Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-31 / 197. szám
vi»e '< Öt TAXA' POŞTALA PLA- TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Claj’KoIozsvár, 1931 augusztus 31 Hétfő l évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév*# 15 pengő. 1 #<rre 1200 lej, felevre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); & Telefon 3-fiS, <*04. Ára 6 lej. XIV. évfolyam í97«£k szám. Egyes szám ára 2# fillér. Az állam és az otthon Az iskolák most már pontosan szeptember elsején kezdik meg ismét az uj tanévet. Ismét igy kezdik, mert valamikor régen, a mult állam- hatalom idején szintén szeptember elseje volt az iskolakezdés (jellegzetes ideje. De az uj államhatalom úgy látta jónak, hogy ebben a dologban is feltüntess,az idők változását, s ezért az iskolakezdést szeptember közepére tolta. Törvény is van,,őrről. Most a törvényt egy rendelettel visszáváltoztattúk és szeptember elsejének .visszaadták az egykori iskolanyitó jelentőségét, Az iskolákkal való ilyen változtatásoknak erősen hullámzó korszakát éltük le az elmúlt tizenkét év alatt. Azóta az iskolákból is egy egész uj nemzedék került ki, mely végzett tanulmányaiban és egész nevelésében érzi ennek az ideges változékonyságnak a bizonytalanságát. Különösen megérzi a népkisebbségek fiatalsága. Mert szükséges még azt is kiemelnünk, T r,y az államhatalom változása a népkisebbsé- ;gek iskolarendszerébe különösen ráfeküdt. Ezen a ponton kívánt arra hatni, hogy uj állami lelket gyúrjon a népkisebbségekbe, s ezeket elvonja felvilágosodásuk megszerzésének és gya rapodásának addig megszokott irányától és módjaitól. Gyökömé változtatás volt a aépki- tebbséfjekre már az’is, hogy az anyanyelvit, az Otthon nyelvét iskoláiban teljesen háttérbe kel lett szőritaniok. Aztán meg kellett ismerkedniük a tanításra nehezedi» rendőrködéssel, mely tanítót és gyermeket egyformán gyanús lényként kezelt. Az cvenkint változó tankönyvek, a „gutgeginnt“ olvasmánysznsegeknek évről-évre való felcserélődése, a falitábláknak és képeknek kormányok szerinti kiselejtezése, az uj és uj rezsi- mek szerint módosuló előirások a kötelező könyvkereskedésekre nézve: ezek mind viharos mozgékonysággal végigszáguldottak iskoláink ís gyermekeink feje fölött. De ez még semmi volt. Vizsgák és vizsgarendszerek xs változtak, gőt a tantárgyakban is eltolódások állottak be aszerint, hogy az uj közoktatásügyi miniszter a nyelvtanulásoknak, vagy a bölcsészeti tudományoknak, vagy a természettudományoknak volt-e inkább a hive. A lefolyt tizenkét év alatt az iskolafajtákkal is volt egy sereg kisérletezés. Az érettségi rendszert is vagy hatszor változtatták. A népiskola is hol négyosztályos, hol hétosztályos lett, g éppen úgy a középiskola is vibrált a bétosztá- íyos és nyolcosztályos állapotok között. Ehhez képest a tananyag is zsúfolódott, vagy kihagyásokba enyészett. A nyelvek tanulása különösen lázas változékonyságot mutatott; hol elhanyagolták a latint a modern nyelvek javára, hol még a görögöt is fölvették a modernek rovására, hol még a kisantánt államok nyelvét is belepolitizálták a tananyagba. A sok változékonyság között csak a népkisebbségi iskolák szabadságának a megvonásában volt meg a változatlanság. Régi jó népiskoláink látogatása az állami iskolai igazgatók engedélyezésétől függ, egykori alapos középiskoláink látogatása is névelemzések és hasonló rostálások gyötrései alá tartozik. A nyilvános- sági jog megszerzése évek kinos munkájába került mindeniknél, s még ma is bizonytalanságban van igen soknál. Az oktatói kar fizetésére pedig az államsegély semmi, illetve a tizenkét év alatt csak háromizben lehetett kikunyorálni valamit, ami nagyon közeláll a semmihez. Hogy a többségi nép gyermeknemzedékét hogyan vitte előre a tizenkét év alatti állami iskolapolitika, az a mi bírálatunk alá nem tartozik. Annyit azonban szabad talán megjegyeznünk, hogy a sok szeszélyes ide-oda rángatás pekik se válhatott javukra. Szovátán ül össze a nemzeti-parasztpárl vezérkara őszi haditanácsra Az iltaiví párikongresszusi lelkes hangulatban tartották meg — Cáfolják az újabb áldozat« adó híreit (Bukarest, augusztus 29.) A Curentul szerint a nemzeti parasztpárt erdélyi vezetői szeptember 1-től 5-ig nagy tanácskozást fognak tartani. A meghívókat Vaida küldte szét az összes volt, a párthoz tartozó minisztereknek és államtitkároknak és a kormányzótanács tagjainak. A tanácskozás helyéül Szovútát jelölték meg. Meg fogják vitatai a párt reorganizálását s az ebben az irányban kifejtendő kampány részleteit. Szóba fog kerülni a Curentul sepr , az erdélyi blokk kérdése is. A blokk létrehozása nemzeti parasztpárti körök szerint Erdély román lakosságának általános óhaja. A szovátai tanácskozások nyomán egy kisebb bizottság fog alakulni, amely Kolozsvárról fogja intézni a határozatok végrehajtását. Ennek a bizottságnak Vaida, Hatieganu Emil, Dan Sever és Moldovan Valér lesznek a tagjai. Maniu magatartásáról azt közli a Curentul, hogy a nemzeti parasztpárt lemondott elnöke nem fog addig visz- szatérni a politikai éle He, amig a kormányzási folytonosság nem normalizálódik. Az ilfovi pártkongresszus. Egyébként a nemzeti parasztpárt ilfovme- gyei tagozata szombaton tartotta kongresszusát D. K. Joanitescu elnökletével. A kongrész- szuson hároniszáztizenegy pártszervezet közül kettőszáznyolcvannyolc képviseltette magát. Az elnöki megnyitó örömmel állapította meg a párttagok lelkes összetartását, majd bírálta a kormányt, amely a pártok elleni harc jelszavával jött, kompromittálni akarta a nemzeti rasztpártot, de még féléve sincsen uralmon és máris a távozásáról kezdenek beszélni. A nemzeti parasztpárt nem fog letérni az általa helyes nek elismert útról. Szükségesnek tartja, hogy Maniut hivják vissza a párt élére. Végül a nemzeti és a parasztpárt fúziójáról beszélt. Ezt a fúziót örökre kötötték és az nem is bontható fel, mivei igazi jelentősége a nép akaratában van. Gyanús cáfolat. A kormány cáfolja azokat a hireket, amelyek a legutóbbi napokban a köztisztviselői fizetések újabb áldozati adóval való megterheléséről jelentek meg. Egy időszaki választás. A Piatra Neamti-i választás, amelyen elkeseredett küzdelem lesz a nemzeti parasztpárt, a liberálisok és Bratianu Gheorgbe pártja között, nxost vasárnap folyik le. A Cuvântul a hatóságok által támogatott liberálisok győzelmét jósolja. Argetoianu Iorga ellen. A Dimineaţa messzemenő következtetéseket fűz Argetoianu nemrégen lefolyt királyi audienciájához. A lap szerint a pénzügyminiszter nemcsak folyó ügyekről referált az uralkodónak, hanem panaszkodott, hogy magára van hagyatva és a legsúlyosabb problémák megoldásánál nélkülözni kénytelen a miniszterelnök támogatását, aki üdül és az államügyekkel nem sokat törődik. A Dimineaţa még a parlament összeülése előtt változást vár a miniszterelnöki pa- székben. ?WMvy^<v^wwvvvvvwevvv->vw^A«wvwwvww>e<!>eA^vwi w^wvwvwvvv Ami viszont a mi gyermeknemzedékünket illeti, ezek érdekében természetes jogunk van hozzá, hogy az állami iskolapolitikát megbíráljuk. És bírálatunk lényeges tartalma csak az lehet, hogy ez a politika a népkisebbségeket legbelsőbb területükön gyötörte: az otthonukban. A gyermekeket mintegy elidegeníteni kívánta az otthonától, elszakitani a szülői nemzedék felfogásától és szerető gondjától. Az eredmény az elmúlt tizenkét év alatt nem lehetett más, mint egy olyan ifjú nemzedéknek a kitermelése, mely vagy tanulatlan maradt, vagy ami tudást szerezhetett, abban több az élettől való félés, mint az élet szeretete. Mert ez a kis, zsenge tudás tulajdonképpen nem egyéb, mint az otthon és az állam összeütközésének a tragikuma a gyermeldélekben. Az ész- revevése annak, hogy az ő otthonának az állam valami külön ránehezedő gondja, folytonos ré mitöje és felforgató ellentéte. Hiszen egész iskolai képzése alatt azt kellett éreznie, hogy őérette, az ő lelki felvilágosodásának a megszorítása és elterelése végett az állam hatóságai folyton belenyúltak családjának a legjobb és legtisztább gyermekszeretetébe is. Mit akar az állam ezzel a tuligenyességgel? Végtére is az állam esak hatalmi szervezet, páncélos és zord fenség, amely az otthonokat védheti ugyan, de azokat nem helyettesítheti. Avagy talán az állam jobban és okosabban tudhatja szeretni a gyermekeket, mint ennek a gyermeknek a szülője? Elképzelni is lehetetlenség. Az állam szempontjából a gyermek csak hatalmi kezelés alá tartozó állampolgári anyag. Ha ezt a gyermeket kezelés alá veszi, csak a maga hatalmi céljai szerint való idomitás ennek az értelme. Viszont abban a gyermekben mégis több az emberi életre való hivatás, semhogy csupán hatalmi anyagként, s akármilyen szövevényes gépezet alkatrészeként lehessen felfogni. Az emberi szellem kibontásával is tartozunk annak a gyermeknek, A saját hatalmi szempontjaitól eltelt állam nevelhet katonát, hivatalnokot magának az emberekből. De előbb embert kell nevelni a gyermekből; mindent megérteni és megérezni tudó embert. Olyant, aki az állam iránti kötelezettségeit is felismeri, de egyúttal a maga életjo- gáról is megvan az egészséges és bátor felfogása. És nemcsak a felfogása van meg, hanem a* akként alakult jelleme és cselekvő készsége is. Lehet-e ilyen emberré az a gyermek, aki az otthona fölött az államot csak rémnek láthatja, csak folytonos beavatkozónak, minden gond felgomolygatójának? Bizonyára nem lehet. Nos, a mi államunk a maga Iskolapolitikájával tizenkét év alatt ilyen szembenállást fej- j tett ki az egyes családok otthonai kárára, de i különösen a népkisebbségek otthonai ellen. Ál- ] lám az otthonok ellen: ez volt a tizenkétéves is- j kolapolitika a maga sok gyötréseivel, ideges változékonyságaival, s mindenbe beleavatkozó rendőrködésével. Ezúttal szeptember első napjának visszaadták az egykori iskolakezdő jelentőségét. Vájjon az otthonok lelkének is nem tudnák-e visszaadni az iskolát? Végtére a szülő mégis csak nagyobb felelősséget tud érezni gyermekének a jövő sorsa iránt, mint valami idegen. Tehát a szülők kormányzata szerinti iskola mégis életrevalóbb tudna lenni, mint az, amit a sok hatalmaskodó államhivatalnok mind a maga külön felfogása szerint idomit. Ez urak keze alatt a gyermek lelke is csak kísérleti nyúl, amit élve boncolnak, s amit össze-vissza szurkálnak ellenkező hatású beoltásokkal. Ideje volna már, hogy az állam és az otthon között a gyermekért folyó kinos harc véget érjen. A békét ott kellene megkötni az iskolában. S azzal kellene megkötni, hogy az iskolának visszaadják az otthont, s az otthonnak is az iskolát. (P.)
