Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-31 / 197. szám
'XIV. ÉVF 197. SZ2IM. Aldea Joan, a brassói portásból lett Csíkszeredái járásbíróság! jegyző a maga kárán tanulja meg a magyar közmondást: Aki másnak vermet ás . .. Magyar Ház Kolozsváron Irta: Dózsa Endre Jó harminc éve már, hogy mint országgyűlési képviselő Budapestről hazajőve Szászrégen- ben a városi vendéglőben megebédeltem. Éppen országos vásár napja volt. A nagy ebédlőteremben kisebb-nagyobb asztalok körül nehány mág- náskodni szerető uracs már bontotta a pezsgőt. Egy másik asztalnál kisebb birtokosok, gazdatisztek, uradalmi erdészek, egy harmadiknál vidéki papok, t.anitók, ezeknél is, ha nem is pezsgővel, de palackos borral vagy palackolt sörrel folyt a mind hangosabbá váló beszélgetés. Az oldaltercmben egyetlen asztal volt fehér terítékkel és két apróbb asztal színes terítékkel. A fehér terítékes asztal egyre bővült. Román urak, amint a vásárból vagy a városból jöttek, mind ott foglaltak helyet. A pincérek alig győzték rakosgatni egymásmellé az újabb meg újabb asztalokat. Az asztal körül magas államhivatalnokok, nagyobb birtokosok, ügyvédek, orvosok mintha nem is csak egy egybeverődött társaságot, hanem egy családot alkottak volna. Minden feltűnést kerülve csendes meghittséggel beszél gettek. A nyitott üveges ajtón figyeltem a társaságot, át is köszöntem egyik-másik ismerősömnek. Egyik-másik odajött hozzám pár szóra, de azután visszatért a román társasághoz. Három módosabbnak látszó román paraszt jött be az ét terembe. Végignéztek a magyar társaságokon az üveges ajtón át behúzódtak az oldalterembe. Alig telepedtek le egyik színes terítékes asztalhoz, mikor a fehér asztalfőn mintegy elnöklő kúriai biró intett nekik: „Gyertek csak ide közénk, ti is testvérek vagytok.“ A parasztok illedelmesen megköszönték a meghívást és minden feszélyezettség nélkül beültek az urak közé. Ott okosan hallgattak és olykor-olykor az élettapasztalat paraszt bölcsességével beszéltek. A régeni nagyvendéglő éttermében hü tükre látszott a román nemzet egységes társadalmával szemben a magyar társadalom tagoltságának. Ezen az utón nem alakulhatott a román előretöréssel szemben helyt állani tudó egységes magyar nemzeti társadalom. így talált minket a világitéletével reánk sújtott népkisebbségi sors. A magyar parasztról csak mint hatósági közegek tudtunk valamit. Közössége, amely a nemzeti érzésből kellett volna fakadjon, egyik társadalmi rétegnek sem volt meg a néppel. Be sem igen mert menni a magyar paraszt a vendéglőbe az urak közé, de ha mégis egy-kettő lehuzódott a színes terítékek mellé, nem volt aki asztalához hívja: „Gyere csak ide közénk, te is testvér vagy.“ Az évtizedet már meghaladott népkisebbségi sors sok mindenre megtanított bennünket és jó utón vagyunk a magyarság egységes nemzeti társadalommá való kialakulása felé. Ezt kell fokozottabban kiépítenünk. Ebben a munkában elől kell járnia a magyar ifjúságnak. A „Magyar Nép“ huszonötezer példányszáma igazolja, hogy a magyar paraszt megérezte már a néptársadalom egységének szükségességét. Úgy érezzük, hogy ez egységesítésében a magyar társadalomnak fel kell adni mindazokat a társasági alakulatokat, amelyek eddig egyes városok vagy vidékek magyar közönségét megosztotta és összevonni minél szélesebb egységbe a különben egy szellemi szinten álló magyarság társadalmi alakulatait. Egy magyar ház minden nagyobb városunkban pótolná a kisebb-nagyobb tagszámmal többnyire csak küzködő kaszinókat és társasköröket. Példát adhatna erre elsősorban Kolozsvár, ahol a Kolozsvári Kaszinó, dacára pompás palotájának, csaknem mindig üres és ahol a másik úgynevezett nemzeti kaszinó felemelt és a mostani szegény világban elég súlyos tagsági dijak mellett nehéz anyagi helyzetben van. Egy Magyar Házban ezt a két kaszinót egyesíteni lehetne és kellene, mert semmi elfogadható ok nincsen a mostani egyaránt mindnyájunknak nehéz kisebbségi sorsban két külön kaszinó költségeinek hordozására, mikor az egyik csaknem mindig üres, a másikban is inkább csak az esti órákban van valamelyes közönség. Még kevésbé vau elfogadható ok a Kolozsvári Kaszinó elzárkózott- ságára, vagy a Nemzeti Kaszinó tagjainak vonakodására, Egyesült erővel, amint Mikó Imre gróf példája megteremtette az Erdélyi Múzeumot, nehéz idők mentsváraként, úgy ezekben a még nehezebb időkben Kolozsvárt az úgynevezett Mágnás Kaszinó épületéből meg kell csinálni a Magyar Házat. Jíem kell egyéb hozzá, mint az elődök példáján fellángoló igazi magyar érzés. A Magyar Házak sorozata Erdély fővárosától kezdve, le a magyar lakosságú községekig, végig vinné az egységesítést az egész vonalon, és meglennének azok a porszemek, amelyek sziklává erősödve viharállókká válnak. i (Csíkszereda, augusztus 29.) Mintegy két hónappal ezelőtt történt, hogy Aldea «loan Csíkszeredái járásbirósági jegyző Xántusz Lászlóné magyar kisebbségi tisztviselőnőt, akivel egy hivatalban dolgozott, feljelentette Pacinszky vezetőjárásbirónál és alaptalan vádjaival, amelyek között egyéb hiányában az ilyen alkalmakra előráncigálni szokott vád, a magyar irredenta propaganda terjesztése is szerepelt, sikerült könnyű szerrel a még nem végleges minőségű Xántusznét állásából elcsapatnia. Ez az Aldea járásbirósági jegyző nem volt mindig ilyen nagy ur, különösen akkor nem, amikor Brassóban portás volt, amely érdemes foglalkozást most csak a törvényszéki épület őrzésének reákerülő sorrendjében van alkalma gyakorolni, hogy avatatlanok be ne juthassanak az igazságszolgáltatás szent csarnokába. Ennek az Aldeának állítólag * 1 (Prága, augusztus 28.) A O’Aquilar-féle örökösödési üggyel kapcsolatosan most számos gazdátlan örköségröl tesznek emlitést. Mindegyikében milliókról van szó és csodálatos titokzatosság veszi körül az egyes eseteket. Nem egyszer mesebeli vagyonok szerepelnek a bonyodalom központjában és az állítólagos rokonok egész sora harcol a kincsért. Némelykor egyesöleteket alakítanak az örökösök, hogy követeléseiket jobban tudják képviselni. Jelenleg például egy egyesület a legkomolyabb formák között Kalifornia amerikai államra formál igényt. Az amerikai kormány kerek egymilliárd dollár gazdátlan örökséget kezel, miután örökségre jogosultak még nem jelentkeztek. Angliában hasonló összegről van szó. A legbonyolultabb esetek egyike már évek óta folyik Mexikó és az Egyesült Államok között. Josef Martin gyapotültetvényes 1913-ban Memphis amerikai városból Londonba jött látogatóba. Több üzletfelével tárgyalt és két rokonának társaságában egy londoni vendéglőben megvacsorázott. Éjfél felé a legjobb hangulatban távozott, bérkocsit rendelt és nyomtalanul eltűnt. Néhány nappal később a Themse partján megtalálták a kalapját, aranyóráját és 1l . éltárcáját. Eleinte azt hitték, hogy Martin öngyilkosságot követett el, vagy bűncselekménynek esett áldozatul. A rendőrség minden munkája dacára sem voltak képesek biztos támpontot találni a titokzatos ügyben. A folyót átkutatták, a holttestet azonban nem találták meg. Tiz évvel később az ügy ismét napirendre került. Az eltűnt egyik nagybátyja milliós vagyont hagyott hátra és Martint nővérével egyetemben örökösévé nevezte meg. A végrendelet azonban azt a feltételt kötötte ki, hogy a vagyont csak mindketten kezelhetik, amennyiben az örökségre jogosultak egyike nem halt meg, vagy nem nyilvánították holttá. Mielőtt a bíróság végzést hozhatott volna, újabb fordulat állott be. Az eltűnt szülővárosának egyik ügyvédje 1924-ben San Cruz mexikói városkába utazott. A faluban véletlenül egy férfivel találkozott, aki rendkívüli módon hasonlított az eltűnt gyapotültetvényeshez. Csakhamar megállapította, hogy az illető 1913 óta, tehát attól az időtől kezdve, amikor Martin eltűnt. Jose Ascartin név alatt a helységben telepedett meg és ott gazdálkodik. Az ügyvéd is beszélgetni kezdett Ascartinnel és mint régi ismerősét üdvözölte. Bár az ügyvéd elmondotta, hogy nagy örökség vár reá, Ascartin a leghatározottabban tagadra, hogy Martinnal volna azonos. A nővér után telefonáltak és az is a leghatározottaD- ban felismerte testvérét a mexikói ültetvényesben. Az eset természetesen a bíróság tudomására jutott, amely az amerikai törvények értelmében nem volt hajlandó Martint holttá nyilvánítani, ha nővére és ismerősei semmiféle kvalifikációja nincs és senki sem tudja, hogy került be az igazságügyi tisztviselők előkelő státusába. Ez és tisztviselőhöz nem illő, sok esetben brutális viselkedése és a Xántuszné erélyes reudre- utasitása vonta maga után, hogy bossz-ut forralt ellene, amelynek következménye volt Xántusznénak hivatalából történt elbocsátása. Azonban Aldoan is beteljesedett a közmondás. hogy „aki másnak vermet ás, maga esik) bele“, mert került, fordult az idő és Aldeát is ugyanaz a sors érte, ami Xántusznét, amennyiben külÜpböző súlyos szabálytalanságok miatt és kellő képesítés hiányában, különböző hivatali próba beosztások után, ahbl sTl’ogysein tudott állásának megfelelni, ma hivatalától felfüggesztették. A sorş illem iája, hogy éppen az a járásbiró függesztette fel, aki Xántusznét, annakidején Aldea korai örömére elmozdította. úgy vélik, hogy életben van. Másrészről Ascartin még a mai napig is tagadja, hogy a kers^tt Martinnal volna azonos, minek következtében növér^piég ma sem kaphatta kézhez az örökséget. A vagyont(az amerikai állam kezeli. , .j0 Előfordul azonban, hogy az örökhagyó és örököa egyidejűleg tűnnek el. Jones Hillboty^ugh kanadai farmer elutazott és fiát, Jamest, óriási birtokainak igazgatásával bízta meg. Visszatéréskor a fia eltűnt és többezer dollárt vitt magával. Az mindenütt kerestette, azonban mindmáig nem akadtak a fiú nyomára. Később Hillborough maga is meghalt, ,és a farm gazdátlanul maradt hátra. Az angol bíróságok évek óta kerestetnek egy Dániel Conel nevű férfid, akire 100 ezer font sterling vagyon vár. Csak annyit1 tudnak róla, hogy 1909-ben mint fiatal fiú Ausztráliába vándorolt ki a megházasodott. Ljjn r Majdnem egy millió dollárt kezel az amerikai állam Thomas Harboard rablógyilkos örökösei részére, akit 1870-ben Van Diemensbe deportáltak. A büntetés kitöltése után szabadon bocsátották és megházasodott. Megállapították, hogy házasságából hét gyermeke született, «le ezek közül egyik sem jelentkezik. 1862-ben Robertson skót kereskedő Garibaldi seregébe lépett be, egy évvel később Párizsban látták, ép esküvőjének napján. 1904 óta keresik öt, illetőleg örököseit, hogy nagybátyjának 150 ezer font sterlinget kitevő vagyonát átszolgáltassák neki. Amennyiben sikerül a régóta keresett örökösöket megtalálni, úgy ez valóságos romantikus véletlennek következménye, 1922-ben két fiatalembert állítottak a londoni bíróság elé, mert hamis pénzzel cigarettát akartak vásárolni. A tárgyalás folyamán a hallgatóság körében ülő egyik férfi úgy emlékezett, hogy az egyik vádlott fényképét látta valamelyik újságban. Csakhamar kitűnt, hogy a fiút már három esztendeje keresik és 40.000 font sterling örökség vár reá. A lord D’Aquilar-féle milliárdos örökség ügye most annyiban válik aktuálisabbá, miután az örökségre jogot formáló családok egyesületbe tömörültek és kormányaik intervencióját is megszerezték. A prágai családokat dr. Norbert Eisler ügyvéd képviseli, aki rövidesen Londonba utazik. Ugyanekkor a bécsi örökösök jogi képviselője, dr. Pressburger is odaérkezik. * A Takarékosság részvénytársaság az ingyen nap sorsolását 1931 szeptember 11-én, ked den délután 4 órakor Calea Regele Ferdinand 7 szám alatti irodahelyiségében tartja meg, amelyre az összes tagokat ezúton meghívja. Ta karékosság Rt. igazgatósága Örökösök kerestetnek. ■r A D’Aquilar-örökösök prágai és bécsi jogi képviselői a kormányok támogatásával mégkezdik intervenciójukat Londonban ■!!'! 9Í0 A milliós gazdátlan örökségek egész sorát kezeli az angol és amerikai állam
