Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-20 / 162. szám
> 2TIV. tVF. mi. SZJM. Kuncz Dadi „titka n Néhány hete annak, hogy eltemettük Kuncz (Aladárt, de olycm nehéz beletörődni abba, hogy sohasem látjuk többé. Olyan nehéz elhinni, hogy nemcsak a nyári vakáció tartja távol tő lünk, sohasem fogjuk többé hallani meleg, a: évődésre mindig hajlamos beszédét, nem fogjuk látni ajka körül szelíden csúf and ár oh mosolyát, nem nevei ránk derűt sugárzó, égő szemeivel. Akármennyire fásultuk manapság az emberek, még sem tudják Kuné? Aladárt olyannal: vl- könyvekéi, aki kieseit az életünkből, aki fődéi szintén napirendre keli térni az élet kegyet fen parancsa szerint. Ila három-négy ember újságíró, iróf élére gondolok - össze jön, iát halat Lemül beül közéjük Kuncz Aladár, mint akinek a helyét nem lehel jbotölteni". Meg tn-Jáu űréit is gyakori beszédtéma moslanátmn u ..íjul,' nah becézett Kuncz szerkesztő ur, meri egymás után jönnek napvilágra a „titkai". Titkok, amelyek kötényekéi csalnak a szemekbe, amelyek meg átutalják Dodi igazi arcát. Az egyik „titkot" Sándor leplezte le, a III tikon udvarias és kedves szolgája, aki amolyan magán ti! kűri, funkciói töltött be Kuna Jiuj/u mellett. J napokban pirulva, egy kissé kenysze- védettén, torkúi köszörülve dilitől t Kortan. László elé, aki tudvalevőleg lektora és mindé tu sé a. Helikonunk. — Egy titkot szeretnék elmondani. Igor, hogy Kuncz ur meg ígér telte velem, hogy egy szól sem fogok szálam róla, de úgy érzem, hogy többé nem hallgathatom cl. ügy kezdődőit a dolog, hogy fizetés javítást kértem, szépen meg- fogulnmzlám a kérvényt s régre nem is Írásban, hanem egyszerűen csak. úgy szénád megun pultok, hogy egyelőre nem. adhatnak többet. Ennél a beszélgetésnél jelen volt Kuncz ur is. Nem szólt egy árva szól sem. később azonban, amikor úgy cselt, hogy csak ketten voltmik a szobában, halk, közömbös hangon odaszólt nekem: „Mennyi is csak a maga f izetése?“ Megmondtam. „Ugye kétszáz lej fizetésemelést kért."' Ne csodálkozzék rajta, ha nem adták meg. Sol.: a kiadás, a bevételek pedig nagyon lassan csöp pmnek. Tőlem azonban minden. hónapban meg fogja kapni a kétszáz lejt. Csak egy feltételem van. Ne szóljon róla senkinek." Persze megígér tem. És egész mostariig be is tartottam az ige- j retemet. Minden elsején pontosan megkoptam a kétszáz Lejt, a Kuncz Aladár ur fisetéspótlékál Aztán jött a rettenetes betegség. Már a második elseje is elérkezett és sem Kuncz urat nem lát tóm, aki lázasan feküdt a betegágyán, ram a kél száz lejt nem kaptam meg. A második hónapban rálátni dologban felküldték Kuncz f;r hoz. Lendül kézbesítettem és éppen indulni le szültem, amikor az ajtóból visszaszólított a doktor ur. „Várjon egy kicsit, most- jut eszembe, maga már második hónapja, nem kapta meg a kétszáz tejét. Ne búsuljon, most már jobban vagyok, nemsokára felkelek, sok pénzt is kapok, a regényem honoráriumát s akkor egyszerre kapja meg a pénzt." Illedelmesein megköszöntem, de higyje el Kovács ur, nem a kétszáz lejért vártam a Kuncz ur gyógyulását... Az is a Kuncz Aladár „titkai“ közé tartozott, hogy az utóbbi években összespórolt hal- ezer pengőt. Pesten tartotta, a világért sem árulta volna el senkinek és csak véletlenül, egy leveléből derült ki halála után, hogy ö, aki ugyancsak bőkezűen szórta a pénzt, hogyan vett erőt önmagán és milyen célból rakta élére a garasokat. Az volt a titkos és Dadára annyira jellemző legfőbb vágya, hogy egy kis házrava- lót takarítson meg néhány év alatt. Nem magának, hanem legkedvesebb unokahugának nászajándékul... Várady Miklóssal találkozott egyszer az ■uccán Dadi. Melegen üdvözölték egymást, Miklós bácsi elmondta, hogy „ember már jobban nem lehet", de nyomban hozzá is fűzte a panaszát: „Az ördög vigye el a monopolt. Eddig még csak bírtam a kellejes szivarokat, de éppen duplájára, négy lejre emelték fel az árát. Már a ivar ozásról is le kell szokni!" Padi elmosolyodott, azzal a hamisítás, jénai gos mosollyal. És már meg is született az ötlet, amiben volt valami a kedves, da sohasem bán ló vgva tusból, de volt abból a nemes létekből is, amely mindenkin csak segíteni szeretett volna. — Rosszul csinálod a dolgod — mondotta — Miklós bátyám. Nem jó helyen veszed a szivarokat. Én mindig a Monostori ut elején levő bó !lében vásárotok s tudom, hogy ott még mindig ii régi árban adnak mindent. ígérd meg nekem, hogy most mindjárt elmész oda és kipróbálod azt, amit mondtam. A másik pillanatban barátságos kézszoritás után már fel is ugrott egy taxiba és sietett a cigarettán bódéhoz, hogy megelőzze Várady M iklóst. — Itt van kétszáz lej, — mondotta sietősen, — ha jön Várady Miklós, a régi álban adjál, neki a szivart. Ha a kétszáz lej elfogyott, majd kipótolom. És Várad}i Miklós bátyánk, boldogan vette meg napról napra a maga szivaradagját. Ez a Htok azonban idoclött kipattant. Miklós hú (púnknak eszébe jutott, hogy a monopolcikkeket minden trafiknak egyforma áron kell kiszól - ■yaltatyla s egy ízben szigorú hangon kérdőre YOGHURT«,, Kitűnő élvezeti cikk és anyagcserét szabályozó tejkészttmény, amelyet az EGGER-Céle „Yoghurt-Ferment -bői mindenki házilag is könnyen és olcsón előállíthat. —. Kapható gyógyszertárban és drogériában, vontu a maga régi tőzsdéjét. Többé nem lehetett véka alatt tartani az olcsó szivar rejtélyét és amilyen önérzetes ember Várady Miklós, nem vette igénybe azontúl a kölcsönképpen olcsó szivart. Csodálatos dolgok ezek a titkok. Az ember mosolyog rajtuk, de valahogy mégis könnyes lesz tőlük a szeme... UJabb ¥§i8u»r!éto%6sc»!(at jelent be e wliiwüvek igazgatósága (Kolozsvár, július 18.) Napok óla a vizkorlá- lirnin kommünikéjével ostromolja a lapokat a kolozsvári vízmüvek igazgatósága. Ezek a rövid és kategorikus közlemények sajnos, újat műn mondanak, meri azt tudjuk már. hogy a kolozsvári vízvezeték elérkezett csődjéhez. Danára az életfosytiglanra megválasztott és miniszteri fizetéssel dotált igazgatóknak, dacára a kommereializálásnak és annak, hogy Kolozsvárt a legdrágább a viz az összes erdélyi városok között. A legújabb korlátozási örömhír itt következik: Mivel figyelmeztetésünk ellenére tovább is locsolják a kerteket és udvarokat vízvezetéki vízzel, a Vízmüvek Igazgatósága, hogy az egész városi lakosság számára szigorúan szükséges vízmennyiséget biztosíthassa, mai naptól kezdve a helyzet javulásáig, kénytelen volt a részletes és naponkénti elzáráshoz folyamodni a következő uceákban: ! D. u. 3—f>, Calea Reg. Férd. a Szamostól az állomásig, Gojdu, Calvin, Fericirei, Basarabiei, Piaţa Gări, Gh. Enescn, Noua Atelierele CFR, Avanturioasă o nouă és Fierului között, Căii Ferate, Cernăuţi Moldovei, Bucovinei, Surda, Deeebal, Haiduc, Trecătoare, Traian, Aurel Vlaicu, Troescu és Dacia. Piaţa M. Viteazul, Jaşilor, Dogarilor, Tudor Vladimirescu, General Berthelot, Nicolae Băl- cescu, Londrei, General Poetaş, Măcelarilor, Anton Pan, Piaţa Abatorului, Gh. Tămaş, Mă- răşeşti, stb. G—9. d. u. Enescu a repülő hídtól, *tb... A Babeş uccán levő gyűjtő 8—11 d. e. és 3—6 d. u. működik. Az Astoria gyűjtő 8—11 d. e. és 9—12 d. n. működik, mely idő alatt Aventurioasa. Carpa- ţilor, Magaziei, Maşiniştilor, Mercur és Fierului el lesz zárva. Kéttyszeregyeseségi kérést adott ije egy nagyváradi k&cépiuuiky ax Általános Takarékpénztár (Nagyvárad, július IS.) Régóta nyilt titok volt Nagyváradon, hogy az ottani pénzpiacnak pgyik kisebb, de több évtizedes múlttal rendelkező pénzintézete, az Általános Takarékpénztár, amelynek külföldi nexusai nem voltak és jeder mán teljesen Önmagára volt utalva, fizetési nehézségekkel küzd. A mai abnormi« gazdasági viszonyok, amelyek a kiadott bankkölcsönök visszafizetését az adósok számára minden jóakaratuk mellett is erősen megnehezítették, különösen súlyos helyzet elé állították ezt a kisebb bankot, amely évtizedeken keresztül teljesítette Nagyvárad közgazdasági életében feladatát. A múlt évben a bank hatmillió lejre emelte fel alaptőkéjét, csakhogy a vezetőségnek az a reménye, hogy a gazdasági helyzet valameny- nyire javulni fog, nem vált be a tranzakció után. Így történt aztán, hogy a mai napon beadták a kényszerogyezségi kérést a törvény - székhez. A beadvány szerint az aktívák 18 millió 120,000 lejt tesznek ki, a passzívák 18,(100,000 lejt, Az intézet hotétállománya hétmillió lej és ez az összeg — ez a dologban a legtragikusabb -— nagyrészt kispolgárok megtakarított vagyonkája. A kényszeregyezségi kéréshez csatolt indokolás az általánosan rossz gazdasági viszonyokban és a Banca Naţionala pénzpolitikájában nevezi meg a bank helyzete megrendülésének okát, a kamattörvényők ama intézkedése mellett, amely a leszámítolási kamatlábat tizem négy százalékban szabta meg, Az Általános Takarékpénztár hal min s:á- zalékos kvótái ajánlott fel és a benyazeivgyez- ség megerősítése után tizennyolc egyenlő havi részletben hajlandó megfizetni a hatvan száza lékot. Nagyváradon a kényszer egyezségi kórós benyújtása meglepetést nem keltett, de a középbank súlyossá vált helyzetében senki sem kívánt általános kórképet látni, mert az Általános Takarékpénztár speciális viszonyai nem alkalmazhatók a tőkeerős váradi bankokra. Csupán a pénzintézet betétesei zúgolódtak és kifejezésre juttatták azt a véleményüket, hogy a nem megfelelő vezetésnek is része volt a rossz pénzügyi viszonyok mellett az előállott helyzetben. A bank igazgatója, Molnár Árpád, aki kijelentette, hogy a kényszeregyezségkérés teljesítése lehetővé fogja tenni a zavaroktól mentes és békés likvidációt. Arra való tekintettel egyébként, hogy a bank mögött jórószben kisemberek állnak, szó van arról, hogy a nagyváradi nagyobb pénzintézetek együttesen fognak vállalkozni a szarni lási akció lebonyolítására. I »II mn IIII|III|I imwmprn—fFTTP™" -ffrawrwi1 mmima jumurosw—mw.j»m■ vtmmu^niMneiwraw _.jh..h" A8.lt.AST K3EHJ3S5ŞK Műszaki főiskola- végeztem, alapos tudásom, nagy műszaki és kereskedelmi gyakorlatom van agy organizációban, mint adminisztrációs és aquistdos munkákban. Beszélek: magyarul, ro- rornul, németül és franciául, Keresek megfelelő állítat, vagy képviseletet. — Ajánlatokat ,,NOK01«DA1L.1T<* jeligén u kiadóba kérek. iááááááAA
