Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-08 / 178. szám

X/F. ÉVF. 178. SZÁM. ÄBSSSÖffi*«® 7 Km» Közkívánatra visszajön Steinhardt Géza, Weygand Tilioi Szombat este 11 órakor kpt hl1P<51lfp1!pnPm*G Vasárnap este 9 órakor Csak felnőtteknek. ^ ** visszavonhatatlanul utolsó előadó: Ilelyárak : ÍO, 35, 30, 33, IO, «O, ÎO és HO lej ftA sport hozott össze Ileana kapitánnyalu ­mondotta Habsburg Antal főherceg A modern szerelmesek igazán csak a repülőgépen ismer­hetik meg egymást, — mondotta Ileana hercegnő — Buda­pesten elmesélték, hogy miként ismerkedtek meg egymással (Budapest, augusztus 6.) Antal főherceg, aki tudvalevőleg nejével, Ileana hercegnővel két napot Budapesten töltött, érdekes intervjut adott a Pesti Napló munkatársának. Antal fő­herceg előbb budapesti impresszióiról számol be es többek között ezeket mondja; — Régen imádom Budapestet, ahonnan gyö­nyörű emlékeim vannak. Akkor voltam először itt öcsémmel és az egész királyi házzal, amikor 1Y. Károlyt Budapesten megkoronázták. Tizen- ha (esztendős koromban. Hennát pedig bámula­tosan megfogták az első benyomások. Tegnap este megszöktünk, a Jánoshegyen vacsoráztunk, ahonnan olyan csodás kilátás nyílik az önök fővárosára. Végtelenül kedves, elragadó volt a kormányzó, amikor tegnap hárman elmentünk hozzá Gödöllőre teára. Igaz, ez a sok szép nem kárpótol azért, hogy kénytelen voltam egyedül maradni fiatal feleségemmel. Inkognitóban jöt­tünk és egy óra múlva az egész város tudta, hogy itt vagyunk... Az njságiró kérésére, hogy miként ismerke­dett meg nj hitvesével, a következő érdekes felelet hangzott el: — lí)18-ban, az összeomlás után, Spanyolor­szágba menekültünk. Barcelonában telepedtünk le. ahol Öcsémmel, Ferenc Józseffel foglalkozás után kellett néznünk. Pár esztendővel ezelőtt észrevettük, hogy a spanyol aviatika kezdetle­ges fokon áll. Repít lói skálát nyitottunk .s egymásután képeztük ki a katonákat. Ez' év májusáig folytattuk foglalkozásunkat, aztan — beszüntettük üzemünket. Az iskolát feladtuk, mert a pilótakiképzést tovább csinál jók azok. akik a mi növendékeink voltak, meg aztán közbejött két apróság is: házasságom és — a spanyol köztársaság. Nem is térünk vissza •Spanyolországba. „A sport hozott össze Ileana kapitánnyal.“ — Ilcannvol 1929-ben ismerkedtem meg Barcelonában egy dinén. Szimpatikus volt, de az együttlét túlságosan fe­lületes ahhoz, hogy összemelegedjünk. Ezután közel két évig nem láttam. Közelebbről Német­országban ismertem meg öt. A szerencsés vélet­len összehozott bennünket a freiburgi Schloss Umkirch-ben, Hohenzollern Frigyes kastélyá­ban. Három hétig együtt voltunk, egy fedél alatt, folvton együtt. Felfedeztük egymásban a sport iránti rajongást. Mind a ketten imádjuk a re­pülést és hajózást. Ileanának tudvalevőleg tengerészkapitányi rangja van. Nem is hivtuk másként, csak „ka­pitánynak.“ Tanítani kezdtem a pilóta mester­ségre. Később elhatároztuk, hogy összeházaso­dunk. Egyidejűleg Habsburg Antal nyilatkozatá­ra. Ileana hercegnő is őszinte vallomást tett a házasságról és a szerelemről. Ennek történetét az újságíró igy adja le: Délután I óra tájt megérkezett Nikolai Ba­langeanu román katonai attasé autóján az ifjú pár a mátyásföldi repülőtérre. Balangeanu ezredes románul bemutat Ileana hercegnőnek és igy szólítom meg én is a hercegnőt. — Hát ön román? — veti rám kék tekintetét a hercegnő. — Magyar vagyok, csak otthon megtanul­tam románul is... — Mit óhajt tudni? Mert nyilatkozni senki­nek sem nyilatkoztam. Őszintén elmondhatom ellenben. ezzel a két mézesnappal, amit a magya­rok gyönyörű fővárosában töltöttem, örökre szivembe foglaltam a magyar népet. Hisz láthatja, hogy alig tudtunk megválni Bu­dapesttől. Főleg arra a bensőségteljes fogadta­tásra fogok visszaemlékezni, amelyben Horthy kormányzó ur ö főméltósága részesített ben­nünket. Itt-ott megakad a beszélgetés... A főherceg­nő minduntalan abba az irányba tekint, ahol a férje a repülőgéppel foglalatoskodik. Megkér­dem a hercegnőtől, milyen szerepe volt a há­zasságukban a politikumnak? A román király húga elkaeagja magát. Közelben a repülőgépnél kacagtató jelene­tek peregtek le. A benzintankoló ember ugyanis nein csinált semmiféle teketóriát az ápoltkezü idegennel és épugy bánt vele, mint bármelyik pilótával. — Mindenütt ilyen meleg van? — kérdi fog- hegyről az öreg. — Dehogyis, kérem, — felelte a főherceg kedvesen. Az Északi Sark felé hűvösebb idők járnak. Néhány percig babrálnak a motorral, de az öreg tankoló nincs megbékülve a szerkezettel. — Hallja csak... A maga tankja nem ér egy garast sem... Antal főherceg szelid mosollyal feleli, hogy — Azt iiiszi, hogy a hercegnők nem tudnak szeretni?... Vagy talán a férjemért, mint emberért nem le­hal rajongani? Két esztendeje ismerjük egymást és a rokon- szenv azóta meg is volt nálam, ám igaziból ak­kor tanultam becsülni és értékelni őt, midőn hosszabb időt tölthettünk együtt a levegőben. A modern szerelmesek igazán csak a re­pülőgépen ismerhetik meg egymást. — Jól emlékezem egy epizódra, meg is Ír­hatja, senkinek sem mondtam még el... Egyszer Dijomiál kénytelenek voltunk hirtelen leszállni. Előttünk egy ember ücsörgött és a főherceg, aki hidegvérét és nyugalmát veszélyek közben sem veszti el, baj nélkül földet ért ugyan gépével, de ö maga utolsó pillanatban kizuhant az anionból és alaposan megsebesült a fején. Csak azért, hogy megmentsen valakit... — Abbap a pillanatban kezdődött el a mi szerelmünk. — Hercegnő, mi a véleménye a magyor-ro- mán kapcsolatokról? A román uralkodó testvére szóról-szóra ezt mondja: — Csak annyit mondhatok, hogy boldogsá­gomból, amely a magyar fővárosban töltött el, adni szeretnék mind a két nemzetnek, hisz mind a kettő nagyon sokat szenvedett. S talán a jövő ben inkább meg is értik egymást... Ezután a főhercegnő néhány szavas üzenetet irt Horthy Miklós kormányzónak és egy piros şelyemszalagos finom táskába tette, amit a gö­döllői kormányzói kastély közelében akart le­dobni. — Hálára kötelezne, — fordult hozzám még- egyszer — ha telefonon értesítené a kormányzó környezetét, hogy üzenetet küldtünk számára a levegőből és ha más találná meg, juttassa el Öf Öméltóságához. E levélben meleg köszönetét fejezte ki Ká­roly király húga Horthy kormányzónak a ma­gyaros vendégszeretetért és fogadtatásért. ő beéri ezzel a géppel és ezzel is körül fogja re­pülni néhányszor Európát. — Hát aztán maga fizeti ki az egész ben­zint, — aggodalmaskodik az öreg. — Vagy va­laki más? — Szépen... mindent magam fizptek! Már 52 pengőt fizettem a benzinért, arai rettentő pénz. Ha minden ilyen drága maguknál, bizony a fizetések is .jó nagyok lehetnek... — Nekünk nagyok, bizony, — válaszolta a rcpülőállomás öreg szerelője. — Magának azon­ban nem volna elég nagy... Mialatt a főherceg kezet mos, azt kérdem tőle: mi a végső stációja? < — München, — hangzik a válasz. — Ott fo­gok dolgozni, mint egyszerű pilóta. Az „ANKER" Általános Román Biztositő Társaság Bucureşti, Cal. Victoriei No. 1. — Alapítva 1920 évben. ­Teljesen befizetett alaptőke: 5,000.000 Lei. Összes aktívák az 1930 évi mérleg szerint: 148,437.287 Lei. T biztositottainak tudomására hozza, hogy az 1931. évi augusztus hó 1-én az ANKER Általános Romén biztosító Társaság Bukarest, Calea Victoriei No 1„ az Ipar és Kereskedelemügyi minisztérium kiküldöt­teinek cs a Társaság biztositottainak jelenlétében sorsolás utján amortizálta a következő népbiztositási kötvényeket, amelyeket a feleknek készpénzben azonnal ki is fizetett. Pol. No 81625 Emil Salai Bucureşti. Str. Isvor. No. 94............................................Lei 30.00:)*— Po!. No. 24846, Abram Abranovici Bivolari. Jud. Iaşi.............................................Lei 20.000 — Pol. No 33404 Mali Kimraelmann Jueica. Bucovina ................................................ Lei 20.000 — Lei 70.000*— Az eddig kisorsolt amortizált kötvények ..........................................................................Lei 7.150.000'— Lei 7,220.000­A népbiztositásra felvilágosítást ad az Intézet Cluii Vezérügynöksége Kolozsvár, Str. Universităţii No. 3 Telefon 4—52, valamint az ország minden részében az intézetünk képviselői. A főherceg és a benzintankoló ember vitája

Next

/
Oldalképek
Tartalom