Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-30 / 170. szám

!XIV. rÉVF. 170. SZÁM.

«>■

Popa Man esete az akasztófával

és Jorga miniszterelnökkel

A hormánylapok apokrif és megcáfolt cáfolata — Man lelkész-képviselő fenntartja nyilatkozatát és kijelenti, hogy Kan Andort nem ő protezsálta

(Kolozsvár, július 28.) Nemrégen a sza- mosvölgyi vonalon egyik munkatársunk együtt utazott Man Dumitru nemzeti parasztpárti pap-képviselővel. A beszélgetés során az ismert politikus s a letűnt rezsim parlamentjének volt alelnöke arra a megjegyzésünkre, hogy mennyi re üldözik a magyar vasutasokat, igy válaszolt:

— S önök még csodálkoznak azon, hogy a magyar vasutasokat az uecára dobják? Mit várhatnak a ksiebbségck a Iorga-kormánytól, amikor minden egyes erdélyi embernek felállították az akasztófáját!

A nyilatkozat széles körökben óriási feltűnést keltett. Elsőnek a Drumul Nou, a kormány erdélyi félhivatalosa szólalt meg és támadta Popa Mant. A lap kommentárképpen megjegyezte, hogy

tényleg készen állanak az akasztófák,

de csak a becstelen erdélyi emberek számára. Az ironikus hang sejtetni engedte, hogy a nyilatkozó politikus is ezek közé tartozik.

Ezzel azonban az ügy korántsem volt lezárva. Közleményünk román fordítása megjelent az Universulban és Ordineaban is, s közei négy hót után is napirenden van még. Az Ordinea az óliberális párt egyik félhivatalosa nevezetes lévén köpködő stílusáról, vezércikkében egyszerűen

disznónak titulálta Popa, Mant a Keleti Újság hasábjain megjelent nyilatkozatáért.

A cikk további részében már azért támadja Popa Mant, hogy egyáltalán nyilatkozik egy kisebbségi lap munkatársa előtt.

Sokkal érdekesebb ennél azonban Iorga miniszterelnök állásfoglalása. Cikkünk megjelenése után a parlament egyik ülésén összetalálkozott Popa Mannal, akinek neheztelően jegyezte meg:

— Olvastam a Keleti Újságban megjelent

nyilatkozatát. Nagyon csodálkozom rajta,

.--------------------------■- — JW— ■ . zs/rr...... --------hogy ilyen szubjektív megállapításokat tesz, mert az ilyesmit a kisebbségek vesszőparipának használják fel.

Másnap aztán a Neamul Romaneseben és a Drumul Nouban, tehát a kormánypárt lapjaiban közlemények jelentek meg, amelyek szerint a pap-politikus felhatalmazást adott arra, hogy cáfolják meg a Keleti Újságban megjelent közlemény állításait. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben uzvissá vált a hiteles nyilatkozatok egyszerű megcáfolása (eklatáns példája ennek a Vlad Aurel-féle eset), mégis nagyon különösnek tinit fel előttünk, hogy két országgyűlési képviselő jelenlétében lefolyt beszélgetés komolyságát kétségbevonják. Éppen ezért feltétlenül érintkezésbe akartunk lépni Man dr.-ral. A napokban aztán a különös véletlen folytán sikerült rátalálnunk a politikusra, aki a bukaresti sajtóvitát és Iorga elnök ur intervencióját a következő megvilágításba helyezte:

— Tény az, hogy Jorga miniszterelnök ur szemrehányást tett a Keleti “Újságban megjelent nyilatkozatom miatt, de az teljesen valótlan állítás, mintha én bárki előtt megcáfoltam volna kijelentéseimet. Sőt éppen a kormányelnök ur előtt is kihangsúlyoztam az erdélyi sérelmeket, amelyek már olyan méreteket öltöttek, hogy csakis a képletes akasztófahasonlattal lehetett azokat jellemezni.

Az alkalmat felhasználtuk arra is, hogy megtudjuk, miért hallgatta ki három órán keresztül Popa Mant Puscariu kolozsvári vizsgálóbíró.

— Kun Andor most, hogy nagyon kritikus helyzetbe került, a legképtelenebb állításokkal igyekszik megmenekülni az igazságszolgáltatás karmai közül s ezért

politikusok neveit is beledobja ebbe a csúnya panamába.

Tőlem azt kérdezték, hogy én ajánlottam-e

Kun Andort kinevezésre. Elmondtam a vizsgálóbírónak, hogy Kun érdekében egyetlen lépést sem tettem, sőt, mi több, abban az időpontban külföldön tartózkodtam. De ettől teljesen függetlenül, azt is meg kell állapitanom, hogy napjainkban minden egyes kis tisztviselői kinevezést csak protekció utján lehet keresztülvinni. És ha a kinevezés időpontjában az egyén kifogástalan és becsületes magaviseletii embernek mutatkozik is, pár év múlva már milliókkal károsíthatja meg az államot, ügy gondolom, semmiképpen sem lehet felelősségre vonni a protektort, ha egyébként jóhiszemű ember.

D. B.

— Kirándulás Szovátára. A magánalkalmazottak vasárnap, augusztus 2-án, Szovátára kirándulást rendeznek. Autóbuszköltség 185 lej. Indulás vasárnap regei 3 órakor az Unió uccu 21. szám elől. Vendégeket szívesen látnak. Je-( lentkezni lehet Czigler Lajosnál (Szabó Jenő cég) vagy a szervezet irodájában (Unió u. 21.),

Primăria Mmnieipialiii,, Cluj.

No. 25755/1931.

HIRDETMÉNY.

Kolozsvár polgármesteri hivatala árlejtést hirdet egy sokszorosító gép és hozzá tartozó kellékek szállítására.

Az írásbeli és lepecsételt ajánlatok 5 % bánatpénzzel együtt, amely az odaítélés után 10%-ra egészítendő ki, az árlejtési bizottsághoz nyújtandók be (4. sz. szoba).

A másológép az összes hozzávalókkal együtt a rendelés vételétől számított 15 napon belül szállítandó és azt a városháza 18. számú szobájában az átvételi bizottság veszi át.

A teherfüzetek és árverési feltételek megtekinthetők a 17. számú szobában a közigazgatási osztálynál.

Az árverelőknek igazolniok kell, hogy bejegyzett cégek.

Az árlejtés f. évi augusztus 14, d. e. 10 órakor lesz megtartva a városháza 4. számú szobájában.

Primăria Municipiului * Cluj.

Aranyosvölgye

Irta: Bethlen Mária grófnő

Egy rég feltárt vasbányaterület üzembehelyezéséről volt szó a nyáron. Miként mindenütt, úgy itt sem történhetett az meg szakértői bejárás nélkül. Én is felmentem a havasba a ko- misszióval, mert még nem ismertem a területet és ki tudja, nem tiint-e az el hegyekkel, tárókkal, minden hozzátartozékával együtt. Mindig jó, ha óvatos az ember és körültekintő.

Korán reggel indultunk. Olyan süni ködben, hogy lépésben is alig lehetett haladni. Miut nagymosás után a lepedők, úgy csüngtek körülöttünk a ködfoszlányok és beborították az Aranyosvölgyét úgy, hogy semmit sem láttunk. Pedig kár volt, mert utitársaim egyike még nem járt ezen a vidéken és szerettem volna megmutatni neki szülővármegyém minden szépségét. Nem látszott Mészkő, amelynek népe valamikor a tatárok elől futva, elhagyta a viz partján elterülő lakhelyét és uj falut épitett magának az Aranyostól jobbra. Magas szikla meredek oldalára tapasztotta kis házait, mint fecskqfészkeket, hogy az ellenség ne tudjon hozzáférni. Nem is keresi őket senki. De ők is nehezen szállnak le a völgybe. Pedig le kell szállniok. Még a vízért is a folyóra járnak, mert nincs a hegyoldalban vizük. Csak sejtettük balra a sinfalvi katolikus templomot, amely békevilágban hires volt kisasszonynapi búcsújáról. Ott áll hirtelen az ut mentén kiemelkedő domb tetején, melyet harmic évvel ezelőtt fenyővel ültetett be a hatóság. Olyau kedvesek voltak akkor az apró kis fenyők, mint a puha kis mohájc egy játékdobozban.

Ugylátszik, nem szerették a helyet vagy a nagy meleget, mely nyáron a sziik völgybe beszorul, mert harminc év alatt nem nőttek any- nyit, amennyi becsületes kötelességük lett volna. Nem láthattuk Várfalvát sem, honnan régi franciás modorú kertből csinos kastély tekint le a völgyre. Tetejéről tiszta időben Tordáig lehet látni. Itt lakott negyvennyolcban Miske

báró, aki leányával gyalog menekült a tordai Basadékba, mikor megindult a havas népe. Nem volt akkor olyau kényelmes a Hasadék- ban a járás, mint ma, úgyhogy a szépséges Miske Angéla ugyancsak örülhetett, mikor elcsendesült, a vihar és elhagyhatta barlanglakását. Borév felé, ahogy szűkül a völgy, lassanként oszladozott a köd és látni engedte a viz mellett balra a meredek sziklafalat. Közvetlen a folyó partján vezet a keskeny ut, mely oly takarosán van méretezve, hogy legtöbb helyen meg kell állni a szemben jövő szekér előtt, mert kitérni igen nehéz volna. Az ut mellett a keskenyvágányu kis vasút pályája nagyrészt a sziklából van robbantva. Egyes szakadékokból a nyári zivatarok annyi kőtörmelékkel borítják el a sineket, hogy napokon át megakad a , forgalom. Most is több helyen targoncával takarítják el a követ. Nem sietnek, mert a hegyi nép nem tudja, mire való a sietés és a kis já- tékvasút, is ráér. Az ő dolga sem sürgős.

Nagyon sajnáltam, hogy nem volt időnk egy kis kitérőre. Szívesen mentem volna fel a Jára-vizén, ,hol az Andrássy-havasokat ma is Andrássy-havasoknak hívják, Nemcsak a nevük maradt a régi. Régi itt a sötétszürkésbe játszó fenyők zúgása a szélben. Régi a vad hegyi patak rohanása. Régi a szelíd égbolt, mely ráborul a természet e minden gyönyörűségére. Csak az élet, az nem a régi.

Borévtől nyugatra egyenesen halad az ut. Mire elértük Aranyosbányát, nyoma sem volt már a ködnek. Ragyogó napsütésben indultunk azonnal a kérdéses terület bejárására és mindent, megtaláltunk, amit kerestünk. Mivelhogy kétségbevonbatatlauul nem hiányzott semmi, másnap inagukra hagytam a hivatalos urakat és míg ők a járatlan hegyoldalakon kínlódtak mérőszerszámjaikkal, ón korán reggel elindultam az erdőbe, egyedül. Csodálatos tiszta, köny- nyü volt a levegő. Nem fárasztott, a járás. Olyan csend volt, mintha nem is e világon lettem volna. Alig hallatszolt egy-egy tehén ko- lompja. Madárcsicsergésnek híre sem volt. Néha-néha egy tisztásra vetődtem, hol a szénaboglya karóra volt fűzve, nehogy levigye a hegyről a hirtelen szakadó cső és gondosan körül volt kerítve tüskés ágakkal, hogy az őzek el ne lakmározzák. Nagy becsben tartják itt a takarmányt. Embert alig láttam. Az a nehány, aki utamba vetődött, olyan közömbösen nézett szolid szemével, mintha mitsem tudna a világ változásáról. Nem is érdekli a történelem a havas népét. Az ő problémája nem az, hogy melyik szolgabiró, melyik csendőr dirigál, hanem az, hogy állnak a fűrészek, nem dolgoznak a bányák és mégis hajtják be az adót, nem kutat-, va, hogy van-e, aki fizesse.

Nem akartam a nemzetgazdászok és pénz-, kapacitások területére kalandozni. Csak azon gondolkoztam e nyárvégi hajnal teljesen mozdulatlan, mondhatnám tulvilági csendjében, hogy voltaképpen miért is van nálunk olyan pangás és olyan kimondhatatlan szegénység és munkátlanság, amit szaknyelven depressziónak neveznek.

Természetes jelenség ez a pangás minden olyan országban, mely a világháborúnak nevezett kataklizmából vesztesként került ki. Nem lehet gazdasági fellendülést várni Németországtól, mert ott senki nem dolgozik saját magának. Az egyén, az állam mind-mind a győztes követelményei kielégítéséért robotol. A győztes Amerika nem tudja, mit kezdjen gazdagságával, melyre senki sem reflektál. A büszke Anglia kinek exportáljon? Ki tudja ma az ő drága áruját beszerezni? Mit* várjunk Magyarországtól, mely ha' győz is, semmit sem nyert volna a háború által, mert nem az ő érdekei forogtak kockán. így pedig, mindent elveszített, mert hűséges, megbízható és kitartó volt olyan ügyben is, melyből hasznot nem várt. Megcsonkítva, megbénítva, megnyomorítva, mindenéből kifosztva, nem maradt, meg neki csak a végtelen síkság*és rajta a délibáb, mit hiába kerget. Ezt tudják az idegenek. De én másképp tudom. Megmaradt az erkölcsi igazság és a tiszta pajzs, -z a mindennél drágább, fénylő kincs és ennek épségben tartása minden áldozatot megérdemel. Nincs az a szenvedés, amely igen sok volna érette.

De miért nyomorkodik Erdély? Önállóan is bőségben volt mindennek. De mostani alakulatában oly. gazdag, hogy s^m behozatal, sem ki-