Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-19 / 161. szám
XIV. ÉVF. 161. SZÁM. s Duca beszédei tartott Kolozsvárt és támadta a nemzeti parasztpár* tot, mely „visszatért a veszedelmes reilonallzmushoz" (Kolozsvár, julius 17.) Ä kánikulában politikai esemény számba ment J. G. Ducanak, az óliberális párt elnökének kolozsvári látogatása. Alig nehány nappal ezelőtt Bukarestbe rendelte a párt megyei szervezeteinek vezetőségét, s most ugyancsak a megyei szervezetek elnökeivel tartott megbeszélést. Pénteken reggel érkezett meg Kolozsvárra Mosoiu generális, Mi- kai Oromulu, Cipăianu volt miniszterek társaságában. A fogadtatásnál mellőzték az üdvözlő beszédeket. A vendégek a párt főtéri klubhelyiségébe mentek, ahol gyér számú hallgatóság előtt Alexandru Lapedatu volt kultuszminiszter mondott beszédet. Duca személyével és a liberális párt tevékenységével foglalkozott, majd a jelenlevők ovációja közepette Dúca pártelnök emelkedett szólásra. Erdélyben az ókirályságbeli politikusok rendszerint dicsérik Erdélyt és hangsúlyozzák, hogy pártjuk minden lehetőt elkövetett az ország fejlesztése érdekében. Duca sem hagyott fel a régi szokással. Ragaszkodott a tradícióhoz. Rátérve a belpolitikai helyzetre hangsúlyozta, hogy a kormánynyal csak ideiglenes, illetve átmeneti egyezményt kötötték. Fenntartottuk teljes akciószabadságunkat — mondotta. A parlamentben azonban mi komoly ellenzék akarunk lenni, hi szén ma az ország rendkívül nagy megpróbáltatásokon megy keresztül s fontos szarcipe van Az erdélyi helyzettel foglalkozva, megemlé kezik Maniu lemondásáról is. | *■ * — Az utóbbi időben a regionálisba szellem egy újabb offenzivájával találkoztunk. Egyesek bezárkóznak sátraikba, mig mások a hegyekbe «B Önnek nfiiárs kell < ► ► ü> ► és pedig román-, német- és magyar nyelvű „Hermes“ vasúti menetrend! ÁSíár kicsi, akár nagy, de fontos, hogy Hermes legyen a menetrendje ha vonatra ül! < < ◄ < való visszavonulásról beszélnek. Nem foglalkoznék Maniu lemondásával és stratégiai gesztusával. Ez magánügy, amely csak a távozót és a pártját érdekli. De megfigyelhettük, hogy a nemzeti parasztpárt újból visszatért a veszedelmes regionalizmushoz. Az ilyen folyamatokra minden jó románnak reagálnia keik — A regátiak elleni gyűlölet, Erdélynek olyan színben való feltüntetése, hogy az egyesülés áldozata, felbecsülhetetlen károkat okozott az ország konszolidációs tervére nézve. Majd a liberális párt jövő célkitűzéseire tért rá. Ami Erdélyt illeti, a lelki egység kiépítését Kell keresztülvinni. Felhívást intéz Erdély in- tellektueljeihez, hogy, lépjenek be a liberális pártba. s ' <! Duca után Mosoiu is elmondta beszédét, amely ezalkalommal is azzal a nehány mondattal kezdődött, hogy nagyon boldognak érzi magát, amiért Kolozsváron beszélhet, mivel ezelőtt tizenkét évvel ő volt a hatodik és hetedik divízió parancsnoka, amely Erdélyt felszabadította, a kritikának. Elaludt a soffőr a volan mellett sa felfordult autóbusz egy asszonyt megölt s nyolc embert súlyosan megsebesített ■lUáAAAAiiáitAiif (Gyergyószentmiklóg, julius 17.) Végzetes autóbuszszerencsétlenség történt a munkából hazatérő székely emberekkel, Brassay alfalvi mészáros autóbusza, amint Szászrégen környékéről hazaszállította a munkásokat, Ditró község közelében a Sáros pataknál felfordult. A szerencsétlen emberek hosszú ideig az autóbusz alatt feküdtek. Mire az arrajáró emberek segítségükre siettek, Fülöp Imréné alfalvi asszony már halott volt, mig nyolc utas súlyosan megsebesült. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségért kizárólag a soffőrt terheli felelősség, mivel a volan mellett elaludt. Séta közben szakadékba zuhant egy angol és egy magyar mérnök (Miskolc, julius 17.) Csütörtökön éjszaka Charles Henry F.esle angol mérnök, aki hosz- szabb idő óta a diósgyőri állami vasgyár szolgálatában áll, nagyobb magyar társasággal Miskolc hires szőlőtermő-helyén, az Avason vacsorázott. Az angol mérnök, aki egyáltalában nem ismerős a helyi viszonyokkal, vacsora után kiment sétálni egy magyar mérnök kollégája társaságában. Miután nem tudta, hogy közvetlenül az ut mellett Hz méter mély szakadék húzódik, teljesen gyanútlanul lelépett az útról, hogy egy liceumbokor- ról ágat tépjen. A következő pillanatban az angol mérnök a szakadékba zuhant. Magyar kollégája abban a reményben, hogy talán még elkaphatja, utána ugrott, de ő is a mélységbe zuhant. A társaságnak csak hosszabb idő múltán tűnt fel a két mérnök távolléte és csak akkor indultak el a keresésükre. Mire a helyszínre értele, az angol mérnök, aki koponyaalapi törési szenvedett, már meghalt, magyar kollégáját pedig súlyos állapotban szál- litották a miskolci közkórházba. í Építésiek, mérnökük figyelmébe eisüd fénymásoló, valamint Positiv ős Ne* gatlv a legjobb minőségben és legolcsóbb áron kapható a Minerva részvény- társaság könyv- és papirke- reskedésébenCluj- Kolozsvár, Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1—3 szám alatt. — jelent a tag számára, ki életének válságos pillanataiban támogatást és segítséget kap, hanem a szövetkezet forgalma számára folytonosan működő toborzó erő s ezzel gazdasági virágzásának egyik fontos tényezője. Ennek a gazdasági válságnak és erőnek másik megmérhetetlen fontosságú jelentősége az a szerep, melyet az Elanío, mint munkaadó tölt be. Az Elanto tisztviselőinek, alkalmazottainak és munkásainak száma ezidőszerint 2300 önállóan kereső ember, legnagyobbrészt tehát családfenntartó. Ez a szövetkezet nagy súlyt helyez arra, hogy a munkaadók sorában jó példával járjon elől. Alkalmazottainak fizetése és munkásainak bére mindég magasabbak ugyanazon a munkapiacon szokásos fizetéseknél és béreknél. Minden tisztviselője és munkása szolgálati ideje szerint halálesetre 2000—10.000 finnmárkára van biztosítva. Az elmúlt esztendőben 1673 ilyen biztosítás volt érvényben. Különös gondja az is az Elanto-nak, hogy tisztviselőit és munkásait megfelelő otthonokhoz juttassa. Telkeket vásárol, azokat haszon nélkül elaprózza, a házépítésre olcsó kölcsönöket ad, másfelől pedig bérpalotákat emel, melyekben hasonló feltételek mellett juthatnak alkalma zoftai öröklakásokhoz. Népjóléti tevékenységének azonban ezek csak főágazatai. Se szeri, se száma azoknak az intézményeknek, melyekkel alkalmazottainak szellemi és gazdasági színvonalát emelni igyekszik. Napközi-otthonokat, nyaralótelepeket, kölesönkünyvtárakat. tornacsarnokokat, énektermeket látunk ezek sorában. Mindezt a szervező és építő munkát a maga nemzeti államában végzi el a társadalom. Olyan államban tehát, mely maga is minden eszközzel segitni igyekszik polgárait — különb 6égtéiel nélkül. A főtanulság azonban, melyet az Elanto- nak tanulmányozása számomra kínált, nem ezeknek a pompás intézményeknek és hatalmas eredményeknek a csábitó csillogása. Hanem az, hogy a szövetkezeti sikernek és eredménynek súlypontja a városban van. A városban kell előbb gyökeret vernie a szövetkezeti mozgalomnak, itt kell elérnie virágzását, itt kell gazdaságilag megerősödnie, hogy aztán működési körét kiterjeszthesse a falura is. A. városon a termelő és a fogyasztó szövetkezeti munka sokszorosan összekapcsolható, mert egymást közvetlenül támogatják. A szövetkezeti üzemben foglalkoztatott munkás és alkalmazott természetes fogyasztója a szövetkezet fogyasztási részének. A helsinkii Elanto gyakorlatilag alkalmazta ezt a fordizmust, mielőtt az közgazdasági fogalommá vált volna. Nem hiszem, hogy ezeknek az Elanto sikereknek különleges finn feltételei volnának. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a magyar szövetkezeti mozgalomnak elsősorban falusi jellegét politikai tendenciák adták meg: az agrárpolitikának az a törekvése, hogy a falu népét ezen a gazdasági érdekszálon is a maga érdekkörében tartsa. Ebből a szempontból ez a törekvés célszerű is lehetett, magára a szövetkezeti gondolatra azonban nem volt előnyös, mert a szövetkezeti munkát a legkörülményesebb és a legnehezebb ponton kezdte meg. Ha az Elanto körül szerzett tapasztalatok a mi szövetkezeti mozgalmunkra kedvezőtlen következtetésekhez vezettek, a helsinkii Laulu- juhlat nagyszabású ünnepségén érezniink kellett, hogy az erdélyi magyar dal kultusza he lyes utakon jár. A dalegyesületek végeláthatatlan oszlopa mintha a finn elnyomatás évszázadainak sötét jéből vonult volna fel elénk; bontakozott volna.. ki ujongó, daloló, kicsattanó képpé! Azt a fegyelmet, mellyel ezek a dalárdák lépegettek; azt a komolyságot, amellyel szivük dalát mintegy áldozatul hozták, a népviseletek szinpom- páját, melyet mindannyian büszkén viseltek, csak olyan időkben szokhatták meg, amelyben erre a fegyelemre, erre a komolyságra, a népviseletek szinpompájára nélkülözhetetlen szükség volt. Szabad ég alatt, az óriási sporttelep térségén folyt a dalosünnep, melyet a köztársasági elnök, Svinhufvud maga nyitott meg hosszú, komoly beszéddel. A pódiumon, melynek formája gigászi méretű színpadi sugólyukra emlékeztetett, 3000 dalos ajkán szólalt meg a dal. Mint valami természetfeletti orgonának ölelkező harmóniája, tisztán s mégis egységesen szólották hozzánk a dallamok, melyeknek a finnnyelv édes, csengő-bongó lágysága külön szint s erőt ad. A laikus fül számára is egészen rendkívüli élmény volt ez a teljesítmény, ügy éreztük, hogy a n ’ d árdáinknak produkciói valahogyan csak ff'gyártmányok ehhez a tökéletességhez viszonyú -/a. Yrjő Kilpinen, a jeles finn zeneszerző volt e zenei élvezetekben kalauzunk s dalárdáiknak bámulatos művészi hatását az egyes dalosok zenei intelligenciájával magyarázta. ţ Az orszá o> finri dalosünep azonban helsinkii tartózkodásunk utolsó napját jelentette. Bár előttünk állt még a gyönyörű körút, a messze keleten fekvő Vipurii-ig s onnau Imat- ráu a vízesések cs; rvak vidékén keresztül Turkuig, a nyugati kikötőig, a búcsú Helsinkitől előre vetette a végső búcsú árnyékát is s bizony egymás előtt sem tudtuk titkolni azt a szomorúságot, melyet erre a gondolatra mindnyájan éreztünk Dr. Súlyok István.
