nincs analfabéta. Az országutak gránitkővel kövezettek, mint nálunk a főváros belsejében. A falus telepedés magyar formája ismeret len a finenknél. A házak elszórva, egymástól kisebb-nagyobb távolságra feküsznek, nem le bet bennük a tömött együvétartozást fölfedezni. Nem úgy, mint nálunk, ahol a falu épületeiben szoros összetartozás, viszont alvég és fölvég legényeiben késhegyig menő ellenkezés divatos. Ráadásul a finneknél ismeretlen az analfabétizmus. Egészen okosán fogják föl az ellene való küzdelmet. Pap nem esket össze párt addig, amíg a nevüket sajátkézzel nem tudják beírni a mátrikülába s folyékonyan nem olvasnak a bibliából. Ha akadna is hát Írástudatlan, a szerelem okvetlen ráhajtaná, hogy választottja elnyeréséért megtanulja a betűvetést. Csodálatos egy náció ez a finn. Simon Zoltán. ZE 30 LEPAGE Kölcsönkön^vtérbó! németül olvashatja; Stefan Zweig : Die Heilung durch den Geist. Upton Sinclair: Die heiligsten Güter Werfel: Kleine Verhältnisse Remarque - Der Weg zurück Kölcsön- díj minimális az
