Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-30 / 196. szám

5 v XIV. fiVF. 196. SZÁM. Röpke, de talán még mindig aktuális tallózás a költségvetésben Fppen elég: tétele van a költségvetésnek, ako! újabb áldozati adó nélkül is takarékoskodni Icbetce Egy kissé drágán fizeti meg az ország a miniszter urak honmentését (Kolozsvár, augusztus 28.) Az állam költ­ségvetése lényegében ogy lukullusi lakoma, ahol a inilliárdok máról-holnapra úgy eltűnnek, mint a feltálalt inyenc-falatok. A jövő évi budget elő­készítése már javában folyik s Zamfir Bratescn pénzügyi államtitkár, immár harmadszor nyi­latkozott a munkálatokról Nyilatkozott, mert szükségesnek találta előkészíteni az ország köz­véleményét a kormány takarékossági szempont­jaira. Ez a körülmény pedig pillanatnyilag sem jelenti az állam, avagy az adófizetők anyagi megkönnyebbülését. Hiszen a részben már be­indított takarékossági akció máris mellékvágá­nyokra tévedt, a protekció terebélyes fáját szé­pen kikerülve, csak a kisemberek egziszten­ciájára tör. — Két költségvetése lesz az államnak — mondotta Zamfir Bratescu. És a jámbor adó­fizető és a bukaresti sajtó ezt a tényt úgy ma­gyarázta, mintha valami ismeretlen különle­ges pénzügyi művelet lenne. Pedig a pénzügyi államtitkár semmi újat sem mondott, hiszen Magyarországon 1897-től kezdődőkig a költség- vetés mindig két részre oszlott: rendes és rend­kívüli budgetre. Jellemző zilált pénzügyi viszo­nyainkra, hogy nálunk csak most fedezik ezt fel nóvumként.* Ami eddig történt. A költségvetés kiegyensúlyozása érdekében a kormány eddig a következő intézkedéseket fo­ganatosította: Több mint ezer kisegzisztenciát, 3—4000 lejes fizetésű tisztviselőt, nagyobbrészt családos em­bereket, kidobtak az uccára. Megszüntettek száz középiskolát, eltörölték az egyetemi és középis­kolai ösztöndíjakat. Egyik bukaresti lap munkatársa ezzel a kérdéssel fordult Argetoianu pénzügyminiszter­hez:" — Miniszter ur, vájjon a költségvetésnek nincsenek-e olyan tételei, amelyeknek részbeni törlésével el lehetett volna kerülni a hivatalno­kok uccára dobását? — Nincsenek — hangzott a miniszter nyo­matékos válasza. Sőt, az említett cáfoló nyilat­kozatot kísérő mondatok sejtetni engedték: Ez még semmi, ezután jön a java! Igen, abban mi sem kételkedünk, hogy csak ezután jön a fekete leves és hogy az a bizonyos költségvetési bizottság, amely az egyensúlyozá­st műveleteket óhajtja végrehajtani, máris ki­mondta a szentenciát: — Ahhoz, hogy az esetleges négymilliárd lej deficit jelentkezését, elkerüljük, újabb áldo­zati adóra és újabb leépítésekre van szükség. Ki kell dobni ennyi, meg ennyi hivatalnokot. Csakhogy a kérdés alapos ismerői hamar megcáfolhatják Argetoianu kategorikus vá­laszát és konkrétumokkal bizon juthatják be: nemcsak azoknál a tételeknél lehet csökkenteni a kiadásokat, amelyekről a bukaresti urak be­széltek, hanem igenis, számos olyan fejezete van az állam költségvetésének, ahol könnyű szerrel elővehetik a piros ceruzát. Előttünk fekszik Románia mult évi költség- vetése. Vaskos kötet, s csak két napi tüzetes át­tekintés után sikerült részben belepillantanunk ebbe a boszorkánykonyhába. 