Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-03 / 174. szám
TIV. ÉVF. 17 i. SZÁM. as 'ffissssflUff A Magyar Párt állást foglalt a kolozsvári interimárrendszer ellen Tizenkilenc alkalmazottat leépítettek a városházán és okíó?3erre újabb leépítések lesznek — Keresik a hatmilliós összeget a kasszában, de nem találják (Kolozsvár, augusztus 1.) Ä román pártok váltakozó rezsim jeinek a főtörekvése: az előbbi rezsim ellen kigyót-békát kiáltani. így. volt ez a kolozsvári városházán is és ugyanezt csinálja a városházán a mai kormánypárt. Már megszoktuk ezt, mintahogyan megszoktuk azt is, hogy itt mindenki purifikál s az eredmény a lehető legsiralmasabb. A kolozsvári interimárbizottság elnöke, Tatar is megállapítja azokat a hibákat hirlapi nyilatkozatában, amiket már minden uj rezsim emberei leszögeztek és egyik sem tudott ezen segíteni. Tökéletesen igaza van Tata ■ elnöknek s ezt a városi tanácsok kisebbségi tagjai mindig hangoztatták, az uj rezsimek emberei éppen úgy leleplezték máskor is, mint a mostani interimár elnöke: a város ingatlanait különböző román pártembereknek adták bérbe, néha megdöbbentően alacsonj- áron, akik nem fizetnek. Az üzlethelyiségekkel is igy van és sok más városi vagyonnal. Tatar dr. nem mondja meg, hogy mi volt ennek a háttere, de mi tudjuk: a nacionalizálás hamis jelszavát kamatoztatták. Azon a címen, hogy egyes embereket jó románoknak minősítettek, nagyon megajándékoztak ilyen szerződésekkel, bérletekkel s ebhez hasonlókkal s ezt román nemzeti ügynek minősítették. Ha valaki ezektől a szerződésektől és terhektől megszabadítja a várost, az nagy szolgálatot tesz. Azonban eddig minden román párt újabb hasonló terheket hozott, mert újabb embereket jutalmazott meg. A közigazgatási törvényben végre lehetetlenné igyekeztek tenni az ilyen gazdálkodást. Ezt a közigazgatási törvényt azonban a mostani kormány felfüggesztette és ismét interimárok kénye-kedvének, vagyonfosztogató és herdáló hatalmának szolgáltatta ki a városokat és községeket. A Iorga- kortnánnyal egy újabb párt vonultatta be az embereit a pozíciókba s a megjutalmazottak száma újból óriásit emelkedett. Csak a kolozsvári városházára egyszerre hat embert vitt be vezető állásokba s ezek mindenütt a maguk embereit istápolják. Hogy mit fog itt csinálni Tatar dr., aki az ügyek intézésébe keveset folyhat be? ~ Á Magyar Párt és az interimar. A Magyar Párt kolozsvári tagozatának a vezetősége foglalkozott azzal a bejelentéssel, hogy a kilenctagú interimárbizottságba egy magyar tagot is kineveztek. A kinevezett tag, Bartha Ignác dr. ugyanis a pártnak bejelentette a kinevezését azzal, hogy a kinevezést megelőzőleg őt nem kérdezték meg arról: hajlandó volna-e elfogadni a tagságot, vagy nem. A pártvezetőség a következő határozatot hozta: 1. Az országos^ Magyar Párt kolozsvári tagozata megállapítja, hogy az interimárbizott- ságok rendszere a polgárság önkormányzati jogainak az elkobzását jelenti és a népképviselet elveivel homlokegyenest ellenkezik. Ennélfogva a tagozat teljes mértékben magáévá teszi azt a tiltakozó nyilatkozatot, amit a feloszlatott tanács magyar tagjai a párt nevében is kifejezésre juttattak a tanács feloszlatása és az interimárbizottság kinevezése ellen. A tagozat ragaszkodik az 1931 julius 24-én eltávolított városi tanács közigazgatási panaszának az igényéhez s a választott városi tanács visszahelyezését kívánja. 2. Az előbb körvonalazott jogi helyzeten túl azonban tényleges helyzetek is alakultak ki. A párttagozat csakis ilyen tényleges helyzetet létrehozó hatalmi tényként veszi tudomásul, hogy az uj interimárbizottságba a magyarpárt egyik tagja, dr. Bartha Ignác is kinevezést kapott. A tagozat ezzel a ténnyel szemben is fentartjn az előbbi pontban hangoztatott jogi álláspontját. 3. Az elmondotak folytán a párttagozat dr. Eartha Ignác egyéni elhatározására bízza, hogy elfogadja-e a kinevezést. Amennyiben elfogadja, az esetre tőle, mint a Magyar Párt tagjától és ügyészétől elvárja, hogy a város közigazgatása körében a magyarság érdekének megvédésére minden lehetőt elkövet. A kolozsvári interimár bizottság tizenkilenc alkalmazottat augusztus l én elbocsátott a szolgálatból Annak idején megírta a Keleti Újság, hogy a helyi reviziósbizottság a folyó évi költségvetés revíziója alkalmával átvizsgálta a kolozsvári városi tanács tisztviselőinek és alkalmazottainak a státusát és úgy találta, hogy a városi tanács hosszú évek leforgása alatt túllépte a költségvetés megengedett határait s éppen azért elrendelte, hogy tizenkilenc városi alkalmazottat angnsz- tns 1-vel bocsássanak el a szolgálatból és több főhivatalnokot, akiknek a szolgálatideje lejárt, október l-ével nyugdíjazzanak. A helyi reviziósbizottság határozata óta több intervenció történt a városi tanácsnál, hogy a mai nehéz viszonyok között ne dobjanak uccára városi alkalmazottakat. Az intervenciók azonban nem jártak eredménnyel, mert az újonnan kinevezett interimárbizottság a helyi reviziósbizottság határozatát szigorú módon végrehajtotta s augusztus l-ével tizenkilenc alkalmazottat elbocsátott. Ezek nagyobbára kis egzisztenciák, diur- nisták, pénzbeszedők és szolgák. Amint értesülünk az interimárbizottság elnöke olyan irányú akciót indított, hogy az elbocsátott alkal(Kolozsvár, augusztus 1.) Az a tény, hogy a „badacsonyi remete“ kimozdult szilágymegyei falujából, a legellentétesebb sajtókommentárokra adott alkalmat. Vájjon mit csinált Maniu Szinajában? — kérdezték egymástól az emberek, mert az még sem lehetséges, hogy kizárólag az udvari nász kérdése foglalkoztatta. A jóslatok ez alkalommal beteljesedtek. Maniu Gyula résztvett a nászünnepségeken, de utána nem tért azonnal vissza, hanem pár napig még ott időzött Szinajában és az udvari szokásoktól eltérően, a nemzeti parasztpárt nyugalomba vonult elnöke közel négy óráig beszélgetett a királlyal. A kihallgatás lefolyásáról szokása szerint nem nyilatkozott. A bukaresti sajtó egyrésze, amely kétségtelenül kitűnő politikai összeköttetésekkel rendelkezik, a királyi kihallgatást olyan szinben tünteti fel, mintha az Maniunak a politikai porondra való visszatérését jelentené. Önkéntes reaktiválását alátámasztani látszott a nemzeti parasztpárti sajtó magatartása is, amikor nem siettek megcáfolni ezeket a kombinációkat. A szombati nap folyamán aztán olyan események mentek végbe, amelyek a leghatározottabban Maniu Gyulának a politikai életben való részvételéről tanúskodnak. Pénteken Szovátáról Kolozsvárra érkezett Maniu Gyula. Szombaton reggel viszont Mihala- ehe Jón, volt földművelésügyi és belügyminiszter, a nemzeti parasztpárt jelenlegi ideiglenes elnöke látogatott el Kolozsvárra. Érdekes, hogy mazottak közül négyet vagy ötöt azok közül, akiknek terhes családjuk van 8 teljesen vagyontalanok, más állásokba, természetesen nem a városnál, el fog helyezni. Hogy ez az akció mennyiben sikerül, azt ma még nem lehet megállapítani. Hova lett a hatmilliót Tatar Coriolan dr., interimárbizottsági elnök hirlapi nyilatkozatban szóvá tesz valami hatmillió 800 ezer lejes összeget, aminek szerinte a város kasszáiban kellene lennie és hogy nincsen ott, azért bűnvádi feljelentést lehetne tenni. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk a feloszlatott tanács egy volt tagjához, aki a következőket mondja: — Lehet, hogy Tatar elnök naiv ember s amit igy mond, azokat a szavakat az ismert blokk tagjai adják a szájába. A feloszlatott városi tanács közgyűlésén is elhangzott ilyen kifogás és a tanács vállalta teljes mértékben a fe- * lelősséget, sőt Hatieganu dr. orvosprofesszor, a mostani kormány első erdélyi minisztere is kicsinyes piszkálódásnak minősítette felszólalásában ezt a kifogást. Arról van szó, hogy az állam felszedi a polgárságtól a városnak járó nagy ösz- szegeket is az adókban s aztán nem adja át a városnak. Villanyt, vizdijat, házbért, semmit nem fizet s óriási összegekkel hátralékban van, emiatt van a város pénztára a legképtelenebb helyzetben. Viszont amit az állam követel a várostól az alapokban, azt a könyvelési szabályzat szerint érintetlenül kellene a kasszában tartani. Az uzus azonban az lett, hogy ha a város megszorult s nem tudta a tisztviselőket fizetni, innen vett fel kölcsönt, amig az állam a másik zsebéből fizet valamit a nagy tartozásaiból. Ha ezt nem is csinálja a város, akkor taxákban kellene az ilyen milliókat kivetni, az amúgy is megnyuzott polgárságra. A felülről kinevezett interimár inkább nyúl a polgárság zsebéhez, mint az állami kasszához, ezt tudjuk. De aki nem akar a polgárságon nyomorítani akkor, amikor az állami követelésekből van mit megfogni, az készséggel vállal ezért minden felelősséget. Meg lehet említeni, hogy ezt a tételt nem kifogásolta a kormány vizsgálóbiztosa sem, akit azért küldtek ki, hogy okokat keressen a feloszlatásra. erről a kétségtelenül nagyjelentőségű eseményről a Patria is mindössze bét sorban emlékezett meg. Mihalache azonnal Boila Romulus Fürdő uceai villájához hajtatott, ahova rövid idő múlva Vaida Voevod Sándor is megérkezett, majd a három politikus Boila Romnlns részvételével több órán át zárt ajtók mögött bizalmas megbeszélést folytatott. Délelőtt 11 órakor Maniu Gyula és Vaida kikisérték Mihalachet az állomásra, aki a Rapid vonattal Bukarestbe utazott. A szigorúan bizalmas jellegű megbeszélésről alig szivárgott ki valami s éppen ezért naivitás lenne találgatásokba bocsátkozni. Valamit azonban mégis a leghatározottabban állíthatunk. És pedig azt, hogy ezúttal Maniu Gyula, a nemzeti parasztpárt egyszerű „közkatonája“ elnökölt egy bizalmas jellegű, úgynevezett vezérkari értekezleten, ami arra enged következtetni, hogy a „badacsonyi remete“ ezzel a gesztusával ismét aktiv politikussá lett és kezébe vette a párt politikai életének irányítását. Meg kell állapitanunk: Vaida Sándor lemondó levelében szintén, mint szürke közkatona mondott búcsút a napi politikának s azóta sokkal aktívabb, mint az utóbbi tizenkét év bármelyik időszakában. Mindenesetre a közeljövő fogja megmutatni, hogy milyen jelentősége van a kolozsvári megbeszéléseknek. < Maniu, a „közkatona“ előrukkolt politikai vezérnek Mihalache és Maniu kolozsvári találkozójához messzemenő kombinációkat fűznek
