Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-10 / 153. szám
KJE, 1VF. 1S3. SZÁM. 0 FLTTOX KaphatóilGyogyszert árakban, droguériákban, illatszertárakban. sth. Főlerakát: Str. Plantator: 26 ,Tel. 342/93. Guctireşfi. Vágja ki az alábbi szelvényt, ha 10 darabot összegyűjt, havi 40 leiért veheti igénybe a SZELVÉNY. Ifes /israb'-'lulajdonosa jogost« tóit » DANIE kőlcsönköny v£á- iának 40'— lei kölcsöndij lefizetése mellett egy bavi használ*« tára. Mezőgazdasági Banii | ÉsTaHpénztáP Rt. Cluj-Kolozevár, Cal. Reg. Ferdinand 7. Fiókintézetek: Dei-Dés, Beclean-Bethlen, Cehulsilvaniei-Szilágycseh «Jibou-Zsibó, Zálau-Zilah. Aííiiiált intézitek: A Nagyenyedi Kisegítő Takarék- pénztár ff. T., Aiud-Nagyenyed és ennek Uioara-Marosujvári fiókintézete. Saját tőkék: 60,000.000 lei. Foglalkozik a banküzlet minden ágazatával. Átutalásokat bel-és külföldre legelőnyösebben és legpontosabban eszközöl. Engedélyezett devizahely. GRAZER WAGGON- und Maschinen-Fabriks A. G. Vormals Joh. Weitzer Austria Graz (232) Grazi kétütemű Diesel-motorok 8 lóerőtől kezdve Grazi négyütemű Diesel-motorok 25 lóerőtől kezdve. Romániai képviselő: 3HCQUES PflUCKER Bucureşti, Str. Brancoveanu 9. — Timişoara-Chişinău. A részvénytársaságok tartalékának jelentősége Sok szó férhet ahhoz, hogy a titkos tartalékolás megengedhető-e, eélszerü-e, vagy sem, mert sok visszaélésre adhat alkalmat. Kétségtelen azonban, hogy a gyakorlat mellette tört lándzsát. Inflációs időkben, amidőn az ország valutája nagy, megíepetésszerü ár- illetve értékingadozásoknak van kitéve, szinte közgazdasági érdek a titkos tartalékolás mcgenged- hetősége, sőt számos, inflációt átélt országok élén álló közgazdászok bizonyos átmeneti jellegű s bizonyos feltételekhez kötött — titkos tartalékizü — mérlegkészitési kedvezményekkel igyekeztek segiteni a háború és következményei által önhibájukon kivül nehéz helyzetbe sodort vállalatokon. Magyarországon például a 3430/1922 M. E. számú rendelet megengedi a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatoknak, hogy a háború befejezése előtt keletkezett és aranyban vagy külföldi valutában fennálló tartozásaikat ne a mai értékben állítsák be a mérlegbe, hanem ennél alacsonyabban, esetleg békeértékben is. (Lásd: Kuntner Könyvviteltan III. kötet 1924. 138. old.) Van tehát idő, amidőn a titkos tartalékolás megen- gedhetősége, egyenes létkérdése a vállalatoknak, amidőn maga a kormány hívja fel a figyelmét a vállalatoknak a köz és önmegmentésük érdekében erre; de nemcsak inflációs időkben, hanem rendes, normális viszonyok közt sem állhat mindig a vállalat érdekében, hogy a teljes nyereséget kimutassa, mert a jó kon- junktura-évet rossz, sőt veszteséggel zárandó üzletév követheti és mig a magas nyereségből, magas osztalék kerül kifizetésre, a magas osztalék növeli, a kisebb osztalék csökkenti a részvények árfolyamát. Ilyen árfolyamingadozások egészségtelen tünetek a vállalatok üzleti életében, mert rontják a vállalatba helyezett bizalmat s talán a hires amerikai tőzsdekrachnak is, az a hirtelen meglepetésszerűen tomboló nagy ári'olyamingadozás volt az egyik rugója, okozója. A vállalat szempontjából az a kedvező helyzet, ha osztaléka s részvényeinek árfoyama fokozatosan, egyenletesen emelkedik vagy legalább állandó színvonalon marad. Az osztalékra éhes részvényesek gyakori ellensze gülése miatt sokszor lehetetlen erre a célra nyilvános tartalékot képezni ezért és azért, hogy szükség esetén ne kényszerüljön a vezetőség rossz eredményt bevallani: szükséges és indokolt — önként értetődik, a törvény kerete in belül — a titkos, burkolt tartalékolás. Ha már most a következő évek egyikében osztalékpolitikai vagy más okból kifolyólag szükségessé válik a titkos tartalék felhasználása, tekintve, hogy ez könyvvitelileg. ill. látha tólag nem történhetik, mert nincs róluk könyvviteli számla vezetve — olykép történik, hogy a kisebbített értékben szerepeltetett aktívákat magasabb alapáron szerepeltetjük, illetve a tulmagasan értékelt passzívákat leszállítjuk, aszerint, ahogy a körülményeknek megfelelően szükségesnek látjuk — és igy a titkos tartalék egészben vagy részben önként automatikusan föloldódik. A tartalékalap természetén mit sem változtat az a körülmény, hogy bizonyos aktivál; le vannak-e kötve a tartalékalap céljaira vagy nem; magángazdasági szempontból célszerűségi vagy biztonsági okokból történhetnek ilyen lehetőségek, de jogi szempontból nem számit, mert ha a társaság csődbe jut, az összes vagyonrészek a csődtömegbe foglaltatnak, tekintet nélkül arra, hogy a társaság megállapitot- ta-e előre az egyes vagyonrészek fölhasználási módját, vagy sem. Kivétel csak az az eset, ha valamelyik vagyonrész zálogjogilag valamelyik hitelezőnek lekötve van, vagy ha a társaság bizonyos olyafi alapokat kezel, amelyek kimutathatólag, jogilag nem képezik a társaság tulajdonát, hanem csupán felügyelete s kezelése alatt állanak. — Ezek tehát nem alapok csak névleg szerepelnek mint ilyenek, valóban azonban idegen vagyont képeznek, valóságos hitelezők jellegével bírnak, akárcsak a bizományi árukról vezetett számlák. E mondottakból következik tehát, hogy vannak valóságos és fiktiv tartalékok s az egyes (helytelen) passzív mérlegtételek helytelen elnevezése könnyen tévedésbe ejtheti a közönséget arra nézve, hogy valóságos tartalékalapról vagy egyéb természetű számláról van szó. Számos olyan számlát sorolhatnánk fel, melyek bár nem tartalékalapok, gyakran ilyenekként szerepelnek az üzleti könyvekben s a mérlegben. Ezek között igen nagy fontossága van a nyugdij-alapnak és a biztosítótársaságoknál levő dij-tartaléknak; az előbbinek, mert sok vállalatnál létezik, az utóbbinak, mert rendszerint igen jelentékeny összegről van szó. Díjtartalék alatt azt az összeget értjük, amely az elvállalt biztosítási kockázat értékének a mérleg fölállítása idejében megfelel. Ha pedig kockázat, tehát kötelezettség értékeléséről van szó, akkor ez az összeg valóságos pasz- ,sziva, nem pedig tartalékalap. A biztositó társaságok jelentékeny része avégből, hogy erős rentabilitásu, nagy tőke felett rendelkező vállalatként szerepeltessék magukat, avagy_más propaganda-politikai, avagy bizalomkeltési okból s azoknak érdekében a díjtartalékot úgy kezeli s úgy tünteti föl a mérlegben, mintha azok valóságos tartalékok volnának. Ezen társaságok ezen tartalékokat szokásos körleveleikben, reklámközleményeikben a társasági tőkék között sorolják föl. Ez azonban teljesen helytelen, mert tartalékalapnak csak azokat a tőketöbbleteket tekinthetjük, amelyeket esetleges későbbi szükségletek fedezésére a névl. üzleti tőkén felül gyűjt a társaság, de különben a társaság tulajdonát képezi; ellenben azok a tőkék, amelyeket a társaság a teljes bizonyossággal bekövetkező kötelezettségek teljesítésére fokozatosan gyűjt — még Rehm Simon-féle mérlegjogi teoria szerint sem - képeznek tartalékalapokat, különösen akkor nem, ha az ily módon gyűjtött tőkék nem haladják túl a vállalt kötelezettségek mindenkori értékét. A jelzett elmélet szerinti kiadásfedezeti kategóriába is csak azokat érthetjük, amelyek az üzlet keretein belül, legfeljebb mint ügyleti kötelezettség adatnak ki, mint pédául a nyugdíjalap, de nem azokat, amelyeket idegen, az üzlet keretén kivül álló, az üzlettel üzletbaráti viszonyban állóknak fizet ki a társaság. ft. a.
