Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-29 / 144. szám

14 fúxÉtom&úh XIV. ÉVF. 144. SZÁM. CÍMERESEK TAMÁSI ÁRON REGÉNYE Tamási Áron könyve úgynevezett monumentális munkának indult, nagy hátsótérrel és nagy mondani­valókkal. Csakhogy az elindulás és megérkezés két na­gyon távol eső pont egy regény életében, ntközben ka­tasztrófák kellemetlenkedhetnek. Tamási könyve is vi- hardultan érkezett meg a végállomásra; a monumentá­lis alkotásiról lett egy többc-kevésbé pornográf história, háborús zenekisérettel és egy kis nyelvöltögetés azokra, akik címereket örököltek őseiktől. A regény tulajdonképnn azt beszéli el, hogyan akar egy eimeretlen hisztérika felmászni Erdély égboltjára, s már-már .a zenitre kerül, amikor — ma som tudjuk: miért? — tragikusan alázuhan. Ez a nö'i közeg Csctncky Tilda, Csetneky orvos-professzor leánya, háborús ápoló­nő, az Égő <' ipkobokor c. előkelő bordélyliáz belső tagja, ő nyújtja ki csápjait egy aranysarkantyús, ge­rinctelen tárgy felé, amelyet Ercsey Endre grófnak neveznek az anyakönyvek, s aztán meg is esipi szerencsé­sen. Az I. részben látjuk, hogyan megy lépre a gimpli, a második rész a mézéshetckel mutatja. A mézből kü­lönben kijár mindenkinek ilyen vagy olyan formában, még a felszarvazott férjnek is, míg a végén a román ispán, rendőrileg urnáig sem tisztázódott indítónkból, mrgfojtja a tiszavirág grófnál. Ez a vezető vonal. Ki­bővül ez a történet számtalan rokon epizóddal. A me,so- hizlalás t. i. különös gondja minden kezdő regényirónak. Itt is mozog minden bokor a szereplőktől. Nemcsak Csetneky Tilda megy vicinálisokon épületes kalandokra, hanem rokonsága is: öccse, buga, aztán Uray Pista, Zaturcsay, Péter ispán, a jogtanácsos, Dobróezky repülő­hadnagy, Burján Gáspár földön járó főhadnagy stb., akik mind bőven szolgáltatják az aktákat részint a bor­délyházak. részint a törvényszék évkönyvei számára. Ezekből tevődik össze a regény meséje. Itt mindenesetre fel kell tenni azt a kérdést: miért kellett ezt a rengeteg ízléstelenséget föltálalni az er­délyi magyarság számára ? Erre azt a feleletet kapjuk, hogy az írónak magasabb céljai voltak vele, amint ezt a színpadi dekoráció és a könyv cimc is mutatja. Az iró háborús Ijkvidáció-félét akart, csinálni, az összeomlás s a nyomában járó történelmi változások okozóit akarta a vádlottak padjára ültetni, s ez nem történhetett meg egy kis Sodorna és Gomorba nélkül. Ez a magasabb er­kölcsi és nemzeti cél lenne tehát az a bizonyos jótékony fátyol a mámoros Noé mezítelen testére. Nézzük hát ezt az irányregényt. Tamási szerint a címeresek: a mágnások; ők az okai a felbomlásnak, ők mérgezték meg Magyarország testét, mert amint Csetneky professzor magyarázza a könyv 237. oldalán, „az arisztokrácia, a katb. főpapság és a hadsereg, de különösen az első kettő volt az a csatorna, amelyen keresztül boleöutötték Magyarország testébe a mérget. Ez a két, nemzetközi érdekszervezet siettetett is hűséget csepegni Becsbe: az egyik, mert udvart, kivált­ságot, rangot és cimert kapott onnan, a másik pedig on­nan importálta még mindezeken felül a szent malasztot is a vad magyaroknak. A politika, az ország kormány­zása egyszersmindenkorra ennek az arisztokráciának a kezébe tevődött le, mert Becs úgy akarta; és amiig ők „kormányoztak”, addig a kath. papság az Isten és a király iránti hűségre oktatta a parasztot és a középosz­tályt”. Fennakadva függtünk tehát a bécsi fán, s mi­kor jött a vihar és kidöntötte a fát, akkor mi is a földre zuhantunk. A címeresek az okai a romlásnak, mert miat­tuk maradtunk Becshez kötve. Hadd égjenek hát, a mág­lyák, jöjjön az uj, egészséges generáció, jöjjenek a Burján Gáspárok! Ez a regény célzata. Tamásit nem lehet törvényre vinni azért, hogy ehhez a határkőhöz jutott. Mindenkinek joga van desz- tillácjókra meglátásai, tudása és lelki összetétele alapján. Az élet fája szüntelen hullatja leveleit: dalokat, novel­lákat, álmokat, országtragédiákat. Ezek a levelek lel- kekbe hullanak, s vagy eltemetődnek, vagy laboratórium­ba kerülnek, részekre bomlanak, uj elemekkel vegyülnek, át szűrödnek s aztán ismét visszatérnek költők, tudósok, művészek, államférfiak paleítjén. Ez a lelki művelet mindenkinél megtörténik, a kérdés mindig csak az, hogy amii kikerült a vegytisztitóból, az költő, tudós, próféta, államférfi lelki szemlélete, vagy csak — kereskedelmi alkalmazotté? Jogunk van az aranymosásra, csak azután lássuk az aranyszemeket. Felelősek vagyunk az iparcik­keinkért. Az Írónál ez a felelősség kettős: nála nem­csak a gondolatot mérik, hanem a felhasználását is. Tőle számon kérik? a végső átszürődést, de azt a mű­vészi formát is, amelyben ez a lelki művelet leülepedik. Tamásit is mérlegre állítjuk mindakét szempontból. És nein nézünk cl semmit neki, hiszen a nagyfeszültségű előszó kijelentései után ezt nem is szabad megtennünk. Itt egy nagystílű könyvről van szó, amely a szerző ön­bizalmi nyilatkozata szerint „úszik a fényben, mint az aranyhal”. Az nem tesz semmit, hogy az aranyhal nem úszik a fényben, inkább egy kis vizet kivan ehhez a mű­velethez, a tő az, hogy „fény ül rajta: az egészség, a 6zabad élet és az igazság fenje”. Nézzük meg hát ezt a sok fényt és igazságot. Előbb a művészt elemezzük, aztán a tudóst. Tamási irányregénynek szánta az aranyhalat. Ho­gyan építette ő be a történelmi szemléletet a regény me­séjébe vagy a milieubc? Mert az irányregénynek ez a kötelessége. Az iró átadja gondolatát nehány megbízott­nak, kapcsolatot sző a dekoráció és a színpadi alkalma­zottak között, s úgy intézi az inscenirozást, hogy az ese­mények, a tények bizonyos logikai rendbe sorakozzanak, és valami zárótételbe szögeljenek. Mit kapunk ebből Tamásinál ? Semmit. Ö ezt a mélyvizü témát elintézi egy könyveimmel, egykét kötéllel előfáncigált nyilatko­zattal s egy szimbolikus ákom-bákommal a könyv utolsó lapjain. A terepen egy u. n. frontmögötti társadalom tombol a zűrzavar utolsó óráiban. Nagyobbrészt kato­nai rendfokozatok tevékenykednek néhány polgári jóma- dárraí; háborús üzelmeket, konjunktúra kirándulásokat végeznek, de különösen nemi vállalataikat bonyolítják le végzetes szivósággal és következetességgel. Ezek közé sodródik egy arisztokrata gimpli és kalitkába kerül. Na­gyobb baj nem lesz; egy kis pénz, vagyon elúszik, de a stiglic épen marad, ellenben a tata haragszik. Ez az egész. Ezek a címeresek. Hogyan ? Ezek azok a hires címeresek? egy operett gróf és a papája a típusai a ma­gyar arisztokráciának? De hol itt a kapcsolat a címere­sek és az iró gondolata közt? Hol realizálódnak itt Csetneky hazafias bombasztjai: az arisztokrácia volt az a csatorna, amelyen keresztül beleöntötték Magyaror­szág testébe a mérget! Ez a két érdekszervezet sietett hűséget, e.-soppgui Béc.be! slb. sth. Micsoda oki össze­függésben van egy aranysarkantyús stokfis története Magyarország összeomlásával? Hogyan igazolódik eb­ben az irányregény élv? Erre Irgfennehb külön kihall­gatáson kapunk felvilágosítást, a könyv nem felel reá. A helyzet nem változik akkor sem, ha a címeresek elneve­zést Molter K. útmutatása alapján egy kicsit meghíz­ta! juk s nemcsak a mágnásokra alkalmazzuk, liánom- ál­talában az intellektuelekre: a romlott intelligencia zu- ditotta ránk a szerencsét le,őseget. Ebben az esetben is azt ke!! kérdeznünk: ezek a eitneresek? Hát egv néhány katonai mundérra, egy „ntiikeresztényre”, egy jámborul kérődző o:rvos-proic,sszorra, s néhány morál insanyty-vel megkent dögre lehet leegyszeriisiteni n magyar int-e-llek- tuel társadalmat? Ezek miatt kellett jönnie a romlásnak? De hogyan vágták le ezek Magyarország testéről Erdélyt vagy a felvidéket? Az igazolásnak még az árnyéka is hiányzik Tamási irányregényében. És ez természetes is, hiszen a határvonalak eltolódása egy elveszített háború­nak volt a következménye, s a háború sorsát magasabb tényezők intézték el, nem Csetneky Tildák, Uray Pisták vagy Ercsey Endrék. De hát akkor miért címeresek? Nem tudjuk. Íme, ilyen az irányregény Tamási művészi elgondolásában; ez az amikor az aranyhal nem a vízben úszik, hanem a napfényben. En azt hiszem különben, hogy ez az infnyregény já- fekosdi stb. csak utólag hullott be valahogyan a szerző terveibe. Ma már t. i. divat mindenből erdélyi, vagy ma­gyarországi problémát faragni. Széthull egy varjufészek, megkölyközik egy macska, de a rendőrileg megengedett számon felül, romlásnak indul egy hajdan erős nadrág, — megvan a magyar probléma. Épen csak el kell be­szélni s a végén fel kell gyújtani egy erdőt, vagy csűrt, melléje néhány bámuló alakot, egy pár misztikus szót: „Ketten boldogok voltak. A többiek erdélyiek”... Cso­dálni kell, mint hajdan a tordai hidat. Tamási regénye egy hajszállal sem i-rányregényebb. Dugonics ezelőtt 150 évvel különbül csinálta. Ő II. Józsefre akart célzásokat lenni. És tett, akármilyen ügyetlenül, de telt, közönsége megértette. Tamási céllövészeti gyakorlatából azonban senki sem lesz okosabb. Egy cím s egy kis görögtiiz még nem tesz könyvet irányregénnyé. Az előzmények után nagyon problematikussá válik a. fügefalevél is, amely alá az obscenitá.sok beszerény­kedtek. A függöny lehull s az Ízléstelenségek megmarad­nak. Az előszó szerint a könyven a fény ül egyedül. Igen. fény, de a szabadbázak fenyő. Hanem erről majd később. Most már lássuk a történetfilozófust. Tamási szerint a Habsburgok és a mágnások az okai a román megszállásnak. Meg vagyok győződve róla, hogy amiket itt Csetneky elmorfondirozik, az nem Ta­mási találmánya, ezek egyszerű átvételek: kölcsönkér­tük a szomszédból; hiszen ha egyik-másik mondat értel­mét számon kérnők Tamásitól, valószínűleg zavarba jön­ne a magyarázattal. Csetneky okfejtésének ez a fogla­lata : az arisztokrácia az oka, hogy Magyarország nem szakadt el Ausztriától, s ez okozta Magyarország ka­tasztrófáját. Az igazság ez: Magyarországot tényleg Ausztria sodorta a világháború örvényébe, helyesebben az a körülmény, hogy Ausztriával együtt egy államtestot alkotott: az Osztrák-Magyar monarchiát. Ez az állam­alakulat pragmatica sanctióban gyökerezik (1723) és 1867-ben kováesolódik igazán monarchiává, de más for­mában már 1526-ban megkezdődik. Bizonyos, hogy ez a szövetség Magyarországnak nem jelentett rózsaláncokat, Valódi Gustin-e? ügyelten, hogy L THINÉS dobozán a Dr. GUSTIN a irt álljon. Ez az egyetlen biztos mód, mellyel magát a veszedelmes és hatástalan utánzatok pllen megvédheti. Egyúttal teljes garanciát nyer. hogy egy tudományosan adagod, kitűnő, alkálikus-litiumtartalmu vizet nyer, mely előnyős betegeknek és egészségeseknek egyaránt Lithinésdu Dr Gustin a rögtön kéznél levő savanyú víz, vizelethaifó. az emésztést elősegítő üdítő ital, úgy magában, mint más italokkal keverve, de különösen jó a borhoz. Képviselet Romániába»: AOENCE GÉNÉRALE FRANQAISE EN ROOMANIE Str. N FiUpeacu No. 12. Bucure* ti I tm«}icaHiiimm<c3iuu<iiitHaiKiiniaunuHuiiuu»HiuimninHHiimatiaiiuiiiiiiiimiutwituniiiiiiiiiia rengeteg vér, szenvedés, nyomorúság fakadt a nyomai­ban. De minden államszövetség egy történelmi adott­ságnak a következménye, és minden korszak a maga eszével gondolkozik s nem a jövő politikus csizmadiái­val. Mikor a két ország összeláncolódott, senki se gon­dolt arra, hogy két vagy háromszáz esztendő maivá világháború lesz, legyőznek, s akkor kire marad a kis ködmönt Arra gondoltak, hogy minden nemzedék in­tézze el a maga ügyét ; a történelemben vannak kikerül­hetetlen végzetszerüségek, de a történelem kerekei örökké forognak. Magyarország bomlását most tényleg ez a szövetség okozta, de az önálló Magyarországnak is meg lettek volna a maga tragédiái, amint ezt épen a két el­szakadás 1849 és 1918 tanítja. Csetneky a román meg­szállást is az arisztokrácia bünlajstromába Írja. Szegény Csetneky nem tudta, hogy Trianonban épen az ő re­ceptjét használták fel Magyarország ellen. Épen ez volt n haj, hogy Erdély elszakadt Magyarországtól, külön fejedelemséget képezett, csak 1526-ig tartozott Magyar- ország testéhez, attól kezdve külön politikai életet élt S csak 1848-ban egyesült ismét az anyaországgal. Épen az elszakadás, a külön ólet volt egyik igazoló oka Er­dély lecsatolásának. Csetneky prof. tehát nem egészen szerencsés, s nem nagyon megbízható Mentor a történe­ken útvesztőiben, s Tamásinak kár volt vele indulni el kirándulásra az arisztokraták ellen. Most már mindezek után fel kell tennem Tamásinak azt a kérdést, mit akart t. képen ezzel a regényével? Miért kellelt a sok ízléstelenség mellett ezt a sok üres­séget és oktalanságot feltálalni az erdélyi magyarság­nak? Ez az a hires könyv, amely úszik az igazság fényé­ben? Írói lelkiismeretesség-e az. hogy valaki éretlen di- lettántizmussal tetemrehivásokat, időszerűtlen háborús likvidáeiókat rendezzen, mészárszékre dobjon történelmi osztályokat olyan dolgokért, amelyekért ők nem felelő­sek? Még ha a szinarany igazság lenne Csetneky prof. minden állítása, akkor is szabad-e effélékkel előhoza­kodni nz erdélyi magyarságnak, most amikor a rúd egyformán rájár mágnásra és parasztra egyaránt, ami­kor egyformán ott ülünk a babiloni vizeknél és egyfor­mán járjuk a kálváriákat? Van-e ebből valami hasz­nunk nekünk szegény erdélyi magyaroknak? Tamási szerint van: hadd hulljanak le a magyar fáról a száraz levelek s hadd jöjjön egy egészséges nemzedék, jöjjenek a Burján Gáspárok! Hja a Burján Gáspárok! Hadd végezzek ezekkel is. Tamási szemmel láthatólag erősen simogatja ezt a kreatúráját, s nagyra van ezzel a cse­metéjével. Ez a Burján Gáspár mint jogtanácsos, kihoz­za a pokrócot a teljesén jóhiszemű és teljesen ártatlan Ercsey Endre gróf lábai alól egy jogilag kifogástalan fikció alapján. Hát jogilag lehet elfogadható ez a cse­lekedet, de a tisztesség itélőszékc < lőtt bizony ez csak olyan rablás, mint az elődjéé és a többieké. Ez csak egyik módja az agrárreformnak, de amelyet kisebbségek alkalmaznak egymás ellen. Burján Gáspár kopoltyui nagyon hamar alkalmazkodtak az uj vizekhez, de iia ez az uj generáció, akkor én szerintem égjen el ez is a sze­méten; inkább semmi mint ilyen. Tamási könyvében a kulisszák megrajzolását tartasn legsikerültebbnek, különösen a háborús összeomlás ke­peit. Sok minden átélésszámba megy ezekből a szomorú

Next

/
Oldalképek
Tartalom