Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-12 / 155. szám
/ ^lM2gUlJKSlUÎWaig^lig^«9E«BM!HflWagg.g!aVSffl.&SEJiaOT.l!ro«^ r^MMHlMmTwillWlfiniiaHMBBMWHBeMBBBM Szlovenszkót önálló állammá akarta tenni öt tót fiatalember, akiknek perét most kezdte tárgyalni a pozsonyi hadbíróság 4 (Pozsony, julius 10.) A pozsonyi hadbíróság ma kezdte meg több szlovák fiatalember baza- árulási és kémkedési bünpörének főtárgyalását. A vádlottak padján ülnek Vozár József és Buckó József, a pozsonyi tüzérezred katonái, továbbá Holly József és Markó Rezső mechanikusok, a pozsonyi autóezred katonái és Pjontek József magánhivatalnok, aki szintén katonai szolgálatot teljesít. A vádirat hazaárulással, katonai árulással, szökéssel, szökésre való rábírással és lopással vádolja őket. A vádirat szerint az öt fiatalember Svaz Slovenskyeh Junákov (Szlő.vák Ifjak Egyesülete) név alat titkos egyesületet alakított, a.nely nek az volt a célja, bogy • Szlovenszkót. elszakítsa, a csehszlovák köztársaságtól. A titkos egyesület mega lakitója Vozár Józseí, a kassai fémipari iskola diákja, volt. Az egyesület megalakítása 1929-ben történt, amikor a Tuka-al'fér napfényre került. Vozár a Tuka- üggyel kapcsolatban olvasta a tudósításokat amelyekből azt vette ki, hogy a szlovákokat elnyomják. Ez nagyon fájt neki és ezért elható rozta, hogy valamit csinálni fog. így született meg az a gondolat, hogy megalakítja a titkos egyesületet. Készített egy eskümintát is, amelyben az egyesület tagjai fogadalmat tesznek arra, hog\ a csehszlovák köztársaságot alapjukban megrendítik és kiépítik Szlovenszkó szebb és boldogabb jövőjét. Azzal a néhány fiatalemberrel együtt, akik a titkos egyesület, tagjai lettek, kidolgozták az alapszabályokat, amely Szlovén- szkot három propaganda-területre osztotta_fel. majd titkos összejöveteleket tartottak, amelyeken megháüyták-vetették, hogy tulajdonképpen mit kell csinálni és itt határozták el, hogy Szlovenszkót önálló állammá kell tenni, amely vagy Magyarországhoz, vagy Németországhoz vagy Lengyelországhoz fog csatlakozni. Az egyesület egyik tagját, Ozorák József diákot meghízták, hogy lépjen összeköttetésbe a külföldi államokkal s szerezze meg a mozgalomhoz szükséges anyagi eszközöket, ök maguk is érintkezésbe léptek Jehlicska tanárral, aki megígérte nekik támogatását. Az egyesület vezetője, Vozár József később Pozsonyba bevonult a 109. tüzérezredhez, de itt is folytatta tevékenységét. Ellátogatott a Pray- uccai diákinternátusba, ahol megismerkedett egy Sutovszky nevű diákkal, akivel közölte terveit. Sutovszky szimaptizált a titkos egyesület céljaival és Vozárt öszehozta Schmer József egyetemi hallgatóval, aki a Svoradov internátusbán lakott. Ezután kávéházakban megbeszéléseket tartottak, néhány katonát is, akik most a vádlottak padján ülnek, beavattak terveikbe és a romantikus hajlamú fiatalemberek sokat tanácskoztak anélkül, hogy valamit is csináltak volna. A dolog úgy derült ki, hogy Vozár József az egyesület alapszabályait, amit a zsebében hordott, megőrzés végett átadta Schmer Józsefnek, aki azt íróasztala fiókjába zárta. A mult év karácsonya előtt Schmer József karácsonyi vakációra hazautazott és mikor visszatért, Íróasztalának fiókjából äz alapszabályok és az egyesületre vonatkozó Írások eltűntek. Schmer nagyon megijedt, közölte Vozárral a dolgot és elhatározták, hogy meg fognak szökni. Egy Zsidó uecai kávémérésben gyűltek ösz- sze s a szőkéin tervbe beavatták az egyesület katona tagjait is. Holly József, aki az autóezrednél teljesít szolgálatot, váltakozott arra, hogy katonai autón megszökteti őket Magyarországba. ügy volt. hogy másnap megszöknek, de Holly másnap kijelentette, hogy nincs benzinje és igy nem tudja a szökést végrehajtani. Erre Vozár és Sehmer elhatározták, hogy egyedül szöknek meg. Ez év január 6-án éjszaka akarták a szökést, végrehajtani. Vozár szökése előtt a parancs nokság irodájából különböző térképeket lopott el, amelyek azonban nem voltak titkos térképek, mert az üzletekben kaphatók voltak és azután a pozsonyi hídon át Schmerrel együtt Magyarország felé akartak szökni. A rendőrség ekkor már tudott a dologról; a hídnál detektívek várták a két szökevényt, akiket letartóztattak, másnap pedig a többieket is letartóztatták. A polgári vádlottak ügyét a polgári bíróság fogja tárgyalni, a katonai szolgálatot teljesítő vádlottak ügyének főtárgyalása pedig ma kezdődött meg Kral dr. alezredes hadbíró elnöklése mellett a pozsonyi hadbiróság előtt. A vádat Cimler dr. alezredes, katonai prokurátor képviseli. A terjedelmes vádirat felolvasása több mint másfél órán át tartott, amelyben a katonai ügyészség részletesen vázolja azt a földalatti munkát, amit a vádlottak Szlovenszkó elszakitása érdekében végeztek. Ezután Vozár József, a fővádlott kihallgatására került a sor, aki meglehetősen zavaros vallomást tesz. Beismeri azt, hogy tényleg szökni akart és katonai térképet is ellopott. Ez az egyesület akkor alakult, amikor olvasott arról, hogy a szlovákokkal rosszul bánnak. Emiatti elkeseredésében alakította meg a titkos egyesületet, amely Szlovenszkó autonómiáját akarta, azonban csak akadémikus jellegű megbeszéléseket tartottak, semmit sem csináltak és semmiféle katonai titkokat nem árultak el. Vozár után a többi vádlottat hallgatták ki. A tárgyalás, amelyen nyolc-tiz tanút, hallgat- nak_ki. előreláthatólag több napig fog tartani. XIV. EVF. 155. SZÁM.--11M SUOMI Síi. £fá$as Eesti 3 A finn-ugor kongresszusi társasutazás nevét akkor kezdte megérdemelni, amikor öt napos ut után, melynek javarészét vonaton töltöttük, elérkeztünk végre Észtországba, az első nyelvrokon-nép kicsiny, szép hazájába. Külön vonatunk hajnalban három óra körül futott be Valgába, a kis határvároskába, melyet közepén szel ketté a lett-észt határ. A részletes u ti tájékoztató, melyet az utat rendező kongresszusi bizottság adott minden résztvevő kezébe, arról tudott, hogy itt bennünket ünnepélyesen fogadnak. Ez a kissé korai fogadtatás nem egy tréfára adott előzetesen alkalmat, s a tréfákban kis kétely is bujkált a fogadtatás méreteit és ünnepélyességét illetően. Az a szivesség és lelkesedés azonban, mely ebben a határvároskában a szokatlan időpont ellenére (ényleg fogadott, minden várakozást felülmúlt és minden léha tréfálkozást elnémított. A kis állomás perouját legalább háromezer ember lepte el. Vonatunk lakóit harsogó katonazene csalta elő ágyaikból: a himnusz jól ismert akkordjai. (Csak az volt kissé szokatlan, hogy induló ütemre játszották, egyébként minden újabb alkalommal is, egyetlen megható kivétellel, melyről azonban csak későbben lesz szó). Az észt kormány hivatalos kiküldöttje pompás üdvözlő beszéddel fogadott, mire Bán Aladár dr. nem kevésbé kifogástalan lendületes észtséggel válaszolt. Rokonok földjére érkeztünk. A várakozó tömeg első soraiban szépséges leányok, fiatal asszonyok (Észti-kék, ahogyan elneveztük őket) állanak s mindenkit, aki leszáll a vonatról, virággal halmoznak el. Illatos kis gyöngyvirág csokrokkal, mert itt most teljes pompájában áll a tavasz: az ibolyának, gyöngyvirágnak, az orgonának ideje. Sajátságos távoli szépségek az észt nők: bajuk szőke, mint a régi, halvány arany, arcuk bőre tejszínben bujkáló vércsepp. Hamar megtanuljuk az észt éljent: Elágu Eesti! mire ök kifogástalan magyar szóval éltetik a magyarságot, A vezetők udvariassági aktusai alatt zenei párbeszéd támad: az észt katonazenekar magyar nótáira és nemzeti dalaira, a budapesti egyetemi énekkarok észt népdalokkal válaszolnak. 1 Óriási, hálás, hosszontartő siker. Az egész fogadtatásban és ünneplésben semmi mesterkéltség, semmi csináltság nincsen. Ha a lobogódisz nem emlékeztetne arra, hogy nyilvános ünnepség folyik, azt hinné az ember, hogy megjött valaki, akit itt nagyon szeretnek. A várakozók mindegyikének arcán kedves, derűs, közvetlen mosoly. Mintha külön-külön* mindegyiknek közeli hozzátartozója lenne ezen a hosszú vo-‘ naton, mely íme végre itt van. Komolyan meg vagyunk hatva, mi is mindnyájan. Még a pesti aszfalt, szóvirágjai is lekókadnak. Egy óra hosszat tartó kölcsönös ünneplés és barátkozás után, vonatunk indulni készül. Az „észtikék“ kacagva futnak vonatunk mellett, s kiáltják utánunk az első nyelv-lecke eredményét: „szérétlék-szérétlék.. “ Valósággal nehéz szivvel válunk, s csak az vigasztal, hogy ez a kezdet, mi minden kedvességben lesz még részünk. A vonaton végig söpör az észak tiszta, őszinte, üde levegője. Mindenkiben megmozdul valami, ami eddig mélyen szunnyadt konvenciók, banalitások rétegei alatt. Egyszerre előkerülnek az útikönyvek s mindenki mindent tudni akar erről a kis rokoni országról, melynek népe ilyen komoly és becsületes lelkesedéssel fogadott háromszáz- egynébány ismeretlen embert, csak azért, mert egy mély és nagy emberi gondolatnak, a rokonságnak, a vérközelségnek nevében jöttek. Kicsi ország Eesti. Területe 47.000 km2. La- kóssága 1,115.000 lélek. Ebből azonban 87% az észt. A legnagyobb kisebbség az orosz, a lakosság 8%-át teszi ki, s az ország északkeleti részeiben lakik sűrűbben. A németség, mely a világhírű észtországi kisebbségi kulturautonó- miát építette ki, mindössze 12.000 lélek, másfélszázalék. Az országnak két legfontosabb gócpontja Tallin (a régi Reval) a főváros, a kormányzat és gazdasági élet irányitója és Tartu (a régi Dorpat) az ősrégi egyetem székhelye és az ország szellemi életének központja. Mindkét városban egy-egv napot töltöttünk. s e rövid idő alatt is mély bepillantást nyertünk az ország egész gazdasági és kulturális életébe Ezt elsősorban kitűnő kalauzainknak köszönhettük, akik fáradhatatlan lelkesedéssel mutattak meg mindent. Az érintkezés itt könnyű volt. Nem tartozik ugyan a nyelvrokonsághoz, azonban kétségtelenül rokon vonás, hogy az észt nép épen olyan közvetlen és sürü ! kapcsolatot tart fenn a német kultúrával, mint a magyar. Az ok is közös. Amig a magyart a német uralkodók vonták be többé-kevésbé erőszakkal a német kultur-körbe, addig ugyanezt az észtekkel a hóditó német lovagok ivadékai végezték el, akik az orosz uralom alatt is, mintegy albérletben tartották az észtséget. Ennek a kapcsolatnak következménye az, hogy az észtek körében egészen általános a német nyelvtudás. Ezenkívül azonban már lépten- nyomon tallálkozunk vérbeli észtekkel, akik többé-kevésbé értenek magyarul. Az egyik nyelvészeti tanulmányok rendén foglalkozott nyelvünkkel, a másik hosszabb-rövidebb időt töltött Magyarországon s az ifjabbaknak sorában többel találkozóink, kik főiskolai tanulmányaikat — különösen mezőgazdasági és kereskedelmi akadémiát — magyar iskolákban végezték. Ezek közül külön meg kell emlékeznem Kőit Adáról, a bájos fiatal ujságirónőröl, a „Waba Maa“ munkatársáról, aki tavalyelőtt két hónapot töltött a debreceni nyári egyetemen, s ez alatt az idő alatt olyan magyar nyelvtudásnak szerezte meg az alapját, mely ma túlzás nélkül tökéletesnek nevezhető, Hogy valóban nem fehér holló a magyarul értő és tudó finn, vagy észt, arról későbben Helsinkiben, a csodálatos szépségű finn parlament üléstermének megtekintésénél szereztünk bizonyságot. Bizonyos jelzések megfejtésénél se- hogysein boldogultunk a teremszolga nyelvtudásával, mire mosolyogva, kifogástalan magyarsággal szólalt meg egy tallini észt ur s magyarul adta meg a kivánt felvilágosításokat. Bizonyos, hogy abban a két észt városban, melyet meglátogattunk, — Tartuban és Tallinn- ban — lópten-nyomon találkozunk a német hódítók alkotásaival, sőt mondhatni, hogy ezeknek a városoknak ma is német a jellegük. Ezen néni is szabad csodálkozni, hiszen 700 esztendeig állott ez a nép a német lovagoknak s utódaiknak, a balti báróknak kemény uralma alatt Ami meglepő és nagyon is figyelemre méltó, az az. hogy ez a nép azalatt a másfél évtized alatt, amióta hosszú századok után először jutott ismét nemzeti önállósághoz s kézbe vette mindazt; amit urai maguknak alkottak meg. zökkenő nélkül bele tudott illeszkedni ebbe a keretbe Nemcsak meg tudta tartani a rég: színvonalát, hanem arról uj, rohamos fej-
