Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-24 / 139. szám
2 formam XIV. ÉVP. 139. SZÁM. iSi A „gyerőfi szöktető“ nyolcadik aut ókatasztr óf áj a A soffőr elvesztette a Séfét és nem tudta megakadályozni az autóbusz visszagördülését a lejtőn — Az árokba fordult autó maga alá temette a kirándulókat (Kolozsvár, június 22.) Legutóbbi számunkban már beszámoltunk arról a tragikus körülmények között félbeszakadt kirándulásról., amelynek utasai Gycrövásárhely község közelében az autóbusszal az országút melletti árokba fordultak. A kiránduláson harminchármán vettek részt, nagyobbrészbe.n a Keleti Újság kiadó- hivatali tisztviselői és tisztviselőnői. Mái betek óta készültek erre a vidámnak indult wcekend- re, amely csakugyan a legjobb hangulatban, derűs kedvvel kezdődött, amely azonban a megdöbbentő szerencsétlenség miatt megszakadt. Az álábbiakban teljes tárgyilagossággal a kirándulás résztvevőinek elbeszélése alapján igyekszünk megvilágítani az autóbaleset részleteit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy' a veszélyes helyzetből sokan keíiiltek ki ugyan súlyos sebesüléssel, de halálos áldozata egyetlen sincs az autókatasztrófának. A „gyerőfi szöktetö“-nél. Kolozsvártól Gyétfő vásárhelyig a legcsekélyebb baleset sem zavarta a kirándulás sima lefolyását. Az úgynevezett „gyerőfi szöktető“- nél azonban a Rimóczi-félé autóbusz, amelyet egy Farkás Gergely nevű soffőr vezetett, megállóit, mert a soffőr kijelentette, hogy vizel akár venni. Ez meg is történt, de a lejtő közepén ismét leállította a gépet. Ami ezután lör Iónt, arról Botár István, a kirándulás egyik épen megmenekült résztvevője a következőke’ mondja: — Barla Ernő ekkor odaszólt a soffőrnek. bogy mivel meglehetősen nagy emelkedés előtt állunk, legjobb lesz, ha az utasok leszállanák és csak a dombtetőn foglalják el ismét helyeiket A soffőr azonban, aki különben is ellenszenvei keltett erőszakoskodó modorával, tiltakozott propozició ellen, mert — mint mondotta semmi szükség sincs, s ő nem fogja bevárni a késedelmező kirándulókat. — Erre kénytelen-kelletlen felkapaszkodtunk ismét az autóra, mert azalatt, amíg a soffőr viz után ment, többen elszéledtek a mezőn, virágot szedtek és leheveredtek a fűbe. A gép felmondja a szolgálatot. A soffőr ebre elindította a gépet, amely azonban nyilvánvalóan a soffőr ügyetlensége és szákértélem-hiánya miatt, felmondta a szolgálatot. A soffőr csökönyösen el akarta érni, hogy a gép felfelé lendüljön, holott hogyha a háromféle féket igyekezett volna akcióba hozni, a szerencsétlenség elkerülhető lett volna. Az óriási testű áutó kezdett hátrafelé csaszni és mi né- hányan, akik nem először vettünk részt ilyen kirándulásokon, nyomban láttuk, hogy a soffőr nem ura a helyzetnek. Mást nem tehettünk, minthogy kiadtuk a jelszót, — főleg én, Sehess tornatanár és Barla Ernő — hogy mindenki ugorjon le s a következő pillanatban egy páran ezt' is tették. — Mikor az ugrás ereje a földhöz lökött cs feltápászkodtám, a legborzalmasabb látvány lárult a szemeim elé. A gépkocsi, amely negyvenötven méteres pályáját a lejtőn megtette Már, Imjléfordult az árokba. A következő pillanatban az irtózatos látványra elájultam s mikor ma gumihoz tértem, a katasztrófa rriár befcövetl<e zett. Sirás és jajgatás hangjai töltötték be a levegőt, mire én a kocsiból kiugrott és megmenekült társaimmal együtt futólépésben rohantam a szerencsétlenség helyére. A soffőr, . aki kellő pillanatban kiugróit, sorsára bízván a gépet, ott állott a felfordult autóbusz mellett. Matusovszky Sándort pillántottam meg legelőször, akinek a fejé kilógott az összezsúfolódott utasokra nehezedő autóbusz alól, a fiiáSilt oldalon pedig karok és lábak látszottak ki. Arra nem is gondolhattunk, hogy az autó roncsait fölemelhessük és ezért a mezőn dolgozó föld- míves emberek titán kezdtünk kiáltozni. Dicséretükre mondhatom, hogy valamennyien abban a pillanatban abbahagyták a mezei munkát és mintegy otvenen odasiettek. Egyesült erővel emeltük fel aztán az autót araiyira, hogy megkezdhettük a sebesültek egyenként való kiemelését. Közben a soffőr is észbe kapott és valahogy kinyitotta az autóbusz ajtaját és a mentési munkát azontúl a megnyílt ájtón keresztül folytattuk. Lelketlen emberek. — Orvos nem volt közöttünk, de szerencsére kötszerekkel bőven el voltunk látva. Nemcsak a kirándulás vezetője hozott magával nagymennyiségű kötszert és gyógyszereket, hanem egyes emberek is. Egy kirándulónál például tizenkét csomag vatta volt és mikor megkérdeztük, nem tudta megmondani, hogy miért hozott magával ilyen sokat. Mikor a kétségbeesetten jajgató és vérző sebesülteket, úgy, ahogy rendbehoztuk, első dolgunk volt a betegek elszállításáról gondoskodni. Kiálltunk az országút szélére és sorra megállifot-tiik az árra járó szekereket és gépkocsikat. A falusi emberek a legnagyobb készséggel álltak itt js rendelkezésünkre, de már a bánffyhunyadi autóbusszal megjártuk, mert minden humánus érzés és törvény ellenére továbbment, anélkül, hogy igyekezett volna a súlyos állapotban levő sebesülteken segíteni. Még különösebben jártunk azzal az autóval, amelyet csak úgy tudtunk megállítani, hogy elálltuk az útját. Vezetője, amikor arra kértük, hogy legyen segítségünkre a sebesülteknek Gyaluba való elszállításában, megtagadta a kérés teljesítését. A Kicsoda áz út — kérdeztük. — A bánffyhunyadi primpretor vagyok! — hangzott az önérzetes válasz. Mindenesetre megvolt a véleményünk a szerencsétlenség színhelyére került első hatósági ember jóérzéséről. — Szekerekén, autókon aztán beszállítottuk a súlyosabb sebesülteket Gyálúba, előbb azotic báb a nagykapusi orvos, aki után Vita Sándor ment el, lelkiismeretesen segédkezett a kötözésnél. Gyaluban Veisz -Jenő dr. orvos a leggondosabb munkát végezte és saját autóján küldte be á legsúlyosabban sebesültek egyikét, Ouriáfe Györgyijét Kolozsvárra. — Még kell állapítanom, hogy ahhoz mérten, hogy orvostól, várostól olyan távoleső Helyen történt a szerencsétlénség, aránylag rövid idő alatt fejeződött be a mentési munka és_ estére már mindén sebesültet be lehetett szállítani Kolozsvárra. Kólozsvárról ugyanis a Mun- tyán-féle autót, több autótaxit és a mentőautót küldték ki s ennek köszönhető, hogy a Mátyás- és Chrtrite-szanatóriumban még a szombati nap folyamán mindén megtörtént á betegek érdedében, ami emberileg megtehető volt. A sebesültek névsora s Kolozsvár közönsége már a szombati napon erre' a sajnálatos eseményekről s mindenütt a legnagyobb részvét nyilvánult meg az autó- katasztrófa áldozataival szemben. A súlyos sebesültek névsora a következő: Preisz Viktor magántisztviselő (belső sérülés), Bary Zoltán, a kolozsvári m. kir. utlevélkirendeltség tisztviselője (két kartörés), Matusovszky Sándor (csi- golyazuzódás), Curiacné Goldstein Margit (fejsérülés), Kristóf Ilona tanárnő (fejsérülés), Visegrádi Lajos piarista tanár (kartörés), Cservény Albin (fejsérülés és zuzódások), dr. Nagy Arpádnc (bordatörés), Bary Zoltánné (fejsérülés), Téglás Böske (fejsérülés), Muth Mihály, a Sfatul titkára (csontrepedés), Curiac György adóhivatali tisztviselő (poretörés), Preisz Vik- torné (kartörés). A többi sebesültek aránylag kisebb sérülésekkel menekültek. Azok jártak a legjobban, akik kiugrottak az autóbuszból, mert ilyenformán semmi bajuk sem történt. Nagyon érdekes a Vita Sándor banktisztviselő esete, akit a felfordult kocsi alól szedtek ki s aki jóformán még karcolást sem kapott. Azt hiszem, annak köszönhetem szerencsés menekülésemet, hogy tapasztalt, turista vagyok es mikor éreztem, hogy felfordulunk, a padok között összekucorodtam és egy elkerültem azt, hogy bántódásom essék. Körülbelül tíz percig voltam veszélyes helyzetemben s az volt a legborzasztóbb, hogy közvetlen közelről keí- "”orn a segélykiáltásokat és jajgafá[te Sodronyára- és Cliijffitatâr, Strada ünlmitáfii Ma. I tFmmrnáwt ■ Hatsarkos és mindenféle näg.yszep yjraila letes keritésfonatot. sodronyszöva- teket, sodronyágybetéteket és minden fajta vases rézbutorokat, nemkülönben diszkeritésakeí. Előnyös árak ! Szükséglet beálltával szíveskedjék árajánlatot bekérni: délyi Bank tisztviselői, akik ugyanoda rándul- tak ki, ahova a vasárnapi társaság igyekezett éá akkor a legcsekélyebb baleset sem zavarta meg a kirándulás sima lefolyását. Letartóztatták a soffőrt. Farkas Gergelyt, a szerencsétlenül járt kirándulók autójának soffőrjét a cséndőrsgg még szombaton este letartóztatta. Az utasok valamennyien ázt állítják, hogy a soffőrnek »agy része van a baleset előidézésében, mert ha nem veszíti el lélekjelenlétét, mégakadályozhattár volna a végzetes zuhanást és megállíthatta volna a gépkocsit. Â soffőr viszont azzal védekezik, hogy a RiMóézi-vállalat az ő kifejezett intése ellenére sem tette meg a megfelelő ovó- intézkedéseket. lett hy" sokat. Két baleset a gyerőfi szöktetőnél. , T.Azt máT említettük, hogy’ a gyerővásár- helyiek — vegyesen, magyarok és románok a legnagyobb szívességgel állottak a mentési munkaiatokat végzők rendelkezésére. A férfiak a kocsit emelték föl, a nők pedig vízért szaladtak. Ok beszélték aztán el, hogy a szerencsétlenség színhelye, az úgynevezett „gyerőfi szöktető“, az utóbbi években nem kevesebb, mint hét bal- eset színhelye volt, Érdekes különben, hogy két héttel ezelőtt ugyancsak á RiúióCzi-váHaiátnak ugyanezen az autóján (ették kirándulást az F>-» Egyetlen a maga nemében I CZELNAI: Cukrászát es 140 iei beküldésére portomentesen szál íitjuk — Utánvétté; 20 — lejjé! több Az égyetlen j'ö btiffé- és cukrászköny érfi ruhákat i
