Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-03 / 174. szám

7 XIV. ÉVF. 17L SZÁM. SABA S 35 &Ä ARA VATEA CíÖVEKKEI ie» nmo VATEA C t O V C IC lI OttZCHANCOlVA ► ©AÍJTUfliAJ SOOOO-SSZRS* ERÖÍ!T£«< rAΫOlUţ KStKiflSKTiMEtST- ------------ HIMYI 3 UNRAI KKtZ. ARABAM ¥i£ÍiKEW1$ElIÍ VEftTEt VILMOf HSEMOa ABAD B spekulációs gyufa vagontételek- ben sétál a kolozsvári piacon „Ha ml egyszer beszélni kezdünk, óriási botrány fog kitörni“ - mondja az egyik „vádlott“, aki ártatlannak mondja magát - Szabad-e spekulálni a gyufával ? — A gyufa-ügy elöbb-utóbb robbanni fog (Kolozsvár, augusztus 1.) A Keleti Újság tegnapi számában két vagon gyufa titokzatos árusításával kapcsolatosan cikket irtunk. Jo- hanes igazgatóval intervjut csináltunk, aki többek között kijelentette, hogy a szóbanforgó két vagon gyufa nem a kolozsvári gyufagyár­ból került ki, ellenben tény az, hogy a gyufa­gyárban vizsgálat folyik, a2 egyik főtisztviselő fegyelmi alatt áll, sőt a két vagon gyufa ügyé­ben az ügyészségen is megindult az eljárás. Az is kiderült szerinte, hogy a gyárból elbocsátott egyes munkások rendszeresen dézsmálták a gyufagyárat és ebben az irányban is vizsgálat folyik. Ez az utóbbi bagatel dolog. Minden gyár­ban előfordul, hogy a munkások kisebb mennyi­ségben lopják az üzemet. Nem is lopás ez, csak a zsebüket megrakják, hogy legalább a házi- szükségleteiket elégíthessék ki ilyenformán. Ellenben a két vagon gyufa ügyé már sok­kal érdekesebb. A mai árfolyam szerint két va­gon gyufa legalább hárommillió lej értéket reprezentál. Tehát jogosan érdekelheti a nagy nyilvánosságot, hogy mi is történt a két vagon gyufával. Erre is megkapjuk a feleletet. A mai nap folyamán a cikkírónál jelentkezett Schnitlän- der gyufagyári főtisztviselő, aki ellen megin­dult a vizsgálat és jogos védelmében rendkívül érdekes és figyelemreméltó dolgokat mondott. Az „Audiatur et altera pars“ elvénél fogva Ír­juk ide azt, amit mondott: — Én egy szegény, meghurcolt tisztviselő vagyok — mondotta. Tizenhat éve szolgálok a gyufagyárnál és soha ellenem s a működésem eilen semmiféle kifogás nem merült fel. A leg­nagyobb meglepetéssel olvastam Jobanes i zgató ur nyilatkozatát, amelyből arról érte­sültem, hogy vizsgálati fogságban voltam és az állásomból elbocsátottak. Keresi az udvarias formákat. Nem akarja megbántani az igazgatóját, de végül mégis ki­jelenti: — Johanes igazgató' ur rossz információkat adott. Ellenem valóban folyik a vizsgálat, de nem voltam soha letartóztatva és a hivatalom­ból nem bocsátottak el. Ami pedig a két vagon gyufát illeti, ez a kérdés kissé kényes. Ma még nem beszélhetek szabadon, mert ha én egyszer szabadon beszélek, akkor rendkívül furcsa dol­gok fognak napvilágra jutni, . — Tessék csak beszélni, saját védelmében mindenki jogosan fordulhat a nagy nyilvános­ság elé, — mondottuk Schnitlünder urnák. — Egyelőre csak a két vagon ügyét magya­rázom meg. Tény az, hogy a piacon vagontéte­lekben árulták a gyufát. Amidőn én erről érte­sültem, azonnal jelentést tettem az igazgató ur­nák s én voltam az, aki rámutattam arra, hogy az utóbbi időkben azért esik a gyufafogyasztás, mert a piacon a gyár megkerülésével hoztak olcsó gyufát forgalomba. — Ki árulta a gyufát! — Neveket nem szívesen keverek bele ebbe a dologba, da utóbb, éppen az egyik svéd igaz­gató információja alapján megtudtam, hogy a gyufagyár nem tehet semmit a speku­lációs gyufa árusítása, illetve forgalom- behozatala ellen. — Mi az, hogy spekulációs gyufa? — Ezt is megmagyarázom. Erdélyben, mielőtt a svéd gyufatröszt átvette a gyufa­gyártást, nagyon sokan gyufára spekuláltak. Akkor a gyufa ára, — mondotta tovább, — két lej volt. Nagyon sokan tudták, hogy a gyufa ára emelkedni fog, tehát akadtak olyanok is, akik vagontételekben vásárolták össze a gyu­fát. — Hogy történhetett meg ez? — tettük fel a kérdést. Erre azonban Schnitlünder nr sem tudott kielégítő választ adni és csak azt magyaráz- gatta, hogy a spekulációs gyufáról ő is tudott és véletlen folytán, nem mint üzletfél, hanem mint egyszerű informátor került kapcsolatba a spekulációs gyufaüzletekkel. Sőt jelentette is ezt a körülményt az igazgatóságának. Aztán igy folytatja: — Tetszik tudni, én egy kisebbségi ember vagyok. Zsidó vagyok. — No és? — Ezt csak azért mondom, mert a spekulá­ciós gyufa ügyét nemcsak ellenem, hanem még két kisebbségi társam ellen is kihasználták. A gyufagyárnál nagy leépítéseket akartak eszkö­zölni és keresték az ürügyeket, hogyan lehetne kisebbségi embereket valamibe belekeverni s azután megszabadulni tőlük. Én nem árultam a spekulációs gyufát. Sőt, midőn azok forgalom­ba kerültek, magam tettem jelentést igazgató­ságomnak s mégis engem dobtak oda bűnbak­nak, ellenem indítottak vizsgálatot. De én fel­emelt fővel állok az igazságszolgáltatás előtt és biztos vagyok abban, hogy a vizsgálat engem igazolni fog. Nagy hiba, hogy éppen a szakértő, régi, kipróbált kisebbségi tisztviselőktől akar­nak megszabadulni, holott, ba arra kerül a sor és mi kezdünk el beszélni, akkor az egész gyu­faügy óriási botránnyá dagad. — Schnitlünder ur miért bem beszél többet erről a dologról? — Én vizsgálat alatt állok. Nem beszélhe­tek, majd el fog jönni annak is az ideje. A további faggatás elől Schnitlünder ur ki­tért. Most már csakugyan a legnagyobb kíván­csisággal tekinthet a közvélemény a vagontéte­lekben piacon sétáló gyufaszállitmányok felé. Kik spekulálnak és hogyan spekulálnak a gyu­fával? Ugylátszik — idő kérdése az egész, — a gyufa előbb-utóbb mégis csak robbabni fog... Felborult a helyzet a maros- vásárhelyi városházán Becsapták a magyarságot az interimár-bizottság kinevezésénél Az Interímár-bizottság elnöke ma benyújtotta lemondását (Marosvásárhely, augusztus 1.) Megirtuk, hogy a marosvásárhelyi interimárbizottságba csak két magyar tagot neveztek ki, ami a szin- magyar lakosságú városban óriási elégedet­lenséget keltett. A Magyar Párt ottani tagoza­ta szombaton délután foglalkozott az üggyel. A kinevezett két tag, Rarló Sándor és Szíjgyár­tó Gábor ugyanis csak ideiglenesen tette le az esküt s mindketten kijelentették, hogy csak abban az esetben foglalják el helyüket, ha a Magyar Párt vezetősége utólag hozzájárul a kinevezés elfogadásához. Dr. Sebess Jenő. tagozati elnök vezetése alatt szombaton délután félhat órakor tartot­ták meg az intézőbizottsági ülést, amelyen azonban végleges döntés nem történt abban az irányban, hogy a kinevezett két tag milyen magatartást tanúsítson. Ugyanis szombaton dr. Nistor Justin a kinevezett interimárbizöttsági elnök váratlanul benyújtotta a lemondását, mert a bizottsági tagság elnökségét és a főügyészi állást inkompatibilisnek je­lentették ki. Nestor Justin ragaszkodik tiszti főügyészi állásához és inkább az interimárbizöttsági el­nökségről mondott le Ezzel az egész interimár- kizettság kincs helyzetbe került és Raileanu prefektus azonnal Bukarestbe utazott, hogy a belügyminiszternek a rendkívüli eseményről jelentést tegyen. Nestor interimárbizöttsági elnök lemondá­sa miatt természetsen a Magyar Párt intézőbi­zottsága sem tudott véglegesen dönteni arról, hogy a kinevezett két magyar tag milyen ma­gatartást tanúsítson. Nagy feltűnést keltett az elnök bejelentése, amely szerint a Magyar Párt vezetősége és a kormány marosvásárhelyi exponensei között az interimárbizottság kine­vezése előtt tárgyalások folytak, amelyeknek értelmében a kormány exponensei négy helyet ígér­tek a magyarságnak az inierimárbizott- ságban, de a megállapodást nem tartot­ták be és csak két magyar embert ne­veztek ki. A Magyar Párt intézőbizottsága ismételten tiltakozott a magyarságot ért súlyos sérelem miatr és hangsúlyozta, hogy csak abban az esetben lehet a marosvásárhelyi városházán nyugalmi helyzetet teremteni, ha az interimár­bizottságba a magyarság számarányának meg­felelő arányban neveznek ki magyar tagokat. Marosvásárhely magyarsága a legnagyobb' ér­deklődéssel figyeli az interimárbizottság to­vábbi sorsát, mert valószínűnek látszik, hogy, a bizottság listája rövidesen meg fo« változni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom