Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-05 / 124. szám

XIV. tVF. 124. SZÁM. Ma szenáíspsálasztái! Kolozsvári jelöltjeink Hankó VeresKároly és Lőrinczi Ferenc. Választási Í6Í S2®fEéIeÍ. vvr , Szavazóhelyiségek Kolozsvárt: Iparosegylet: a . ,XXVI. jelzésű körleinek. Ferenc József-uti Barijiii internátus: a XXVIII, és XXIX. jelzésű körletnek. A vármegyeháza : a XXX., XXXI. jelzésű körletnek. Petőfi-uccai állami iskola: a XXIV. és XXVII, jelzésű körletnek. Marius Nicuíescu tensúlyos vádakkal illette Pavel Constantinit a kolozsvári opera igazgatóját A feljelentést a királyhoz és Jorga miniszterelnökhöz is eljuttatta, mire két vizsgclobiztost kü:dtek ki Koíozs- várra — Ki győz a teuorista és a színigazgató karcában ? (Kolozsvár, junius 3.) A kolozsvári romár Opera koucesszionált igazgatója. Constantul Pave! és Márius Niculeseu tenorista között éles konfliktus tört ki. Nem ez az első eset, hogy Constantin Pavel igazgató ellen súlyos pana­szok hangzanak el. A bukaresti lapok több cikkben foglalkoztak az igazgató meglehetősen kényes természetű ügyei -'el cs azzal a móddal, ahogyan elsőrendű müvésztagjaival bánik. A harc mostani fázisa azonban úgy látszik na­gyobb botrányhullámokat ver, mint az előb­biek, mert Marius Niculeseu rendkívül súlyos ada­tokat tartalmazó beadványt intézett Károly királyhoz és lorga miniszterel­nökhöz. A beadványnak eredménye máris van, hogy a mult hét végén Caradja consul general és Petculescu munkaügyi inspektor szigorú vizsgálatot'tartottak a román Operánál s lorga miniszterelnök legutóbbi kolozsvári tartózko­dása alkalmával tartott beszédében kereken kijelentette,- hogy az országnak semmi szüksége nincs a rezsi-intézményekre, ami alatt félreért­hetetlenül a több mint húszmilliós ál­lamsegéllyel koncesszionáít kolozsvári Operát értette. iUmdósági jogot biztosit azok számára, akik- iok legalább tiz évi szolgálati idejük van, Si­etve akiktől a nyugdíj járulékot levonják és állandó kinevezett tagjai ezeknek az intézmé- ■ iveknek. Én tizenkét esztendeje vagyok nyug- 1 ijjogosult művész. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy hasonló természetű okok miatt már na gyón sokan kénytelenek voltak elhagyni a ko­lozsvári román Operát abban az időben, ami­kor Constantin Pavel az állami Operának nem mint bérlője, hímem mint kinevezett igazgató­ja tevékenykedett. Ezekről a visszaélésekről nagyon sok okmány áll a rendelkezésemre, amelyet bármikor hajlandó vagyok egy vizs­gálóbizottság rendelkezésére bocsátani. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a kolozsvári Opera ilyen vezetés mellett magas kulturális hivatásától eltért és a inorális fertőzés fóku­szává alakult át. Mert bármikor bizonyítható, hogy a kolozsvári Opera igazgatója nem any­agira kulturális célokat tart szem előbb mint •nkább anyagi érdekeinek és természetellenes hajlamainak a kielégítését. Az állami koncesszió tulajdonosai huszon­két és félmilliót kapnak évenként, az államtól és két és félmilliót Kolozsvár városától, tehát összesen huszonötmillió lejt, amennyit a kolozsvári Nemzeti Színház és Opera abban az időben kapott állami támoga­tás elmén, amikor még nem volt bérbe adva. A bérlet tulajdonosai mindezek ellenére inkább személyes nyereségükre, mint a kulturális pro­pagandára gondolva, indokolatlanul elbocsá­tották a legértékesebb tagokat, az Operát mo­zivá alakították át és a gyönyörű helyiséget a mozilátogatók rongálásainak tették ki. A feljelentés további során a tenorista sa­ját elsőrendű kvalitásait sorolja fel s megálla­pítja, hogy Constantin Pavel igazgató törvény­telenül mondott fel neki. Aztán így folytatja: Magam és hasonlósorsu kollégáim nevében alázatosan kérem Miniszterelnök Urat, utasít­sa az iletékes fórumokat, hogy a legszigorúbb vizsgálatot folytassák le a kolozsvári Operánál és állapítsák meg mindazokat a törvénytíprá- sokat, amelyeket a jelenlegi igazgató elkövet. Miniszterelnök Ur jóakaratu figyelme út­ién a kolozsvári román Opera éléről még ide­jekorán eltávolítható az a beteg ember, aki miatt annyi tiszta lélek szenved, mert nem akar hozzásiilyedni. Ez az ember többet árt, mint használ a kultúrának és őt csak a párt­politika helyezhette oda, ahova egyáltalában nem való. Marius Niculeseu.“ Ez a feljelentés lényege, ügy látszik, a be­adványnak megvolt a kívánt eredménye, mert a mult héten a kolozsvári Operánál a vizsgálat már meg is történt. A közvélemény élénk kíváncsisággal várja, hogy a vizsgálat Marius Niculeseu tenoristát, vagy Constantin Pavel igazgatót fogja-e iga­zolni! enunciál és aljasul hazudik Marius Niculeseu tenorista ma megjelent szerkesztőségünkben és megkért bennünket arra, hogy az általa benyújtott feljelentést nyilvánosságra hozzuk. A feltűnő beadványból közöljük az alábbi részleteket: „Miniszterelnök ur! Alólirott, Marius Niculeseu, a kolozsvári Opera első drámai tenoristája, bátorkodom fel­hívni Miniszterelnök Ur figyelmét egy olyan ügyre, amelyben nemcsak anyagi, hanem er­kölcsi egzisztenciám is kockán forog. 1931 január elsejétől a kolozsvári Operát Constantin Pavel kapta bérletbe, akit Kolozs­vár súlyos erkölcsi defektusairól ismer Mivel a magam részéről nem mutatkoztam jó mé­diumnak, először a fizetésem csökkentésével, később pedig a szerződésem felbontásával bün­tetett. Kétségtelen, hogy ezeket az intézkedése­ket nem a törvény szellemében tette Ismere tes. hogy a színházak és az operák u j tor vénye inraioffliiiiiaiinmiiflii!u}iniiimiiinimimimn»..iiiiminmiiiiunraii!iiL.,ii.t:iimiimiiniiHiiiiiiij ismét az Universul Ki az a Stellán Popescu, aki erkölcsi leckéket merészel adni ? (Kolozsvár, junius 3.) A bukaresti román sajtóorgánumok s köztük elsősorban az Univer­sul, Ordinea és Curentul minden egyes alkal­mat megragadnak, hogy az erdélyi magyarság vezetőit denunciálják a legotrombább vádakkal. Természetesen minden komoly alap nélkül. Kü­lönösképpen divatba jött ez a piszkolódás a vá­lasztások alkalmával. A nagylcárolyi községi választa.-ok előtt pár nappal a Curentul hosszú cikkben kürtölte tele a világot, hogy a Magyar Párt. plakátjai Erdély elszakadását és Magyar- országhoz való visszacsatolását követelték. Ha­sonló fegyverrel éltek a népszámlálás alkalmá­val. amikor szószeriut idéztek egy magyar­nyelvű röpiratot, amely a valóságban termé­szetesen nem létezett. A választások napján a bukaresti Universul első oldalán jelent meg hosszabb cikk a követ­kező címmel: „Ha kell, karddal és vérrel.“ Ezt a kifejezést használja az Universul szerint az Országos Magyar Párt brassómegyei tagozatá­nak választási felhívása. A cikk pedig tele van a legaljasabb denunciálással. A lap azt a tényt, hogy a kormány terrorlegényei letartóztatták Papp Endre dr. és Sipos ref. lelkész magyar­párti kiküldötteket, úgy kommentálja, mint a magyar irredentizmus szóvivőinek az őrizetbe­vételét, akik a fennti plakátokat és felhíváso­kat osztogatták a magyarpárti gyűléseken. A Curentulnak háromhasábos cikke pedig ezzel a címmel látott napvilágot: ..A Magyar Párt kö­veteli Erdélynek Magyarországgal való egye­sülését.“ A lapközlemény hangja hasonló az Universul óval. Őszintén szólva nem is kellene vitába bo- csájtkoznuuk olyan lapokkal, amelyek az új­ságírói felelőtlenség iskolapéldáit mutatják Mindezek ellenére azonban szükségesnek tart­juk a következőket leszögezni: Mindkét lap állításai szemenszedett hazug­ságok. Az országos Magyar Párt sohasem adott ki ilyen felhívásokat. A hatóságok a kérdés­nek tendenciózusan adtak ilyen beállítást, hogy ez által jogcímet szolgáltassanak a választási visszaélésekre. Ami az ügy másik részét illeti, hangsúlyoz­nunk kell, hogy az Universultól s igazgatójá­tól, Stelian Popescu úrtól nem fogadunk el ha­zafias leckéket. Kezünkben van a Dreptateanak május 30-iki száma, amelyben konkrét, doku­mentumokkal bizonyítja, hogy az Universul cimü lap, amelynek igazgatója akkor is Stelian Popescu volt, az oroszoktól tekintélyes összeget kapott és a német megszállás idején több, mint négyszáznyolcvanezer lejt vett fel Macken- senéktöl. A Pravda is leközölte az erre vonat­kozó dokumentumokat. Ezek után Stelian Po- pescu urnák joggal vonjuk kétségbe azt a jeg­eimét, hogy az erdélyi magyarságnak és a Ma­gyar Pártnak leckét adjon az állampolgári kö­telességek teljesítéséből. 1 MagnySli _____ami srâiloda f Bucureşti NEW-YORK Griviţei 143 ;s „HOTEL MARXA“, Bazeşti 3. z északi pályaudvar mellett. Egy ágyas szo- ák 100— 12C Lei, kél ágyas szobák 140—160 ,ei. bezárólag az összes illetékekkel Modern erendezés; gőzfűtés. meleg és hideg víz az sszes szobákban, türdö, parkett és kifogás­ban kiszolgálás Hivatalnokok és utazók ar- ngedményben részesülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom