Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-16 / 185. szám
XIV,. ÉVF. 185. SZÁM. A MAI BÉCS Powel is résztvett a konferencián, amely a vb tágjamboree (a világ cserkészeinek gyülekező helyéül) az 1933-as esztendőre Gödöllőt válasz tóttá ki. ^ Cédula a Bar gon: „Kiadó41 — A kongresszusok városa — Munkásolympiád és az Internationale gyűlése — Pazar munkásünnepélyek és kutyahus vasárnapra — A Creditanstalt a Konzerthausban (Bécs, augusztus hó. Bécsi levelezőnktől.) 'A Burg egyik udvarában, a Schweizer Hofban, melyet még a Babenbergek idejében, a XIII-ik század folyamán emelt épületek zárnak körül, az egyik kapun cédula fityeg. Szövege ugyanaz, ami a bérházak lakásthirdető tábláinak felírása lenni szokott. így kezdődik: „Kiadó...“ Csak a befejező sor mutat változást. Nem a házmesternél kell a kiadó diszappartamentek ügyében „értekezni“. Höher, höher! A Burghauptinann- schaft, a palotakapitányság szolgál felvilágosítással“. És ez a felvilágosítás úgy szól, hogy a dísztermek kellő számú obulusok leszurása ellenében rendelkezésére állnak bármelyik proce- nak, aki cimboráit úgynevezett fényes keretek között óhajtja megvendégelni. Ez a kis cédula legbeszédesebb szimbóluma Bécs gyökeres átalakulásának. A hajdani császárváros végérvényese® kimúlt; ez a „Kiadó“-cédula a sirkőfelirata. Vezető pozíciójáért ipari és kereskedelmi központként próbálták egy darabig fentartani. Az uj államok védővámjai semmivé tették ezt a tervet és Ausztria ipara koldusbotra jutott. A Creditanstalt krachjáig legalább pénzügyi téren volt bizonyos fokú vezető szerepe Bécsuek. Most ez is megszűnt s nagyintézetei valamennyien a külföldi tőke kezébe kerültek. A születési, katonai és hivatalnoki arisztokrácia után, most a pénzarisztokráciát' és a császárság árnyékában kövérre duzzadt érszényü gazdag polgárságot rongyolja le a krizis. A régi Bécs múzeummá kövesedik apránkifet, s perifériáin diadalmasan sarjad ki az uj, a mai Bécs: a munkás és sportváros; hatalmas kísérleti telepe a szociáldemokráciának, mely teljesen hatalmában tartja. A szocialista Bécs. Hogy mennyire a szocialisták uralják a mai Bécset, néhány sebtében ideirt adat igazolja. Közel félmillió szervezett tagja van Bécsben a szociáldemokrata pártnak. Minden harmadik felnőtt bécsi lakos tehát ennek a pártnak tagja. A tavalyi választásnál hétszázezren felül szn vaztak listájára, vagyis az összes szavazatok kétharmada esett rá. A szociáldemokrata sport- szervezetnek, az Askönek 110 ezer tagja van és a sporttelepek százai állanak rendelkezésére. Bécs legnagyobb fürdői, reprezentatív mozgói, egyik legnagyobb ’áruháza, kétszáz élelmiszer- boltja a párt tulajdona. A lakosságnak egytized- része a város házaiban lakik. Ez az uj Bécs tudatos, vezetői által unos-un- talan hangsúlyozott ellentétben áll a régi, a patrícius Beccsel, A szociáldemokraták két napilapja — példányszámuk negyedrészét teszi az itt megjelenő újságok példányszámának — a világváros megmozdulásait glosszálva, még a legparányibb eseménynél is, mint teszem egy cselédlány szerencsétlensége, kidomborítja a pártálláspontot s ezzel egyre mélyíti a két tábor közötti szakadékot. Aminthogy a vörös város munkáslakásul szolgáló monumentális háztömbjei — átalakító erejű alkotásai közül ezek a legismertebbek és a legszembeötlőbb — nemcsak a kollektiv életet szolgáló berendezkedésükkel, hanem külsőségeikkel, ornamentikájukkal is tudatosan elütnek, valósággal kirínak a barokksti- lusu régi Bécsből. Ahol találkozik a polgár és a munkás. Mégis van az egymással farkasszemet néző két ellenséges tábornak találkozási pontja; vannak problémák, melyek a részben természetes, de jelentős részükben mesterségesen szított ellentétek ellenére egybeforrasztják őket. Ilyen volt nemrégiben a Creditanstalt szanálásának ügye. Minden kapitalizmus-ellenessége mellett a szociáldemokrata pártnak éppúgy létérdeke volt, hogy az ezzel a bankkal összefüggő osztrák ipart