Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-07 / 177. szám
XIV. ÉVF. 177. SZáM. KÖVETELJEN BIZTOSÍTÓ KAPSZULÁT a dög csirák hordozója, valamint az összes többi férqek-TOX \egyszem permetezése által biztosan elpusztulnak! Egyetlen világhírű illatosított rovar irtó. líimiüiifi KAPHATÓ: A DROGUERIA, GYÓGYSZERTÁR ÉS ILLATSZERTÁRAKBAN Nagybani lerakat: Bucureşti, Str. Plantelor,26. Hogyan alakult meg 25 évvel ezelőtt a francia—angol antant? Politikusok bukásai és győzelmei adták a kísérőzenét a háborús előkészülethez A világháború kitörésének évfordulója alkalmából újra sok szó esik Biilow herceg emlékiratairól. Maurice Paléologue, volt pétervári nagykövet, a franciák világhírű politikai nap kiírója most megragadja az alkalmat, hogy saját régi föl jegyzései vei válaszoljon Biilow herceg emlékirataira. íme néhány érdekes adata: Egy tőzsdei tétért... Köztudomású, hogy Deleassé 1904-ben megegyezést kötött Angliával néhány függő kérdésre. elsősorban Marokkóra nézve, ahol az angolok elismerték Franciaország hegemóniáját, Németország akkor nem foglalt állást ebben a kérdésben. 1905-ben Németország és Franciaország már egyformán háborúra készülődött. Jellemző a háborús időkre, hogy az antant országokban színlelt felháborodással és meglepetéssel fogad ták a belga semlegesség megsértését, amikor árulás utján szerzett dokumentumok alapján a franciák már 1901-ben pontosan tudták, hogy a német vezérkar Belgiumon keresztül szándékozik megtámadni Franciaországot. .1903 ben, amikor Paléologue naplóját ir.ja, ezt mint a világ legtermészetesebb tényét regisztrálja, álmában sem jut eszébe fölháborodni. 1903-ben csakugyan küszöbön állott a háború. Paléologue figyelmezteti is Doleassét arra az eshetőségre, hogy a háború egy hónapon belül kitörhet és arra a szörnyű felelősségre, amely Doleassét terheli, ha el nem követ minden tőle telhetőt a vérontás elhárítására. Deleassé csak mogorva hallgatással válaszol. Haragja hirtelen Rouvier akkori francia miniszterelnök ellen fordul. Magából kikelve kiáltja: — Ez az ember egy tőzsdei tétért eladná Franciaországot! Ez a mondás mélyen belevilágít az akkori francia erkölcsökbe. Paléologue, az óvatos diplomata, nem iuz hozzá kommentárt. Napoleon tintatartója. Ezeknek az izgatott heteknek, 1905 májusának, egyetlen kellemes epizódja XIII. Alfonz, a fiatal spanyol király párizsi látogatása. A nép üdvrivalgással fogadja a királyt, akit az Elyséeben szállásolnak cl. Jules Cambon megmutatja neki a bútorokat, amelyeket Ver- saillesből, Compiégneből és Fontainebleauból hordtak össze. A király, aki pedig Bourbon-sarj volt, legszívesebben Napoleon emlékeit nézegette'. Megmutatják neki Napoleon tintatartóját. Ekkor Sotomayor herceg, aki a király környezetéhez tartozott, megszólal: — Sire, mártsa be minél gyakrabban a tollát ebbe a tinta tartóba Csak egy okból ne tegye, hogy a lemondáséit aláírja. Deleassé politikája egyre népszerűtlenebbé válik. A külügyminiszter mindent feltett az angolokkal való szövetség ütőkártyájára, amely azonban akkoriban még teljesen bizonytalan volt. Azt állította, hogy Németország blöfföl, csak reá akar ijeszteni a franciákra, Kouvier miniszterelnök nem ezen a nézeten volt. — Ne higyje, hogy Németország csak ijesztgetni akarja Franciaországot. Végtelenül nyugtalanítja és megalázza az elszigetelés és bekerítés. amelyet Deleassé megszervezett körülötte, Németországnak tudomása van a titktos katonai és tengerészeti egyezményről Franciaország és Anglia között. Ha nem hátrálunk meg, Németország megsemmisít bennünket, mert még az angol segítséggel se bírunk vele... Deleassé ezt a beszélgetést követő napon le- nonclott. Laubet köztársasági elnök is elejtette. Utóda a külügyminiszteri székben Rouvier miniszterelnök lett. Deleassé utolsó szava, amelyet még hivatalában mondott, ez volt: —■ A németek drágán fogják megfizettetni Rouvier mai győzelmét. Biilow herceg kívánsága ilyenformán teljesült, hiszen ö mondta, hogy nem óhajtja ismerni Delca&íó urat. Ének ellenére irtózatos volt a nyugtalanság Franciaországban. A kamara rémületet izzadt. Az emberek nem voltak róla meggyőződve, hogy Deleassé feláldozása lc- esillapitja-e Németországot. A nyugtalanságot fokozta, hogy Vilmos császár Drezdában harcias beszédet mondott. Ennek ellenére beavatott körökben jól tudták, hogy a császár őszintén békepárti. A német nagykövet ezt mondta Pa- iéologuenak: A világháború bölcsője. — A császár őfelsége nem beszélt volna ilyen hangon, ha a francia közvélemény tudomásul venné, hogy Németország is a világon van. A. marokkói kérdés nem fontos... De van a két nemzet között sokkal súlyosabb differencia, ön bizonyára sejti, mi az. Nos hát, valahányszor szóvá teszem, egyszerre elpárolognak mellőlem az emberek. Bezárkóznak, kitérnek, elhallgatnak. Még mindig úgy bánnak velünk, mintha ellenségek volnánk, mintha nem lelt volna el harmincöt év az 1870-cs háború óta. Ebből az ideges lelkiállapotból születnek a császár beszédei. Paléologue francia malieiával válaszolt: — Hogyan felejtse el Franciaország 1871-iki vereségét, mikor a császár egyebet se tesz, csak erre emlékezteti. Deleassé, a bukott külügyminiszter tajtékzik a pillanatnyi győztes, Biilow herceg ellen, akinek nem tudja megbocsátani, hogy eltávolítását követelte. Mikor Biilow herceg kijelentette, hogy a francia—angol antant veszélyezteti a békét, Deleassé ezt mondta: — Biilow nem is sejti, hogy a német diplomácia erőszakossága és II. Vilmos nagyzási hóbortja teremtette meg az antant-ot. Mikor Németország meg akart hiúsítani egy részleges angol—francia megegyezést, amely egyáltalán nem irányult ellene, szövetségeseket csinált Franciaországból és Angliából. Ha csakugyan meglesz az angol—francia szövetség, amit Németország pillanatnyilag meghiúsított, okkor azt B ti low herceg kovácsolta össze. így született meg a kölcsönös félelmekből, hiúságokból és érzékenységekből a világba borii. Feltámadt a betyárvilág a Hargitában A madarasa erdőben és a hargitai ToÍvajos-tetőnét garázdálkodtak (Csíkszereda, augusztus 5.) A napokban nagyobb Csíkszeredái társaság volt künn a made rasi erdőn lévő fürdőn. A kellemes időtöltés közben nem is sojtotték, hogy milyen közel voltak ahhoz, hogy fegyveres banditák kezébe kerüljenek. Az alkonyodó délután egy udvarhelyszéki viseletbe öltözött ember érdeklődött Szűcs Lázár csordapásztornál. hogy a fürdőben vannak-e „urak"? A pásztor, akit az atyafi vállán levő kétcsövű vadászfegyver egy kicsit megrémített, azt felelte igazi székely észjárással, hogy biz ott vannak urak. de azok „vadászok". Erre az atyafi eltávozott az erdőbe s később még a pás?- torfiu látta mégegyszer másodmagával, de csak messziről. Amikor aztán este a pásztorok szállásukra siettek, akkor látták, hogy minden élelmiszerük és felkelhetöjiiknek lába kelt. ügy látszik, hogy a fegyveres szegénylegények a „vadász nrak“- tól való félelmükben megelégedtek a három pásztorszállás szogónyos berendezésének elvitelével. A tolvajok igen kedélyesen foghatták fel a dolgot, mert az egyik kirabolt erdei pásztor-ház gerendájára szénnel a következőket írták: „Mi vagyunk az erdők és vadak urai és a pénzes urak pusztítói." A hargitai Tolvajos-tetőn a csikmadarasi községi bírót támadták meg bekorraozott arcú fegyveres emberek, akik valósággal megmotozták a bírót és aközben előadást tartottuk neki arról, hogy ők a „pénzes" urakat vtídásszák, mert sehogysem igazságos dolog az, hogy az uraknak mindenük megvan és nekik kenyérre sem telik.
