Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-20 / 187. szám
7 'XIV. ÉVF. 187. SZÁM. Inezédy-Joksman Ödön a magyar diáksegélyezés kritikus évéről Felhívás a magyar társadalomhoz, hogy építse a magyar jövendőt, juttassa el adományait a diáksegélyző-alaphoz (Kolozsvár, augusztus 18.) Évről-évre meg- fújja riadóját a Magyar Párt égisze alatt működő diáksegélyzőakció, amelyet a legnemesebb és legönzetlenebb törekvések hívtak életre. A jelszó, amelyet a mozgalom az egész országban népszerűvé tett: „Mentsük meg a jövendőt!“ Mert valóban erről van szó. A romániai magyarság jövendője két fontos tényezőtől függ. Egyik az, hogy gazdasági téren igyekezzünk megvetni lábunkat az ősi földön és bátor lélekkel szálljunk szembe azzal a mindent elsöpréssel fenyegető viharral, amely az egész világon végigszáguld, amely azonban sehol olyan erővel nem ostromolja a magára hagyott magyarságot, mint éppen Erdélyben, ahol a világválság általános szimptomáin belül tendenciózus elnyomó törekvésekkel is számolnunk kell. De a magyar jövendő, még pedig a jobb magyar jövendő nemcsak gazdasági helytállásunktól függ, hanem a magyar értelmiség színvonalának fenntartásától, sőt a lehetőséghez mért emelésétől. Tagadhatatlan, hogy ez a két kérdés elválaszthatatlan egymástól. A magyarság intellektuális rétegének az életre való előkészítése az egyetemeken folyik. De a magyar társadalom rendkívül szegény és elesett. Hiába tehetséges és szorgalmas a magyar ifjú, hogyha családja nem tud módot adni számára, hogy egyetemi tanulmányait elvégezze. Már pedig a gazdasági válság ugy legyengítette a magyar családokat is, hogy az egyetemi ifjúság tanulási lehetőségé egyre szőkébb térre szorul. Soha nem volt tehát olyan rendkívüli jelentősége a diáksegélyezésnek, mint éppen most, amikor inog a föld alattunk és főleg a magyar középosztály lába alatt. A segitségnek csak egy módja kínálkozik: mindenki vegye ki a részét akármilyen csekély összeggel is a diáksegélyezés nemzet- építő munkájából. Tehetségéhez mérten, de mindenki adjon valamit, akkor már is megoldottuk a diáksegélyezést és elérjük azt, hogy a magyar egyetemi ifjúság ha nélkülözések árán is, de biztosítani tudja a tanuló évek alatt megélhetését. Inezédy-Joksman kritikus évéről. a diáksegélyfezés Most, közvetlenül az uj tanév megnyitása előtt felkerestük Inezédy-Joksman Ödön dr.-t, a Magyar Párt ügyvezető alelnökét, aki évek óta áll a diáksegélyző akció élón és kérdést intéztünk hozzá a mozgalom helyzetét és kilátásait illetőleg. Kérdéseink kiterjeszkedtek az akció múltjára is, hogy a közönséget minden irányban tájékoztatni tudjuk. — Tisztában vagyok vele, — mondotta Inczédy-Joksinan dr„ — hogy a helyzet még soha sem volt oly kritikns, mint mostan. Tudom azt, hogy a gazdasági és pénzügyi válság még sohasem fojtogatta annyira a magyar társadalmat, mint éppen most. De soha annyira nem éreztem át azt a komoly felelősséget, amelyet a diáksegélyző akció vezetésével magamra vállaltam. Nem frázis, amikor kijelentem, hogy a magyar ifjúságról még akkor sem feledkezhetünk meg, ha a nekik juttatandó anyagi támogatással szájunktól vonjuk el a kenyeret. Jól megfontoltam és céltudatosan intézem tehát felhívásomat Románia magyar közönségéhez. Célunk az, hogy azt a