Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-13 / 156. szám
14 SIV. CVF. ISS. SZÁM. Egy fiatal erdélyi költő, aki közel száz évvel ezelőtt halt meg Szentiváni Mihály költeményei Irta: Dr. Kristóf György K. Miheltfy Elvira verseiből: MAGDOLNA SÍRJ... Magdolna sírj... a könnyek enyhet óidnak, Simítsd ki szépen megtépett ruhád A jolt a bűn, mely telkeden sötétlik Könnykristályokból fönn rád glóriát. Magdolna sírj... ah, kínná éleződött A szenvedés, a gond az arcodon, Üres szemed a végtelenbe mélyed Beláthatatlan távolságokon. Magdolna sírj... a lelked a világost Keresztre érte nem feszítheted, Ha bűnöd az, hogy oly nagyon szerettél, A szeretetlen dobion rád követ. Mert szenvedések gyehenna tüzében Megtisztult csókod kin jeleket ir, (telkedben érte gyötrődve halálig) Magdolna sírj... Magdolna sírj!... & ‘8’ ❖ AZ ÜTŐN. Az utón, melyen sorsom elinditott Még távlatokban áll a mély titok, Útvesztők mélyén, fellegek homályán Ki mondaná meg, jaj hová jutok? Távol mezőkön délibábok álma, Ezernyi bűbáj hívja telkemet, Csodára váró tikkadt szomjazással Nyíló remények, vágyak intenek... Az utón, melyen sorsom elinditott Harcok láza bágyasztja két kezem S mig lelkem fogja bűbájos igézet, Ki mondaná meg, miért könnyezemH mint egyszer:^ rendőri rendszabály, melyet el-' végre másutt js ‘idegre lehetne talán hajtani. Az azonban, hogy itt évek óta megvan s már szokássá vált, végtelenül jellemzően hatott reám. Benne vol* ebben a finnek közmondásos szótlansága s fegyelme, de fantáziája is, mellyel el tudták képzelni a "másutt elképzelhetetlent, valamint akaratereje, mellyel a képzelet képét valóságba tudják önteni. A legnagyobb autóbusz is inkább lefékez az előtte botorkáló idegen előtt, de idétlen hangját nem hallatja. Erre a műveletre különben tényleg csak idegenekkel szemben vau szüksége, mfiít a benszülött járókelő és a jármüvek vezetői között az egymásraügyelés- nek olyan szokása fejlődött ki, mely például szolgálhatna minden egyéb emberi együttműködésre és kölcsönösségre is. Azt mondják, hogy a finnek bárhová veti is Őket a sors, olthatatlan honvággyal sóvárognak mindig hazájuk után s nem lehetnek olyan szegények, hogy Amerika legtávolabbi zugából is időnként haza ne zarándokoljanak. Ezt a szerelmet a fények csodálatos játékának varászával magyarázzák, melynek Suomi az igaz hazája. Ebből a fénycsodából a legnagyobbat: a leghosz- szabb nyári napok tüneményét láthattuk. Valóban felejthetetlen élmény az este tízkor sziporkázva elbújó s reggel félkettőkor bíborvörös köntösben ébredő napkorong, a kettő között pedig a napvilágos alkonyat és pirkadás, mely a mi felhős nappalainknak világosságával bátran versenyre kelhet. Az ember úgy. érzi, hogy többet és szebben él, amikor éjfél táján lámpafényes színházból, vagy egyéb zárt helyiségből az uceára lép s ott nappali világosság, a nappali életnek minden jele fogadja. A természetnek ez a rendje azonban.alig téríti el a finneket a középeurópai életütemtől, mindössze egy órával tolódik el napjuk. Ha a régi épületek nagyobbára a gyűlöletes orosz uralomra emlékeztetnek is, annál többet mondanak az újak a szárnyaló finn géniusz te- remtcrerejéről. Akik e cikk cimére pillantást vetnek, avagy esetleg olvasni kezdik, legnagyobbrészt abban a hiszemben teszik, hogy e sorokban egy nj, eddig ismeretlen fiatal poétáról lesz szó. E költő, Szentiváni Mihály, csakugyan fiatal életű, mindössze harminckilenc éves. Ismeretlenül is hangzik a neve sokak előtt. De uj költőnek semmiként sem uj, hiszen egy évtized híján ide-oda már száz esztendeje, hogy a házsongárdi temetőben pihen. 1842 dec. 10-én hunyt el. E ma ismeretlennek tetsző név azonban a maga korában Erdélyszerte a legismertebb, a legnagyobb reménnyel és a legtöbbször emlegetett nevek közé tartozott. Nemcsak Erdélyben, de a Királyhágón túl is a fiatal magyarság egyik legtöbbre hivatott vezető személyiségének tekintették, akitől úgy a politikai, mint az irodalmi élet terén nagyon sokat vártak. Szentiváni Mihály a marosszéki Nyárádgál- falván született 1813. május 30-án, régi nemes famíliából. Székelykereszturon, majd Kolozsvárt végezte tanulmányait, melynek végeztekor i'elekezete, az unitárius egyház, a kolozsvári kollégiumhoz tanárnak választotta meg azzal a feltétellel, hogy előbb külföldre megy szakismereteinek teljessé tétele végett. Ehhez azonban akkor is útlevél kellett s a politikai hatóság, a főkormányszék az útlevél kiadását huzta-halasz- totta. Szentiváni ez alatt a marosvásárhelyi kir. táblánál gyakornokoskodott, ügyvédi oklevelet is szerzett s belevegyült a politikába, még pedig elszánt ellenzéki, illetőleg reformirányban. Majd beutazta Erdély legnagyobb részét s útjáról érdekes leírásokat közölt a Nemzeti Társalkodóban, az akkori egyetlen erdélyi magyar politikai hírlap irodalmi melléklapjában. Aztán tisztviselői, főjegyzői, állást és táblabirői cimet nyert és fogadott el előbb Marosszéken, majd Kolozsmegyében. Tanári állásáról, melyet el nem foglalhatott, lemondott, mivel útlevelet egyháza támogatása ellenére se tudott kapni majdnem egy kerek évtizedig tartó kilincselés után sem. Közben szerelmi csalódás is érte. így aztán egész erővel vetette rá magát a reformokat követelő ellenzéki politikára úgy is mint hírlapíró, úgy is mint a megyegyiilések figyeEgészen rendkívülien szép a finn országház hatalmas épülete, mely mostanában készült el. A szabaddá lett finn szellem pazar oltárt emelt magának ebben az épületben. Mindössze néhány vonal zárja össze ezt a gránitkockákból épült téglaalaku óriási épületet megdöbbentően egyszerű harmóniába, melynek egyetlen disze a homlokzatot tartó gigantikus, eredeti vonalú oszlopsor. A gránitot, ehez az épülethez onnan hasogatták ki, ahová építették s még igy is mindenünnen széles, domborodó sziklatömbök veszik körül, mintha láthatatlan, irtózatos erejű lények hordoznák hátaikon. Nem kevésbé lenyü- gözőek Eliel Sáarinen-nek több alkotásai. A csodálatosan tárgyszerű állomásépület, melynek egyszerű vonalai hatalmas toronyban találkoznak s a gránitból, a finn ősanyagból, fiún népies melódiákra kifaragott lírai költemény a Nemzeti Muzeum épülete. Saarinnen egyébként a modern finn szellem egyik legnagyobb büszkesége. Hire már tulrepült az Óceánon. Az ő müve a Chikagó Tribune talán száz emeletes épülete, mely először találta meg a felhőkarcolók stílusát, sok más gigantikus amerikai épülettel együtt. Ezidőszerint pedig Ausztrália uj fővárosát épiti. Külön fejezetet érdemelnek Helsinki szállodái. Nemcsak azért, mert az utasembernek kedvező hangulata elsősorban szállodájának kényelmétől függ, hanem építészeti szempontból is. Valamennyi hatalmas középületnek szánt építmény olyasvalami, mint a koppenhágai Pa- lads Hotellet, a dán főváros központjának egyik architektónikus kiegészítője. A tisztaságot és modern hygienát, mely ebben az országban valósággal rajongás tárgya, az utas szállodájában töményoldatban kapja meg. Helsinki tartózkodásunk alatt- éppen a legmodernebb szállóban laktunk, a Torni Hotelben, amelynek egyik sarka 12 emeletes felhőkarcoló toronyba emelkedik. A tiszta egyszerűségnek minden kényelme fogadja az utast. Mindeu szobában fürdő, vagy legalább is zuhanyfülke s a leleményes kényelemmel hallgatott szónoka. Itt is keserűen csalódott. Az 1841-iki követválasztáskor Szolnok- dobokamegyében megbukott. A sok munka, a sok izgalom és lelki csalódás sirba vitte. Nagy részvét mellett temették el Kolozsmegye székházából. Az ifjúság és az országgyűlési követek nagy száma állta körül koporsóját. Barátja és költőtársa, Kriza János, akkor már kolozsvári lelkész, mondott ravatalánál halotti orációt és búcsúztatót. Halálát nagy veszteségnek tekintette. az egész magyar irodalmi és politikai közvélemény. Jellemző a kartársaknak Szentivánira vonatkozó Ítéletére, hogy Kemény Zsigmond és Kriza János elhatározták, hogy a Szentiváni müveit összegyűjtve kiadják. Az első kötet — Szentiváni elbeszélései — már a következő 1843-ik évben meg is jelent. A többi azonban, valamint az életrajz is, melyet Kemény szándékozott megírni, élmaradt, nem jelent meg. Az nem érdektelen, hogy a hetvenes években nein kisebb ember, mint Gyulai Pál készült megírni Szentiváni életrajzát. És végül hadd említsem föl a mai magyar irodalomtörté- netirás egyik kitűnőségének, Horváth Jánosnáb a megállapítását: „A magyar irodalomnak és közéletnek egyik legszebb reménye tört le Szentiváni korai elhunytával. S ha talán nem ok nélkül sejtjük benne Erdély Petőfijét, egy székely Petőfit, mert annak a fordulatnak, mely irodalmunkban a népdalok nagy költőjére várakozott, eongenialisabb előfutára alig volt nála: bizonyára még több joggal képzelhetjük el őt Kemény Zsigmond és Gyulai Pál mellett egy nagyarányú erdélyiség reménybeli, de — sajnos — korán lesett harmadik képviselőjének.“ (Horváth J.: A magyar irod. népiesség... 347 1.) Látjuk tehát, hogy a Szentiváni neve, csak á szélesebb, a nagyközönség körében tartozik a kevésbé ismert és emlegetett nevek közé, az irodalomtörténet mivelői mindenkor és a legnagyobb elismeréssel emlegetik. Azonban az a sajátságos, hogy a nagyközönség is jól ismeri, ha nem is a Szentiváni Mihály nevét, de ismeri jól költészetének legbecsesebb, maradandó értékű nehány termékét. Éppen azokat, amelyek miatt Horváth János Szentivánit Erdély Petőfijének lemnek ezer egyéb ötlete. Ha a Nemzeti Múzeumot kivéve, Helsinki művészi gyűjteményei nincsenek is architektó- nikusan jelentős épületekben elhelyezve, annál érdekesebbek és változatosabbak. Úgy a régi, mint az üjabb gyűjteményeken a finn képzőművészet alkotásai uralkodnak s ez jellegzetes egységet ad ezeknek a gyűjteményeknek. Különösen lenyűgöztek a nagy finn festőnek, Akseii Gálién Kallela-nak sajátos kompozíciói, főként Kalevala illusztrációi. A muzeális gyűjtemények központját mindenütt a néprajzi kollekciók foglalják el. így nem volt mindennapi élmény számunka a Nemzeti Múzeumban, ahogyan finnül nevezik, a Kansajlisrauseo-ban a finn-ugor népek népművészeti gyűjteményeinek tökéletes sorában a hatalmas magyar termet felfedezni, s abban viszontlátni a jólismert kalotaszegi, torockói és székelyföldi motívumokat. Ennek a gyűjteménynek mintegy folytatása és kiegészítője a Seurasaari szigeten elhelyezett sza- ba^ég-müzenni, ahol a stockholmi Skausen mintájára ismerkedik meg a finn falusi élet architektúrájával és festői színeivel. S ■óégiil társaságunk orvosai nem győztek elragadtatásuknak kifejezést adni mindarról, amit Helsinkiben a kórházak, és egyéb egészség- ügyi intézmények körül láthattak. Legtöbbet az óriási méretű tüdőszanatóriumot emlegették, mely valóban legelső helyen áll e téren az egész világon, mind berendezésének modernségét, mind méreteit illetőeg. Hála a hajnalba nyúló északi nappalnak, társaságunk tagjai javarészt már az első estén keresztiU-kasul barangolták Helsinki uccáit s igy későn s fáradtan kerültek kitűnő szállodai ágyaikba. Pedig a tulajdonképpeni munka csak másnap kezdődött: a IV. finn-ugor kongresszus ünnepélyes megnyitása a Gárda-lovarda termében s utána a tizennégy szakosztály aprólékos munkája szerte a városban. Dr. Sulyok István,