megmentse, mint ahogy existenciális ügye volt a mentés a polgári pártoknak. És ilyen közös ügy az idegenforgalom, mely megint csak ipari kérdés. Ausztria exportja főrészének, az úgynevezett láthatatlan exportnak főmozgatója és az egyetlen iparága ennek az országnak, amely még hasznothajtó. A százmárkás német határátlépési adó hírére egyformán szisszent fel és egyképpen interveniált ellene a két tábor és nyugodt lelkiismerettel lehet leszögezni, hogy a nagy német vajúdás híreiből a testvér, a csatlakozást „áhitó“ osztrákot ez az egy esemény rendítette meg valójában. Hogy odaát bankzárlat van cs nála nincsen, mert ő még akkor lett beteg hál Istennek, amikor a gazdasági élet doktorai ráértek vele vesződni; hogy a Danat és a Dresdnerbank is bajba jutottak és megrendülésük törpe kis üggyé fokozta le a Creditanstalt krachját, — mindez talán még bizonyos megelégedéssel töltötte el az osztrák kebleket, pártkülönbség nélkül: Lám, mondogatták, mégsem vagyunk a világ utolsói. Vannak, akik nálunknál is mélyebbre zuhantak. A kongresszusok városa. Ez az érthető, s ezért részben megbocsátható káröröm boldog vigyorra torzította valamennyi bécsi ábrázatát. Aminthogy függetlenül a pártállásponttól, minden rendű és rangú bécsi azon igyekszik, hogy városa minél több kongresszusnak legyen gyülekezőhelye, minél több idegen forduljon meg benne. Egész sor jó koponya töri magát, ki nem fogyva az ötletekből, hogy művészi koncertsorozatokat, szemkápráztatóan tarka felvonulásokat, sohasemlátott óriási tömege két megmozdító sportünnepélyeket rendezzen és ezekkel Bécsbe vonzza az idegent. Valamikor — tizenötéve sincsen még ennek a valamikornak — világpolitikát csináltak itten, egy nagy birodalomnak sorsát irányították. Ma az idegenforga lom istápolására zsugorodtak össze a célkitűzés határai és a világpolitikai horizont a vendéglősök és a szállodások látókörére szűkült. Az idei nagy felhajtás a Rotary kongresz- szussal kezdődött, melynek mindössze 4300 vendége volt, de köztük 1800 északamerikai, aki — emeli ki a hivatalos jelentés — erősen fogyasztóképes. Folytatódott aztán egész sor apró kongresszussal, mint aminők: a kórházak és cserkész- vezetők kongresszusa. Ez utóbbinak Baden fürdőváros volt ugyan a hivatalos székhelye, de olyan ravaszul volt megrendezve, hogy három napon át az unalmas tanácskozásokra időt sem engedtek a ‘28 országból összesereglett delegátusoknak, hanem rendületlenül hurcolták őkfit ke resztül-kasul az országon, elsősorban Bécsben. Maga az alapitó főparancsnok, lord BadenAz Internacionálé kongresszusa is a béke ügyét szolgálta elsősorban. Megfogalmazták a leszerelési konferenciához intézendő átiratot, felfestették a proletár tömegek elé az eljövendő légi és kémiai háború riasztó képét. Németország felsegitése volt a másik nagy cél, amelyet a kongresszus maga elé tűzött. A francia prole- táriátus képviselői vállalták a rájuk rótt feladatot, szintúgy a tőkeerős neutrális országoknak képviselői is. A békeszerződések revíziója is tárgyalás alá került. A szocialista pártok megfogadták, hogy igazságot szolgáltatnak Németországnak, mihelyest a hatalom kezükbe kerül. A kongresszusnak különös érdekességet adott a sok aktiv parlamenti tagnak és vezető sorba került államférfiunak résztvétele. A Németország ügyében hozott elhatározások mögött megérzett az Internacionálé gondja, hogy Középeurópában szélsőséges íasszista nemzetipárt ragadhatja magához a hatalmat. A munkásünnepségek fényes külsőségek között folytak le. A Rathaus, a bécsi városháza, pazar fényözönben úszott, a városi háztömbök és a Práter körüli házak művészi díszbe öltöztek. Súlyos ezrekre rúg csak a díszítésnek a költsége. Hát még a Stadion építése, a vendéglő tás kiadásai. Ez a számbavétel egyáltalán nem mehet kötödésszámba, ha meggondoljuk, hogy a munkanélküliség napról-naprn nő Ausztriában, jóllehet nyár van: szezonja az építkezésnek és a gazdasági munkának. Maga az ünneplő Arbei mnnbásolimpiatti' Nagy tömegeket vonzott a második nemzet* közi munkásolimpiád. A hivatalos statisztika szerint ötvenezer idegen verődött össze ez alko* lomból Bécsbe. Egyedül Németországból hat* mincezer munkástornász érkezett. Nagy tornáss* tömegekkel volt képviselve Csehszlovákia ég Lengyelország. Elküldték még sportemberei* két: Lett, Észt és Finnország, Litvánia, Svájty Magyarország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia» Belgium, Anglia, Palesztina, Franciaország, Norvégia és Amerika is. Ennek a munkásolitn- piádnak három kimagasló eseménye volt, ame# lyeknek voltaképpen egyike sem esik a spori körébe. Az Apolló szinházbeli megnyitó, a to* meget nagyszerűen megragadó szimbólumaival a a Práterben felépített gigászi Stadionban — 7Q ezer néző a befogadóképessége — megrendezett, ötezer szereplőt mozgató színjáték és az Inter* náción álé tiszteletére tartott óriási méretű feU vonulás. Az Apolló szinházban láthatatlan hang} szólítja a nemzetek zászlóvivőit. Egymásután lépnek a színpadra — az egyik zászlóhordozó jobb, a másik baloldalról — a felhívott nemzetek. A zászló mindegyiknél a munkásinterna* ciouálé vörös lobogója, a homlokoldalon az illetői nemzet színeivel. A jelentkezések rendjét két je* lenet bontja meg. A hang szólít: Olaszországi Nincs válasz, nincs zászlótvivő nemzet-kcpviselo és a többi nemzet zászlója a gyász jeléül földig hajol. Még patetikusabb jelenet következik. AÍ hang egyszerre szólítja Németországot és Franciaországot. A két nemzet zászlóhordozója egy* szerre lép a színpadra, zászlómeghajtással üd- vözli egymást és kezet ráznak. A tömeget a test* Vériesiilésnek ez a jelenete valósággal lázba vit- te. Frenetikus tapsok, éljenzések. A Stadionban négy Ízben játszották egyenként 60 ezer néző előtt Robert Ehrenzweig színdarabját a proletariátus felszabadításáról. A munkás sportolók hódoló menete, mely? minden nemzetét felvonultatott az internaeio- nálénak a parlament előtt elhelyezett képviselői előtt, négy óráig tartott, tizenegy kilométer hosszú volt. A hódolaton kivid még egy nagy célt szolgált: Tüntetés volt a háború ellen és ai leszerelés mellett. tér Zeitung is mélabus sorokat szentel Alsó- Ausztria iparvidékei nyomorának. A parasztok panaszolják, hogy házőrző ebeik rendre eltűnnek mostanában. A munkanélküliek lopjak el őket — vasárnapi pecsenyének. A Gerhard Hauptmann Takácsainak nyomorképe újra fel- elevenedett hát s komor hátteret ad a, hangos és fényözönben fürdő sportsikerek és idegenforgalmi hacacárék számára. Errefelé azonban az efféle komor ügyeket is humorral és bizonyos nonsalansszal tárgyalják, aminthogy a Creditanstalt régideje nagy feszültséggel várt 75-ik, de egyáltalán nem jubileumi hangulatú közgyűlését is megnyugtató keretek közt, — a Konzerthausban tartották meg. A várt nagy jelenetek elmaradtak, a kritika hangfogóval dolgozott, viszont a régi gazdálkodás védői most már — a Németországban történtek után — nagy garral hivatkozhattak az általános krízisre. Disszonanciát csak a szocialisták vittek a Koncertterembe. A régi tőke elveszett, az uj tőkét s a betétek garanciáját az állam adja, — tehát a régi részvényeseknek nincsen joguk a beleszóláshoz. A Creditaüstaltnak az állam az ura. Ez az állásfoglalás egybevág az Internacionálé határozatával, mely állami ellenőrzés alá akarja vonni a tőkét és az államkapitalizmus révén akar eljutni a szocializmus végcéljához. (f. j.) I BÉKSzterán áttalaatBFizált nagyváradi f ! zsidó fiuioternáfus felvesz a nyilvánossági joggal birO zsidO líceumba, ]; gimnáziumba, kereskedelmibe és elemi iskolába járó növendékeket. Elsőrendű kóser ellátás. Mérsékelt árak. A növendékeket az igazgatón kiviil 3 szaktanár és 2 pedagógus készíti elő. Minden iskolai és internátusi ügyben felvilágosítással szolgál é:s komoly érdeklődőknek prospektust küld az Igazgatóság. Nanyvárad, bír. Delavrancea (ltitook Zs. u.) 17 A béke kongresszusa
