Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-24 / 191. szám
XIV. ÉVF. 191. SZÁM.---------------------—> _________________________________________________________________ —--------------------------— - Amit ebéig prédáit am — Második és befejező közlemény — Irta: Gyafui Tar kas Életem egyik főcélja .volt, hogy Magyarország minden városában és falujában nyilvános könyvtár legyen. E célból agitáltam lapokban, felolvasásokat tartottam és egyetemi előadásaimon, ezer hallgatómat igyekeztem lelkesedéssel és szaktudással ellátni arra, hogy könyvtárat is vezethessen. Egyik, talán a legelső hallgatómból Magyarország első könyvtárának igazgatója, a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának igazgatója lett: Luhinich Imre egyetemi professzor barátomat értem. Hallgatóim közt volt Ravasz László püspök, a legnagyobb magyar egyházi szónok, akinek évek óta vagyok, most már én, hálás hallgatója, rádión. Tanítványom volt még egy püspök: Mákká;/ Sándor, erdélyi ref. püspök, aki azonban annyira el van foglalva, hogy nem találkozbatom vele, csak templomban, amikor neki is hallgatója vagyok. 1911-ben az egyetem előterjesztésére királyi kézirattal könyvtárigazgatói címet és jelleget, kaptam, ami azt teszi, hogy könyvtárigazgató lettem, kisebb fizetéssel. 1918-ban az egyetem felterjesztett. — Erdélyi Pál igazgató nyugdíjazását kérve, rendes igazgatónak, mit ismételten meg is sürgetett, a kinevezés meg is történt, de a közbejött történelmi események, az impérinmváítozás miatt a kinevezés ide leérkezett. Ekkor kötelességem volt és másként nem is lehetett tenni: itt maradni a könyvtár mellett és nyitva tartani. Isten nagy kegyelméből sikerült az átmenet veszedelmei és izgalmai közt a könyvtárt átvennem, az egyetem jóindulatával és néhai T. Ferdiuánd király és a királyi család nagy jóakaratával. Ezt a jóindulatot tanúsítani kegyes volt a most uralkodó királII. Károly Ő felsége is, aki régóta tervezi egy vagy, modern nyilvános könyvtár építtetését fővárosában, Bukarestben, olyat, amilyeneket Amerikában látott s amilyennek a kolozsvári egyetemi könyvtárt találta. Már trónörökös korában nyilvánította ezt a szándékát előttem és kijelentette, hogy szerepet szánt nekem e könyvtár tervezésénél és berendezésénél. A boldogult király vagy és kitűnő bibliofil (könyvkedvelő) volt, e téren is bámulatos tudással. Kezdettől fogva haláláig jóakarója volt a könyvtárnak éi‘személyeimnek. II. Károly király iránt pedig az, aki többször és huzamosabb ideig beszélhetett Ö Felségével, mint magam, aki kétszer vezettem, órákig a könyvtárban, a zseniális ember megillető tiszteletet és csodálatot érzi. Ha ismernék mindenütt azt. a rengeteg tudást,’ ázt a sok tapasztalatot, amit nagyszerű neveltetésén kívül nagy külföldi utjain szerzett, ha tudnák, hogy mily "nemes szive van, hogy lelkesedik a műveltségért, az ország népéért, bizonyára az egész világ sajtója nem találna egyéb szavakat Ő Felségéről szólva és irva, mint elismerést és bámulatot egy zseniális, nagytudásu és jóságos uralkodó iránt. Szé- gyelheti magát az. aki bármely érdekből, mindenesetre nem ismerve kitűnő személyét, más hangon ir, vagy nyilatkozik erről a kiváló és nagyszerű uralkodóról, mint tisztelettel és szeretettel, amit bizony bőségesen megérdemel. 1926-ban az egyetem akarata és tudtán kívül az ak. kori közoktatásügyi miniszter azon a címen nyugdíjazott, hogy a hatvan évet elértem. Az egyetem közbelépése ellenére és I. Ferdinand király kifejezett parancsa ellenére (a király Ö felsége akkor már súlyos beteg volt), nyugdíjaztatásomat az Averescu-kormány kultuszminisztere nem vonta vissza. E tárgyban indított poromét elveszítve, könyvtári pályafutásom véget ért, holott rám várt volna még az egyetemi könyvtár nagy szakkatalógusának megcsinálása, amit a. rengeteg adminisztratív teendő miatt nem kezdhettem meg. Ellenben másrészt alkalmam és időm akadt irodalmi munkásságom folytatására. Már előbb is írtam a Keleti Újságban, Ellenzékben egy pár életrajzot, 1926-tól pedig az Ellenzékben, Pász- tort.üzben, Budapesti Hírlapban és Keleti Újságban va- lalmii 80 életrajzot. Írtam a régi Erdély éis kivált a régi Kolozsvár embereiről, leginkább Írókról, művészekről, tudósokról, kiket személyesen ismertem. Az erdélyi közönség nagy elismeréssel és érdeklődéssel fogadta ezeket az életrajzokat, most is sürgetik nem egy oldalról ezek folytatását. Nem rajtam mult, hogy abbahagytam, legalább egyelőre. Befejeztem 1866-tól 1918-ig terjedő emlékirataimat. E memoárjaimat a nagyközönség számára írtam, Kolozsvárnak gyermekkorom óta fejlődéséről és modern várossá változásáról — amiben tintát és papirt magam is fogyasztottam — írtam teméntelen erdélyli emberről, feljegyzéseim, adataim és emlékezetem alapján, úgy, hogy több, mint négyszázötven anekdota is van benne a regi idők embereiről és humorából. Megjelent nyomtatásban nyugdíjaztatásom óta nagyobb szabású életrajz tőlem Teleki Sándor gróf ezredesről; Liszt, Petőfi, Bem tábornok, Kossuth Lajos, Hugó Viktor, a két Dumas Sándor, Tiirr tábornok és Garibaldi jó barátjáról, akinek kalandos, izgalmas élete a legszenzációsabb regény... Mit mondjak egyebet, ötvenedik esztendejébe léptem hírlapírói és írói munkásságomnak. Valami negyven könyvem és füzetem jelent meg és sok százra terjedő cikkem, értekezésem, tanulmányom, színmüvem. Tizennyolc évig egyetemen tartottam előadásokat, mostanában pedig az Erdélyi Muzeum Egylet szakosztályában, Erdélyi Irodalmi Társaságban, fiatalságnak, vidéki közönségnek. Ez ötven esztendő alatt sok meg nem érdemelt elismerésben volt részem, éppúgy meg nem érdemelt támadásokban. Most is dolgozom, szakértekezésem készül erdélyi népművészeti témáról és élettörténetét rrom egy kiváló és nevezetes erdélyi férfiúnak, aki a maga korát nagyszerűen leírta. Ezenkívül sétálok és játszom kis unokámmal, Gizukával, aki azon- ban hét éves létére már figyelmeztetett, hogy ő „önálló" akar lenni, és belejavít angol és német beszélgetéseinkbe. Azt hiszem, életem legnagyobb örömei közé tartozik az az idő, amit ezzel a gyermekkel tölthetek. Első pár évéről, mikor kis tej testvérével együtt, vice-dadája voltam, könyvet akarok Írni s ez lesz aztán a legkedvesebb könyv, melyet írtam És hogy olyan lesz, az sem az én érdemem, hanem az ők kedvességüké. Tragikus körülmények között hali meg Zágoni Kónya Sándor A péntek délutáni vllíanyáramszünet alatt leesett ágyából és összetörte magát a nyolcvannégy éves öreg ember (Kolozsvár, augusztus 22.) Kolozsváron mindenki ismerte Zágoni Kónya Sándort, aki még a legutóbbi időkben is minden nap megjelent a Newyork kávéház torlaszán, jókedvével, hangos nevetésével hazudtolva meg nyolcvannégy éves korát. Az utóbbi időkben Kónya Sándor bácsit asztmatikus fájdalmak gyötörték. A központi rendőrség udvarán, özvegy Klősznénál lakott egy kis szobában. Itt ápolták az öreg Kónya bácsit s midőn asztmatikus rohamai támadtak, Harth dr. adott be neki fájdalomcsillapító injekciókat. Pénteken délelőtt még orvosi kezelésben részesült. Jobban érezte magát, egészen este hat óráig. Éppen ebben az időben volt az irtózatoserejü vihar, amely sötétségbe bontotta egész Kolozsvárt. Kónya bácsit, amint utóbb megállapítást nyert, újból elővette az asztmatikus roham. Agyúból leesett és kopaszra borotvált fejét megütötte. Ugylátszik Kónya bácsi többször feltápászkodott, de a nagy sötétségben újból visszaesett, a fejét teljesen összetörte, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy szombaton reggel kilenc órakor meghalt. Kónya Sándornak több, mint húsz éven keresztül fiiszerüzlete volt Kolozsváron. Később több külföldi eég megbízásából ügynökösködött. Az utolsó éviekben már csak régi barátai tartották fenn az öreget, minden hónapban összegyűjtöttek részére egy kisebb összeget és abból tengette az életét. Váratlan és tragikus halálával Kolozsvár városnak egy régi jellegzetes alakja vándorol a házsongárdi temetőbe. Temetése hétfőn délután 5 órakor a köztemető halottas kápolnájából fog megtörténni.