Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-10 / 180. szám
4 KÖNYVEK KÖZÖTT----------- IU—I / Erdélyi Műhely Llgcli "Ernő Két Böszörményi című két kötetéé regénye megjelent az Erdélyi Szép- műves Céh kiadásában. A müvet Kolozsvári Sándor az ismert grafikus stílusos fametszetei ékesítik. — Tamási Áronnak ttj elbeszélő kötete jelenik meg. A könyv kiadását az Erdélyi Szépmüves Céh vállalta. —Szántó György két színdarabot fejezett be a n5rár folyamán. A színdarabok előreláthatólag az ősz elején bemutatóra kerülnek. — Dózsa Endre két kötetes regényt irt a világháború utáni összeomlás éveiből. A mii egy része Oroszországban játszik. —- Az ősz folyamán megjelennek Kunos Aladár összegyűjtött munkái. A mii két kötetes, az egyik kötet az elhunyt író Szépirói, a másik kötet kritikai tanulmányait fogja közölni. — Hunyadi Sándor Karlsbadban nyaral. Befejezte üj színmüvét, amelynek témáját az erdélyi főúri környezetből vette. — Szilágyi Andrásnak, az ismert baloldali orientációjú írónak uj regénye jelenik meg. E regénynek tárgya az előbbihez hasonlóan a falusi nép szociális témaköréből került ki.— Olasz Lajosnak, az ismert költőnek hosszú hallgatás után uj köitéülénykötete jelenik meg. Ugyancsak uj könyve készül Bdrd Oszkárnak, aki Liszt Ferencről irt hatalmas terjedelmű, érdekes nlesészövésii darabot. Thuty Zsuzsa: A Szenfpéfery pyermekek (Erdélyi Szépmüves Céh kiadása') Uj név az erdélyi irodalomban. Thury Zsuzsa: leánya az ismert, sötét látású Thury Zoltánnak, húga Thury Lajosnak, aki szintén, mint regényíró ostromolja ama bizonyos kapukat. Ami Thury Zsuzsánk kedves, fiatal teremtés, az ifjúság minden előjogával és frisseségével. Apróbb skiccet, nyúlfarknyi novellái, amelyekkel hol egyik délutáni lap, hol pedig a pesti lapok hasábjain találkoztunk, mindig elárulták, hogy ennek a leánynak szeme van. Most regénnyel jelentkezik a könyvpiacon, Az első regény. Az első hosszú ruha. Regény- Milyen rugalmas műfajt takar el mostanság ez a megjelölés. Jelentheti egy prózai írás hoszszabb terjedelmét. .Jelentheti a közlésnek azt a formáját, amikor valami érdekesnek látszó eseményt akarunk belletrisztikai formában elmesélni. Tudósítást is jeleuthet. A szórakoztatás egy nemét. Jelentheti azt az egyetlen komoly műfajt, amelyben az iró maradék nélkül megvalósíthatja önmagát. Jelentheti a Háború és békét és jelentheti a Wallace furfangos logikai játékát. Mit jelent a Thury Zsuzsa regénye? Érdemére legyen mondva, nála is a műfaj tisztaságát. Munkája belső szükségből született meg. Több az átélés, mint a kitalálás benne. Inkább magának ir, mint az olvasónak. Ez sokszor tiszteletre méltó. Szeretem a témáját. A családi élet szétszedését. amely még ma is érdekesebb változatosabb, mintha valaki a világot akarná nagy gflrral szétszedni. Chcstertoilnal tartok, hogy az otthon négy fala érdekesebb utazásokat és kalandokat. igét-, mint egy körutazás a Coókkal, Szeretem mondatait is, keresetlenek, könnyen felszállók, ha nőm lehetne érinteni őket, éreznék a fűtőtest egyenletes melegét rajtuk. A figurák, akiket előhív valahonnan, azzal az egyszerűséggel, aliogyau rászólunk uccun ismerőseinkre, mindert idegenkedés nélkül kedveseinkké válunk. (Csak az a kár, hogy Ismeretségünk felületes marad velük.) Tehetséges elkezdőnek biztató megindulása e könyv. Ne becsüljük túl, de ne becsüljük le. Az ilyen szunnyadó selyem gubokból lesznek majd a pillangók. Egyelőre: az írónő érzései még nem eresztik be horgaikat elég mélyre. A mií szerkezete tétova. Már hajlandók vagyunk a mii mögé olvasui történések törvényszerűségét, de mindezt csak a magunk gyöngédségéből. Sorsok uem fonódnak eléggé össze, csak egymás mellett vannak, de nem tapadnak. A reminiseenciák felébresztik ugyan az elmúlt élet halvány izét, de nem Válnak uj élet forrásaivá. Ha megelégszünk a gyümölcs testi formájává], amely sejtetni engedi a későbbi izt és zamatot, szeretnünk kell c könyvet, ha leakar- juk szedni, kielégítetlenek maradunk. Mindez csak