Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-20 / 136. szám

£4 a BUß A PEST tf V • r-.-V‘: taxa poştala pea« ITTA IN NJMERAK Claj-Koloxsváe, 1931 junius 20 SzOUlhăt «XOFLuiţi'ES BELFÖLDÖN: î Hr* 130- lej téievre 600 lej, negyed évre 300 egy hóra 10Ö le> — - ' Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Cterkesztéség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér)] 4 Telelőn: 5-OS, fr-Oí. XIV» édoíyaa 136-1*5 szám ELŐFIZETÉS BIAGYAJBOSSZAGON í t évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedért# 15 pengő, . Egyes szám ára 20 fillér. Betűiem ííyörggy gvéf küldöttség1 élén kérte a wasmtusok: tömeges elboesá- tásának megakadályozásai (Bukarest, junins 18.) Bethlen György gróf, a Magyar Párt elnöke vezetése alatt, pénte­kén küldöttség kereste fel Valcovici közlekedésügyi minisztert. A küldöttség tagjai Wilier József, Hegedűs Nándor, Jakabffy Elemér és Szabó Béni volt. Bethlen elnök előadta, hogy az áprilisi nyelvi vizsgákon százával buktatták el a magyar vasutasokat, akiket most erre való hivatkozással húsz és még ennél is több szolgálati évük után végkielégítés és nyugdíj nélkül dobnah.ki állásaikból. Kérte a Magyar Párt nevében, hogy az elbocsátott tisztviselők* nek adjanak nyugdijat. Yalcovici kérte a delegációt, hogy a panaszt adják be írásban, azt *alaposan meg ja^izsgálni^s^megigérte^^ó^a^t^^elbirálásk^ _^)—(_)—c ESsJefpő előlit ngllaifeozotok főknege bizonyltja a székel; ‘ szavazatok megkamislidsdl 4 nemzeti párt egy szenátorának mandátumát sfafáriálís szavazással semmisítették meg — Stere megszólalt s a kormánypárt kivonult a kamarából a hamisítások bizonyítékai elől ieümi Európában Az osztrák és német gazdasági nyomorúsá­gok újabb figyelmeztetés a világ számára, hogy legfőbb ideje tenni valamit, mert külön­ben az anarchia karjaiba kerül egész Európa. A leszerelési konferencia még messze van és azok a nemzetközi tárgyalások, amelyek összehívá­sát emlegetik, oly távoliak és problematiku­sak, hogy azokra éppen ezek a bajba jutott ál­lamok nem alapíthatnak. Egyetlen halvány re­ménysugár a chequersi megbeszélés, Mellon utazása, valamelyes angol-szász segítség szem­ben a határtalan francia mohósággal. Az angol sajtó tudatában van annak, hogy a kérdést továbbra elodázni nem szabad. A most zajló kommentárok és ellenkommentárok kö­zött rendkívül érdekes Garviné, akit a külpoli­tikai sajtó „külügyminiszteri rangot“ élvező publicistájának tekintenek. Garvin teljesen a németek mellé áll és kijelenti, hogy a német kérdés ma ismét ép olyan világveszedelem, mint volt a háború előtt a német imperializmus. Ha a világháborút lezáró békekötésekről akarunk bírálatot, mondani, — hangsúlyozza Garvin, — úgy azok létrehozó munkájáról semmi sem szolgálhat Ciitólőbb dokumentumul, mint a mai helyz^, amikor 13 évvel a háború befejezése után még mindig a háborús adósságok kérdése tartja állandó lázállapotban a világot. Hogyan lehet segíteni a bajokon? Az igazi baj forrása tulajdonképpen az, hogy mást okol bűnbakként Amerika és mást Európa. Az euró­pai államok azt mondják: Amerika kezében van a válság megoldása. Európa évi 40 millió font jóvátételt fizet, ezt pedig a mai Európa nem birja. Amerikának morális kötelessége, sőt gazdasági okossága is követeli, hogy legyen se­gítségére a szövetségközi adósságok revíziójá­nál. Nem szentimentálizmusra apellál Európa, de az élet valóságainak felismerésére, egy olyan megoldásra, amely elejét veszi más katasztrófá- lisabb kimeneteleknek. Viszont Amerikának is van igaza, amikor Európát a vádlottak padjára ülteti.' Ha azt mondja Európa, hogy 40 millió fontot fizet jó­vátételként, ugy ne feledkezzen meg arról sem, hogy ő maga két és félmilliárd fontot költ évenként fegyverkezésre. Huopton, az Egye­sült Államok volt berlini és londoni nagykö­vete, az ismert diplomata mondja igen helye­sen két statisztikai adat egybevetéséből: na­gyon nehéz tehát ugy feltüntetni a dolgot, hogy egyedül Amerika kegyetlensége az oka Európa gazdasági nehézségeinek. Valóban, hacsak tiz százalékkal lehetne az európai fegyverkezési költségeket redukálni, már is akkora összeg sza­badulna fel, hogy Európa újra életre kapna. Igaz, már el is küldték a februári leszere­lési konferenciára a nemzetközi meghívót az egyes államoknak, de fájdalommal kell megál­lapítanunk, hogyha Amerikában kevés a haj­landóság engedni a háborús jóvátételi összegek milliárdjaiból, még kevesebb az engedékenység, őszintén és becsületesen leredukálni a hadügyi kiadásokat. A szövetségközi adósságok és a fegyverkezési mánia elképesztő kiadásaiknak malomkövei közé került a mi szerencsétlen Európánk és a jövő tragikumát még teljesebbé teszi, hogy alapjában véve valamennyien fisz tában vagyunk a példátlan válságok okaival és azzal is tisztában vagyunk, hogy egy kis jó­akarattal igazán lehetne segíteni a világ mai helyzetén. Ha annak idején — hazugul és meg­tévesztően — azt mondották, hogy a világhá­ború kitörése elemi jelenségek törvényszerűsé­gével csapott le, hogy azt megakadályozni nem lehetett volna, mert minden háborúság ugy jön. mint egy földrengés, vagy óriási felhősza­(Bukarest, junius 18.) Az igazolási vita az érdekes jelenetek tarka változatosságával folyt. Sters megjelenése, a székelyföldi csalások újabb hiteles bizonyítékainak feltárása és más érde­kesség között megtörtént, hogy a nemzeti pa­rasztpárt egyik szenátorát ugy fosztották meg mandátumától, hogy meg sem hallgatták. A kommunistákkal sem történt meg ez eddig. Szavazás éjjel-nappal a parlamentben. A kamara délelőtti ülésén küldöttséget vá­lasztottak, amely Take Jonescu sirjára koszorút fog helyezni a parlament nevében. Ezután Tranen Iasi védelmébe veszi Patrascanut, aki tegnap nem mondotta az ellenzékről, hogy két­színű, csak azt. hogy a kommunisták nem reflektálnák a pol­gári pártok támogatására. Cuza ezzel kapcsolatban kifogásolja, hogy a sajtó nem közli kiv szellemben a parlament­ben történteket. Erre áttértek a radauti választásra. Nichi- for Eobu cuzista kérte a választás megsemmisí­tését. A kamara igazolja a mandátumot. Stere megszólal és ellenségei ki­vonulnak­Sorocamegye következik. Perieteanu kor­mánypárti és Campeanu lupista kijelentik, hogy nem hajlandók meghallgatni annak a Lu­mina cimü lapnak a szerkesztőjét, amelyben a lövészárokban szenvedő katonákat megadásra szólitották fel. Amikor Stere szólásra emelkedik, a kor­mánypárt és a cuzisták elhagyják az üléster­met, miközben le az árulóval kiáltások hang­zanak. Stere kijelenti, hogy ez nem színház, ahol a színészeknek kell a közönség és a közönség jó színészeket kérhet. Ez parlament, ahová az or­kadás, légi és földalatti erupciók elkerülhetet­len szükségeképpen, ugyanazt ami ártatlan gazdasági korszakunkra alkalmazni igazán el­lentétben áll minden józan gondolkozással. Hogy ez mennyire igy van, arra mindenki rá­jöhet, aki a békeszerződések idejében irt jele­sebb gazdasági véleményeket mégegyszer átol­vassa. Pártatlan közgazdászok és a nacionaliz­mus mákonyától át. nem itatott semleges poli­tikusok kivétel nélkül mind megjósolták, hogy szág népe küldötte el képviselőit, akik köteles­ségüknek kell, hogy tartsák az ellenvélemé­nyek meghallgatását. Tizenkét éve képviseli Besszarábiát és ha népe hü maradt hozzá, ő kötelességét teljesiti még akkor is, ha személye nem is rokonszenves bizonyos körök előtt. Ha provokálni fogják, ugy elhárítja azt magától, mert hivatását és. feladatát nem fogja fel ki­csinyes személyi szempontokból. Hamis szavazatok kétszáz bizonyítéka. Foglalkozik a sorocai választással és 200 szavazóeédulát tesz a ház asztalára. E cédulák birtokosait megakadályozták a szavazásban, mégis ugy szerepelnek a választási jegyzőkönyv­ben, hogy leszavaztak. Besszarábia mindig mostoha gyermeke volt a kormányoknak. Besszarábiai embert sem pre­fektusnak, sem magasabb rangú birónak még nem neveztek ki, kivéve a nemzeti parasztpárt uralmát, de ott sem kielégítően. Maniu Gyula: Mindig megkérdeztük az ön véleményét. Stere: Ez igaz, de sohasem vették figyelem­be a kinevezéseknél. Ismerteti a sorocai vissza­éléseket, majd igy folytatja: — Nem kérem a választás megsemmisítését, mert nem vagyok olyan fiatal, hogy dilettáns­nak tartassam magamat. Úgyis tudom, hogy gépszerüen megszavazzák az igazolást. De a sorocaiak is tudják, hová szavaztak és hova tűntek el szavazataik. Istrate Micescu válaszol Sterenak és meg­szavaztatja az igazolást. A délelőtti ülés ezzel véget 'ért. mi lesz Európában, milyen menetrendi sebes­séggel és útiránnyal kényszerülünk be a káosz­ba. A nagy beteg állapotának prognózisa ma is ugyanaz, ami akkor volt, a javallatok akkor is egyformán adva voltak, mint ma. És ma az európai nagybeteg ágyához a konzíliumra oda­telepszik Mellon miniszter Amerikából, hogy véleményt mondjon. Véleményt mondjon és re­ceptet. írjon. Ezért figyel hát az egész világ oly feszült érdeklődéssel London felé. (Folytatása a második oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom