Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-23 / 164. szám
Cloj-Kolozsvár, 1931 július 23 CsÜtÖítÖk ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN; 2 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fiaţa Unirii (Főtér) i Telefon; 5-08, 6-04. 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. TÁ^-pÓsfALAfrar TITA IN NUME KAS No. 24236—027. Egyes szám ára 5 lej. Egyes szám ára 20 fillér. Kinevezték a tartományi Igazgatókból vezér felügyelőkké degradált kormány-exponenseket Modor Viktor maradt a kolozsvári vezér- felügyí*lííség élén — Elcsaptak egy prefektust, aki Mvatali állását arra használta fel, ?:©gjT saját lapjára előfizetőket gyűjtsön (Bakarest, julius 21.) Ma a belügyminisztériumban értekezlet volt, amelyen résztvettek Pop Valér erdélyi miniszter, Munteanu Râmnic. Metes és Soneriu alminiszterek, valamint Paul Goma közigazgatási vezérfelügyelő. Az értekezleten behatóan megvitatták a módosított köz- igazgatási javaslat alkalmazását egyes pontok megváltoztatásával. Az értekezlet megállapította a tartományi igazgatók helyébe kinevezendő uj vezér felügyelők személyeit a következőkben: Jasi és egész Besszarábia: Rascanu tábornok. Temesvár : Peter Julian. Budoianu professzort, a bukaresti műegyetem tanárát, kereskedelmi államtitkárnak nevezték ki. A Dimineaţa katonai körökből úgy értesül, hogy rövidesen repülőügyi almiuiszterséget fognak létesíteni. Ennek élére Valentin Bihescu herceget, a nemzetközi aeronautikai szövetség elnökét fogják kinevezni, aki mégis jelöltséget vállal a piatraneamţi választáson. A Curentul szerint Madgearu nem akarja elfogadni a piatraneamţi jelöltséget, mert kevésnek tartja a választásig hátralevő időt kellő propaganda kifejtésére. Vlad Aurél marad a jobboldalon. A Curentul leközli Vlad Aurel szászvárosi lapjának, a „Solia Dreptăţei“ egyik cikkét, melyet Vlad Aurel irt alá. Vlad ebben kijelenti, hogy teljes mértékben fentartja a Curentulban nehány héttel ezelőtt megjelent és annyi kommentárra okot adott intervjuját. Polemizál PaKolozsvár: Hodor Victor. Csernovitz: Florescn. Craiova: Ganescu. ■’ Végre lesújtottak az előfizetőgyüjtőkre. A kormány táviratilag felfüggesztette állásaikból Durostormegye prefektusát, Naum ezredest, valamint egy primárt és egy járásbirót, mert ezek előfizetéseket gyűjtöttek az ottani Uniunea Naţională cimü lap részére. Végre lesújtottak korunk egy rákfenéjére. Tiz esztendőn át zsarolták a kereskedőket, iparosokat ilyen előfizetés gyűjtésekkel s a kormány jótéteményt gyakorol, ha ezen a téren erélyes lesz. vei Pavel-nek a kolozsvári Patria-ban megjelent cikkével, mely szerint a parasztságot baloldali irányban kell vezetni és, hangsúlyozza, hogy a román paraszt konzervatív szellemű, amely csak jobboldali irány felé tájékozódik, Az ország és a párt érdeke ennek az iránynak a követése, mondja Vlad, aki szerint a jelenlegi kormány nem jobboldali, hanem reakciós. Vlad cáfolja a nemzeti parasztpárt vezetősége részéről az ő ügyében kiadott cáfolatot. Munteanu Râmnic miniszter az erdélyi városokban. Munteanu Râmnic belügyi alminiszter körutat tesz az országban, hogy a közigazgatási törvény módosításának végrehajtását a gyakorlatban ellenőrizze. Az alminiszter Erdély nagyobb városait is meglátogatja A feleki hid A belügyek minisztere erre utazik, megnézi az erdélyi közigazgatást és ajánljuk nagybecsű figyelmébe a feleki hidat, amely igen értelmesen szimbolizálja azt az állapotot, amire nem szoktak más jelzőt használni: lehetetlen. A belügyi államtitkár utazik ide, a belügyek tulajdonképeni közigazgatója s bizony nem ő az első, aki a bukaresti belügyminisztérium éléről elutazik erdélyi felfedező, vagy vizsgáló körütra. Nyári és más vakációbeli szokása volt ez némely bukaresti minisztereknek s az erdélyi közigazgatásból mindeniket — megszoktuk már ezt — csak bizonyos irányú személyi kérdések érdekelték. Embereket félretenni és helyükbe másokat tenni. Az előbbi miniszter garnitúráját az újabbnak a híveivel kicserélni. És ezzel elintézték rendesen az erdélyi közigazgatást, az erdélyi közállapotokat. A belügyminiszter úrhoz volna most az a tiszteletteljes előterjesztésünk, hogy a személyi ügyek ilyen megszokott intézése mellett nézné meg a lelöki hidat is. Nem nagy látványosság ez, sőt egész kis csekélység, mint építményre talán nem is illenék rá egészen pontosan ez az elpevezés: hid. Annál kisebb és a térképolvasó voltaképen csak áteresznek látja. Ebben a kicsinységében és a mai állapotában annyira jellemzi közállapotainkat és közigazgatási sülye- désünket, hogy hirtelen nem is tudnánk jobb illusztrációt felmutatni. Ez a kis hid ott van annak a völgynek a mély vonalán, ahova Tor- da felé leszalad az ut a feleki hegyről. A völ- gyöu kis patakocska folyik végig s a hidaes- kának az volna a rendeltetése, hogy átvezesse a patakot az országút töltése alatt. Ennek a rendeltetésnek meg is felelt becsülettel, kitartással, mert az épitők jó munkát végeztek annakidején. Az építésben hiba nem volt. A völgy talpán azonban sok földet, homokot, szemetet hordoz esős megdagadása idején a patak s az ut rendbentartásának feladatai közé tartozott bizonyára az a gondoskodás, hogy a hid alag- utszájúnál meg ne akadjon a földes szemét, hegyről lehordott homokos kavics. Nem valami nagy munka volt ez. Pár perces lapátolás minden évben egyszer-kétszer. Istenem, ha jó ut kell az emberiség számára, ennyi emberi munka még kitelhetik. Nem telt ki. Nem törődött senki vele. Az áteresz bedugult, van annak legalább négy-öt esztendeje, a patak meggyűlt vize pedig a hid mellett utat keresett magának keresztül az úttest hátán és ott folydogál csen desen, állandó büszkeséggel, hogy emberi kéz segítsége nélkül is le tudja küzdeni a nagy akadályokat. Kolozsvárnak a legfőbb útvonalán, az erdélyi fővárostól néhány kilométernyire, ott, ahol a legnagyobb a forgalom s másodpercenként találkoznak a két irányban haladó autók, eljárnak az emberek úgy, hogy már nem is tartják különösnek ezt a közállapotainkra jellemző furcsaságot. A patak nem a hid alatt folyik, hanem mellette. És eszébe nem jut sem miféle hivatalos embernek, hogy ez nincsen rendjén s hogy ezt még rendbe is lehetne hozni. Valami kevés munka kell ahhoz, hogy a viz a medrébe visszatérjen. Minek? És ilyen ez az egész útvonal itt Kolozsvár mellett, amelynek néhány kilométernyi távolságban az elejét kibetonozva szépre csinálták» mert királyi autóversenyek is szoktak lezajlani itt. Tovább, ugyanezen a vonalon, még néhány kilométerrel tovább, olyan úttesten gördülnek a jármüvek, mintha egy félóra alatt az erdélyi fővárosból a sötét keleti Ázsiába érkeztek volna. Valahova, annak a kasmiri világhíres tunyaságnak völgyei közé, ahol nincsen érzékük az embereknek annak a megértéséhez, hogy mit jelentenek az utak a mai korban aa országok és népek számára. Itt eljár naponta luxusautón mindenféle közigazgatási nagyság és műszaki tekintély, akik magas fizetéseket húznak az államtól. Autóbuszok döcögnek fel és le a hegyen az idővájta árkok és gödrök között. Olyan ez az ut, hogy az állkapcsuk fájdul meg az utasoknak, a foguk törik bele a szakadatlan zökkenésekbe. Mennyi aktiv miniszter jött már ezen az utón Kolozsvárra szigorú vizsgálatokat tartani. A jelenlegi kormány elnöke is befutott ezen az utón kétszer is az erdélyi fővárosba. Különböző ünnepélyes alkalmakkor sárga homokot terítenek az úttest egy részére cifraságnak. De még soha senki nem mondotta azt, nem kérdezte meg a felelősöktől: miért kell az autónak patakon keresztülmenni, amikor o.tt van a pa tak mellett a hid. És amilyen szomorú látvány ez a tönkrement főútvonal, igy mentek tönkre nemcsak az ösz- szes egykori jó utaink s nemcsak a műszaki építmények, hanem sok minden és e sok minden között főképen az a hit, hogy a közigazgatás munkájával a lakosság óletérdekeit akarnák szolgálni. Ki gondol itt arra, hogy a köz- igazgatás azért volna, mert a népnek van rá szüksége. Ki gondol itt arra, hogy azt a horri bilis útadót, amit beszednek minden embertől. útépítésre is lehetne fordítani. Itt uralmak vannak, amelyek káprázatos gyorsasággal váltakoznak s a miniszteri látogatások is uralmi változásokat jelentenek. Ha a helyi uralkodók közül valaki akarna is valamit dolgozni, mire egy hidátere3z elől elhajítaná azt a néhány lapátnyi földet, akkorra eltávolítják. Jön az utód és követeli a helyet magának, kiadja a szigorú rendeleteket, .amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy presztízst szerezzenek neki. Minden rezsimváltozás mintegy jégverésként megy végig a közigazgatási állapotainkon s nem vet, nem épít újat senki, mert a presztízst nem munkával gondolják megszerezni. Munkára idő sincs. Hanem szigorú rendeletekkel. S a patakok felömlenek az országutakra, a hidak elől nincsen ki ellapátolja a földet. A mi életünk bukdácsol a patakokon, árkokon, akadályokon keresztül és nem produktív munkánk eredményeinek örülünk, mert erre nem jut idő, hanem minden nap csak az hoz örömet a számunkra, ha az életünk elé került ilyen süni akadályokból néhányat elháríthattunk. Nézze meg már valaki a feleki hidat is, gondoljon olyan közigazgatásra, amely nem gáncsolja az emberek életét, hanem hidat ver az életnehézségek fölé.