mellékes körülmény. Egy fiatal írónő állt a starthoz és úgy látszik birja a tempót. Szivünkből kívánjuk, hogy minél többet találkozzunk a nevével. (1. e.) Gáspár és a fekete nn Irta: Sztojka László Gáspár szivébe hosszan és mélyen belesaj- gott valami furcsa érzés. Szomorúság, bágyadt melankólia, edes-bus lankadtság képezte az érzést, mely a fiatalember lelkét elfogta... Bánatosan elmosolyodott, szemét kissé összehúzta és letette kezéből az elolvasott könyvet. Végighevéredett a kopott zöldes ágyteritőrt és felnézett a plafonra. Igen... Mindig ez a furcsa érzés... Valahányszor könyvet olvas, mindig rájön ez az érzés. Elér egy-egy mondatig, a mondat mélysége, szépsége megérinti, leteszi a könyvet és eltöpreng... Gondolkozni szeretne ilyenkor, gondolkozni mint egy egész, egy törésnélküli ember, filozófus — mondjuk. És nem tud. Az akarat meg van, de ahogy elkezdi gomolyitani a fonalat, egyszerre összezavarodik, megáll a gondolat vize. Homályos, nehéz gát áll előtte, uem tud átfolyni rajta, a messzire fekvő aranyos, drága vidékekre. Kovács, aki a műhely esze és egyben a szociáldemokrata párt helyi szervezetének titkára, igy magyarázta meg neki a dolgot, mikor egy- izben előadta és magyarázatot kért rá. — Fiam, a lelked egy burjános kert. Nem volt időd tanulni, művelődni, mert, ugy-e, tiz éves korodban már ideadtak a gyal'upad mellé. Nincs kiművelve agyad, lelked, nem tudsz gondolkozni. Nem a te hibád, az élet és a társadalom hibája ez. Szegény pária vagy te is, mint a többi sok ezer, csak tapogatózol, csak nyúl- kálsz, de nincs karmod és nincs lelked, amivel felfelé kapaszkodj és megértsed a dolgokat. így áll tehát ;i dolog, mert Kovács mondta, — aki pedig mindent tud, gimnáziumba is járt' néhány hónapig s mint szezon-munkás még Rómában is megfordult. Meg aztán titkár a pártban s mint ilyen rendelkezésére áll mindenfajta jó és értékes könyv, ahonnan bölcsességeket meríthet. Az ő lelke nem burjános kert, tisztább és gondozoltabb... Hogy valamennyire „gondozza“ lelkét, — üres óráiban, ha szabadult a gyalupnd mellől. — terpentin, firnájsz, festék és pác szagok tengeréből, mohón vetette magát a könyvekre. Olvasott mindent, detektivregényt, szerelmes-regényt, tudományos munkákat. Végignyult az ócska ágyterltőn és falta, mély és sóvár tudásvággyal a sorokat. És sokszor meg-megállt, mert a gondolat vize gátak elé hömpölygőit, nem volt lehetséges tovább folynia... Egy alkalommal egy kékfedelii francia regényt lapozgatott Gábor, az asztalossegéd. Réz- utca lü, első emelet, balra második ajtó. Éppen ott tartott, hogy a bős, aki szép, nyúlánk fiú, — sétál az illatos őszben.... Szín: park, hullott falevelek, jobbra — utak, balra kijárat, háttér: sárga bokrok, levegő: napfényes. A hős valami nagy és mély meleg szeretetve vágyik ebben a magános, hús őszben... Jön egy nő... Fekete, magas, karcsú, arca halovány. szája sápadtan verteién. De szeméből az anyák és szeretők édes jó- ságu melegsége csillan... A fiú, mintegy álomban, — feléje siet. kitárja karjait és feléje nyújtja, gömbölyű ívben két tenyerét. A nő szemein átcsillog a napfény, elmosolyodik ott a puha, csöndes őszben s parányi fehér kezét a fin tenyerébe fekteti. Magánosuk, az ősz és az. élet szomorú, s a szerelem... pillanatok müve... olyan hamar jön az... Igen-igen. pillanatok miive. — gondolja Gábor... Ö is ilyenfélére vágyik, egy meleg, jó nagy-nagy szerelemre, melyben maradéktalanul feloldódjon szürke élete, szürke napjai át- fcnycscdjcnek ebben a hatalmas, mély, édes szerelemben. Most ősz van, szeptember, az élet különös... Miért ne lehetne « regény valóság, A szerelem pillanatok müve, csak épen elébe kell sietni, Meg kell próbálni... Félóra múlva Gábor utrakészen áll. Két hetes, vadonatúj, kék zakkó feszül testén, amit segéddé avatása napján, tehát pont két hete vá- sárolt. Lábán tüzvörös színű félcipő, nyakkendője négy különböző árnyalatot képvisel, gal* Dr. Gyalul Farkas. A Döbrentei pályázat és a Ránk-bán. Az Erdélyi M tizen in Egyesület kiadásában most jelent meg dr. Gyulai Farkas értékes tanulmánya á hifeS DÖbrentey pályázattal kapcsolatosan mellek körülményekről. Amint ismerétes, at irodalom történet úgy tudja, hogy a darabpályázaton a Bánk-bán is pályázott, de teljesen észrevétlen maradt. E tényből súlyos vádak kovácsolódtak a pályamű elbíráló bizottság ellen és ha úgy igaz a hír, ahogyan azt az irodalomtörténet és a hagyomány átörökítette, nem is jogtalanul. Dr. Gyalui Farkas azonban vette magának a fáradtságot. szorgos kutatásokat végzett cs utánajárt a pályázatnak. Megállapítja, hogy a dráma- pályázaton benyújtott Bánk-bán nem azonos n későbben megint, átdolgozott remekművel, ehnek csak egy fogalmazványa szerepelhetett, elbírálandó mii gyanánt. Másodszor a bíráló bizottságnak egy olyan színdarabot kellett volna koszoruznia, amely színházban elő is adható, már pedig a Bánk-bánt a Habsburgokra való állndálása folytán a cenzúra úgy sem engedte volna színpadra. Vájjon, hogy ha a pályázat bírálói nem akarták volna kitenni U Bánk-bánt és n darabot a visszautasításnak, magukat a fölösleges izgalmaknak és ha nem akartak volna ártani a színház ügyének, gou- doltak-e távolról is arra, hogy ily darabot púiyadijjal jutalmazzanak? — veti fel jogosan u kérdést, említett tanulmány Írója. Végül az sem nyert beigazolást, hogy a Katona József által pályázatra beküldött darab tényleg megérkezett-e. Mindezek olyan szempontok, amelyek felvetése nagyon is indokolt és alkalmas rehabilitálni az utókor előtt a nyilvánvalóan jóhiszemű pályamű biróságot. Dr. Gyalui Farkas az idevonatkozó gondolatait nagy felkészültséggel és módszerességgel fejtette ki és tanulmánya megérdemli, hogy szélesebb körben ismerkedjék meg vele a közönség. GCZF. WF. 180. SVAM. ZSOLDOS tanintézet Dudarest, VII, Dohány u. 84. Telefon: 1-1—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete (2-t. tanév). — Előkészít Közép- Iskolai maginvizsgákra és érettségire felelősség melleit. lórja — magas, kemény, francia divatu. Fejéri zöld, oldalt vadászjelvényü kalap, baljában citromsárga cérnakeztyü, jobbjában vastag, gum- mivegü sétabot, melynek belső részében be van vésve: Gábor, asztalossegéd. Az bizony, segéd, ki kell azt irni jól. mindenüvé. Gomblyukában fehér őszi rózsa, a háziasszony cserepéből csente kt, most frissiben. Aki Gábort így látja, legyint: ime egy kiöltözött mesterlegény. De Gábor meg van elégedve magával, büszkén mosolyog, kis élete e pillanatban lázas sókajtozás, édes-reruegcs, s igy, «ifrán és daliásán megindul — a szerelem elé. A parkban is ősz van, hullott falevelek stb. És vasárnapi népség, vasárnapi sétálók. Ltfil egy padra. Várakozik. Közben szemléli a sétáló „népséget“. Az arcokat, mosolyokat, bánatos tekinteteket. A eél- lövő bódé előtti katcyiákat, a körhinta síkon gó cselédkéit, a száraz füvű őszi mezőt, a fehér hattyúkat a zöld tavon s a nagy, kerek eget.... Valamikor igy nézte innen a pádról az apja, a nagyapja s asszonyaik a kopaszodó őszt. Mind jámbor, istenfélő, egyszerű asztalosmesterek. így nézték a sétáló katonákat, liiutáó cselédkéket, hullott faleveleket, a kerek, kéklő egot. Nézték és nem értették, csak bámulták s csak meghaltak, mert az apjuk, az anyjuk is meghalt, mert már ennek igy kell lennie itt a földön, Valaki jön, valaki meg elmegy, hogy helyet adjon. Hadd vegye ki mindenki részét a földi gyönyörűségekből. Ez az igazság. Gábor azonban elgondolkozott a dolgokpn... Az ősz, falevél, emberek, kéklő cg... Mi tartja össze mindezt, hogy össze nem omlik, egybe nem esik. És mért kék az ég. mért sétálnak az emberek és miért nem sétálnak egyszer.... Gondolkozik, majd hirtelen elakad, megint itt a gát, vissza az egész, nem lehet tovább menni. Melankolikus mosoly ül ki a szájára. Bánatosan, szemével hunyorít. Nem lehet tovább, milyen hamar nem lehet tovább,... Nem lehet tovább, meg kell igy. bután halni, „burján osan“. Csak az a szerelem jönne, az a nagy, mély, jó, meleg szerelem. Ennyit igazán megérdemel az