35,305.953.671 lej a költségvetés végösszege. Vájjon mennyi könny, mennyi verejték és hány rombadőlt egzisztencia hozza össze ezt a har- mincötrnilliárd lejt, amilyen nehézségek árán gyűjtik össze, éppen olyan könnyen költik is el. Talán Argetoianu pénzügyminiszter ur nem veszi rossz néven, hogyha kiragadunk néhány olyan költségvetési tételt, amelyeknek reduká­lása esetén könyiteni lehetne az ország gazda­sági helyzetén. Huszonöfmiílió miniszteri fizetésekre. A miniszterelnök évi fixfizetése 1,000.000 lej, amihez hozzájárul még 500.000 lej autóköltség és Isten tudja mennyi reprezentációs kiadás. < De maradjunk .csak ennél az egy és félmillió lejnél. Menjünk azonban tovább. Egy miniszter évi fixfizetcse 620.000 lej, de reprezentációs költ bégekkel együtt óléri a kormányelnök évi já randóságának összegét is. Hasonló javadalma­zásban részesülnek az államtitkárok. Huszonöt­re tehető » miniszterek és államtitkárok száma. Sajnos, pontos adatot nem mondhatunk, mivel a létszám szinte napról-napra váltakozik. Hu­szonöt miniszter, huszonötmillió lej. Tessék öt­ven százalékkal redukálni fizetésüket és akkor biztosítottuk jó néhány száz ember kenyerét. Erre a javaslatra a miniszter urak bizonyára egy kézlegyintéssel felelnének: — Hja kérem, naivitás azt hinni, hogy egy tiz-tizenötmilliós tétellel biztosítva van a költ­ségvetés egyensúlya. Pillanatnyilag sem állítjuk azt, hogy ez a várható megjegyzés nélkülözné a komoly ala­pot. De, hogy álláspontunk minden vonatko­zásban fedi a tényeket és bogy egy ilyen mi­niszteri áldozati adóval el lehetne kerülni pár száz tisztviselő elbocsátását, ahhoz sem férhet kétség, ájl sem megvetendő szempont, hogy egy ilyen gesztus nem maradna minden erkölcsi ki­hatás nélkül. Akkor valóban meglenne a jog­cím arra, hogy másoktól is áldozatot követel­jen a kormány. Néhány „kis“ tétel. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy még most is 507 millió lejt igényel a sziguranca fenntar­tása. Ugyanekkora összegbe kerül a csendőrség is. Ezek is olyan tételek, ahol igenis, lehetne i (Kolozsvár- augusztus 28.) Nemzeti paraszt­párti körökben rendkivül ■ nagy felháborodást keltett az a tény, hogy a nagyszebeni vizsgáló­bíró elrendelte több kolozsvári bank, közöttük elsősorban az Albina könyveinek átvizsgálását abból a szempontból, hogy Boila Romulus — akit a nyugdijpén-ztár elnöki tisztjében kifej­tett működésért sorozatos támadások értek — milyen pénzügyi tranzakciókat folyta­tott az illető banknál. A Patria szerint Vioreanu kolozsvári vizs- gálóbiró az Albina aligazgatójától Ghircoiaşiu- tól kért felvilágosítást ez ügyben s amikor a bank főtisztviselője kijelentette, hogy hivatalos titkokat nem árulhat el, kétezer lej birságra büntette és csak a bank ügyészeinek közbenjá­rására helyezték szabadlábra, majd a bank üz­leti könyveit az ügyészségre akarta vinni. A pénzintézet, hogy a nagjmbb zavaroknak elejét vegye, átadta könyveit, amelyeket a hely­színen vizsgált meg a bíróság. A fennti híradással kapcsolatban Vioreanu vizsgálóbíró kijelentette, hogy szósem volt a bank igazgatójának letar­tóztatásáról s az a körülmény sem fedi a tényeket, mintha kétezer lej pénzbír­sággal sújtotta volna. A kolozsvári vizsgálattal egyidőben Dieső- szentmártonban a Vulturul bank Írásait is át akarta tekinteni a vizsgálóbiró, de az intézet vezetősége nem teljesítette a bíró kívánságát, tiltakozva az ilyen eljárás ellen. A kormánysajtó s köztük elsősorban a Dru­mul Nou örömmel regisztrálja a Boila ellőni hajszát, azt állítva, hogy 1929-ben havonta há­romszázezer lejtől ötszázezer lejig terjedő össze­geket helyezett el a bankban. Összesen mintegy ötmillió lejt. A Patria szerint a Drumul Non állításai légből kapottak, amennyiben Boila Romulusnak sohasem volt ilyen hatalmas betétje az Albi­néban. Értesüléseink szerint Csak mosolyogva lehet azt olvasni, hogy útja­vításra 465 millió lejt költöttek