Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-06 / 150. szám

xm tvp. im. szám. 9 Kttxnx MIM ÉSNlOVÉSZET ERDÉLYI FIATAL KŐLTOK: ▲ KÉP. Beteg voltam, barátaim részvét-arccal vigasztalni jötte! és egy napon anyámnak új és mosolygó arcképe ig megérkezett. A barátok elmentek, de a kép azóta velem van. Fáradt fejemet anyásán simogatja. Kóborló gondolatom megpihen rajta. Könnyemre könnyel felel, de látom, a mosolyom várja. Ez az én anyám: a gyerekek anyja, a szeretet anyja, a szelídség anyja. Bánéztem és megértett, közeledtem hozzá és nem futott el tőlem. Lehunytam a szemem, világosságot és kezet adott. Azóta együtt megyünk. Flórián Tibor. TAVASZ. Cserebogár eá vén varjú repült el a fejem felett; aztán egy méh Zümmögve szállt s a szirmon elcsendesedett A bokron veréb csiripol; az idő lassan elszalad: tavasz van . . . Bólad álmodom két suttogó fenyő alatt ... Dánér Lajos Reményik Sándor gyönyörű emlékbeszédet tartott a marosvécsi irodalmi találkozón Kuncz Aladárról Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: Maros- vécsen tegnap kezdődtek meg az évről-évre megismétlődő Helikon-napok, amelyeknek kere­tében a Helikon kötelékébe tartozó erdélyi Író­kat látja vendégül Kemény János báró. Ezek­ről a találkozásokról elsőizben hiányzott Knncz Aladár, aki voltaképpeni felvetője és sikerre segítője volt ennek az irói közösségnek. Nem csoda tehát, ha ez alkalommal szomorú szívvel valamennyien feketeruhában jelentek meg a vécéi kastélyban a Helikon tagjai. A helikoni napok első részét a maga teljes egészében Kuncz Aladár emlékének szentelték. A kiváló erdélyi költő, Reményik Sándor gyönyörű em­lékbeszédben emelte ki Kuncz Aladár jelentő­ségét és azt gz értékes munkát, amelyet az er­délyi irodalom fejlődése érdekében úgyis mint az Erdélyi Helikon szerkesztője kifejtett. — Egymásközt csendesen csak úgy idézzük őt — mondotta — ahogy a temetés után a csa­lád tagjai beszélnek halkan arról, aki nekik mindenük volt... Én arra gondolok, milyen vég­telenül sokat köszönhetek neki magam... Mint­ha kialudt volna a mi központi állócsillagunk, napunk s mi bolygók kilépve gravitációnk meg­szabott kereteiből, lesodorva megszokott pá­lyánkról, a következő pillanatban szerteszét zu­hannánk az iirben... Mi lesz velünk? De nem szabad végleg elcsüggednünk. Ö maga nem akarja, nem engedi ezt... A jelenlevők valamennyien nagy megha­tottsággal hallgatták végig Reményik Sándor a szív mélyéből fakadó emelkedett szellemű szavait. Egyébként a vécsi napok további részében sok szó cstjtt arról is, hogy a fájdalom érzésé­biztösitö'- KAB82UÜAW i LEGYEKET, SZUNYÓ' G0K£T, f^OLYpKAT, SVÁB BOGA RAKAT, POLOSKÁKAT, HANGYÁKAT, STB. BIZTOSAN PUSZTÍTJA AZ i LLATO SÍTOTT / TAf, r / KAPHATÓ: DROGUERIA, ILLATSZERJARAKBAN STB Nagybani lerakat; Bucureşti, Str. Plantelor 26. nek leküzdése után gondolni kell Kuncz Ala­dár árván maradt helyének, az Erdélyi Heli­kon szerkesztői tisztjének betöltésére. Értesülé­sünk szerint erre a posztra Lakatos Imre dr.-t, a kiváló erdélyi publicistát szemelték ki, ami­nek az is egyik bizonysága, hogy Lakatos, aki a Helikonnak nem tagja, meghívást kapott a vécsi találkozóra. Ttepesi Tirosáa és 'Bfeiffer Alfréd elbúcsúznak 'Kolozsvár közönségétől Kolozsvár zenei életét veszteség éri: Heve si Piroska és Pfeiffer Alfréd, akik hosszú ideig Kolozsvár zenei életének kétségtelen té­nyezői voltak, eltávoznak Erdélyből — Német­országba. Ez alkalommal a Keleti Újság utján a következő bucsusorokat intézik Kolozsvár kö­zönségéhez: Annyiszor méltatták e lap hasábjain meg­értő és elismerő kritikákkal itteni munkánkat, hogy mielőtt egy hosszabb időre itthagyjuk Er­délyt. ebben a lapban szeretnénk búcsút, monda­ni Kolozsvár közönségének, belefoglalva min­denkit, akiktől külön-külön ezt nem tehetnénk meg, olyan nagy tömegben nyilvánul meg a kö­zönség irántunk való szeretete elutazásunk al­kalmával. Köszönetét akarunk mondani elsősorban a sajtónak, mely kezdettől fogva egyforma lelke sedéssel támogatta munkánkat és ambíciónkat és mindenben készséggel segítségünkre rmt. Kö­szönetét akarunk mondani Kolozsvár közönségé­nek is, mely a nyolc év alatt úgyszólván törzs- közönségünkké alakult és szeretőiével szintén nagy mértékben növelte munkakedviinkpt. So­kan kérdezik tőlünk, hogy könnyen hagyjuk-e itt ezt a várost, ahol 8 és félév alatt már egész generáció nőtt fel a kezünk alatt? Erre a kérdésre igazán egész szivünkkel csak azt válaszolhatjuk, hogy nagyon hozzánk nőtt már ez a város, de egész Erdély is, hol szin­tén a legtöbb városában egyforma meleg szere­tettel ünnepeltek minket, kis hogy mindennek dacára elmegyünk, ez nem az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyoktól való megfutamodás, hi­szen ez egész Európán egyformán érezhető, sem elfáradás a munkában, ezt csupán avval magya rázhatjuk meg, hogy hajt minket a művészek­nek örökös vágya, mindig előre uj színeket, uj élményeket keresni és kapni, hogy annál job­ban szolgálhassuk az igazi művészetet, s men­nél többet tudunk kapni idegen országokban, annál többet tudunk adni itthon a zenei kultú­rának, ha visszatérünk. Mert érezzük, hogy nem szakadhatunk el végleg ettől az országtól, ahol annyi szeretet vett körül minket és ezért úgy búcsúzunk mégegyszer mindenkitől a Viszontlátásra Hevesi Piroska és Pfeiffer Alfréd. Befejeződött a kolozsvári S2inház pótszezonja A kolozsvári Magyar Színház kolozsvári nyári pótszezonja tegnap este véget ért. Bucsu- olőadásul az „Okos mama“ került szinre, meg­lehetősen szépszámú közönség jelenlétében. Anyagilag, sajnos, nem nagyon sikerült ez a párhetes utószezon, ami egyrészt a nagy me­legben, másrészt abban leli magyarázatát, hogy a közönség sorai a nyaralási szezon miatt alaposan megritkultak. A színház tagjai most szünidei szabadságot kaptak, de a hónap végén ismét megkezdik munkájukat és hir szerint Máramárosszigetre, Nagybányára, később pe­dig Brassóba látogatnak el. A kolozsvári ren­des szezon most már véglegesen Janovics Jenő dr. vállalkozó igazgatása alatt előreláthatólag csak^novemberben fog megkezdődni^^^^^^ 4 ViÜG LEGJOBB FÉLKEMÉNY GALLÉRJA, Kapható minden Jobb férfidivat üzletben«

Next

/
Oldalképek
Tartalom