Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-15 / 157. szám
■ ~ * * va ti z BUDAPEST 7, VA^Á'^oSTÁlirPLlTITÄ IN NUMERAR No. 24256—927. Clttj-KoIOZSVáfi 19<Sl jUltUB iO ^£6fCfá Ktmnmsjto ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: | ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. j egy hóra 100 lej. / Telefon : 5-08, 6-94. Egyes szám ára 5 lej. | XIV. évfolyam î57-»k szám. num ELŐFIZETÉS MAGTABORSZAGON: i 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Vaida a király elé járul és Szovátán Gogával erdélyi találkozót tartanak Mégis lemegy Bukarestbe, bogy az erdélyi magatartást ismertesse az uralkodóval — Gogáékkal a tíz esztendős ellenségeskedést is félretették az erdélyi helyzet komolysága miatt (Kolozsvár, július 13.) A belpolitikai életnek szenzációja készül, amiről még kevesen tudnak, de ami a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Vaida Sándornak, az erdélyi románság ezidőszerinti vezérének egyfelől a király előtt való megjelenése, másfelől a Goga Octaviannal való szovátai találkozója ígérnek olyan eseményeket, amelyeknek a rendkívüli jelentősége nyilvánvaló. Vaida a királynál. Vaida Sándor akkor jóit haza Bukarestből, amikor .Mánia lemondott a miniszterelnökségről és a belügyminisztériumot ő is otthagyta. Ö akkor már, köztudomásúlag visszavonult, úgy, hogy többé ííém volt, hajlandó Bukarestbe menni. A nemzeti .parasztpárt erdélyi csoportjának volt az elnöke s a Mironescu-kormáuy egész ideje alatt hiába hívták Bukarestbe, nem ment. Hivták levelekkel, táviratokkal, párthatározatokkal, küldöttséget küldöttek utána és mind hiába. Hivta maga Maniu Gyula, amikor külföldről hazaérkezőben Bukarestbe sietett a király eiőtti Titulescu-féle tárgyalásokra. Vaida Sándor hajthatatlan maradt abban az elhatározásában, hogy nem megy Bukarestbe. Erdélyi találkozó Szovátán Rendkívüli esemény az, hogy Szovátára erdélyi politikai találkozót terveznek. Politikai körökben ugyanis élénken kommentálják azt a hirt, hogy legközelebb Vajda és Goga találkozni fognak, valószínűleg Szovátán, ahol megbeszélik az aktuális helyzetet. Nincs kizárva, hogy, a két nagynevű erdélyi román politikus bizonyos megállapodásokra fognak jutni a közeljövőben bekövetkezendő eseményekre vonatkozólag. Állítólag ezen a találkozáson rcsztvesznek a két párt is mértebb vezetői is. Ebből a híradásból látható, hogy a tiz esztendővel ezelőtt történt pártszakadást is kezdik helyrehozni a jelen súlyos körülményei. Vaida Sándor akkori miniszterelnök kormányának bu kásához hozzájárult a Goga-csoport kilépése s a parlamentben hangzottak el a nemzeti párt ve (Folytatás a második oldalon.) A Manin visszavonulásával bekövetkezett helyzetben éppen őrá hárult a feladat, hogy az erdélyi román nemzeti párt aktivitását kezébe vegye s eszel elkerülhetetlenné vált, hogy kilépjen abból az elhatározásából, amely távol tartotta mindenféle bukaresti politikai tárgyalástól. Rája hárult a feladat, hogy Károly királly előtt ismertesse a Maniu visszavonulásának jelentőségét és erdélyi hatásait. Hogy milyen mértékben sikerül ez a felvilágosítás az erdélyi román nemzeti párt számára, azt nem lehet természetesen tudni. Kedden van a kihallgatás. Maga az a tény, hogy Vaida Sándor Bukarestbe megy most és a király elé járul, rendkívüli politikai esemény, amiről rövidén ezt az értesítést kaptuk: őfelsége a király, holnap, kedden délután 6 órakor kihallgatáson fogadja dr. Vaida Voe- voda Sándort, volt miniszterelnököt., a nemzeti parasztpárt erdélyi szárnyának most megválasztott elnökhelyettesét; Az audienciának politikai körök nagy fontosságot tulajdonítanak. zérei részéről olyan kijelentések, hogy Goga Octaviannal nem lehet béke. — Soha többet — mondotta Vaida Sándor- és azóta Goga sokszor élesen támadta Maniuék- nak nemcsak az erdélyi népvezérségét, hanem a személyét - is. ügy látszik, ez a tízesztendős ellenségeskedés is a múlté, a nemzeti párt és Go- gáék között olyan békés az érintkezés, amilyen még sohasem volt azóta. Szovátán Erdély nagyon komoly helyzetéről s az erdélyi románság magatartásáról fognak tárgyalni. Az idők súlyosságának a jele ez a politikai találkozó, mint. ^hogyan a helyzet komolyysága miatt vonult vissza a legteljesebb magányosságba Maniu Gyula, azzal, hogy ami következik, Mi történik Németországban ? Már azt hitte a közvélemény, hogy a Hoo- ver-akció nyomán friss, eleven erővel telnek meg Németország és Európa gazdaságának eltikkadt véredényei. Nem igy történt. Németországban, amely a maga hatalmi állásánál, világpolitikai jelentőségénél fogva és más államok gazdasági életével való összefüggései révén mindig Európa homlokterében állott, az események olyan irányba tolódtak el, hogy méltán figyelheti aggodalommal az egész világ. Most fakadnak fel azok a sebek, amelyek nemcsak a vesztes háború következményei, hanem azoknak a drákói békefeltételeknek is, amelyeket a szövetségesek diktáltak a legyőzött nagyhatalomnak. Mert elvben ki lehetett mondani azt, hogy a vesztes fél fizesse meg a világháború összes költségeit. Ha ez a kötelezettségteljesítés egyszerűen csak azt jelentené, hogy a német népnek bele kell nyúlnia a bugyellári- sába, össze kell húznia magát és nébányévi takarékoskodással kell kiböjtölnie a háború veszteségszámláját, a dolog rendben is volna. Csakhogy a kérdés nem ilyen egyszerű. Látjuk azt, bogy még a Hoover-terv kilátásai össze sem dőltek, de Franciaország makacssága és az ügy húzódása lavinát ind’toít meg Németországban, bankválságok rémitik az embereket, — mielőtt még a külföldi tőke megkezdte kivonulását a német birodalomból — és az állam a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik megálljt parancsolni a terjedő run-nek. A francia taktikázás, a Laval-kormány ellenkövetelései. amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a csupán gazdasági eszközökkel megoldható problémák közé odadobottan a politikai problémák mély veszélyt jelenthetnek, a kezdetben bizakodó hangulatot átváltoztatták a sauve, qui peut zűrzavaros hangulatává. Még pár nappal ezelőtt Hoovert, mint egy uj prófétát üdvözölték, később lehiggadt a lelkesedés, az amerikai elnökben csupán egy okos, rezon szerint eljáró üzletembert láttak, ma már egy jószándéku, de gyönge üzletembert, egy második Wilsont, akinek nincs módjában kikényszeríteni akaratát és akinek nincs módjában megtenni a szanáláshoz szükséges második lépést is. Az általános bizonytalan belső politikai helyzet, amelyet a zavarosban kihegyeztek a bal- és jobboldali extrém pártok, a teljesen legyöngült Németországot könnyen belekergethették a mai vészes állapotba, még akkor is. ha talán Franciaország engedékenyebb lett volna, mint amilyen. Mindennek dacára — bár közelebbről újabb keserű meglepetések érhetik Németországot és Európát, is — azzal a kiapadhatatlan optimizmussal, amely az emberi természetnek sajátsága, lehet remélni, hogy a Hoo- ver-féle akció mégis csak keresztül tudja törni magát a francia közöny barrikádjain. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodás végső illúzióján talán nem ront az a körülmény sem, hogy Amerika tiszta szivéből unja már az európai ügyekbe való beleavatkozást, annál az egyszerű oknál fogva, mert Amerika csalódásai dacára sem képes visszatáncolni és hogy Amerika lépését nem érzelmi rokonszenvek döntötték el eddig, hanem saját helyzetének kategorikus imperatívusza, úgy a jövőben is ez a szempont fogja majd lépéseit irányitani. Hogy áll most a helyzet Németországban? Mit szándékozik tenni a német kormány a ka- taszti’ófa föltartóztatásárg? Tegnap még hire járt. hogy statáriális intézkedéseket tesznek Németország teljes pénzügyi és gazdasági összeomlásának elkerülésére. Kényszerrendeletről beszéltek, amely megakadályozza a tőkének további külföldi menekülését, továbbá garanciát, amelyet a kormány magára vállal úgy a Darm- Städter Bank, mint a többi bankok fizetőképessége tekintetében. Pillanatnyilag a német kormány csak a Darmstädter Bank presztízsének megóvására adott ki megnyugtató rencídletet, jeléül annak, hogy szélesebbkörü radikális intézkedéseknek megtétele még nem vált feltétlenül szükségessé. Egyelőre a kormány tagjai szétszaladtak mindazon metropolisok felé, ahol pénzről, segítségről, kibontakozásról szó eshe- tik. Luther Baselben tárgyal, Brüning, Curtius Párizsban, egyes pénzügyi delegációk Londonban. Tárgyalnak kölcsönökrök fogcsikorgatva, elkeseredett dülxvel tárgyalnak, mert csak ez az egyedüli, ami célhoz vezethet. Mikor a rémület lángjai által felgyújtott országban tehát még javában pusziit a pánik, minden európai szem a szomszédra, Franciaországra tekint, amely eddig még csak a maga legönzőbb érdekeit igyekezett megvédeni s láthatólag nem gondolt arra, hogyha a tűzvész tovább pusztít, akkor illuzóriussá válik minden követelése, a hadikárpótlás, a végeláthatatlan törlesztések, de a veszedelem nem áll meg itt és azzal fenyeget, hogy a lángok az ő fedelére is átcsapnak. Minden attól függ, hogy a francia józanság mikor kerekedik felül, möst-e, amikor lehet még segiteni, vagy elkésetten, amikor a jóakaratnak, a segítő kéznek nem Ipsz kit kimenteni. A német helyzetet tehát nem lehet Berlinben megoldani, a német helyzetnek kulcsa Párizsban van.
