Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-09 / 179. szám
T?r»*r & XIV. ÉVF. 179. SZÁM. Déva környékének is megvan a maga , gyümölcskosztosapostola Látogatás a ma/őrhely most Barcsay- kastély érdekes lakójává! (Dóra, augusztus 7.) A Kneipp-kura divatja kezd visszatérni. Egyre több a hajadonfővel já ró, mezítlábas apostol, aki esküszik rá, hogy a legegészségesebb \elna visszatérni az őstermészethez, sőt az- Ad-Vm-kosztümböz s lm mór az erkölcsrendészei ez elé a szándék eié akadályokat gördít, legalább azokat a ruhadarabokat kell sutba dobni, amelyeket lehet. Déva környé kének is van egy mezítlábas híressége, polgári foglalkozására nézve szorgalmas és derék asztalosmester s nemcsak az a. nevezetessége, hogy cipő. harisnya és kabát nélkül jár, csokoládé- barna arca majdnem egybefolyik fekete hajú szávai, hanem esküszik a nyers kosztevés csalha- tatlanságára és eszméinek feleségét és egész környezetét megnyerte. Fejér Józsefnek hívják a mezítláb járás és gyű tűülcsk ura tántoritliaíat- lau Kivét, aki Marossalymoson, a régi Barcsai kastélyban ütötte fel szállását. Ott még nem tart, hogy szabad ég alatt, vagy sátor ponyva alatt hányjon fittyet a házbértörvénynek. Erre jártamban felkerestem az érdekes embert, akire többen is felhívták a figyelmemet.. Megtudom tőle, hogy már három éve lakik Ma- rossolymoson. Eredetileg temesvári; ahonnan elkerült Bukarestbe, majd Maróba s azért bérelte ki a solymosi kúriát, mert errefelé terem talán egész Romániában a legszebb és legzamatosabb gyümölcs. Lelkesen magyarázza Fejér uram: — Huszonhat éves voltam, amikor súlyos »."-'THWar1 »r-fv. nil.Ml'■ 4MB.J<—WWT DANTE ALIGHIERI H (feLC S i\Nte Ö AT Y VTÁ KÁT a Keleti LLúk állandó olvasói is havi 43 Ja! köiríönzí sf díj ói í használhatják, lm az alanti szel- véeyfcől l'J darabét bemutatnak. Naponta cserélhet SZELVÉN y. Tiz darab ídlaliinoesa tort «» D kN l'E kölcsíöakönyvéi» rának 4U*— Isi kölc^önelii latira* téoti mellett evv bawi haaioáL* tüdővészt állapítottak meg rajtam az orvosok. Halálra szántak embertársaim is, én magam sem bíztam már az életben. Hallottam valamit arról, hogy a nyerskoszt sok esetben müveit már csodákat. Tiz év alatt aztán kialakult uj életrendem, amely egészségesebbé tett, mint. amilyen valaha is voltam. Most előkerül a háznak szemefénye, apró vasgynró, a Fejérék dédelgetett Bozsója. Még csak négy éves a kicsike, de máris érdekes élettörténet© van. — Mikor Bukarestben laktam, — mondja az asztalosmester — megismerkedtem egy Oistes cu nevii bukaresti tisztviselővel. Kétségbeesve panaszolta, hogy leánykájának életéről lemond- tak az orvosok. Mi akkor már nyerskosztevők voltunk és készültünk Bukarestből haza Erdélybe. Megsajnáltam az apróságot s azt az ajánlatot tettem Cristescunak, hogy a nyomorék, angolkóros gyermeket adják hozzánk. Azóta csak gyümölcsöt adtunk enni a gyermeknek s ime, most. már virul az egészségtől. A kis gyerek, akiből a gyümöleskoszt magyar leánykát és Fejér Bozsót csinált, éppen most kapja meg az ebédjét: egy fél görgdinnyét. Engem is megkínálnak a dinnyeebéddel, azzal a különbséggel, hogy mézes-vajas kenyérrel toldják mega görögdinnye-menüt. Bejutatják a náluk nyaraló aradi l • mérésükét, Nagy Juliskát is, aki három - a vendegük'és szintén alkalmazkodottn ha.irendiieft SSS MBwk■,elbúcsúztam a kis családtól, irigykedve állapítom meg, hogy ezek az emberek boldogok. Persze, annak megfejtésére nem vállalkozom;,HŐgy milyen szerepe van a nyerskosztevés- nek á! rnarossolymosi asztalosmester regenerálódásában. Revolverrel kényszeritették a potyautasok megállásra a soffőri és Borszéktől Marosvásárhelyig vitették magukat (Csíkszereda, augusztus 7.) Ambrus Piroska tanítónő Borszékről Marosvásárhelyre utazott autóval. Rajta ás a soffővön kívül senki sem volt az autón. Az egyik kanyarulatnál a soff őr arra lett figyelmes, hogy az országidon hatalmas fenyőszálfa van keresztül fektéire. Gyorsan fékezett, amikor hirtelen két ember ugrott elő az erdőből, revolvereiket- rászegezték a megrémült utasokra s kényszeritették őket. hogy az autón adjanak helyet nekik. A soffor az egyik utonállóval eltávolította a gerendát az útról s az autó a kellemetlen utasokkal, akik a kocsiban is kezükben tartották revolvereiket, elindult. A tanítónő több Ízben kiáltani próbált a járókelőknek, de mindannyiszor durván meglökd ösiék, hogy hallgasson, mert az életével ját szik. Így értek be Maroshévizre, ahol a soffőr jelentette, hogy benzint kell felvennie. Az egyik benzinkútnál meg is állt az autó s amíg a soffőr a benzint töltette, szintén mellette volt a rabló, kezében a revolverrel, míg a másik a tanítónőt tartotta szemmel. Egyik pillanatban a tanítónő már nem tudott uralkodni magán, segítségért kiáltott. Mire a járó-kelők felfigyelhették. már két mosolygó „utitárs“ állott az autó mellett és a tanítónőbe belefagyott a szó. A tanítónő a kiállott izgalmak következtében tovább utazni nem tudott, de az ismeretlen utasok a soff őrt kényszeritették, hogy vigye őket. míg aztán Marosvásárhely előtt az egyik vasúti átjárónál megállított kocsiból kiugorva, a soffőrt megfenyegették, hogy az életével játszik. ha elárulja őket, — eltűntek. A soffőr jelentésére a csendőrség a nyomozást bevezette, de a potyautasokat elfogni nem sikerült. Komoodorok írta : Pznlay László Említettem már, hogy nálunk a tanyát hat hófehér komondor őrizte... Hatalmas állatok, akár az esztendős borjú és vadak, mint a puszta farkasai. Egész félen át nyers lóbnson éltek, azonkívül Szuhay kö.lyökkorukban úgy meg- vaditotta őket, hogy soha födél alá nem mentek és nem eresztettek közel magukhoz senkit. Sok baj volt velők... Rátámadtak a szom- ezédtanyákra és birkát, malacot raboltak, sőt szembeszállói luk még a pandúrokkal is, akik sietve ugráltak le lo mkról, mikor a hat komondor, „Mocskos“ vezetése alatt, megattakolta őket... Ha ugyanis lovon maradtak, nem tudták megvédeni a ló hátulját... Össze-vissza marták a, komondorok. Sőt az is megtörtént, hogy mikor a pandur kivette a kengyelből a lábát és az egyiknek feléjerugott, az elkapta a csizma orrát, lerángatta a pandur lábáról és elszaladt vele... Dinka Samu bácsi kocsin jött hozzánk a tanyára. Elejbeszaladt mind a hat és dühös acsar- kodássol kisérték. Az öreg előreszólt a kocsisnak: — Hoci azt az ostort,! A kocsis hátranyujtotta. az öreg meg visz- szakézből rettenetesen odasujtott az egyik dühösködő lejére. Azonnal levált az egyik füle tövig, mintha leborotválták volna, de a fájdalmában dühödt állat nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem beugrott hozzá a kocsiba. Mészáros volt az öreg, elkapta a vadállat torkát és kidobta a kocsiból, egyidejűleg ráordi- tott a kocsisra: — Hajts?... Négy kutyát dobott 1c a kocsiról a tanyáig s ha nem hivják Dinka Samunak, ott tépték volna össze a komondorok a kocsin! Egyszer egy havas, téli hajnalon — a tanyában még javában aludtunk, csak egy-két knránkelő béres mozgott az istállóban — rém- séges gazságra vetemedtek a komondorok. Valami szerencsétlen csavargót vettek észre és rávetették magukat. Az a boldogtalan meg — nyilván erőt, vett rajta a félelem — elkezdett szaladni és beszaladt a kazlak közé... A hat komondor meg utána és hogy, hogynem, megtörtént a szörnyűség: szétszaggatták... A béresek akadtak véres nyomaira, mikor szalmáért mentek és telekiabálták a rémhírrel a tanyát. Képzelhetetlen fölháborodás támadt... Első dühében mindenki puskához, vasvillához kapott, és megrohanták a szórüskertben lappangó, bűnüket sejtő komondorokat. Hiába kiáltozott Szuhay, hogy nem kell megriasztani őket, majd megmérgezi ő egyszerre valahányat, — a dühös cselédség rájukrontott, a többi szétszaladt... A komondorok voltaképp örizö-ebek voltak. A régi világban a télen is szabadban tanyázó szilaj ménest meg rideg marhát oltalmazták a farkasok és a tolvajok ellen... Lassanként aztán, hogy a legelők felosztásával megszűnt a szilajbarom, a komondorok is a tanyákba szorultak és bizony, természetes vadságukat is magukkal hozták a mérhetetlen pusztáról. Lehetetlen volt a tanyákba bemenni tőlük... Főként éjjel... A betyárok támadása is mindig puskalövéssel kezdődött, mire fölhangzott a meglőtt komondor üvöltése s az ébredő gazda tisztában volt vele, hogy betyárok érkeztek... Még aznap délután meghajtottuk a rétet, ahova az öt gyilkos menekült. Összehívtuk a szomszédokat —- puskás is akadt nyolc-tíz — s úgy intéztük a dolgot, hogy a rét kihegyesedö végén állottak föl a fegyveresek s a rét másik széléről kezdte el a hajtást vagy negyven vasvillás, dorongoS szomszédunk... Mikor a rét, közepéig értek, a szörnyű lármától megriadt egyik fiatal komondor kitört a nádból, egyenesen a puskások elé. Nypjpiban fegyverropogás és rémes üvöltés támadtw Agyonlőtték... Erre a megmaradt négy azonnal tisztában volt a helyzettel... Hogy halálra keresik őket... Es hogyha az ordítozó hajtők elé szaladnak, a pusfcacsovekbe futnak... Mert mindegyik ismerte a puska, rettenetes hatását, nem volt közöttük egy se, amelyiket tilos nyulászásért meg ne söréteztek volna. Megrettenve hát a lövésektől, visszafordultak a hajlókra és nehány szúrás meg ütés árán — négy hajtőt csúnyán megszabdalva — áttörték a gyűrűt és elmenekültek.,, í— — 4m ■-*- — — — — — — — Lassanként a bujkáló ebeket bizonyos misztikum kezdte környezni... Sok mindent rájuk- fogíak és egymást ijesztgették velük az emberek... Nappal nem mutatkoztak... Bevették magukat az ősrétbe s valami bozótos szigeten tanyáztak. Voltak azonban, akik éjszaka látták őket. Egyszer például a szomszédunk, Baranyai. Pityókosan jött haza a tanyára Kiskörösről s egyszeresük, ahogy dülöngél a rétszélen, egy kanyarodásnál megpillantotta a négy fehér komondort a sötétben. A legnagyobb, a Mocskos, nagy, kövér bárányt vitt a szájában... A másik három meg a nyomában... Az is megesett, hogy holmi borjuféle elbo- lyongott egyik vagy másik tanyából s pár nap rrmlva megtalálták a véres szőrét valamelyik dombos, félreeső tájon... S lassanként, ha köllütt, ha nem. folyton rémüldöztek, különösen az asszonynépek. Ei-
