Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-27 / 168. szám

*'Ajsnra§HEfc, >ca­TITÁ IN NUMERAR No. 24256-937. CIoj-KoIozsvát'> Pf Jl jaltos £t fíéttO előfizetés belföldön : I évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. I ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal! Piaţa Unirii (Főtér)] 4. Telefon: 5-08, 6-94. XIV. évfolyam J6$-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYABOKSZAGQN : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Faivak a romlás utján Ess francia lap azt ajánlja, hogy Franciaország lépjen Oémetország* gal politikai, pénzügylés vámunióra (Párizs, julius 25,) A délutáni lapok a fran­cia minisztereknek “Londonból való elutazásuk előtt tett nyilatkozatait közlik. Laval minisz­terelnök többek között kijelentette azt, hogy megnyilt a jövő útja és uj remény született Londonban. „Vájjon lehetséges lesz-e egy na­pon az együttműködés Németországgal? Ezen dolgozunk és a jövő fogja megadni a kérdésre a választ“ — jelentette ki Laval. Úgy Párizsban, mint Berlinben mértékadó körök úgy vélik, hogy itt az időpont a tartós francia-német együttműködésre. Az együttmü- köSóare irányuló számos terv között igen érde­kes egy francia vezető folyóiratnak az elképze­lése. A Philip Lamour szerkesztésében megje­lenő Plan folyóirat röpiv formájában különki­adást terjeszt Párizsban, amelyben eredeti ter­vezetet javasol a német-francia viszony rende­zésére. A lap szerint az események fordulatai következtében többé nem lehet megelégedni a lustaság által diktált rendszabályokkal. Nem jelszavakra van szükség, hanem határozott gazdasági és politikai intéz­kedésekre. Nem érdektelen és nevetséges politikai garan­ciákra van szükség, amelyek Németország nyo­morúságát kihasználva akarnák a francia he­gemóniát kiépíteni, hanem produktiv és alkotó politikára. A Plan azt ajánlja, hogy Franciaország és Németország között tényleges föderá­ciót építsenek ki, még pedig a következő alapon: 1. Vámunió (Zollverein) Franciaország és Németország között. 2. Politikai unió (Anschluss) Franciaország és Németország között, mely a két állam teljes föderációjában nyilvánulna meg és amelynek kiegészítője lenne a haladéktalan és teljes ka­tonai leszerelés. 3. Pénzügyi egység, vagyis közös valuta megteremtése, amelyet a Francia Bank és a Német Birodalmi Bank együttes aranykészleté­vel biztosítanának. Jellemző különben, hogy e megoldástól a többi államok sem idegenkednek, de a kollabo- rációhak ezt a három tervét csak akkor tartják megvalósíthatónak, ha előbb Németországban a szélsőséges pártok letörnek, tották el. Süshsoh Berlinbe niasoti Stimsón államtitkár szombaton délután öt órakor érkezett Berlinbe és az amerikai nagykö­vetségen szállt meg s hétfő délig marad Berlin­ben. Az angol miniszterek a külügyminisztéri­um közelében fekvő Kaiserhofban fognak lakni. (London, julius 25.) Washingtonban hangoz­tatják. hogy Stimson amerikai külügyi állam­titkár berlini utazása nincs kapcsolatban sem­miféle kölesönakcióval. Ily akció a Nemzetközi Fizetések Bankja által Berlinbe küldendő bi­zottság feladata lesz. Az amerikai külügyi hivatal köreiben re­mélik, hogy a német pénzügyek várható stabi­lizálása után újabb Németországba irányuló tőkeáramlás indul meg, de elvárják a német birodalmi kormánytól, hogy folytatni fogja a márka leromlásának megakadályozására hiva­tott erélyes rendszabályok foganatosítását. A közbirtokosságok szervezete különösen a Székelyföldön meggyökeresedett és eléggé be^ vált módja volt a faluk közös gazdálkodásának. Erdők és legelők jövedelmeztetése veit ez, még pedig a közös tulajdonosok elhatározása szerint, s igen sok helyen a falu mezei határának is kö­zös elvek szerinti művelése. Az állattenyésztés e közbirtokosság! rend­szer alapján kellő lendülettel folyhatott és min­denki számára gazdálkodó biztonságot és foly­tonosságot jelentett. A fatermelésnek is olyan lehetőséget nyújtott, hogy a mai nemzedék a maga házi és építtető szükségletét elláthatta, sőt sokhelyt nagymérvű kereskedelem is kifejlődhe­tett; deíámellétt tervező gond volt arra is, hogy az erdőkincsek a jövő nemzedék számára is meg­maradjanak, vagy utánanőjenek. A közbirtokoK-ági rendszer igy gazdasági alapja volt a székely faluk megélhetésének. A közös gazdálkodás mintegy önmaga termelte ki magából az ellenőrzést, de egyúttal a szegények­re gondoló segítő irányzatot is. A birtoktalanok- nak is módot nyújtott állatok tartására, pásztor­ív odó és favágó munkára. Ha pedig tűz veszede­lem. vagy egyéb elemi csapás pusztított, akkor is a közbirtokosság jött az első segéllyel. Amellett a közművelődési érdekek is ebben n közbirtekossági rendszerben kellően megkap ták a maguk támogatását cs pártolását. Az egy­hazak cs iskolák a közbirtokosság jövedelmeiből kaptak kisegítést. Templomok építése, iskolák építése többnyire ezekből a jövedelmekből tudott kitelni. Ha olvasókört, ha szövetkezetét kellett létesíteni, akkor is Jég főbb alapítóként a közbir­tokosság szerepelt;-. ' A falu auyagi. es szellemi előhaladása igy a kösbirtokossági rendszerben kapta és kaphatta a legbővebb táplálékát. A jövő is a közbirtokos­ságok hivatásának ilyen irányban való mind erősebb kifejlődése felé mutatott. Ha itt-ott bajok és önző kiütközések mutat­koztak is, azok tobnyire idegen tőkék fertőző befolyásaira történtek, mely tőkék igen gyorsan mobilizálni akarták a közbirtokosságok javait. Azonban a közös tulajdon érzése belső ellensú­lyozással tudta leszerelni az önző törekvéseket., s azonkívül jóindulatú volt a közigazgatási fel­ügyelet is, mely a bajok orvoslásának mindig megtalálta a módját. így volt a múltban. Egy évtized óta azonban a Székelyföld köz- birtokossági rendszerére nagyon ráfeküdt a kí­vülről való diktálás. A faluk gazdasági önkor­mányzatát mind jobban elveszi a felülről való paraucsolás. Emiatt a maguk jövedelmeinek a maguk iskoláira fordítása is tilos és bevételei­ket állami pénztárakba kell küldeniük. Persze igy a falu társadalmi, közművelődési és gazdasági fejlődéséért a közbirtokosság igen keveset tehet, vagy nagyon is kerülő utakon jut hozzá, hogy valamit tehessen. Az idegen tőke panamázó beavatkozásai heljmtt most hatalmas­kodó urak beavatkozásai jelentkeznek, kik a közbirtokosságoktól maguknak külön szolgálta­tásokat várnak. Ha pedig nem kapnak ilyen szolgáltatásokat, akkor kész az üldöztetés a köz­birtokosságok ellen. Megjelent már az a magasabb hatósági ter­vezés is, hogy a közbirtokosságokat teljesen ál­lami kézbe kell venni. A falu közös tulajdono­sainak a célszerű és maguk szüksége szerint iga­zodó gazdálkodását föl kell cserélni hivatalno­kok gazdálkodásával. Nyilvánvaló, hogy ez a terv népellenes. Ha a közbirtokossági gazdálkodásban esetleg hibák mutatkoznak is, azt a népnek még erősebb befolyásával, az önellenőrzés tökéletesbitésével kell kiküszöbölni. És nem hivatalnokuraloiumai, mely esetleg jóindulatú akarhat lenni, de mégse tud az lenni, mert a falutól távol nem crtjiet a falu dolgaihoz. Azonban ezúttal a kérdést ebben a tekintet­ben nem részletezzük tovább. Csak rámutatunk Csikmegye falvai közül két közbirtokosságnak az esetére. Az egyik Csikszentdomokos. Ennek a közbir­tokossága közel három millió lejnyi erdőalapját betette egy volt prefektusnak a hirtelen alapí­tott román bankjába. A betevés azért történt, mert a volt prefektus az ö politikai és hatalmi jövőjével biztatta a közbirtokosságot, hogy az ő bankjában nagyszerűen fog forogni a falusiak pénze. És most a napokban e bank ellen tekin­télyes román érdekeltségek csődöt kértek. A folytatást és ebben a közbirtokossági pénzek sorsát el lehet képzelni. A másik eset a esikkarcfalvi közbirtokos­ságé. A közbirtokosságnak itt is volt erdőeladás­ból pénze, körülbelül négy millió. A mostan dúló hitelválság a falu ezernél több gazdájára rásza­kadt. A közbirtokosság az egész gazdatársadal­mon segíteni akarván, pénzét kölcsönökben ki­adta a gazdáknak. Bizonyára a közbirtokossá gok gazdasági és társadalmi hivatásához méltó okosság és jóság volt ebben a cselekedetben. Mégis mi történt? Ugyanaz a volt prefek­tus, aki bankot alapított, s ahhoz a közbirtokos­ságok pénzét hajszolta, egyik felhajtó iával bűn­vádi följelentést tétetett a, esikkarcfalvi közbir­tokosság ellen. És a bűnvádi eljárás ürügyével interiuiárbizottságot neveztetett ki a közbirto kossá gr a, s uj vezetőnek a maga fölhajtóját he­lyeztette oda. A volt prefektus ügyvéd is lévén, most egyszerre ezer felmondást küldött a falu gazdáinak és perli őket a közbirtokosság által adott kölcsönért. Igen valószínűen feltehetjük, hogy ameny­nyiben a esikkarcfalviak a volt prefektus ügy­véd ur bankjába tették volna a pénzüket, se bűnvádi eljárás nem volna ellegük, se a perek özönét nem zúdította volna rájuk. De ettől el­tekintve mégis furcsa, hogy a esikszentdömo- kosiak az állampénztár helyett a volt prefek­tus ur délibábos ingásu bankjába tehették a pénzüket, de a karcfalviaknak nem volt szabad a saját gazdáik biztos és becsületes kezébe ka­matos kölcsönként a közbirtokossági pénzt odaadni, s ezzel a falu gazdasági válságán eny­híteni. És mégis furcsa, hogy ugyanaz a volt prefektus, aki bankjával elherdálta az egyik falu pénzét, ugyanaz üldözés alá vétetheti és perekkel fenyegetheti azt a másik falut, mely nem dőlt az ő bankja karjába. Ez a furcsaság igen jellemző színben tün­teti fel, hogy a székelyföldi közbirtokosságo­kat milyen hatalmaskodások éhsége veszi kö­rül. Vagy beledőlnek a székelyek közé kirán­duló uj alapítók hálójába, vagy perek özönével riasztják el őket attól, hogy magukon becsüle­tesen és okosan segíteni tudjanak. így vész el a reménye is annak, hogy a közbirtokosságok a Székelyföldön a falvak anyagi és szellemi előhaladásanak olyan jó tényezői lehessenek, amilyenek legalább a múltban voltak. Semmiesetre se helyi kicsiny falusi ügyek ezek. A magyar falusi nép nyomorba jutásának ilyen esetekben, ilyen kiélő ráfekvésekben és szipolyozásokban van a gyökere. Fel kell fi­gyelnie ezekre az egész magyarságnak. És egye­temes fellépés dobbanásával tennie is kell róla, hogy a közbirtokosságok rendszerét a faluk ja­vára megmentse.' (P.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom