Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-10 / 104. szám
5 XIV. ÉVF. lOi. SZÁM. Szenzációk napja a bukaresti nagy pörben Hruska huszárhadnagy és apja, a volt osztrák képviseld, aki Szovjet- oroszországba készölt mérnöknek Hogyan akarta Szántó Dezső felmentetni Salamon Pált a katonáskodás alól ? (Bukarest, május 8.) Péntek délelőtt meglehetősen izgalmas hangulatban folytatták a nagy kommunista per tárgyalását. Szántó Dezső dr. nagyváradi ügyvéd vádlottat hallgatták ki, aki a vádirat szerint Salamon Páltól, a kommunista összees* küvés, illetve kémszervezet vezetőjétől leveleket vett át, amelyeket Pop László soffőr utján Karácsonyfalva környékén Paulic Vasilie falusi emberhez juttatott, aki viszont e leveleket átcsempészte a határon. Szántó Dezső bejelenti, hogy nem tud románul és a feltett kérdésekre magyarul válaszol. Három találkozás Salamonnal. Elnök: Mikor ismerkedett meg Salamon Pállal! — 1930 május havában. Salamon az újságokból ismerte nevemet, tudta, hogy ügyvéd vagyok és arra kért fel, hogy próbáljam őt mentesíteni a katonai szolgálat alól. — Kommunizmusról nem esett szó önök között? — A katonai ügy előadása után Salamon Pál megkérdezte tőlem, hogy foglalkozom-e politikával, kijelentettem, hogy 1928 óta nem politizálok és nem volt kedvem a városi tanácsosság elvállalására sem. — Elfogadta a hadmentesitésre irányuló megbízatást? — Elfogadtam, bár nem volt különös rémé nyem hozzá, hogy sikerülni fog. — Hányszor találkoztak? — Háromszor. — Nem tett Salamon Pál külön megjegyzéseket a levelekre vonatkozólag? — Arra kért, hogy küldjék el neki egy levelet egy megadott- máramarosi ismerősének címére. Mellesleg közölte, hogy e levélben ismerősét határátlépési igazolvány megszerzésére kéri. Ez a máramarosi ember közel lakott a határhoz és összeköttetései voltak. — Milyen intézkedést tett ön ezek után? — Salamon ráirta a levélre Paulic Vasilie cimét, jelezve, hogy üzenetet küldött Joseftől. Két hét múlva beállított hozzám Pop László soffőr, akit már régebbi időtől ismertem, mert ügyfelem volt. A soffőr állás nélkül volt pillanatnyilag és szívesen vállalta a megbízatást. — Kapott Ön ezért a szolgálatért pénzt? — 1200 lejt. Ennek nagy részét Popnak útiköltségképpen utaltam ki. — És a katonai ügy elintézéséért mit kapott? — Két hét múlva ötezer lej előjégct — Milyen indokok alapján akarta ön Salamont mentesittetni a katonai szolgálattól? — Családi körülményei alapján és hogy rö vidlátó. Szántó és a magyarok méltóságérzéke. — Nem tünt-e fel önnek, mint müveit embernek, hogy mily megalázó ez a szerep? Hisz én úgy tudom, hogy a magyaroknak igen erősen kifejlett méltőságérzéke vas. — Nem tatláltam benne semmi megalázót, hiszen nem kellett idegenekhez fordulnom. Főhadbiztos: Az ügyvédi megbízatás természetével összefért az ön megbízatása? — Miért ne vállaltam volna? Nem tudtam miről van szó, ezt a bizonyos Paulicot sohasem láttam, nem is beszéltem vele, sejtelmem sem volt, hogy a Pop soffőr által kikézbesitett leveleket tulviszik a határon. — Tudta-e ön, hogy Karácsonyfalva környékét zöld határnak nevezték és kapott-e olyan tervrajzot erről a zöld határról, amelyen fel vannak tüntetve a veszély esetén való menekülés legrövidebb és legbiztosabb utjai. — Nem, erről nem tudtam, ezt a körülményt csak a vádiratból ismertem meg. Katonai főbiztos: önnek, mint ügyvédnek, ismernie kell az érvényben levő magyar törvényeket, amelyek szerint az ügyvédnek fel kell jelenteni, ha államellenes akciónak jön nyomára ügyvédi gyakorlata közben. Szántó: Meglep ez a kérdés. Ismételem, én nem voltam semmi szabályellenesség tudatában. Hruska lovassági hadnagy és apja, a volt osztrák képviselő A következő vádlott Hrnska hadnagy, aki fess lovassági egyenruhában áll a biróság elé. Fiatal, középtermetű, szőke ember, aki a tábornok kérdéseire röviden, határozottan felel, nagyon őszintének látszó módon. Úgy keveredett az ügybe, hogy a vizsgálat során Salamonnál katonai könyveket találtak, amelyek közül az egyiken rajta volt a nagyszebeni katonai iskola pecsétje. Kinyomozták, hogy a könyv Hruskáé volt. Erre tartóztatták le a hadnagyot, édesatyjával Hruska Eduard nyugalmazott csernovici evdőmérnökkel együtt. Salamon egyik legfőbb ügynökével, a Neumann néven szerepelt Mann- höffer mérnökkel került össze a két Hruska. Mannhöffer a letartóztatások idején külföldön tartózkodott és így nem ül a vádlottak között. — Milyen körülmények között ismerkedett meg Mannhöfferrel? — kérdi az elnök? — Csern oviéban a kávéházban együtt ültek az édes apámmal. Én egy barátommal voltam és az asztalukhoz ültünk. Egy órát töltöttünk együtt akkor. Nagyon rokonszenves ember volt. Másodszor Nagyszebenben találkoztunk a katonai iskolában. Táviratot küldött, hogy meglátogat. Eljött és ekkor két-három órát voltunk együtt. — Nem volt-e a látogatás különös önnek? — Apám üzlettársa volt és régebben tüzérkapitány. Nagyon érdeklődött a sport iránt, erről, lovakról beszélgettünk. Később megint meglátogatott, akkor egy vendéglőben ültünk együtt. — Ekkor adott önnek pénzt? — Igen, háromezer lejt Egy töltőtollal akart nekem kedveskedni, de mert nem tudta, hogy milyen márkát vegyen, pénzt adott át. Elfogadtam apám beleegyezésével, de nem ajándékképpen, hanem nyugtát adtam róla, hogy számoljon el apámmal. Máskor is kaptam pénzt tőle, összesen 12 ezer lejt. — Az önéi voltak azok a könyvek, amelyeket Salamonnál találtak? — Igen. Kettőt az első látogatása alkalmával vitt el magával, amikor én a betegszobában voltam, a harmadikat pedig Csernovieból. Katonai főbiztos: Milyen benyomást tett Önre, amikor Mannhöfer nevét olvasta a kémkedésben szereplők között? — Nagyon megdöbbentem. Könyveim tűntek el, amit utólag vettem észre s apám levélbeli felszólítására katonai folyóiratokat adtam át Mannhöfernek és pénzt vettem át tőle. Ott éreztem, hegy ártatlanul bajba keveredhetem. Ezután az öreg Hruska erdőfőmérnököt hallgatják ki. Magastermetü, szikár, őszes ember, csak németül beszél és igy tolmácsolják szavait. Képviselő volt a bécsi parlamentben. — Nekem akkor engedélyem volt egy kereskedelmi technikai iroda felállítására — mondja a vádlott — és minthogy a kiszemelt pénzes társam cserben hagyott, az iroda stagnált. Ezt úgy látszik, megtudta Mannhöfer és ajánlkozott üzlettársnak azzal, hogy nagyszerű összeköttetései vannak. Rövid gondolkozás után elfogadtam ajánlatát. Később mondotta, hogy a német külügyminisztériumtól as a megbízása van, hogy jelentéseket küldjön Romániáról és pedig különösen kisebbségi, közgazdasági és gazdaságpolitikai jellegűeket. Elnök: Nem gondolta ön, hogy a német birodalmi külügyminisztériumnak vannak hivatalos tényezői, akik az ilyen jelentéseket elkészítik? Az idősebb Hruska ezután elmondja, hogy Mannhöfferrel sokat utazott Románia területén mivel képviseleti fiókokat akartak felállítani, •az üzlet azonban nem sikerült. Egyszer éppen Temesvár felé jártak, amikor Mannhöfer mesélni kezdte, hogy neki még szélesebbkörü megbízása is van, amennyiben katonai információkat is kell küldenie Németországba. Javasolta, hogy amikor Hruska Resicára utazik, onnan ilyen információkat küldjön neki. —Amikor ezt az ajánlatot tette, mindjárt kezdtem látni, hogy nem tiszta az ügy és azonnal ii’tam levelet fiamnak Nagyszebenije, hogy Mannhöfertől óvakodnia kell. A kihallgatásnak több érdekes momentuma volt. Megkérdezték a vádlottól, hogy miért akarta Bécsben az osztrák állampolgárságot felvenni? Azt válaszolja erre, hogy a Kaukázusba kinevezték valami erdőkitermelési vállalathoz vezető főmérnöknek, közelebbről ki kellett volna mennie Szovjetoroszországba, ahol szívesebben veszik, ha valaki osztrák, mintha román állampolgár. Becsben találkozott Mannhöferrel, amikor már a lapok tele voltak a kémkedési üggyel. Szigorúan kérdőre vonta, Mannhöfer azonban akkor elsietett és a később megbeszélt találkára már nem ment el. Hruska ezután hazautazott. Katonai főbiztos : Miért kapott ön olyan táviratot Budapesten a feleségétől, amelyben a veszedelemre figyelmezteti. — Ez természetes. A feleségem megrémült, mert tudta, hogy Mannhöferrel üzleti ügyeim voltak, pénzt vettem át tőle és hallotta, hogy Mannhöfer szerepel az ügyben. Éppen az, hogy hazajöttem, bizonyítja, hogy ártatlan vagyok.' — Ki az a Beppo és Benjámin? — kérdi az elnök. \ — A szigurancán tudtam meg, hogy Mannhöfer és Salamon nyilvántartásában igy szerepeltünk éfn és o fiam. Salamon igazolja is, tudomása van arról, hogy a kimutatásban ezek a nevek, mint munkatársak szerepelnek, de azt már nem tudja pontosan, hogy ez éppen a két Hruskára vonatkozik -e.
