Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-15 / 157. szám
4 XÍF. FFF. 230. SZ^3f. Másfélmilliót kerestek a vulkáni főmérnökön, de a tárgyaláson takarodd! fújtak § a port visszavonták (Déva, július 13.) A zsilvölgyi bányatársulat perbe vonta egyik magasállásu mérnökét, vádlottakat hurcolt a törvényszék elé, mintegy száz tauut vonultatott fel s amikor a játék már röánézve is veszedelmes vagy legalábbis kompro mittáló kezdett lenni — egyszerűen visszavonta a pert. Ezelőtt egy évvel emelt vádat a társulat Popescu Traian vu lkáni bánya főmérnök ellen, azzal vádolva, hogy nemlétező egyének neveire a tisztviselőkkel összejátszva pénzeket vett fel. A munkásokat dolgoztatta, magának Lippán ebből a pénzből házat építtetett s ilyenformán a többi tisztviselőkkel egyetemben mintegy másfélmillió lejjel károsította ■ meg a társulatot. A vizsgálat annyira komolyan ment, hogy hat tisztviselővel 60.000 lejt vissza is fizettettek. A dévai törvényszék —* .több elhalasztás után — szerdán és csütörtökön tárgyalta az ügyet. Mindjárt az első vádlott szenzációs vallomást tett. Domes János ugyanis azt állította, hogy abból, amit a vizsgálóbíró előtt vallott, egy szó sem igaz, mert a vizsgálóbíró előtt ott volt ßezgan bukaresti és Sybille vulkáni bányaigazgató is s tőlük való félelmében nem mondhatta, meg az igazat, amely az, hogy Popescu semmiben sem bűnös. A többi kilenc, vádlott is.aasonló szellemben vallott. A törvényszék kihallgatta Bezgán bukaresti főigazgatót. Másnap reggel folytatták volna a kihallgatását. Ez ugylátszik, nagyon kellemetlen lehetett számára, mert pénteken reggel Flo rean, a társulat bukaresti ügyvédje kijelentette a törvényszéknek, hogy amennyiben a vádlottak nem követelnek semmit a társulattól, a pert mindnyájuk ellen visszavon ják. A vádlottak belementek az alkuba A visz- szavonáshoz azonban a vád átminősítésére volt szükség s igy az ügyész Bezgán és öybilla igazgató kihallgatását újból megkezdte. Azt kérdezte a két igazgatótól az ügyész, hogy, mi a véleményük: Popescu főmérnök a társulatot szándékosan vagy pedig mulasztásból károsította meg? A közönség előtt.egy kissé furcsának tűnt fel a kérdés, mert a társulat ügyvédje csak azelőtt öt perccel jelentette ld, hogy a társulatnak nincsen semmi követelése a vádlottakkal szembeH, tehát károsult sem leheltet. A két igazgató által adott felelet szenzációs volt, mert ez rávilágított arra, — amit különben a vádlottak többször is hangoztattak, hogy Popescu nieghurcolásával Lugosi István igazgató ellen akartak akciót indítani, — ami most csődöt mondott. A felelet ugyanis ez volt: Popescu mérnök nem bűnös, nem szándékosan károsította meg a társulatot. Erre a kijelentésre az ügyész az eddigi csalási vádat gondatlan kezelésre változtatta, amit a törvények értelmében vissza lehet vonni s hiBudapest ciedetgeiett ,,FRUITY BOHEME“ énekes jazz női zenekara rövid ideig a „Salon“ étíeremhon. Deák Ferenc ucca 33 sí, hangversenyéé. vatalból nem üldözendő. Az átminősítést a törvényszék tudomásul vette, egyben akceptálta a per visszavonását is, egyenkint nyilatkozatot véve a vádlottaktól, hogy a társulattal szemben semminemű követelésük nincsen. Amikor a törvényszék folyósóján a per kimenetét váró Popeseuné a megegyezés hírét meghallotta, a nagy izgalomtól elájult és eszméletlen állapotban szállították ki n folyósáról. A nagy per tehát befejeződött, maga a feljelentő társulat jelentette ki, hogy Popescu mérnök nem bűnös. És Popescu és a többi ártatlan ember most már mehet, A társulat próbált valamit, nem sikerült, de azért az egzisztenciákat tönkretette. Íme, a zsilvölgyi harcmodor. minden eszköz jó arra, hogy céljukat elérjék. <WVVVVWVVVVS/VVWVVVVVWW^^VVVVWVWW>A^V>n^^^ /WWVWWV^W^ Hova tűnt el a tisztviselők nyugdíjalapja ? (Kolozsvár, julius 13.) A költségvetés redukálásának parlamenti vitája alkalmával D R. loanitescu tiltakozott a nyugdíjalap tartalékösszegének törlése ellen. A felszólalásra Argeto Samt pénzügyminiszter válaszolt hangsúlyozva, hogy a megsemmisített alap csak papíron volt meg, a pénz sehol sincs. Vagyis most már pontosan lehet tudni,'miért nincs nyugdíj. Eddig uton-utfélen azt hangoztatták, hogy az adók késedelmes befolyása maitt nem tudnak fizetni. Ez az állítás azonban a tények szándékos elferdítése, hogy ilyen utón vonják el a közvélemény és az érdekelt nyugdíjasok figyelmét, a Bukarestben végbement dolgokról. Mondjanak bármit a hatalmi tényezők, a. nyugdíjalapnak meg kell lennie. Ellenkező esetben fel kell vetni a bűnügyi felelősség kérdését, mert a volt tisztviselők már régen kifizették nyugdijilletmé- nyeiket s ezt az összeget a törvények értelmében a nyugdíjalaphoz kellett volna csatolni, amelynek kamataival együtt sokkal tekintélyesebb összegnek kellene lennie, mint amennyire a nyugdíjasok járandóságai rúgnak. A kormánynak elemi kötelessége szigorú vizsgálatot indítani, hogy végre megtudjuk, hova ordították ezt az összeget. Már az is bebizonyosodott, hogy a nyugdíjasok hiába fordulnak bármilyen fórumhoz sérelmük orvoslása érdekében, az intervencióknak semmi gyakorlati eredményük és jelentőségük nincs. A nyugdíjasok többizben felkeresték az uralkodót is, aki bizonyára azonnal felhívta a kormány figyelmét erre a kérdésre, a pénzügyminiszter azonban mindezek ellenére semmit sem tett A sajtókampány is süket fülekre talált. Ezekután vájjon nem-e gondol a kormány arra, hogy a nyugdíjasoknak meg van a lehetőségük jogaiknak bírósági utón való érvényesítésére? Jól jegyezzük meg, hogy a nyugdíjasok járandóságai fel vannak véve az ország költségvetésébe, amit a kamara jóvá is hagyott. A pénznek is meg kell lennie, mert amint említettük, ez az alap nem az adókból tevődik össze. A kormánynak sürgősen likvidálnia kellene ezt a kérdést, nehogy a végietekig elkeseredett nyugdíjasok levonják a végső konzekvenciát. SUOMI V. A kongresszus Előttem fekszik a három év előtti budapesti finn-ugor kulturkongresszusnak emlékkönyve: csaknem hétszáz oldalas vaskos könyv. A most Helsinkiben lefolyt kulturkongresszus pedig még ki is terjesztette érdeklődésének körét, s igy hiábavaló próbálkozás volna, nehány újságcikk keretében ennek a sokfelé elágazó köz- művelődési munkának részletes ismertetésébe bocsátkozni. Meg kell elégednünk tehát a kongresszus általános irányának és munkamódszerének áttekintő ismertetésével. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ez a IV. kongresszus is épen úgy, mint elődei, mjnden tekintetben és mindvégig hü, s következetes maradt nevéhez és céljához: a közművelődés kérdéseinek szentelte minden érdeklődését és idejét. Ezt a sok ágú munkát tizenhét szakosztályra megoszolva végezte cl. A szakosztályoknak tevékenysége a nagy kulturális körön belül különösebben a következő kérdésekkel foglalkozott: a szoros értelemben vett pedagógiai kérdésekkel. iskolatypusok és ifjúsági mozgalmak szerint külön szakosztályokban: az iskolánki- vüli népmüvelődés problémáival; irodalmi és művészeti kérdésekkel, közegészségügyi kérdésekkel, a népszervezeteknek kérdéseivel, ahová a rokonnépek kulturális együttműködésének problémái is tartoznak, s végül vallásos mozgalmakkal. A szakosztályok a három kongresz- szusi napon keresztül mind bőséges programmal foglalkoztatták tagjaikat. Ezeknek a prog- rammoknak lényege abból állott, hogy a három rokonnépnek szakemberei előadásokban ismertették mindazt, amit a szőnyegen levő kérdésben népük alkotni, s elérni tudott. Tapasztalatoknak és gondolatoknak cseréje folyt tehát itt. mely annál tanulságosabb volt, mert az annyira eltérő fejlődés a legkülönbözőbb és legellentétesebb oldalakról világította meg a kérdéseket. Ez a rendszeres eszmecsere, s az ezzel járó sokoldalú szellemi érintkezés adja meg a finnugor kulturkongresszusoknak tengelyét, mely körül tulajdonképen minden törekvés forog. Természetes, hogy Helsinkiben a szakosztályok tevékenységének irányát a finn rendezők adták mea, s nem elégedtek meg a finn-intézmények általános ismertetésével, hanem az előadottakat rendkívül érdekes és ügyesen megrendezett bemutatásokkal igyekeztek demonstrálni. Minden ilyen bemutatás pedig a páratlan finn vendégszeretetnek újabb s újabb vendéglátásokra nyújtott alkalmat. Különösen az orvosoknak és gyógyszerészeknek jutott egészen bőséges rész ezekből. De nem panaszkodhatott egyetlen más szakosztály sem: miudent, ami iránt érdeklődést mutattak, a tagjai gyorsan. kényelmesen, szakszerűen és behatóan megismerhettek. Annyira ment pz a lelkiismeretes részletmunka, hogy olykor az egyes szakosztályok bemutatóinak már nem is jutott annyi résztvevő, amennyire a rendezők számítottak. A szekciók programja és tevékenysége a dolog természete szerint szakemberek érdeklődésére épített. Gondoskodás történt azonban arról is, hogy általános képet és szellemi táplálékot kapjon az a résztvevő -nagyközönség is, mely szakkérdések iránt különösebben nem érdeklődött, Ezt a célt szolgálták a kongresszusi főünnepélyek és általános előadások. Az általános előadásokat úgy állították össze, hogy az egy-egy napra eső három előadásban a három rokonnép egy-egy képviselője jusson szóhoz. Ezeket az előadásokat a magyarul tökéletesen beszélő Seíalá Emil egyetemi tanár, volt finn miniszterelnök és külügyminiszter nyitotta meg A finn-ugor népek közös kulturörökségéről beszélt, s előadásában tudományos, amellett, azonban rendkívül adatgazdag és érdekfeszitő képet kapott a hallgatóság arról az alapról, melyre a kulturkongresszusok munkája felépül. A három magyar előadó közül dr. Haás Aladár miniszteri tanácsos, a magyar tudományos munka organizációjáról, Bartuc Lajos .egyetemi tanár a magyar nép antropológiai összetételéről, a Kolozsvárt is jól ismert Győr ff.v István egyetemi tanár pedig a magyar népviseletekről tartott — az utóbbi kettő -vetitett képekkel illusztrált előadást. A kongresszusi főünnepélyek a kongresszus ünnepélyes.megnyitásából és bezárásából, az ünnepi istentiszteletekből és a Seurasaari szigeten rendezett nagyszabású uépünnepségből állottak. Ezek közül különösen ünnepélyesek és meghatónk a megnyitó és a záró ünnepségek voltak. Mindkettő az ilyen tömegdemonstrációra rendkívülién alkalmas Gárdalovardában folyt le. Ez az óriási fedett csarnok, amint neve is mutatja, orosz időben a Helsinkiben állomásozó orosz gárdalovasságnak volt lovaglóiskolája A lovardát a finn uralom hatalmas népcsarnokká alakította át, melyben ötezer főnyi hallgatóságnak is kényelmes helye van. A megnyitó ünnepségre ez a hatalmas terem szintil- tig megtelt közönséggel. Arai legjobban mutatja, hogy a finn-ugor kulturkongresszus Suemi népét mily közvetlenül érdekelte. Hivatalos kongresszusi résztvevő ugyanis, ki a kongresszusi tagdíj lerovásával a résztvevők sorába lépett, összesen ezerhatszázötven volt: 320 magyar, 530 észt, és S00 finn. A tömegek tehát, melyek nemcsak a főünnepségeken, hanem a kongresszussal kapcsolatos egyéb estélyeken és ünnepi előadásokon is a termeket minden alkalommal megtöltötték, a finn főváros érdeklődő nagyközönségéből teltek ki. A kongresszust maga a köztársasági elnök, Svinhufvud P. V, E nyitotta meg. Élmény volt a számunkra annak megfigyelése, hogy az államfő a finn nép előtt mily egyszerű és közvetlen, de amellett végtelenül komoly tiszteletnek örvend. Ebben bizonyara része van annak a
