Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-27 / 193. szám

Hogyan támogatja az állam a szociális intézményeket? Uccára dobják a harctéren hősi- halált halt katonák árváit Takarékossági jelszavak hangoztatása mellett megszün­tettek 18 árvagondozó intézetet — Mégy miniszteri autó évi rezsijével fedezni lehelne a tizennyolc gyeamekmen­hely feniarlásának kö.4ségeíi (Kolozsvár, augusztus 25). A kormány programzászlóján ott lebeg Argetoianu pénz­ügyminiszter jelszava: takarékoskodni a végle­tekig. Őszintén szólva, az crőskezii kormányfér- í'iut senki sem vádolhatja következetlenséggel. Amit bejelentett, gyors tempóban keresztül is viszi. A takarékossági terv első stációja az is­kolák létszámának leszállítása volt. A román pártsajtón kivid senki sem támadhatta meg ezért a Iorga-kormányt. Hiszen az Angheleseu- rezsim, amely teljesen nélkülözte az előrelátó és céltudatos politikát, gombamódra szaporí­totta a középiskolák számát. Több mint száz ta­nítóképző intézet gondoskodott a népiskolai katedrák betöltéséről. Arra azonban nem gon­doltak, hogy pár év leforgása alatt több mint 4600 ál­lásnélküli tanító fog kenyeret követelni. Számos újonnan létesített középiskolánál vi­szont sem a tanügyi személyzet, sem pedig az intézet felszerelése nem felelt meg a kor köve­telményeinek. Vagyis Anghelcscu iskolapoliti­kája nemcsak a kisebbségekkel, hanem magá­val a román állammal és nemzettel szemben is ţ csődöt mondott. Kitermelte a szellemi proleta­riátus félelmetes hadseregét és a kiadások foko­zásával súlyos anyagi megpróbáltatásoknak tette ki az ország lakóságát. A takarékossági programúi megvalósítása tehát jól indult. A jelek szerint azonban kevés hijján botrányos befejezéshez jut. Miután kidobtak állásaikból egy csomó tisztviselőt, most az ország kevés szociális intézményeinek számát is lényegesen csökkentették. Takarékossági jelszavak hangoz­tatása mellett (Csíkszereda, augusztus 25.) Páratlanul ér­dekes, igazán amerikai izii autólopást követett el tegnap Grosoveanu loan soffőr, aki a lopott autójával szédületes tempóban rohant keresztül vármegyéken, városokon és falvakon, mígnem aztán a Csíkszeredái rendőrség kezére került. A filmbe illő kalandos autólopás részletei a kö­vetkezők: Gál Ferenc bukaresti kereskedő üzleti utón volt és a Sinaja melletti kis faluban, Poiana Tapului-ban történt meg vele, hogy regi soffőre, minden bejelentés nélkül ott hagyta, úgy hogy uj soffőrre lévén szüksége, jónéven vette, Gro­soveanu loan „alkalmi“ soffőr jelentkezését, akivel hamar meg is egyezett. Gál Ferenc másnap reggel akarta tovább folytatni az útját, kiadta tehát az uj soffőrnek a parancsot, hogy reggel korán jelentkezzék. Grosoveanu pontosan meg is jelent reggel és amikor Gál megmutatta a közel félmilliós Buick kocsit, az láthatólag megtetszett a soffőrnek, aki büszkén foglalta el helyét a volán mellett. Gál Ferenc a felszállásnál vette észre, hogy aktatás­káját lakásán hagyta és hirtelen visszasietett a szobába utána. Amikor ezt Grosoveanu, az uj soffőr észrevette, hirtelen megindította a mo­tort, megnyomta a gázpedált és őrült iramban elrobogott a géppel, úgy hogy a visszatérő Gál Ferenc csak a kocsi és a soffőr hült helyét ta­lálta. A faluban felvilágosították, hogy az autó Brassó felé robogott és miután Gál tisztában volt vele, hogy egy szélhámos autótolvajjal van dolga, bérautót fogadott és megkezdődött a haj­bezártak és feloszlattak tizennyolc árva- intézetet, ahol kizárólag a harctéren el­esett emberek gyermekei voltak el­helyezve. A világháború befejezése után Sturdza her­cegnő vezetésével megalakult az országos árva­gondozó egyesület. Célkitűzéseinek gerince az árva gyermekek pártfogása és kedvező anyagi életkörülmények közzé juttatása volt. A sze­gény emberek adományaiból s az állam rész­beni támogatása mellett tekintélyes számú ár­vagondozó intézetet létesítettek, ahol a gyerme­keket nevelték. Sokan közülük középiskolát vé­geztek, azok viszont, akik nem mutattak nagy hajlandóságot a tanulás iránt, ipari pályára mentek. A kormány most egy egyszerű intéz­kedéssel megszüntetett tizennyolc árvagondozót, köztük a kolozsvári, dési és besztercei intézeteket is. A halálraítélt árvagondozók közel kétezer­ötszáz gyermeket neveltek. Mi lesz most a szél­nek eresztett ifjakkal? Pillanatnyilag gondos- í kodtak ugyan róluk, amennyiben szétosztották őket a megmaradt intézetek között. De ismétel­jük. ez csak pillanatnyi megoldás, mert Buka­restben olyan húrokat pendítettek meg, mintha a megmaradt nehány árvagondozót is fel akar­nák oszlatni. Ilyen az állam „szociális“ intéz menyeinek a tevékenysége. Kein lehet elég sú­lyos szavakat találni ahoz, hogy az ilyen lelki- ismeretén „takarékoskodást“ megkritizál ink Négy miniszteri autó évi rezsiköltsége sokkai tekintélyesebb összeget jelent, mint a feloszla­tott tizennyolc gyermekmenhely. sza saját autója és saját „alkalmi“ soffőre után. Brassóba érve a rendőrség utján telefonon köröztette a kocsit és a tolvaj sofiort és amikor nirí kapott, hogy az autó Csikmegye felé robo­góit el. ő is követte egészen Csíkszeredáig, almi a rendőrség már várta a hírrel, hogy a halai mos iram miatt megrongált kocsit sikerült elő keríteni és a tolvaj soffőr is hűvösre kerüli Gál,'amikor uj autóját szánalmas állapotában meglátta, olyan éktelen düh fogta el, hogy a soffört életre-halálra kereste. A Csíkszeredái rendőrség derekas munkát végzett. A vett körözés után megfigyeltetett minden autógarázst ós műhelyt és igy sikerült András Gyárfás dsikíapolcai autómechanikus- nál felfedezni az autót, amelyet Grosoveanu két­ezer lej kölcsön ellenében elzálogosított. Grosoveanut a rendőrség akkor fogta cl, amikor a Bukarest kávéházban a zálogbacsa- pott autóra kapott kölcsönből pezsgőzött. A rendőrség megállapította, hogy Groso- veauunak nem ez az első autólopása, amennyi­ben régebb Léb Demeter nagyszebeni autóga­rázs tulajdonostól is ellopott egy Fiat kocsit, még pedig úgy, hogy feltörte éjjel a garázst és a már ismert módon, amint Csíkszeredán is tette, zálogba csapta az autót egyik kolozsvári barátjánál. A nála talált igazolvány is hamis volt, mert az Weiszfeld Lipót második hidász ezredbeli katonáé volt, amelyre vonatkozólag szintén kisült, hogy azt is lopta. Legérdekesebb a dologban az. hogy Grosoveanu semmit sem akar beismerni, mindent tagad és semmi felvilá­gosítást nem ad. Az eljárás folyik ellene. ~ XIV. ÉVF. 193. SZÁM. Cigányszerelem A rossz s alig járható utak miatt a gépkocsi csak. lassan nyelte el a távolságokat, s igy épen elegendő időnk volt megbámulni a vegetáció buja szépségeit. Dés környékén hatalmas máglya vetitett kísérteties fényt egy erdő tisztására. Kóbor cigánykaraván tanyázott a tűz körül. A társaság fiatal hölgy tagja megállásra szó- litotta fel amatőr sofförünket. — Kitűnő ötletem támadt — mondotta halk han­gon. Osonjunk a karaván mögé. Az ellentmondást nem ismerő hangot tett követte. Zerge fürgeséggel lépte át a kis sáncot és a keskeny ösvényen útnak indult. Mi pedig igyekeztünk követni. Közel húsz percig haladtunk szótlanul, mind közelebb érve a célhoz. Már csak pár lépésnyi távolság válasz­tott el a karavántól. — Egy szót se — fordult felénk a fiatal „vezető”. Szinte hangtalanul álltunk meg. Két csontvázra emlé­keztető gebe tépte mellettünk a füvet, a tűz már kial- vófélben volt. Az összeroppant máglya úgy festett, mint a meghiúsult reménység. A füstölgő fadarab alatt szerényen meghúzódó parázs még az életet hirdette. A tűz közvetlen közelében két üst. A rézre régen fátylat vont a korom. Az egyikben krumplimaradványok, a- má­sikban sodrófa, amelyet aranysárga puliszka borított be. Pár szárnyas elhullatott tolla mint apró hópelyhek csillogtak a zöld pázsiton. A karavánnak mintegy ki­lenc tagját . -ámiáltuk meg. Kettő közülük hetven év körüli aggastyán. Megbámuljuk, hogy az idős férfiak haja épen olyan i€i-:cte, mintha húsz évesek volnának. A természet törvényei kivételt tettek. A „gondterhes élet“ nyomtalanul suhant tova fölöttük. Egy ötven év körüli, meglehetős terjedelmes asszony elnyúlva feküdi egy lomb védelme alatt. Két kisebb gyermek egy lyu­kas zsákban talált otthont. Közvetlen mellettük 18 év körüli carmen! tekintetű cigányieány. ö is heverészik. ö azonban megfeledkezett az álomról. Balkönyökére támaszkodva, jobb kezével a mellette heverő legény ha­ját simogatta. A fiú mélyen aludt. Különös kedvteléssel figyeltük az eredeti idilt. Semmi póz, semmi tettetés. Az egész karaván alszik, csak a szerelmes leány őrködik ideáljának álmai fölött. A cigányleány egyszer csak megragadta az alvó fürtjeit, suttogó hangon megszólalt: — Kelj fel... Cigányul mondta. De mindnyájan megsejtettük a furcsa hangzású szavak értelmét. A legény bizonyára szép Cigányországról ábrándozott, mert csak a harma­dik gyöngéd ráncigálásra nyitotta fel szempilláit. Almo­sán, kérdően bámult a leányra, — Gyere! _ 7 A legény lassan felült s miután megfigyelte, vájjon mindnyájan alusznak-e, felnézett a csillagokra. Arra a kérdésre kért választ, hány óra lehet? Vele egyidejűleg mi is elővettük az órát. Pontosan háromnegyed tizen­kettő volt. A leány megigazította bokros haját, amelyet tulipános kendövei szorított le, megragadta szerelmesé­nek kezét, aztán lassan tovább álltak. Úgy tizenöt lé­pésnyi távolságra hatalmas tölgy emelkedett. Annak a tövénél ültek le. , Az egyik vén cigány gyanakodva hallgatta a lépé­sek zaját. A düh elborította arcát, amikor hiába kereste a fiatalokat. Mindössze a legény kabátja, a bűnjel ma­radt a „vánkoson“. Fiatalosan ugrott fel, megkereste ostorát s pár perc múlva már suhogott az ostor. A leány arcából kiserkent a vér. A legény arcát és kezeit úgy összehasitotta az ostorral, mintha tőrrel szántott volna barázdát rajtuk. Kiabálás, nagy zaj, pokoli lár­ma. A többi alvó is hamarosan riadókészültségben volt s a fiatalok segítségére siettek. Legalább is ezt gondol­tuk, mert hogy a cigányasszony a másik öreggel és a két rajkó kinek a pártjára állott, azt nem lehetett biz­tosan megállapítani. Mind a kilencen egymásnak men­tek. Az ostor pillanatok alatt gazdát cserélt. Egy idő­ben a leány verte az egész társaságot, majd az asszony puhította az ostornyéllel férjének koponyáját, a fiú­gyermek pedig beleharapott az egyik bősz aggastyán kezébe. Közel tiz percig tartott a furcsa háború. A cigá­nyoknak sincs azonban vasfizikumuk. Kifáradtak. Las­san újból körülülték a kihalt tűzhelyet. Mindnyájan hallgattak. A hold glóriát lopott a karavánra. A leány arcából patakzott a vér és a legény ingujjával törölte le. Türelmetlen sofförünk tülkölésére elhagytuk rejtek­helyünket. Amig lassan lefelé bandukoltunk az ösvé­nyen, arról folyt a vita, hogy a cigányszerelem sem nél­külözi a morált. (d. b.) Nem lesz monopólium a gyümölcsexport. Az elmúlt napökbac egyes lapok arról irtak, hogy a kormány a gyümölcsexportot ál ami mono­póliummá akarja tenni, A kormány a tegnap a leghatározottabban megcáfolta ezeket a híreket és kijelentette, hogy sem nyílt sem burkolt for­mában nem akarja monopolizálni a gyümölcs­kivitelt. ta/WN^/viwwwwwwwvwwwwwyA/yrv^A^wvxwt/wvM rfwwwwvww^/v Szíriájától Csíkszeredáig üldözte a saját autóját egy bukaresti magyar kereskedő Az alkalmi soffőf efirohog-otí az autóval, amelyet vég-öl kétezer lejért elzálogosított

Next

/
Oldalképek
Tartalom