Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-23 / 164. szám

Cloj-Kolozsvár, 1931 július 23 CsÜtÖítÖk ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN; 2 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fiaţa Unirii (Főtér) i Telefon; 5-08, 6-04. 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. TÁ^-pÓsfALAfrar TITA IN NUME KAS No. 24236—027. Egyes szám ára 5 lej. Egyes szám ára 20 fillér. Kinevezték a tartományi Igazgatókból vezér felügyelőkké degradált kormány-exponenseket Modor Viktor maradt a kolozsvári vezér- felügyí*lííség élén — Elcsaptak egy prefek­tust, aki Mvatali állását arra használta fel, ?:©gjT saját lapjára előfizetőket gyűjtsön (Bakarest, julius 21.) Ma a belügyminiszté­riumban értekezlet volt, amelyen résztvettek Pop Valér erdélyi miniszter, Munteanu Râmnic. Metes és Soneriu alminiszterek, valamint Paul Goma közigazgatási vezérfelügyelő. Az értekez­leten behatóan megvitatták a módosított köz- igazgatási javaslat alkalmazását egyes pontok megváltoztatásával. Az értekezlet megállapította a tartományi igazgatók helyébe kinevezendő uj vezér felügye­lők személyeit a következőkben: Jasi és egész Besszarábia: Rascanu tábornok. Temesvár : Peter Julian. Budoianu professzort, a bukaresti műegye­tem tanárát, kereskedelmi államtitkárnak ne­vezték ki. A Dimineaţa katonai körökből úgy értesül, hogy rövidesen repülőügyi almiuiszterséget fog­nak létesíteni. Ennek élére Valentin Bihescu herceget, a nemzetközi aeronautikai szövetség elnökét fogják kinevezni, aki mégis jelöltséget vállal a piatraneamţi választáson. A Curentul szerint Madgearu nem akarja el­fogadni a piatraneamţi jelöltséget, mert kevés­nek tartja a választásig hátralevő időt kellő pro­paganda kifejtésére. Vlad Aurél marad a jobboldalon. A Curentul leközli Vlad Aurel szászvárosi lapjának, a „Solia Dreptăţei“ egyik cikkét, me­lyet Vlad Aurel irt alá. Vlad ebben kijelenti, hogy teljes mértékben fentartja a Curentulban nehány héttel ezelőtt megjelent és annyi kom­mentárra okot adott intervjuját. Polemizál Pa­Kolozsvár: Hodor Victor. Csernovitz: Florescn. Craiova: Ganescu. ■’ Végre lesújtottak az előfizetőgyüjtőkre. A kormány táviratilag felfüggesztette állá­saikból Durostormegye prefektusát, Naum ez­redest, valamint egy primárt és egy járásbirót, mert ezek előfizetéseket gyűjtöttek az ottani Uniunea Naţională cimü lap részére. Végre le­sújtottak korunk egy rákfenéjére. Tiz eszten­dőn át zsarolták a kereskedőket, iparosokat ilyen előfizetés gyűjtésekkel s a kormány jóté­teményt gyakorol, ha ezen a téren erélyes lesz. vei Pavel-nek a kolozsvári Patria-ban megjelent cikkével, mely szerint a parasztságot baloldali irányban kell vezetni és, hangsúlyozza, hogy a román paraszt konzervatív szellemű, amely csak jobboldali irány felé tájékozódik, Az ország és a párt érdeke ennek az iránynak a követése, mondja Vlad, aki szerint a jelenlegi kormány nem jobboldali, ha­nem reakciós. Vlad cáfolja a nemzeti parasztpárt vezetősége részéről az ő ügyében kiadott cáfolatot. Munteanu Râmnic miniszter az erdélyi városokban. Munteanu Râmnic belügyi alminiszter kör­utat tesz az országban, hogy a közigazgatási tör­vény módosításának végrehajtását a gyakorlat­ban ellenőrizze. Az alminiszter Erdély nagyobb városait is meglátogatja A feleki hid A belügyek minisztere erre utazik, megné­zi az erdélyi közigazgatást és ajánljuk nagybe­csű figyelmébe a feleki hidat, amely igen ér­telmesen szimbolizálja azt az állapotot, amire nem szoktak más jelzőt használni: lehetetlen. A belügyi államtitkár utazik ide, a belügyek tulajdonképeni közigazgatója s bizony nem ő az első, aki a bukaresti belügyminisztérium éléről elutazik erdélyi felfedező, vagy vizsgáló körütra. Nyári és más vakációbeli szokása volt ez némely bukaresti minisztereknek s az erdé­lyi közigazgatásból mindeniket — megszoktuk már ezt — csak bizonyos irányú személyi kér­dések érdekelték. Embereket félretenni és he­lyükbe másokat tenni. Az előbbi miniszter gar­nitúráját az újabbnak a híveivel kicserélni. És ezzel elintézték rendesen az erdélyi közigazga­tást, az erdélyi közállapotokat. A belügyminiszter úrhoz volna most az a tiszteletteljes előterjesztésünk, hogy a személyi ügyek ilyen megszokott intézése mellett nézné meg a lelöki hidat is. Nem nagy látványosság ez, sőt egész kis csekélység, mint építményre talán nem is illenék rá egészen pontosan ez az elpevezés: hid. Annál kisebb és a térképolvasó voltaképen csak áteresznek látja. Ebben a ki­csinységében és a mai állapotában annyira jel­lemzi közállapotainkat és közigazgatási sülye- désünket, hogy hirtelen nem is tudnánk jobb illusztrációt felmutatni. Ez a kis hid ott van annak a völgynek a mély vonalán, ahova Tor- da felé leszalad az ut a feleki hegyről. A völ- gyöu kis patakocska folyik végig s a hidaes- kának az volna a rendeltetése, hogy átvezesse a patakot az országút töltése alatt. Ennek a rendeltetésnek meg is felelt becsülettel, kitar­tással, mert az épitők jó munkát végeztek an­nakidején. Az építésben hiba nem volt. A völgy talpán azonban sok földet, homokot, szemetet hordoz esős megdagadása idején a patak s az ut rendbentartásának feladatai közé tartozott bizonyára az a gondoskodás, hogy a hid alag- utszájúnál meg ne akadjon a földes szemét, hegyről lehordott homokos kavics. Nem valami nagy munka volt ez. Pár perces lapátolás min­den évben egyszer-kétszer. Istenem, ha jó ut kell az emberiség számára, ennyi emberi mun­ka még kitelhetik. Nem telt ki. Nem törődött senki vele. Az áteresz bedugult, van annak leg­alább négy-öt esztendeje, a patak meggyűlt vi­ze pedig a hid mellett utat keresett magának keresztül az úttest hátán és ott folydogál csen desen, állandó büszkeséggel, hogy emberi kéz segítsége nélkül is le tudja küzdeni a nagy aka­dályokat. Kolozsvárnak a legfőbb útvonalán, az erdélyi fővárostól néhány kilométernyire, ott, ahol a legnagyobb a forgalom s másodper­cenként találkoznak a két irányban haladó au­tók, eljárnak az emberek úgy, hogy már nem is tartják különösnek ezt a közállapotainkra jel­lemző furcsaságot. A patak nem a hid alatt folyik, hanem mellette. És eszébe nem jut sem miféle hivatalos embernek, hogy ez nincsen rendjén s hogy ezt még rendbe is lehetne hoz­ni. Valami kevés munka kell ahhoz, hogy a viz a medrébe visszatérjen. Minek? És ilyen ez az egész útvonal itt Kolozsvár mellett, amelynek néhány kilométernyi távol­ságban az elejét kibetonozva szépre csinálták» mert királyi autóversenyek is szoktak lezajlani itt. Tovább, ugyanezen a vonalon, még néhány kilométerrel tovább, olyan úttesten gördülnek a jármüvek, mintha egy félóra alatt az erdélyi fővárosból a sötét keleti Ázsiába érkeztek vol­na. Valahova, annak a kasmiri világhíres tu­nyaságnak völgyei közé, ahol nincsen érzékük az embereknek annak a megértéséhez, hogy mit jelentenek az utak a mai korban aa országok és népek számára. Itt eljár naponta luxusautón mindenféle közigazgatási nagyság és műszaki tekintély, akik magas fizetéseket húznak az ál­lamtól. Autóbuszok döcögnek fel és le a hegyen az idővájta árkok és gödrök között. Olyan ez az ut, hogy az állkapcsuk fájdul meg az utasok­nak, a foguk törik bele a szakadatlan zökkené­sekbe. Mennyi aktiv miniszter jött már ezen az utón Kolozsvárra szigorú vizsgálatokat tarta­ni. A jelenlegi kormány elnöke is befutott ezen az utón kétszer is az erdélyi fővárosba. Külön­böző ünnepélyes alkalmakkor sárga homokot terítenek az úttest egy részére cifraságnak. De még soha senki nem mondotta azt, nem kér­dezte meg a felelősöktől: miért kell az autónak patakon keresztülmenni, amikor o.tt van a pa tak mellett a hid. És amilyen szomorú látvány ez a tönkrement főútvonal, igy mentek tönkre nemcsak az ösz- szes egykori jó utaink s nemcsak a műszaki építmények, hanem sok minden és e sok min­den között főképen az a hit, hogy a közigazga­tás munkájával a lakosság óletérdekeit akar­nák szolgálni. Ki gondol itt arra, hogy a köz- igazgatás azért volna, mert a népnek van rá szüksége. Ki gondol itt arra, hogy azt a horri bilis útadót, amit beszednek minden embertől. útépítésre is lehetne fordítani. Itt uralmak van­nak, amelyek káprázatos gyorsasággal válta­koznak s a miniszteri látogatások is uralmi vál­tozásokat jelentenek. Ha a helyi uralkodók kö­zül valaki akarna is valamit dolgozni, mire egy hidátere3z elől elhajítaná azt a néhány la­pátnyi földet, akkorra eltávolítják. Jön az utód és követeli a helyet magának, kiadja a szigorú rendeleteket, .amelyek mind azt a célt szolgál­ják, hogy presztízst szerezzenek neki. Minden rezsimváltozás mintegy jégverésként megy vé­gig a közigazgatási állapotainkon s nem vet, nem épít újat senki, mert a presztízst nem munkával gondolják megszerezni. Munkára idő sincs. Hanem szigorú rendeletekkel. S a pata­kok felömlenek az országutakra, a hidak elől nincsen ki ellapátolja a földet. A mi életünk bukdácsol a patakokon, árkokon, akadályokon keresztül és nem produktív munkánk eredmé­nyeinek örülünk, mert erre nem jut idő, hanem minden nap csak az hoz örömet a számunkra, ha az életünk elé került ilyen süni akadályok­ból néhányat elháríthattunk. Nézze meg már valaki a feleki hidat is, gondoljon olyan közigazgatásra, amely nem gáncsolja az emberek életét, hanem hidat ver az életnehézségek fölé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom