Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-30 / 196. szám
Cla)-Kolozsvárv Í?3Í augusztus 30 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN! 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. \ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és bladóhlv&tal: I'laţa Unirii (Letérj A i Telefon: 5-08, 6-B4, >,*, XIV. évfolyam í96-ik szám. mmasssBEam-------------------------------ELŐFIZETÉS ZUAGYASORSZÄGOH J évre 56 pengő, félévre 29 pengő, négy ed érvé 15 pengő. Egyes szám ára 21 fillér. TÁS'rPüfTADTRLu TITA IN NUMERAR No. 2425S—927. Bolla Romulus és a vagyonrevizió Senki sem foghatja ránk, hogy valamikor is védelmükre keltünk a panamistáknak s általában azoknak, akik politikai befolyásukat és magas köztisztviselői állásukat jogosulatlanul vagyonszerzésre használták fel. Éppen ellenkezőleg: mi voltunk azok, akik az állam vagyoni leró..’'vsának és a költségvetés irreális voltának legfőbb okát abban láttuk, hogy egymásután születtek meg a mammuth-vagyonok, amelyeknek eredetét nem volt nehéz megállapítani és még egy olyan aránylag kis városban is, mint ■amilyen Kolozsvár, tucatjával lehetne névsorba szedni azokat a közfunkcionáriusokat, .akik szegény emberként szinte, azt mondhat nőnk. derongyolódva érkeztek ide és csakhamar irigyelt háztulajdonosok lettek, saját autójukon .'száguldozták be az uccákat, szóval olyan allűrökkel és igényekkel grasszáltak, mintha legalább is többezer holdas család: birtok, ne hány hatalmas, gyár. esetleg re gát beli petró- leumtcriilet állna a hátuk mögött. A vagyonre- viziót tehát nemcsak az agyonsanyargatott polgárok érdekében tartjuk üdvösnek és megnyugtatónak, hanem az a véleményünk, hogy egy becsületesen végrehajtott és igazságos vagyoti- vizsgálat nagyon sok millió lejt juttatna vissza illetőségi helyére, az állampénztárba. A vagyon- revíziót majdnem minden kormány törvénybe is foglalta, de még egyetlen egy sem hajtotta végre. A Iorga-korroány már csak a szokás hatalmánál fogva is elhatározta egy ilyen törvény megalkotását. Hogy lesz-e belőle valami, az a jövő titka. Azt azonban meg merjük jósolni. hogy egy általános és kivétel nélkül minden hirtelen meggazdagodott és szemünk előtt proccoló uj gazdagra kiterjedő vagyonrevizió nem lesz nálunk. Lehet esetleg politikai hajsza belőle, amely egy-egy politikai párt exponensét vagy nehány, exponensét fogja célba venni: de udvariasan elfelejtkezik majd azokról, akik véletlenül az egyedül üdvözítő hatalmon levő kormánypárt oszlopai. Hogy a tervezett vagyonrevizió — ha egyáltalában ennek nevezhetjük, nem pedig politikai haj tó vadászatnak —• körülbelül ezek között a keretek között fog lezajlani, annak eklatáns bizonyítéka az a vizsgálat, amelyet a nagyszebeni vizsgálóbíró indított meg Boila Romulus voll nemzeti parasztpárti képviselő, a nyugdíj bizottság volt elnöke ellen. A szebeni vizsgáló bíró — nyilvánvaló magánszorgalomból, mert hiszen sem Boilának nincs köze Nngyszebenhez, sem az Universul-nak, amely a politikai gyűlölködés szavára hallgatva, a legválogatottabb vádakat dobta a nyilvánosság piacára Boila ellen, — elrendelte a kolozsvári bankok könyveinek átvizsgálását abból a célból, hogy kikutassa Boila Romulus ezidőszerinti vagyonállagát, szóval kimutassa róla, hogy a Maniu-kormány alatt élvezett magas befolyását vagyonhalmo- zásro használta fel. Nem tagadjuk, a kisebbségi közvélemény előtt Boila Romulus személye rokonszenves volt attól a perctől kezdve, amikor felemelte szavát a kolozsvári Mátyás szobor környékének bántó elhanyagolása ellen és a vandál kezek által történt szoborcsonkitás lei- korrigálása mellett és további tevékenysége, amely tiz esztendő után igazságot szolgáltatott a nyomorult és éhező magyar köztisztviselőknek, csak fokozta a személyével szemben táplált szimpátiákat. Boila nagyon jól tudta, hogy ez a gesztusa nem fogja érdemeit fokozni a soviniszta közvélemény szemében, de még sem riadt vissza az esküt nem tett tisztviselők nyugdijainak kiharcolásától. Egészen bizonyos: ezen kell most fizetnie. Ezért pécézték ki az országban egyedülállóan az ö személyét, ezért kutatMi dirzil! I sajláháiru az ominózus lurga-nyilattat Sörül íorga általánosságban cáfol és csak az indiskréciót kifogásolja — „Vonja le a konzekvenciákat a miniszterelnök!“ — írja a Patria (Bukarest, augusztus 28.) íorga miniszterelnök konstancai nyilatkozatai — minden cáfolat ellenére is — a legnagyobb izgalomban tartják a sajtót, amely a cáfolatot nem tartja megfelelőnek és kíváncsian kérdi, hogy miket mond- hatot a miniszterelnök, ha a cáfolat nem any- nyira a Iorgának tulajdonitot kijelentéseket kifogásolja, hanem a bizottság tagjainak indiszkrécióját. A miniszterelnökségi sajtóiroda cáfolata különben a következő; Egyes lapoknak íorga miniszterelnök szerintük tett nyilatkozataival kapcsolatban megjele lt cikkei illetlenségek és az igazság meghamisításai. Nélkülözi a becsületesség mindéi, •’e)’«mvonását az a cselekedet, hogy magcinbesaéigv . jucket rosszakarattal eltorzított értelemben a közvélemény elé vigyenek. A íöldmiveseket a miniszterelnök olyan érzelmekkel fogadta, amely más -köszönetét érdemel mindenki részéről. A miniszterelnök nem mondott volna egyetlen szót sem a látogatóknak, akiknek több, mint egy órát áldozott, ha tadta volna, hogy van közöttük egy kém éa egy rosszakaratú ember. r Mondjon le! Kém kételkedünk abban — irja a Patria, — hogy a nyilatkozatok megtétettek s talán még aiarmirozóbb formában. Egyébként azok teljesen hasonlóak azokkal az eszmékkel és véleményekkel, amelyeket íorga miniszterelnök saját aláírásával a Neamul Românesc hasábjain fejteget. A nyilatkozatok alapján a Patria szerint íorga ellentmondásba került a vezetése alatti kormánnyal, a nyilatkozat nem felel meg az uralkodó álláspontjának sem s végül teljesen lehetetlen elvek mellett hadakozik. Ilyen körülmények között nincs más hátra, minthogy íorga vonja le a következményeket és adja be lemondását. Mit Is mondott ? Az Adeveru! a cáfoló kommünikét analizálva azt fejtegeti, hogy a beszélgetés egyáltalában nem volt magánjellegű, mert a mezőgazdáknak egy delegációja volt Iorgánál és a nyilatkozatok titokban tartása lehetetlen volt, mert hiszen a delegációnak éppen kötelessége az, hogy megbizóival közölje a kapott választ. Egyébként — kérdi a lap — melyik része a nyilatkozatnak az, amelyiket a lapközlemények meghamisítottak. Mit nem mondott a miniszterelnök, azok közül amik olyan nagy megdöbbenést keltettek az országban. — Nem mondta-e íorga, hogy az adósok ne fizessék meg adósságaikat, hogy a földtnivelők tűrjék a mai szenvedéseket és akik elvesztették türelmüket, ugorjának a tengerbe? Vagy azt nem, hogy a kormány feje ellene volt az utóbbi időben a nemzeti bankkal egyetértésben tett bankrendszabályoknak... Vagy, hogy az állam nem tehet semmit a földmivesek íeisegitésére és hogy nem is köteles tenni, csak esetről-esetre és amikor lehet. Vagy, hogy Auboin, a Nemzeti Bank pénzügyi szakértője pontosan előírta a Nemzeti Bank követendő magatartását és ha ettől eltérnek, úgy visszatér Párizsba és azt fogja kijelenteni, hogy az ország csődben van, stb. Az Adeverul azzal fejezi be cikkét, hogy az országnak joga van arra. hogy tudja, hogy ezek közül mit nem mondott a miniszterelnök. Időszerű volt-e a Hoover-terv aláírása A Patria tovább folytatja a kormány kül-J politikai tevékeny kedésének bírálatát. Rámutat arra, hogy Románia már akkor elidegenítette magától Franciaországot, amikor az elsők közölt járult hozzá az európai államok közül a Hoover tervhez. A kqvmány ezzel súlyos oktalanságot követett el, mert hiszen akker foránlt a krízisben vergődő Németország felé, amikor Franciaovszág éppen politikai erejének csúcs pontján van. Franciaország nem hagyta válasz nélkül Romániának ezt a lépését és rövid időn belül bekövetkezett a Magyarországhoz való francia közeledés, a magyar kölcsön, a román lengyel kapcsolatok eíkidegedése és a megegyezési tárgyalások Franciaország, Lengyelország I és a szovjet között. Most pedig Románia hat- 1 vanöt százalékkal emeli egyes Lengyelországból jövő cikkek vámtarifáját akkor, amikor, amint a lengyel lapok mondják, a Romániából hazatérő lengyel gyárosoknak megígérték, hogy a lengyel textilcikkek exportkérdését a román kormány a legkedvezőbben fogja megoldani. A lengyel sajtó általában nagyon energikus hangon beszél a kormánynak erről a tettéről s kijelenti, hogy a lengyel kormány kénytelen lesz hasonló módon válaszolni és akkor Románia lesz az a fél, amelyik többet vészit. Ezzel szemben a lengyel barátság megerősítését szolgálta Miklós herceg varsói látogatása, amely felülről jövő példaadás a helyes külpolitikára. ják vagyonának eredetét. Jól tudjuk, hogy Boila nem szorult rá a mi védelmünkre, sőt, talán még árt is neki a mi őszinteségünk. De azt is jól tudjuk, hogy Boila vau olyan egyen îs ember, hogy többre fogja becsülni az ellenfél elismerését, mint amennyi fontosságot iog tu lajdoniíani a gyűlölet kórusban felhangzó csa- takiálfásainak. És vagyunk annyira optimisták, hogy feltételezzük: a gyűlölködés dem tart örökké és Boila Romulus tetteinek mérlegre helyezésénél többet fog nyomni az az objektivitás és méltányosság, amelyet a volt magyar tisztviselőkkel szemben gyakorolt, mint azok a kicsinyes fulánkok, amelyekkel az elvakuLt pártszenvedély üldözőbe vette s amelyeknek csak egyike ez a hajánál fogva elöráncigált vagyonrevizió.
