Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-11 / 154. szám
X/F. evw. 154. SZU* «• Százötven milliót keresett a román állam a volt magyar tisztviselőkön, akiknek nyugdíjjogosultságát most problématikussá akarják tenni (Kolozsvár, julius 9.) Az impériumváltozás után közel 30.000 képzett magyar hivatalnok maradt kenyér nélkül. Családtagjaikkal együtt a százötvenezret is meghaladták. Sem állás, sem nyugdíj. 1921-ben az averescanus kormány minisztertanácsi határozatot hozott, amelyben lehetővé tette a magyar hivatalnokoknak az eskü letételét és a nyugdíjasok illetményeinek kiutalását. Ezt a határozatot Argetoianu Constantin, a jelenlegi belügyminiszter is aláírta, aki hasonló minőségben tagja volt az averescá- nus kormánynak. A kormányintézkedés annak ellenére, hogy humánus jeszavakat hangoztatott, mégis inkább a külföldnek készült. Dokumentumnak, hogy milyen liberális szellem vezeti Romámia kormányát magyar alattvalóival szemben. A tisztviselők csekély részét vissza is vették, de a. nyugdijkiutalásról megfeledkeztek. Ekkor vette kezdetét a magyar hivatalnokok kálváriája, amely többezer magyar egzisztenciát a sir szélére sodort. Idézzük vissza pár pillanatra azt a nyomorúságot. A magyar uraom nem ismerte a tisztviselők törvénytelen utón való meggazdagodását. Tehát nem volt semmiféle vagyonuk. Lakásukból kilakoltatták őket. Fizetést nem kaptak, gyermekeik taníttatását félbe kellett szak hantok. Ennek a tragikus helyzetnek kézzel fogható eredményeképpen számos magyar családfő öngyilkosságot követett el, a hivatalnokok cgyrészét a nyomorúság és a nélkülözések a koporsóba üldözték. Gyermekeik természetesen nem részesülhettek abban a nevelésben, amely később egzisztenciájukat biztosítható vblna. A magyarság reprezentánsai hiába interve niáltak, mert legfeljebb csak Ígéretekkel térhettek haza Bukarestből. 1929-ben végre a nemzeti parasztpárti kormány s különösképpen Boila Romulus dr. kolozsvári egyetemi tanár a szenátus alelnöke megtörte a hatalmi tényezőknek a kisebbségekkel szemben való cinizmusát és nemtörődömségét. Törvénytervezetet szavaztak meg, amelynek 8-ik paragrafusa a következőket tartalmazta: — Az általános nyugdíjtörvény 105-ik szakaszának első bekezdésében foglalt rendelkezések felfüggesztésével az egyesített területeknek mindazok a köztisztviselői, akik abban az időpontban, amikor a román hatóságok az ezeken a területekéig, működő idegen adminisztrációs intézményeket átvették, nem tették le a hűség- esküt a román államnak, beirandók a nyugdíj listába. Vagy pedig támogatást fognak kapui azokban a nyugdíjtörvényekben és szabályzatok ban feltüntetett összegek és feltételek szerint, amelyek ezeken a területeken abban az időpontban voltak érvényben, amikor kiléptek a szol gálatból, ha nem optáltak idegen állampolgár Ságért, állandóan román állampolgárok voltai és most is azok, az országban laknak és leteszik a hűség esküt. A hüségesküt a törvény kihirdetésétől szó mitott hat hónapon belül kelletett letenni. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez a törvény nagyon csekély összeget biztosított a magyar esküt nem tett tisztviselőknek. Ennek ellenére azonban mégis örömmel üdvözöltük a 8-ik paragrafust, mivel egyik sérelmünk részbeni orvoslását jelentette. Jelentkeztek is életlehetőségeitől megfosztott magyar hivatalnokok, de már ekkor nagyon kevesen voltak. Mintegy hétezer emberre tehető az eskütételre megjelentek száma. A központi nyugdíjintézet megkezdte működését és meglehetős tempóban le is tárgyalt néhányat a nyugdijkérvények közül. A bukaresti soviniszta sajtó ebben az időpontban történetesen anyaghiányban szenvedhetett, mert jobb témák hijján kikezdte az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjügyét s azóta szakdatlan pergőtűz alá vette úgy Boila Ro mulus dr.-t, mint a magyar tisztviselőket. Ko moly argumentumok hijján Boila dr.-t azzal vádolták, hogy milliárdokat osztogatott szét az „irredenta''' tisztviselők között, akik az ország „halálos“ ellenségei. Az újságírói felelőtlenség és az az elvakult sovinizmus, amely a nemzeti gondolatnak még csak azokon a szűk keretein belül mozog, ahol nem ismerik el más népek életjogait, nagyon szép eredményt mutathat fel. Úgyszólván a? egész román közvéleményt a kisebbségek ellen és Boila Romulus dr. ellen hangolták, azt köve telve, hogy szüntessék he a további nyugdíj kiutalásokat. Mégsem tételezhettük fel. hogy akad kormány Romániában, amely beugrik az ilyen sötét-hátterű sajtókampányoknak és a nyugdíjügyek elintézését egyszerűen beszünteti. Hetek óta azonban a kormánypárti sajtó újból ezzel a követeléssel áll elő. ügy látszik, a kormány figyelembe vette a soviniszta elemek követeléseit, mert hivatalos helyekről olyan hírek kerültek forgalomba, amelyek az eddig el nem intézett kéréseknek olyan formán való megoldásáról beszél, hogy a már likvidált ügyek után csak az alapnyugdijat fizetik, a megoldásra várók pedig semmit sem kapnak. Aktuális most idézni Boila Romulus dr.- nak egy régebbi nyilatkozatát, amely igy hangzik: „A magyar tisztviselők működésük alatt jelentékeny öszegeket fizettek be a magyar állam nyugdíjalapjába. Románia 14 millió aranykoronát vagyis 280 millió lejt kapott a nyugdíjügyek rendezésére. Az eddig kifizetett összeg alig haladja meg a 30 millió lejt és az ezután kiutalandó összeg viszont maximum 8 millió lej lehet. Boila szerint a roméin állam pontosan százötvenmillió lejt keresett az esküt nem tett magyar nyugdíjasok bőrén. A közlemény azt is megemlíti, hogy a Népszövetség 1929-iki őszi ülésén gratuláltak Romániának, amiért ezt a kényes kérdést megoldotta. íme, milyen a valójában az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjügye. Azt hangoztatták, hogy a román állam milliárdjait emészti fel az a nehány magyar tisztviselő, amikor éppen ellenkezőleg Románia 150 millió lejhez jutott ezen a réven. Ami viszont az iigy jogi részét illeti, a kormánynak nincsenek birtokában a szükséges alkotmányos eszközök, amelyekkel az ügy további likvidálását és az összegek redukálását keresztülvihetne, most mindazok a t isztviselők, akik kérvényüket benyújtották és akiknek már sikerült kivivniok azt a csekély összeget, szerzett joggal bírnak, amit törvényes utón nem lehet megsemmisíteni. Ha tehát a kormány lépéseket tenne a volt magyar tisztviselők jogainak megsemmisítésére, meg von rá a mód, hogy a magyarság törvényes fórumok utján érvénytelenítse a jogfosztást. A fascista sajtó a konkordátum felbontásával fenyegeti a Vatikánt (Róma, julius 9.) A Messagero cinni olasz lap azt Írja, hogy Olaszország és a Vatikán között a konfliktust másképen nem lehet elintézni, csak azzal a radikális lépéssel, ha az olasz kormány felbontja a konkordátumot. A faseis- ták azt a célt, hogy a konkordátum utján ki építsék a békét az egyház és az állam között. nem tudták elérni. A katolikus akciónak határozottan poliţikai színezete van és kétségtelenül a mostani rendszer ellen irányul. A fascis- ták meg vannak győződve arról — Írja a Messagero — hogy az igazság az ők oldalukon van és a felelősséget a további eseményekért már most áthárítják a Szentszékre. rfWWWNA^VWVWv^/ V^'VWVA/WNAAAA/ViWWA/WWWWWW, Acsikmegyei elbocsátott vasutasok ügyében a Magyar Párt tagozata megkezdte az adatgyűjtést és egyéneekfot Indít porokét (Csíkszereda, julius 9.) A magyar vasutasok tömeges elbocsátása Csikót sem kímélte meg, száznál több magyar vasutas szenvedi azt a kálváriát, amelyet a hatalmi önkény ezekkel a családos, 20—30 évi szolgálattal rendelkező vasutasokkal járat. Egyszerű, minden szerzett jogot, felrugó, szűkszavú pár sor alapján bocsátottak el kipróbált, lelkiismeretes, kötelességteljesítő embereket, azért, mert mint fűtők, mozdonyvezetők és kisebb vasutasok nem be szelik a klasszikus román nyelvet úgy, mint Iörga, vagy a teljhatalmú CFR vezérigazgató. A Magyar Párt itteni tagozata már megkezdte a szerencséi len, máról holnapra kidobott vasutasok nevében az adatgyűjtést és egyéndn- k\nt támadja meg a vasutigazgalóságot azon az alapon, hogy véglegesített közalkalmazottal állásából nem lehet minden elfogadható inda- jkolás nélkül, fegyelmi eljárás mellőzésével, táti uhu t. NYÍL A nyomdatechnika szenzációja! igy teljes regény min, en héten ! 5 leiért EDDIG MEGJELENT: 1-sősz.: Erdős Renée: Őszi kaland Firenzében. 2-ik szánt: Sásdi Sándor : A kétéletü ember. 3-ik sz.: Dánielné Lengyel Laura : Bonifác és Ursula. 4-ik szám : Pintér Ferenc : Aki regényt talált. Minden számban a teljes regényen kívül érdekes tudnivalók és keresztrejtvény. — Egy teljes regény hetenként 5 lei. — Küldjön be bélyegben 20 leit a Keleti Újság könyvosziályá- hor (Cluj-Kolozsvár, P. Unirii Főtér 4 szám) és megküldjük az eddig megjelent 4 regényt. . t
