Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-07 / 126. szám

4 Ktisfnutţ.^ XIV, tVF, m. SZÂM. Ápold gyermekedet Höfer hintőpor, krém, szappannal. fi Vatikán és Mussolini harca az ifjúságért Az egész világ feszült figyelme mellett fo­lyik az a harc, amelynek főszereplői az olasz állam és a Vatikán. Ötvenkét évig tartott az első nagy Marcia su Roma hatása. 1922-ben követke­zett, a második Marcia su Roma, amikor Gari­baldi vörösinges csapatait Mussolini feketeinges osztagai váltották fel. Ezzel a régi küzdelem második fázisába lépett és a jelek szerint az 1929. junius 7-én megkötött lateráni szerződés, amely a Quirinál és a Vatikán kibékülését fog­lalta okmányba elismerve, illetve visszaadva a vatikáni állam teljes szuverénitását: nem jelen­tette a XIX. század óta tartó küzdelem végét, hanem e pillanatban a legkomolyabb kultúrharc veszélye fenyeget Olaszország és az egyház kö zott. Azok az okok, amelyek kirobbantották, csak cazus bellinek tekintendők, mert jelentőségük­ben nem alkalmasok a már elkerülhetetlennek látszó kultúrharc indokolására. Hivatalos uta­sításra elrendelték az Azione Cattolica-ba tar tozó egyesületek bezárását, levéltáraik lefogla­lását és a biinfenyitő eljárásokat megindították' több egyesület ellen, mert mint állami részről mondják, az Azione Cattolica nem tartotta be a megszabott kereteket és politizált. A római egyetem diákjai elégették XI, Pius pápa képét, megsértették a pápai állam területenkívüliségét és szétrombolták Rómában a katholikns klubok helyiségeit. Ilyen jelenetek rég nem zajlottak le Rómában. A pápa éles beszédben fakadt ki az olasz kormány vallásüldözései ellen és könnyek­kel a szemében elborzadva jelentette ki, hogy már véres áldozatai is vannak a küzdelemnek. Két hónappal ezelőtt még csak Szov jetoroszor- szág volt az á hely, ahol az egyházellenes üldö­zés dúlt, most pedig egyszerre Európa két pont­ján, Spanyolországban és az olasz királyságban lángolt fel a katholicizmus elleni harc. A kultúrharc tulajdonképpen az ifjúságért folyik. A Mussolini éra megkezdődésével jött a radikalizmusnak, a volteriánizmusnak és a sza­badkőművességnek nagy felszámolása. Minden­ki uj katholikus reneszánszra gondolt, de a fas- cizmus már az első pillanattól kezdve élénk el­lentétbe került a katholicizmus nagy politikai frakciójával, a Popolari-párttal. A végeredmé­nyében marxista alapon álló fascista felfogás lényegében ellenkezik a katholikns világnézet igen sok sarkalatos tételével. Nem volt kétsé­ges, hogy a politikai összecsapásból Mussoliniét kerülnek ki győztesen. így történt aztán, hogy élesen szembekerült egymással a két hatalmas erő, a fascizmus és a papság. A pápa egyébként sem tudta magát elvi okokból azonosítani az olasz ellenforradalom módszereivel. Ilyen előz­mények után történt meg a közeledés és sike­rült is megkötni 1929-ben a konkordátumot az olasz állam és a Vatikán között. Létrejött a hi­res lateráni egyezmény, amely az egyház győ­zelmét jelentette. Ebben az olasz állam szabad működést enged a katholikus szervezetnek. Ez utóbbi pont miatt fordult fel a rövid béke- A katolikus diákszervezetek megszervezését már nem bírta elviselni a fascista politika. Úgy a Vatikán, mint Mussolini, tisztában van vele, hogy attól függ Olaszország jövendője, hogy milyen mentalitásban nő fel az nj generáció. Mussolini az ifjúságot magáénak vallja és min­dent megtesz, hogy a saját képére formálhassa. A fascizmus ifjúsági nevelésének meg vannak inár a maga sarkalatos törvényei, amelyek igen sok tekintetben éles ellentétben állanak a katho­licizmus felfogásával. Már maga a lényeg éle­sen elválasztja a fascizniust a katholieizmustól és áthidalhatatlan űrt jelent e két világnézet között, melyeket, mint a tüzet és a vizet, nehéz volna egységbe hozni. A sovinizmustól fütött fascizmus semmi körülmények között sem hé- külhet ki a katholikus egyház nemzetközi fel fogásával, amely szerint előbb vagyok katholi­kus és csak azután olasz. A fascista folyóiratok tömegszámmal ontják az olyan cikkeket, ame­lyek ellentmondást nem tűrő hangon hirdetik, hogy a háború után Európa csak két eredeti világnézetet teremtett: „Nyugaton a fascizmust, Keleten a bolsevizmust: a többinek nincs létjo­gosultsága.“ (Foglio di ordini, 1930. szeptember.) Á világnézetek harcának ütköző pontjában az Károly királyhoz volt hivatalos szombaton ebédre a szerenct éllenül járt repülőtiszt Leszállás közben szerencsétlenül járt két szamosiakéi repülőtiszt A leszálló gép egy ház kerítésének rohant és a benneülők messzi kirepültek belőle (Kolozsvár, junius 4.) Pénteken este hét óra felé a szamosfalvi repülőtér egyik autója gyors iramban vágtatott végig a városon ez egyetemi klinikák felé. Az autón hordágyon két eszméletlen állapotban levő repülőtiszt fe­küdt, akik néhány perccel azelőtt lettek repü­lőszerencsétlenség áldozatai leszállás közben. Christescu repülőkapitány és Stefanescu fő­hadnagy pénteken a kora délutáni órákban gyakorlatozni szálltak fel s miután néhány órai repülés után visszatértek Szamosfalva fe­lé és néhány kör után le akartak szállani, de rosszul számították ki a távolságot és ahelyett, •hogy a repülőtér felé vették volna az irányt, valamivel távolabb értek földet s igy a teljes iramban levő gép egyik faluvégi ház kerítésé nek szaladt. A gép teljesen összetört és a két benne ülő repülőtiszt messzi kirepült belőle, A repülőtéren már a gép megjelenésekor észrevették, hogy a benneülők nem számították ki jól a távolságot s a lejutás nem fog sikerül­ni. Néhány pillanat múlva az összes repülőté­ren tartózkodók a szerencsétlenül sări tisztek­hez rohantak, s, Christescu kapitány az állkapcsán szén* vedett kisebb természetű zuzódásokat és mindkettőjük testén égési sebet oko­zott a rázkódás következtében kiömlött foró benzin. > A két tisztet azonnal hordágyra tették s autón beszállították a klinikára, ahol mindkettőjüket bekötözték. Christescu szenvedett súlyosabb sé­rüléseket, amelyek azonban nem életveszélye­sek. Ezidőszerint klinikai kezelés alatt áll. Társa máris elhagyta a kórházat. Érdekes, hogy Christescu főhadnagy a Ká­roly herceg visszatérése alkalmával fontos szerepet játszott Dahinten ezredessel együtt szombaton déli I órára ebédre volt hivatalos a ki­rályhoz. Úgy volt, hogy reggel indulnak el, de Christes­cu főhadnagyot most balesete megakadályozza az elutazásban és Dahinten ezredes korán reg­gel csak egyedül indul el bukaresti repülőút­jára. / A kormány cinizmussal fizeti pénz helyett a nyugdíjasokat és tisztviselőket [ (Kolozsvár, junius 5.) Jelentette a Keleti Újság, hogy Argetoianu pénzügyminiszter is éppen olyan mostohán kezeli a nyugdíjasokat és a tisztviselőket, akárcsak elődei. Most aztán kibújt a szeg zsákból. Kiderült, hogy a kormány korántsem gondol a pontos fizetéskiutalás rend szerének bevezetésére, sőt, a legelképzelhetetle nebb cinizmussal kezeli ezt a sokat szenvedeti pár százezer embert. A napokban Tartia Aurel dr. pénzügyigazgató valami sajtóügyben hely­reigazító nyilatkozatot küldőt be a Drumul Nou cimü laphoz, amely a kormány hivatalos sajtóorgánumé Ez a téDy bennünket egyália Ián nem érdekei, de azt a pár sort, amelyet a lap a pénzügyigazgató leveléhez kommentár­képpen hozzáfűz, még sem lehet szó nélkül hagyni. — Tartia pénzügyigazgató ur — írja a lap — éppen olyan késedelmesen küldte be nyilat­kozatát, mint amilyen késedelmesen fizeti a nyugdíjasokat és a tisztviselőket. Ezzel a kifejezéssel a Drumul Nou azt sze­retné mondani, hogy nem is Bukarestben, ha- nem a pénzügyigazgatóságnál van a hiba. A nyugdíjasok és tisztviselők azért kénytelenek éhezni és rongyos ruhákba járni, mivel a pénz­ügyigazgató urak egyszerűen megfeledkeznek fizetési kötelezettségeikről. Ez a cinizmus pél­dátlan a maga nemében. Ha az előző kormá­nyok nem tettek eleget az állam anyagi kötele­zettségeinek, legalább a tényeket nem igyekez­tek meghamisítani. Mindenesetre a nyugdíjasoknak és a tiszt­viselőknek jó lesz tudomásul venniök, hogy a Iorga-kormány milyen elbánásban szándékszik részesíteni őket. ifjúság áll. Az újabb generáció egyik sarját az egyház, a másikat a fascizmus fogja és igyek­szik teljesen magához rántani. Az impulziv tem- peramentumu, könnyen hevülő ifjúság meg­nyilatkozása természetesen mindkét részről könnyen a végletekbe esik. A zavargások tulaj­donképpeni kirobbanásának oka az a sérelem volt, amely a fascizmus megteremtőjét és bál­ványát, Mussolinit érte az Oservatore Romano részéről. A katholicizmus hivatalos lapja ugyan­is mindössze nehány bűvös sorban emlékezett meg Mussolini merénylőjének, Schirm anar­chistának a kivégzéséről, sejtetve, hogy a kivég­zést elitéli, A felháborodás elementáris erejű volt. Ma még nem tudni, hogy a régi antagoniz­uiiis mire fog vezetni, egyelőre azonban semmi, kilátás sincs a békére. Az egész világ feszült érdeklődéssel kiséri az olasz eseményeket, ame­lyek Róma, illetve az egyház világtörténelmi jelentőségének szempontjából is súlyos kihatá­sunk lehetnek. Kétségtelen, hogy a konfliktus esetleges elsimulása esetén is a régi ellentét megmarad, mert az ifjúságot sem Mussolini, sen: NI Pius nem hajlandó kiengedni a maga befolyása alól. A jövendőért folyik a harc és ömlik a vér is A kultúrharc nyílt kitörése a jelek szerint elkerülhetetlen. P-P - - rő. x ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom