Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-13 / 182. szám

4 Msăsmm XIV EVP. ÎS2. SZÁM. HOZZÁSZÓLÁS ®©S A Keleti Újság Julius 31—2. 171. számában Nyíró Józseftől cikk jelent meg, amely több te­kintetben alkalmas arra, hogy az erdélyi ma­gyar—székely történelmi mult és az erre vonat- kotó magyar tudományos álláspont felől az ol­yasokban téves képzeteket keltsen és igy az ol­vasókon keresztül népünk gondolkozására is za­varólag hasson. Ez okból — bármennyire elismeréssel is va­gyok Nyirő József fényes tolla és lelkes buzgal­ma iránt, — bátorságot veszek arra, hogy a cik­kében foglalt, mint ö mondja: „megállapítások“ egyik-másikát helyesbítsem. Megállapítja Nyirő, hogy erdélyi magyar— székely múltúnk kisajátítása a román múlt ja­vára folyamatban van és hivatkozik lorga Mik­lósra. aki tudományos súlyával hirdeti, hogy a székelyek elmagyarositott románok és ez ellen a* arra hivatott magyar tudományosság adós murád a kellő tudományos felelettel, hanem in­kább „mosolyogva lenyeli“ azt. Ez a megállapítás teljes egészében nem helytálló. Ebből csak annyi igaz, hogy lorga, a poli­tikus, a parlamentben és más közéleti szereplé­sében tett ilyeu kijelentést. Ellenben lorga, a tudós, soha a székelyek román eredetüségének elméletét se könyvben, se értekezésben meg nem irta. ilyen elméletet tehát, soha ki nem dolgo­zott, vagyis tudományosan fel nem állított. En­nélfogva a magyar—székely tudományosság sem válaszolhatott erre, mert hiszen nem is volt mivel foglalkoznia tudományosan. Egy puszta szóbeli állítással szemhpn ugyanis elég­séges a puszta tagadás, akár „mosolyogva“, akár „nem mosolyogva“ történik is az. A székelység eredetéről és kezdeteiről már könyvtárra való tudományos munkálat vau,szé­les tudományos bizonyítási anyaggal felszerel­ve. Ez a nagy bizonyítási és vitaanyag, ha még nem is oldotta meg az eredet problémáját teljes szabatosan és részletesen, de egy sereg alapvető tételt tisztázott, részint, pozitiv irányban, hogy mely keretek között keresendő a végleges megái lapitás, részint negative, hogy mely irányokban nem lehet keresni a végmegoldást. Ha lorga ezekkel a munkákkal szemben egy uj elméletet akar felállítani, (amihez teljes joga van, mivel az igazság keresése tudományos közkötelesség) ■agy neki előbb tudományos apparátussal meg kell erőtlenitenie, cáfolnia az eddigi megállapí­tásokat, aztán a. saját eltérő elméletét, a megcá­foltak helyébe kidolgoznia és azt tudományos készültséggel és módszerességgel bebizonyíta­nia. Amíg lorga ezt meg nem teszi, addig nincs kivel és mivel vitatkozniok az ellenvéleményü tudósoknak­A magyar tudományosságot tehát e tekin­tetben sem mulasztás nem terheli, sem szemre­hányást nem érdemel. Ellenben nem vagyok benne bizonyos, nem árt e az ügynek, ha tekin­télyes lapjainknak nagy publicitáséi hasábjain előkelő toliakból ilyen beállítások történnek, hi­szen a mi sajtónk betűje visz igy be a köztn- datha alaptalan vagy komolytalan tényállítá­sokat. ; Úgy tetszik nekem, hogy ha publicistáinkat (a Kálmán király-féle: de strigis quae doh sunt, nulla questio fiat, elve dacára) mégis izgatja ez a kérdés, úgy a Nyirő József aposztrofálását uem a magyar—székely tudományossághoz, hanem lorgához kellene intéznie, hogy ötletét, elméletét „vitathatatlan tudományos alapon" fejtse ki és tárja élénkbe, hogy ismerhessük meg azt és foglalkozhassunk vele. Másik megállapítása Nyírének az, hogy az erdélyi magyar és főleg székely történeti tárgyi emlékek, épületek pusztulnak, mert nem törté­nik gondoskodás fenntartásukról. Sajnos, ebben Nyirőnek nagyjában igaza van. Azonban itt is meg kel! tenni bizonyos megkülönböztetéseket. Hogy csak a székelyföldieknél maradjunk, jegyezzük meg, hogy ezek a székelyföldi tárgyi emlékek (várak, erődök, kastélyok, templomok) egy része, ámbár székelyföldi, de a székely múl­tat nem érinti, mert a székelyek korát megelőző praehistórikus vagy dák—római maradvány. A székelykor! emlékek részint világi, részint egyházi építmények. Állapítsuk meg, hogy ezeknek fokozatos, lassú pusztulása sem nem a mai emberöltőnek, sem nem a Székelyföldnek speciális jelensége, hanem meg volt ez a világháború előtt is és az egész régi Magyarországon is. Gondoljunk csak arra, hogy Kolozsvár, Brassó, Szeben, Temes­vár, Buda régi bástyás várfalai, várkapui vagy részben, vagy egészen lebontattak, hogy helyet adjanak uj városrendezéseknek; ez történt a külföld nagy városaiban is. A székely vártem­plomok várfalait legtöbb helyen vagy egészen lehordották, vagy magasságuknak feléig-har- madáig lebontották, eltüntetvén igy e falak legjellemzőbb: Iőréses, vivófolyosós felső ré­szeit. A magyar kormány 1910 felé rendelettel szabályozta ezek védelmét; megyénkint össze írattak a fenntartandó történelmi emlékek s ezek hatósági: megyei és állami oltalom alá rendeltettek Sajnos, mire ezek alkalmazására sor kerülhetett volna, jött a világháború és az impériumváltozás, mely ezen rendelkezéseket teljesen eltemette. Az erdélyi r. kát., ref. és unitárius egyhá­zak püspökségei újabban megalakították a sa­ját egyházi történelmi és művészeti emlékeik fenntartását, szolgáló bizóttságaikat; igy az egyházi emlékek megóvására remény mutat­kozik. A világi emlékek az impériumváltozás óta semmi hatósági felügyelet alatt sem állanak. De nem áll az, hogy senki sem törődnék velük A Székely Nemzeti Muzeum munkatervében például benne van az összes székelyföldi várak kataszterének tudományos összeállítása, topo­gráfiái felvétele és kortaní meghatározása. — Csak a? a baj, hogy ez sok kutatónak hosszú munkáját és különösen sok pénzt, kíván meg; — és lm majd meg lesz, akkor a fenntartandók fenntartása, ismét sok pénzt kivan, — amint, hogy az egész probléma, amelyről Nyirő József ir. kilenctized részében egyszerűen pénzkérdés A székelység siralmas vagyoni leromlása az. a mi emlékeink konzerválását akadályozza; a szellemi munkások meg volnának, akik ez emlékekét kivizsgálják és tudományos ered­ményeiket közzétegyék. De szomorú, hogy még ezt a szellemi mun­kát is a pénz hiánya akadályozza. Hiszen a|i .Erdélyi Muzeum“ szükreszabott terjedelmé* kívül ho! vau Erdélyben az a hely, az a folyt» nat. amely a tudományos munkákat közölje? Vagy hol az a kiadó, aki tudományos könyvbe pénzt fektet be? Maguk a tudósok. — lévén pénztelenek — saját pénzükön munkáikat ki nem adhatják, Csupán a Székely Nemzeti Muzeum adott ki 1929-ben egy 778 oldalas tu­dományos Emlékkönyvet; ugyanennek a Mú­zeumnak sajtó alá készen áll a Székely Okle­véltár VIII. kötete és ugyanez a Muzeum ter­vezi az Orbán Balázs elavult müve helyébe a Székelyföld uj nagy (10 kötetes) monográfiáját megcsinálni. De ezeknek a megvalósulása is a pénzen fordul meg Kiadó hiányában a lelkes Bányai János geológus saját pénzén szándé­kozik az ősszel egy kis havi folyóiratot megin­dítani ép abból a célból, hogy legyen, hol a székely tudományos közlések megjelenhesse­nek, — és hasonló folyóiratfélét akar indítani hasonló célból a Székely Nemz. Muzeum is. Mindezen próbálkozások sikere azonban a pén­zen fog megfordulni. Éppen ezért az erdélyi magyar sajtó sze­rény nézetem szerint azzal találná el a helyes tennivalót a „mult pusztulás“ megakadályozá­sára, lm a tudományos munkához és a történeti emlékek fenntartásához szükséges anyagi esz­közök társadalmi összehozására utat-módot tudna találni és ezt propagálná azzal a nagy szellemi erővel, erkölcsi tökével, energiával, amelyet sajtónk képvisel. Dr. Török Andor. 01as& lapok úgy tudják, hogy Ottó feleségül fogja venni Mária olasz királyi hercegnőt (Bécs, .augusztus 11.) Töb lap arról ad hirt, hogy a Habsburg-ház jelenlegi feje, Ottó felesé­gül fogja venni az olasz királyi pár leányát, Máriát. Egyes jelentések szerint az eljegyzést augusztus 18-án fogják tartani. A hírekre cáfo­lat még nem érkezett, Hatos ur a 6cellában Éoekiq lömodla a zálogosokat, hogy utóbb megzsarolja őket «*» Kél társa ellen is vizsgálat folyik — De azért ma is 43 százalék kamatot vesznek a zálogházak (Kolozsvár, augusztus 11.) A kolozsvári ügyészségi fogháznak uj lakója van Hatos Fló­rján nyugalmazott zálogházas személyében. A fehér bajuszu, hetvenötéves aggastyán valami­kor mint zálogházas kereste meg nemcsak a mindennapi kenyérre valót, de a bőséges élet feltételeit is, sőt olyan hatalmas vagyont gyűj­tött össze, amelyből hetedik leszármazottja is gondtalanul élhetett volna, Amikor tekintélyes summa volt a birtokában, likvidálta déai zálog­házát és Kolozsvárra költözött. Kolozsváron aztán felcsapott uzsorásnak, mint Ilyen egyik­ben el is marasztalta a bíróság. Nyolc évvel ezelőtt ráeszmélt arra, hogy ő ismeri a legjob­ban a zálogházak „titkait“ s ezt a körülményt könnyen aprópénzre válthatja. A zálogházáéból uzsorássá vedlett Hatos közben Ko’ozsváron is visszatért eredeti foglalkozásához, majd a bal- sikerű kirándulás után, frontot csinált a zálog- házasoknak. Kezdték a rendőrségen, majd a vá­rosházán, bíróságon, törvényszéken, ügyészsé­gen, táblán, minisztériumon keresztül a trónig is eljutotak. Hatos ur mindezek mellett elme­gyógyintézetben is megfordult. Betegségére va­ló tekintettel vádpontjait nem minden esetben vették figyelembe s ezért feljelentette az in­spektort. a vizsgálóbírót, a főügyészt és leg­utóbb az egész kormányt is a legsúlyosabb vá­dakkal illette Az már a helyzetből következik, hogy Hatos ur a magas köztisztviselők ellen beadott vácijait nem tudta komoly érvekkel alá támasztani. Az öreg uzsorás akcióját lényegében neu; lehetett kifogásolni, mert az tagadhatatlan hogy a kolozsvári sálogházasok olyan magas kamatot szedtek, hogy az a legtöbb eset­ben ci folyósított kölcsönnek még a felét is meghaladta. I Az ilyen akciót csakis helyeselni lehet, hogyha annak vezetője altruista alapon dolgozik. Saj­nos, Hatos Flórián két gyanús harcos társával együtt sokkal önzőbb érdekek által engedte magát vezettetni. Módszere az volt, hogy állan­dóan a kolozsvári lapokat ostromolta. Aktatás­kákra menő iratokat cipelt fel a- szerkesztősé­gekbe. de mindenütt süket fülekre talált. Job­ban mondva, a lapok nem azért foglalkoztak a kérdéssel, mert Hatos ur uzsorás és nyugalma­zott zálogházas, különböző vádbombákat rob­bantott fel, hanem azért, mert minden komoly sajtóorgánum erkölcsi kötelességének érezte a kiuzsorázotl la­kosság védelmére kelni. A hétfői nap végzetes volt a vén uzsorásra nézve. Hétszázezer lej erejéig akarta megzsa­rolni Iliescu Viktor bank és zálogháztulajdo- nost, megígérve, bogy összes feljelentései? .visz- szavonja. Tettenérték és már be is költözött az ügyészségi fogházba, ahol a különös véletlen folytán éppen a hatos számú cellába helyezték el. Amikor bezárult, mögötte a kényszerlakás ajtaja, odaszólt a történetesen ott tartózkodó néhány kolozsvári kollégájának: — Ti is utánam jöttök! A zsarolásból kifolyólag a hatósági viisgA lat nemcsak ellene, hanem egy álhirlapiré és egy ügyvéd ellen is folyik, akik állítólag bűn­részesei a zsarolásban tettenért Hatos Flórián­nak, Egyébként -- éppen tegnap járt bent szer­kesztőségünkben egy zálogházi „kliens"' — a kolozsvári zálogházak még mindig 13 százalék kamatot szednek. Azok a hatóságok, amelyek megrendezték Hatos tettenérését, egy kiseé a zálogházak között is szétnézhetnek; betartják « a törvényt és a 22 százalékos kamatszedéstí

Next

/
Oldalképek
Tartalom