el. Igaz ugyan, hogy nehány beomlott hid mellé odaszurtak egy-egy karót 6 szalmacsóvát kötve rájuk, meg- gyujtották. Ezzel azonban még nem javultak meg az utak. Az orthodox egyház egyedül 600 millió lejt kap az államtól. Ugyanakkor azonban az or­szág összes kisebbségi egyházai (a lakosság^ 35 százaléka) a róm. katk., ref., lutheránus, unitá­rius, mohamedán és zsidó egyházak összesen -alig kapnak évi 150 millió lejt. A diplomáciai kiadásoknál valóságos pazar­lás folyik. Titulescu évi ötmilliós fizetést húz, nem is említve a többi román diplomatát. Elis­merjük, Románia londoni követének mégis csak reprezentálnia kell országát. Elismerjük, hogy a londoni követ még sem étkezhetik olyan ven­déglőkben, hol az evőeszközök az asztal lábához vannak láncolva. Elismerjük azt is, hogy a lon­doni követ nem lakhatik egy külvárosi nyomor­tanyán és nem utazhatik a vonatok lépcsőjén. De hogy ötmillió lej mégis csak sok, kivált egy olyan embernek, aki óriási magánvagyon felett .rendelkezik, az szintén vitán felül áll. De szinte megfeledkeztünk a miniszteri au­tókról. A miniszter uraknak amugyis van uti- általányuk. Miért akkor ez a nagy luxus? Tes­sék taxiba ülni és fizetni! A titkos alapok szintén kitesznek félmilliárd lejt. Ezt az összeget pártcélokra fordítják. Vég­re ezen a téren is be kellene vezetni az ellenőr­zést. Mert eddig a miniszterek teljesen önhatal­múlag rendelkeztek a titkos alap fölött. A költségvetést előkészítő bizottság a defi­citet kétféleképpen óhajtja eltüntetni. A tisztvi­selői elbocsátások, fizetésredukálások, továbbá a szeszmonopólium bevezetésével. Ezzel a kér­déssel kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy 1914-ben Magyarországon hat és félmil­liárd lej folyt be szeszadókból. Ugyanakkor azonban Románia 1929-ben mindössze 500 mil­lió lejt vett be. Ez a két szám megmutatja, mit várhatunk a szeszmonopőliumtól. a nemzeti parasztpárt pártkérdést csinál ebből az ügyből. Minden lehetőséget megragad a politikai har­cok ilyen értelemben való elfajulása ellen. A Patria különben hangoztatja, hogy a nemzeti parasztpártnak nincs semmi kifogása a vagyonrevizió ellen. Követeli azonban, hogy ne csak egy ember vagyonát vegyék vizsgálat alá, hanem az összes politikusokét. Primăria Municipiului Claj No. 15989—1931. (Magyar fordítás). Hirdetmény Kolozsvár város bérbeadja nyilvános ár­verésen Írásbeli, zárt és lepecsételt ajánlatok­kal, alább megjelölt időponttól számított 3 évre a következő üzlethelyiségeket: 1. A Regele Ferdinand 28. sz. házban, a Susmann és Szabados cég által jelenleg bé­relt 1. számú helyiséget 1931. október 1-től. 2. Ugyanebben az épületben a Nora Bretan által jelenleg bérelt 7. számú üzlethelyiséget 1931. december 1-től. 3. A Piaţa Mihai Viteazul 35. szám alatt lévő házban a Rosenfeld és Grün cég által je­lenleg bérelt helyiséget 1931. dec. 15-től. Az árlejtések az államszámviíeli törvény szerint 1931. szeptember 10.-én lesznek meg­tartva az ülésteremben. Az ajânldţok átadásával az ajánlattevők kötelesek a felajánlott összeg 5 °/o-át bánat­pénz gyanánt készpénzben, vagy állami papí­rokban letétbe helyezni. Az árverési feltételek megtekinthetők a gazdasági hivatalban. CIuj-Kolozsvár,, 1931. augusztus hó 14. Preşedintele Comisiei Interimare a Municipiului Cluj. operálni. Â „magánszorgalomból“ megindított vagyonrevizió, amely csak a Boila Romulus vagyonának eredetét kutatja A Patria megcáfolja a Drumul Nounuk azt az állítását, hogy Bolhának ötmillió bankbetétje volna az Albüuábas

Next

/
Oldalképek
Tartalom