Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-14 / 131. szám
XIV. BVF. 131. SZÁM. A nagy FORD-KARAVAN utja. • • • klNCCS-N FORD MOTOR COMPANY FOfflaOTS Kérje a* Ingyenes bemutatást, melyet a legnagyobb készséggel fogunk eszközölni. A hir, hogy a nagy Ford-ka- raván 1931 junius 15-é^délután 5 órakor Bucureştib0l a Piaţa Victori ár ól indul el, minden automobilista legélénkebb érdeklődését keltette feL Ma megmutathatjuk az utat is, a melyet ezen karaván minden kocsijával tenni fog. Ha a mellékelt térképet rész- leteiben tanulmányozzák, be fogják látni, hogy a czél nem az, hogy az országot gyorsan " beutazzuk. A mi czélunk, hogy minél több helységet bejárjunk és mindenütt bemutassuk a Ford automobilok, nehéz és könnyű teherkocsik, valamint a mező* gazdasági és ipari traktorok kiváló használhatóságát, a melyek Románia annyira külömbözö feltételeinek leginkább megfelelnek. 5000 KILÓ MÉTERES DE MOSTRATIQ. AIRCAAF9 Százezer lejes házassági biztosítást kötött a feleséggyilkos kőmives, § mikor a biztosító megbukott, pokoliá tette a szegény asszony hazaséletét A vashid melletti dráma áldozata a halálos ágyon beszél két tönkrement élet történetéről (Kolozsvár, junius 12.) Előző számunkban röviden beszámoltunk a Ferencz József-úti vus- hidnál történt végzetes családi drámáról. Sik- lódi Mihály marosmegyei Markod községből való kőmives rátámadt Pál Máriára, akit késével gyomrán, keblén, hátán és nyakán olyan súlyosan megsebesített, hogy életbenmáradásához kevés reményt fűznek. A klinikán több operációt hajtottak végre a szerencsétlen asz- szonyon. Az éjszakát aránylag nyugodtan töltötte s a reggeli órákban annyira magához tért, hogy felelhetett a rendőrségi tisztviselő kérdéseire. — Pál Mária, harminckét éves háztartásbeli aszony vagyok — mondotta alig hallható hangon. — Siklódi Mihályt három évvel ezelő t ismertem meg, amikor feleségül is vett. A rendőrségi tisztviselőnek szünetet kell tartania, mert a súlyos beteg csak kisebb pihenők után tud újból megszólalni. — Egybekelésünk után kiderült, hogy férjem házassági biztosítást kötött és ezen a címen tekintélyes összeget fizetett be. Alig éltünk pár hónapig együtt, megbnkott a Standard Biztositó vállalat és ezzel együtt férjein reményei is sírba dőltek. Újabb öt perc szünet. A beteget alaposan kifárasztja a beszéd, de aztán tovább folytatja: - — Ettől kezdve Siklódi Mihály egészen megváltozott. Minden dolgomban hibát keresett és helyzetem lassanként elviselhetetlenné vált. Végül is megelégeltem ezt az életet és otthagytam. Pál Mária szaggatva mondja el tragédiájának többi részeit. Elhatározta, hogy törvényesen elválik férjétől és meg is indította a válópert. Természetesen a háztartás is felbomlott. A törvényszék kimondta a válást. Ugyanakkor azonban, amikor szétválasztotta őket, köteleztem férfit, hogy ezer lej havi tartásdijat fizessen. Mikor Siklódi megkapta az értesítést erről, felkereste volt feleségét csak azért, hogy megfenyegesse: — Megállj, mert ezért megöllek! Egy évvel ezelőtt aztán Siklódi ismét meglátogatta elvált feleségét, aki egyik kolozsvári ügyvédnél volt alkalmazva s egy óvatlan pillanatban rávetette magát és fojtogatni kezdte. Pál Mária sikoltozására elősiettek a háziak és kiszabadították kezei közül. Azóta nem is találkozott a két szerencsétlen ember. A haidani házastársaknak azonban még volt a bíróság előtt egy likvidálatlan ügyük A tárgyalás! négy nappal ezelőtt kellett volna megtartani Ez alkalommal újból találkoztak s a férfi ujbó'. megfenyegette Pál Máriát. Csütörtökön este Pál Mária mit sem seitve akart áthaladni a vashídon, amikor eléjelépett volt férje és késsel rátáinadt. Csak eddig emlékszik az eseményekre a súlyos beteg asszony. A negyedik kerületi rendőrségen javában vallatják Siklódi Mihályt. Muresan kapitány keresztkérdéseket tesz fel. A vádlott érdekes ember. Korántsem lehet ráfogni, hogy lombro- soi típus volna. Széles homloka és nyílt tekintete őszinte ember benyomását kelti. Jól ápolt, göndör haja az egész koponyáját beborítja. Sötétkék szövetruhát visel, kezein azonban már a legújabb találmányu bilincs. — Nem gondolt-e arra — kérdezi Muresan kapitány — hogy az asszony belehal sebeibe és ugyanakkor saját magát is szerencsétlenné teszi ? Válasza az egzaltált ember benyomását kelti. Hol könyörgő, hol cinikus hangon válaszolja: — Nagyon szerettem a feleségemet. Mindig azt csináltam, amit ő mondott. A pénzemet rendesen átadtam neki, de azért ha szükségem volt cigarettára, mindig azt mondta, hogy már elfogyott. Támogattam az egész családjukat. Öccse, aki cipészsegéd volt, nemrégen öngyilkos lett és én temettettem el. Amikor otthagyott, bosszút esküdtem ellene és elhatároztam, hogy megölöm. — Az emberölésért életfogytiglani kényszermunka jár —- veti közbe a rendőrkapitány. — Nekem mindegy. Itt is kell dolgozni, ott is kell dolgozni. — De nem gondolt arra, hogy megengedhetetlen dolog egy védtelen nőt megtámadni? —- Dehogy nem, kérem. Amíg együtt voltunk, ő vert engem, de én sohasem ütöttem vissza, mert becstelen dolognak tartottam, hogy egy gyenge asszonyt megverjek. — Hogy mondhat ilyeneket — szól közbe a rendőrtisztviselö — hiszen megölte. Berreg a telefon. Majd újból megszólal a rendőrkapitány. — Most mondják, hogy Pál Máriának nem sok reménye van az élethez. Figyeljük a súlyos szavak hatását. \ gyilt kos fejét bólogatja. Gyorsan válaszol: — Bizony bánom a dolgot, de már késő... A rendőrkapitány gépiesen mondja utána, hogy bizony már késő és már viszik is Siklódi Mihályt az ügyészségi fogház felé...
