Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-13 / 156. szám
XIV. ÉVF. 156. SZÁM. Wu&rs1Stoa<&' „Megsokasodtak a suba alatti intervenciók és ügynökök egész sora zsarolja a szerencsétlen nyugdíjasokat!“ A hivatalokba való belépés tilalma súlyos következményiekkel járt — Gyártás Elemér leleplezi „az elégedetlen nyugdíjasok kcmité“"ját és egyenlő elbánást kér a magyar rokkantak számára közbenjárás még a parlamenti tagoknak is teljesen tilos. 3. Nem gondolja-e miniszterelnök ur, hogy az a minisztertanácsi napló, amely még a parlamenti tagoknak is megtiltja a minisztériumokba való belépést és hogy a „summum jus summa injuria“ elve alapján ez a drákói rendelkezés csak as ügynököknek használ és azoknak, akik bizonyos kapcsolatokat zsarolási céllal kihasználnak. A magyar rokkantak ügye. Még az előző ülésszakban április 1-én, az éjjeli ülésen a kamara megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely szerint az osztrák és magyar hadseregben szolgált rokkant tisztek és legénységi állományban volt egyének nyugdíj és egyéb tekintetben a román hadsereg rokkant- jaival egyesítő elbánásban részesülnek. A javaslatot az ülésszak bezárása miatt — közben kormányválság is volt — a szenátus már nem tárgyalhatta. Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor, tekintettel a javaslat jelentős voltára, ezt a szenátus irattárából kikereste és a házszabály vonatkozó rendelkezése alapján elkészítette azt a busz aláírással ellátott beadványt, amelyben a szenátus elnökségétől a javaslat tárgyalásának napirendre tűzését kérte. A beadvány eredményeként a szenátusban ki is osztották a javaslatot azzal a megjegyzéssel, hogy azt a kormány magáévá teszi. Meg kell állapítanunk azt, hogy a magyarpárti szenátorokon kívül a román szenátorok nagy része is lelkesedéssel csatlakozott a javaslat tárgyalásra tűzésének gondolatához. A javaslatból ilyen módon rövidesen törvény lesz. (Bukarest, július 11.) Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor a szenátus pénteki ülésén a következő közlést terjesztette elő a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez: — Amióta minisztertanácsi napló tiltotta meg azt, hogy akár parlamenti tagok is belépjenek a minisztériumokba, újból megsokasodtak a suba alatti intervenciók s az ügynökök egész sora zsarolja újból a szegény magánfeleket, különösen a szerencsétlen nyugdíjasokat. Főként az általános nyugdíjpénztárnál vált tűrhetetlenné a helyzet. Benyújtok itt egy levelezőlapot, amelyet Fiilöp Alajos, a csikmegyei Szárhegy községi nyugdíjas kapott és amelyben egy bizonyos „elégedetlen nyugdíjasok komitéja“ (Bukarest, Str. Cernica 4.) ajánlja fel „szolgálatait" jogainak végleges elintézéséért 4000 lejes fix összeg és más költségek fejében annak ellenére, hogy abban az időben, amikor a parlamenti tagoknak a minisztériumokba való belépése még nem volt megtiltva, én magam személyesen tárgyaltam az ügyet az illető előadóval, aki az akták kiegészítését kérte s ezek az akták pillanatnyilag nálam vannak. — Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék közölni velünk a következőket: 1. Hogyan és milyen utón tudhatja meg „az elégedetlen nyugdíjasoknak“ ez a hires komitéja azoknak a nyugdíjasoknak nevét és pontos címét, akiknek valamilyen ügyük van folyamatban a központi nyugdíjpénztárnál, amikor még a parlamenti tagoknak is meg van tiltva az ebbe a hivatalba való belépés? 2. Hogyan és milyen eszközökkel intézhet el ez a komité függő ügyeket, amelyekhez az okmányok kiegészitésót kérték, ha mindenféle A tordai primár dr. Gentiu, előzékeny ember, aki tiz évig volt polgármestere a városnak, mig a Maniu-rezsim ki nem buktatta. Most ideiglenesen áll a város élén, mert a polgármester ellen fegyelmit indítottak. Egyébként is feloszlatás előtt áll a tanács, a jelenlegi tanács tagjai ülésekre sem járnak már. A primár urat a földgáz ügyben kerestem fel. — Valóban én is úgy látom a helyzetet, hogy, itt arra kerül a sor, hogy a lakosság áttérjen a. fafütésre. A városnak erdei vannak, megkezdjük a termelést és gondunk lesz arra, hogy a lakosság megfelelő árban jusson tűzifához. Nincs kizárva azonban, hogy a társaság az utolsó percben meggondolja bagát, mert ha Tordát, mint fogyasztót elveszti, sokmilliós veszteség éri. Amint azonban a lakosság körében hallom, erre nem igen van kilátás. Motas szóba sem áll a fogyasztók szindikátusával. A szindikátus pedig tudja, hogy most kell sarkára állni és megvédeni a jogait, amig nem kerül fűtésre a Mert akkor jön a nyomás Motas részéről, T otdÁtxa pémügyiga^gatóság texülmletet nyitott Az adóellenőr ur méterre! a kezében árulja a szövetet... Beszélgetés a polgármesterrel a földgáz ügyéről — Adatok, amelyek tovább bizonyítanak... (Torda, julius 11.1 Perdül a dob a tordai piacon, da már annyira megszokott, hogy senki sera figyel rá. Csupán az uj prefektusnak tűnt fel, aki meglepődött azon, hogy az adóhivatal egymásután árverezteti el adóba az üzleteket. Az adó 15—30,000 lej, az áruraktár 500 ezertől másfélmillióig... Azt mondják, hogy ezekből a „tranzakciókból“ mindenki jól jön ki, csak a hitelezők nem. De ki törődik ilyen szempontokkal? Legfeljebb az következik be, hogy a régi és tisztességes cégek, amelyek ma is tartják pozíciójukat, nem kapnak hitelt. Egész Torda fekete listára kerül lassanként, mondta nekem egy kereskedő elkeseredve s felsorolt öt-hat nevet. akiknek „sikerült“ az üzletüket az adóhivatallal az alábbi hetekben elárvereztetek S ilyenkor a meglepetésszerűen megtartott árverés nehány főből álló „vevőköréből“ gyorsan előáll valaki, aki az egész boltot, úgy, ahogy van, megveszi. Az adóhivatal követelése, a költségek kikerülnek az összegből, egy óra se telik bele s az adóellenőr ur csomagolhatja az iratait, lekerül a régi cégtábla s másnap reggel a régi főnök, — mint alkalmazott — uj firma alatt szolgálja ki vevőit...-----------------------------------------3EE Az adóhivatal akkor sem esik kétségbe, ha az áru a nyakán marad, mert kitesznek egy pultot a pénzügyi palota elé, rárakják az árut és a kontrolor ur rőffel a kezében biztatja vásárlásra az embereket. Amint láttam, leginkább textiláruval rendelkezik az adóhivatal, hatalmas mennyiségű kötött-szövött áru, szövet fekszik az uccai üzlet pultján, amelyet komoly vevők mellett bámészkodók vesznek körül. — Hogy ez? — kérdi egy vevő — persze románul — az ellenőrtől. — Száz lej métere. — Negyvenet adok érte, szól a szövet alaposabb megvizsgálása után. A hivatalnok a fejét rázza. — Hány méter? Ügyesen, teljes szakértelemmel méri le a szövetet az ellenőr. — Ötvenötöt, adok, mondja a vevő. Hatvanért megtörténik az „üzlet“. Vájjon ki megy szövetet vásárolni a kereskedőhöz, akinek holnap szintén adót kell fizetni? És hová vezethet ez a rendszer? Lehet egy egész város kereskedelmét, annak hitelét és becsületét tönkretenni? sor. amint a múltban „nyomta“ az elosztó társaságokat, mig ezek is nem voltak az övé és harcban álltak vele. A „nyomás“ kellő alkalmazása is Motas találmánya. Igen elmés, bár igen egyszerű Még a magyar szerződésben benne volt, hogy a gázkitermelő társaság, illetve a kincstár nem vállal felelősséget a gáz nyomásáért. Ez nyilván jogi előrelátás volt bizonyos bekövetkezhető eseményekre való tekintettel. Ha például Torda nem kapja meg minimálisan a két atmoszféra nyomást, gázszolgáltatás van ugyan, de a gyárak nem tudnak dolgozni, háztartásokban pedig megfagyhatnak a fogyasztók. Motas már a múltban is alkalmazta ezt az eszközt a fogyasztók, illetve az elosztók megszelídítésére. Tehát nem kérnek mégegyszer belőle. Hogy mennyire jogosulatlan Motasnak az a követelése, hogy a háztartási gáz ára 1 lej 32 bani legyen, amely a háború előtt 10 fillérbe került a fogyasztóknak, arra nézve legmegbízhatóbb szakvélemény Guman mérnöké, aki abban az időben, mikor még nem volt Mota3 alkalmazottja, tanulmányt irt a földgázárakról egy műszaki lapba s kimutatta, hogy a földgáz termelési költsége köbméterenként 5.18 bani, a vezetési költség 23.17 • bani, az elosztási 18.19, vagyis a termelési költségek 46.54 banira, rúgnak. Indokolatlan tehát a 46.54 banis gázért 1 lej 32 banit’követelni a fogyasztóktól, még akkor is, ha a tőkebefektetés (amint az előző cikkből kitűnt, ez nem olyan sok) nincs is bekalkulálva. Végül rá kell mutatnom a liberális földgázérdekeltségnek egy külön szempontjára. Ennek az érdekeltségnek egyáltalában nem áll érdekében, hogy a földgázüzemre berendezett gyárak és iparvállalatok az ipari gáz olcsó szolgáltatásával fölénybe kerüljenek az ő érdekeltségeikhez tartozó és főleg regáti gyárakkal szemben. Az ipari gáz magas ára nemcsak sokmilliós jövedelmet jelent, hanem biztosítja az „egyensúlyt“, mert a magas gázárak lecsökkentik ezeknek a vállalatoknak a versenyképességét. S a gyárak még inkább ki vannak szolgáltatva a földgáztársaságnak, mint a magánfogyasztók, mert a mai viszonyok között keresztülvihetet- len, hogy a tordai üveggyár, aranyosgyéresi szeggyár, tordai mészégető stb. más berendezésre térhessen át. A piac mai felvevőképessége mellett egy okkal több, hogy ezek a gyárak le- álljanak és újabb ezrek legyenek munkanélkü- liek. T. S. Marost* fvátí s ös fürdő UIoafa Erdély közepében, modern kád- és gőzfürdő, azonkívül szabadfürdő „Strand“ 4 km. távolságra a Bukaresti-Nagyváradi fővonal Războeni (Sz. Koesárd) állomástól. Gyönyörű parkok, fenyvesek, katonazene; Elsőrendű étkezdék. Szezon: Junius l-től Szeptember 15-ig. Reumatikus és női betegségek ellen ajánlva. Prospektust ingyen küld a Fürdőigazgatóság (Jioara, H3Srg35SKBgggV Mégis csak az „UNIÓ“ fest, tisztit iegoicsóbban. Belvárosi fióküzlet: Cluj Deák Ferenc ucca 11 sz