- o— , SAAAAAA/WW\AAA^ WWV\ 1 fsiiii'tepiiáíf lohasztja a szegril az enpÉjt s feljdrati, hop ihI nincs enpiéif, a haszinól bezárja Felliáitaorltő és dárva terrorral szüntették be a csiksomlyől magyar kaszinót (Csíkszereda, augusztus 22.) Kinos kultur- botvány foglalkoztatja Csiksomlyó és a szomszédos Csíkszereda széked lakosságát, amely minden tekintetben emlékeztet az impériüm átvétele utáni időkben kihirdetett ostromállapot alkalmával tanúsított erőszakosságokra és békés egyesületeknek hatósági asszisztenciával történt vekzálására. Tegnap este, a csiksomlyói kaszinónak, amely a nagyhírű Somlyói főgimnázium tanári karának az alapítása és kulturális szempontból lóval kinőtt a viléki hasonló intézmények ke reteibel, a községi szövetkezet egyik szobájából átalakított helyiségébe, megjelent egy kapitány a Csíkszeredái csendőrparancsnokság vezetője, egy csendőrkapitány, továbbá Csiszár Vilmos községi jegyző és a Somlyói csendőrőrmester és az ott összegyűlt kevésszámú kaszinói tag között a kaszinó gazdáját keresték. A kaszinó háznagya megkérdezte a váratlan vendégeket, hogy mivel szolgálhat, mire a kapitány kijelentette, hogy elsősorban a kaszinó italmérósi engedélye után érdeklődik, mert azt rendeletre be kell mutatnia a prefekturának és be sem várva, hogy a gazda az engedély át- szolgáltatásáról gondoskodjék, már le is akasztotta a fairól a bekeretezett engedélyt és minden elismervény kiadását megtagadva, átadta a esendőrőrmesternek. Másodsorban kijelentette, hogy miután a kaszinó jogi személyiségének elismeréséről szóló törvényszéki határozattal nem rendelkezik, a helyiséget be fogja zárni és további intézkedésig lepecsételni, miért is kéri a jelenlevőket, hogy azonnal hagyják el a helyiséget. A kaszinó elnöksége hiába tiltakozott a brutális és erőszakos és minden alapot nélkülöző bezárási aktus ellen, hiába hivatkozott arra, hogy a kaszinó igen is rendelkezik a jogi személyiség elismeréséről szóló határozattal és nyilván tévedés foroghat fenn, hiába mutatta be az elnök a Csíkszeredái törvényszék 370/9— 1930 és a Monitorul Oficialban, tavalyi 146. számban közzétett határozatot, zr^-. a tiltakozás mit sem használt, a kapiány a helyiséget lepecsételte Ez a puszta tényállás. Most felmerül a kérdés, miért kellett valójában ilyen botrányos módon, jogtalanul és törvénytelenül bezárni a sok évtizedes múltra visszatekintő és jelentős kulturmissziót teljesítő falusi kaszinót? Mert, hogy a fentemlitett ok csak erőszakkal előrán- eigált jogcím volt a bezáráshoz, azt mondanunk sem kell, hisz a törvényszéki határozat meg van. Vagy a békés olvasóküri jellegű, jórészt idősebb, tekintélyes nyugdíjas tagjaiban látnak a hatóságok olyan veszedelmes személyeket, akik a kaszinóban, amelynek élete este 6 órától legtovább 9 óráig tart, államellenes összeesküvéseket szőnek, vagy államfelforgató irredenta eszméket tárgyalnak? Azt hisszük, hogy ezt a bezárást elrendelő hatóság, ha ilyen is van, sem állítja komolyan, pedig a bezárás valódi és még eddig nyillan ki nem mondott oka ez a nevet séges indokolás. A kaszinó vezetősége természetesen azonnal megtette a szükséges lépéseket a kaszinó megnyitása iránt és elhatározták, hogy hivatalos hatalommal való visszaélés miatt feljelentést tesznek a csendőrkapitány és társai ellen, valamint lépéseket tesznek abban az irányban is, hogy C. N. Dumitreseu tábornok, a csendőrség országos vezérfelügyelője, aki erre a sajtó utján is felkérte a közönséget, tudomást szerezzen ezen felháborító hatalmi túlkapásról. —o— Csecsemőnek a legjobbat Hofer hintőport, krémet, szappant! &