szerény alapot, amit a diákok segélyezésére évről-évre összehoztunk, az idén is elő tudjuk teremteni. Ne feledjük azt, hogy a romániai egyetemeken tanuló magyar diákok és szüleik már előre számoltak segítségünkkel. Vannak diákjaink, akik még a mult évben is megkapták havi nyolcszáz lejes segélyüket, másokat tandijsegélyben és egyéb gyorssegélyekben részesítettünk, indokolt esetben kölcsönöket is adtunk. Sajnos, a mult esztendőben már erősen lecsökkent az a költségvetési keret, amelynek keretében programunkat megvalósítani igyekeztünk. 1928—29-ben 697.000 lejt gyűjtöttünk össze és osztottunk szét. A következő években U48.UÜÜ lejre emelkedett, a mult évben azonban már csak a leglelkesebb agitáció ellenére is mindössze 550.00 lejt tudtunk összehozni. Ilyen körülmények között a rendes havi segélydijat ezer lejről kénytelenek voltunk 800 lejre leszállítani és meg kellett rostálnunk azokat is, akiket gyorssegélyekben részesítettünk. Â diákok tesznek javaslatokat a segélyezésekre. — Még sem veszítjük el a bizalmat. A munka nem állhat meg, aminthogy a magyar jövendőnek nem szabad összeomolnia. — Arranézve is szeretném megnyugtatni a magyar társadalmat, hogy akciónk vezetéséből nemcsak, hogy nem zártuk ki a magyar egyetemi ifjúságot, hanem egyenesen kikértük közreműködésüket. A diákok a legjobban ismerik saját magukat, a legjobban tudják ellenőrizni egymás anyagi helyzetét és éppen ezért ők azok, akik a segélyezés mérvére és a segélyezettekre vonatkozólag javaslatokat tesznek nekünk és kijelenthetem, hogy ezeket a propozi- ciókat majdnem százszázalékosan honorálni szoktuk. Felhívás a nőegyletekhez és jótékony egyesületekhez, — Hogy azonban segélyeket adhassunk, ahhoz az szükséges, hogy megfelelő alapunk legyen. Sokan vannak, akik évről-évre elküldik adományaikat a Diáksegélyző akciónak. Sajnos, nem mindig elég a jóakarat, mert akadnak olyanok is, akik a legjobb szándékuk mellett sem állhatnak olyan mértékig rendelkezésre, I ahogy szeretnék. A gazdasági válság senkit sem kiméi és számos egzisztenciát rombol szét azok közül is, akik az akció leglelkesebb támo- gatói voltak. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tavalyi, már redukált alapot össze tudjuk hozni, ki kell terjesztenünk mozgalmunkat minden le- nető irányban. Arra kérjük a nőegyesületeket, a jótékonysági egyesületeket és az egyeseket, gondoljanak a magyar diákokra. Rendezzenek estélyeket, mulatságokat és a jövedelmet bári mily csekély legyen is az, küldjék el a Diákse- gélyző akció pénztárába. Ne álljon meg a diáksegélyezés nemes mozgalma, segítsük, támogassuk, készítsük elő az életben rájuk váró nagy harcra a romániai magyar ifjúságot! Inezédy-Joksman nyilatkozatához nincs sok hozzátennivalónk, de azt hisszük, a közönség nem is várja azt, hogy külön is buzdítsuk. Elvégre majdnem minden családban van egy-egy magyar diák, akinek a jövendője szivbeli ügye a család minden tagjának. Csak azt szögezzük le ismételten, hogy a legcsekélyebb összeg is sokat jelenthet, ha a legszélesebb rétegek érzik át a mozgalom fontosságát. Az első adományok. A Diáksegélyző akcióhoz (Kolozsvár, Orsz. Magyar Párt irodája, Calea Moţilor 18.) kell küldeni minden adományt, amelyet a Keleti Újság esetről-esetre nyugtázni fog. Az első adományokat a következőkben közöljük: Özv. báró Jósika Sámuelné Szurduk 3000 iej Dr. Nagy Imre Szentkatolna 400 „ Nagyváradi Róm. Kát. Székeskáptalan 5000 „ Dr. Bocsánezy András Torda 1000 „ Bartalis Ferenc Fogaras 1000 „ Dr. Korossy György Ötvenes 500 „ Gróf Zselénszky Róbert gazdasága Ötvenes ' 3000 „ Gróf Mikes Sándor Szászfenes 5000 „ Szaplanczay Sándor Szilágysomlyó 500 „ Báró Kemény Katalin Nagyenyed _______300 „ Összesen: 19700 A 19.000 lejtől az ötszázezerig (annyi gyűlt össze a mult évben) azonban nagy hézag vaa. Ezt a hézagot Románia magyar közönségének kell betöltenie! Két vakmerő fiatalember fényes nappal kirabolta a léniát birodalmi bank egyik berlini fiók ját (Berlin, augusztus 18.) Vakmerő rablótámadás történt kedden délben Berlinben, a német Birodalmi Bank Insbrucker strassei fiókjában. A legnagyobb forgalom idején két fiatalember megjelent a főpénztárnál s készentartott revolverükkel lelőtték Kreye Károly főpénztár őst, az asztalon levő bank jegyekből 30.000 márkáit magukhoz vettek cs azután menekülni igyekeztekA bank tisztviselői, mihelyt magukhoz tértek, meglepetésükből utána lőttek a menekülőknek, akik a tüzelést viszonozták. A két fiatalember a reájuk várakozó motorbiciklire ugrott és bár autókon üldözték őket, sikerült elmenekülniük. Háromezer márkát menekülés közben elhullattak, a többi pénzt azonban magukkal vitték. A nyomozás eddig eredménytelen. Jugoszláviát bünteti Amerika Jugoszlávia nem fogadta el a Hoover tervet, ezért az Egyesült-ÄHa- mok Jugoszláviával szemben fennálló összes háborús követeléseik megtérítését rendelték el (Washington, augusztus 18.) Ismeretes, hogy a jugoszláv kormány nemrégiben jegyzékben tudatta az Egyesült Államokkal, hogy a maga részéről nem járulhat hozzá a Hoower-féle tervhez. A jugoszláv jegyzékre válaszul Washingtonban a kormány kommünikét tett közé. amely rendkívül nagy feltűnést keltett ugy pénzügyi, mint diplomáciai körökben. A kommüniké szerint az Egyesült Államok kormánya közölte Jugoszláviával, hogy abban az esetben, ha a Hoower-tervet, nem fogadja el, ugy minden körülmények között továbbra is teljes összegében fizetnie kell az Egyesült Államokkal szemben fennálló háborús tartozásait és azokat az összegeket amelyeket Jugoszlávia Németországtól jóvátétel címén kapna, teljes összegükben az Egyesült Államok javára kel! írni Beavatott politikai körökben ugy tudják hogy az amerikai kormány a Jugoszláviától befolyt összegeket kölcsön elmén Németország rendelkezésére bocsátja Az amerikai kormánynak ez az elhatároz« sa, mindenesetre megnyugtató jel arra nézve, hogy Washington komolyan képzeli el a HooWer tervet és nem engedi azt üzleti spekulációs céljaira felhasználni. Jugoszlávia volt az egyetlen állam ugyanis, amelyik kikapcsolta magát a Hoower- akcióból és csatlakozásának árát egy északamerikai részéről juttatandó kölcsönben szabta meg. Számításban azonban csalódott, mert Amerika — ugyancsak elsőizben — kérelem helyett gazdasági kihelyesitő erővel dolgozik és az események azt látszanak igazolni, hogy sikerülni is fog keresztülvinni akaratát. Akinek a gyomra fáj, vagy bélmükődése megrekedt, vagy gyomorégése van, az igyon természetes iikszácii vizel Számos egyetemi tanár által ajánlva. MINDENÜTT KAPHATÓ.
