Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-10 / 104. szám

'Wpvíael öház BUDA PEST

V.

TAXA POSTÁUL PULTITA nsr KAMERA» No. 24256—927.

CInj-KoIozs vit, 1931 máfús 10 V&Sj&rWip

<• ELOIXUETES BELFÖLDÖN:

S tvre 1200 lej, félévre 6001 lej, negyed övre 300 lel egy hóra 100 lej.

Ára 5 lej.

ORSZÁGOS Sí AGYAIÍFÁRTI LAP

j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); A Telefon: 5-0«, 6-04.

J XIV. évíolyaai 104-ik szám

iEZSSEHr'

ELŐFIZETÉS MAGYAKOBSZAGO» *

1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévit 15 pengő.

Egyes szám ára 2# fillér.

i király szükségét látta nyilatkozni a francia sajtó számira

Jorga misaiszlereliiSk safái naplójának lekötésével válaszolt Manila kolozsvári

beszédére — A nemzeti párt regiosiálista erdélyi akciójától tartanak

(Bukarest, május 8.) A választás vezetését Argetoianu, mint belügyminiszter vette át. Azokra a külföldi sajtóvéleményekre, amelyek a mai romániai helyzetet pesszimisztikusan Ítélték meg, őfelsége szükségesnek tartotta nyilatkozatban cáfolni a diktatúra tervét.

A király a francia sajtó számára üzenetet adott

Geo London, a párizsi Le Journal ci- iü lap Bukarestben tartózkodó munkatársa egnap kihallgatáson jelent meg Károly királynál. Az uralkodó kijelentette a francia újságíró előtt, hogy

igen érzékenyen érintette, hogy a francia sajtó olyan bizalmatlan hangon irt a romániai politikai eseményekről és azt üzeni francia barátainak, hogy mindeme kombinációk tévesek

és nyilván akarattal történt tévedések. Romániában diktatúráról szó sem lehet. Parlamentarizmus és alkotmányosság van a jelenben és lesz a jövőben is.

Az újságíró ezután az orsovai király találkozás iránt érdeklődött, miro a király azt felelte, hogy ez nem volt politikai, hanem csak baJerga naplóban felel Mamiinak

Politikai köröket élénken foglalkoztatja Maniu expozéja, amelyet a nemzeti parasztpárt erdélyi központi bizottságának csütörtöki ülésen tartott. Ennek az expozénak keretében Maniu azt mondotta, hogy Iorga tévesen informálta őt azokról az eseményekről, amelyek a kormánykrizissel kapcsolatban történtek. Iorga erre válaszképpen most közli naplója egy részét, amely két nap eseményeit öleli fel és

azokat a beszélgetéseket és megjegyzéseket tartalmazza, amelyeket ő és Maniu váltottak

az Argetoianu személyével kapcsolatban. Iorga naplójának közölt része a következőképpen szól: Április 18. Két órakor Maniut megtalálta Lugojanunál. Tanácskozott híveivel. Izgatott szóváltás hangzott ki. Maniu ünepélyesen megjelent. Úgy állitja b# előttem Argetoianut, mint olyan valakit, aki könnyen változtatja nézeteit, nem lehet vele együtt dolgozni. Ö, Maniu, karaktereket akar formálni és erkölcsi prédikációt tart. Én, aki tanár vagyok, ezt meg tudom ér(Folytatása a harmadik oldalon.)

ráti találkozás.

— Esetleg családi? — kérdezte Geo London.

— Nem, nem, ismétlem, csupán baráti, — felelte Őfelsége — Sándor királlyal azelőtt is jóbarátok voltunk, mielőtt sógorokká lettünk.

A király végül hangsúlyozta, hogy Románia hü barátja szövetségeseinek és ama államoknak is, amelyekkel nem kötik össze szövetségi szerződések.

Kevés a hely a liberálisok számára.

Beavatottak szerint a liberálisok holnap állítják végleg össze jelöltjeiknek névsorát. A jelölteknek a különböző kormánylistákra való felvétele és elhelyezése nem könnyű feladat, ha tekintetbe vesszük, hogy összesen 82 kamarai man dátumról van szó és ezek közül a liberálisok 4 helyen listavezetők. 16 megyében kapják a második helyet és a többiben még hátrább kerülnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy a pártnak 49 volt miniszter tagja van, akik valamennyien jó helyre aspirálnak, úgy megállapítható, hogy a pártvezetőségnek nem könnyű feladata van a listák összeállításánál. A listavezetők a lapok szerint, Duca Bacauban, Tancred Constantines- cu Tighinában, Angheleseu Buzauban és Dinu Bratianu Muscelben,

teni. Maniu mindig határozott embar volt- Elnézem széles, csontos arcát, halaványkék szemeit. Maga a megtestesült makacsság, amely imponál. Úgy hiszi, hogy pártja képes lenne ma is kormányozni.

Április 19. Maniunál vagyok. Előadást tart nekem arról a szokásról, hogy támadóit (rólam van szó) nem pillanatnyi hatás alatt, hanem múltjuk és jövőjük alapján szokta megítélni. Programot kért tőlem. Szívesen adnék neki, ha mind a ketten holmi naiv gyerekek volnánk. Az én programom a Titulescué, a Maniué és azé az űré, aki az uccán elhalad. Az én programom az ország szükségeinek programja. És mi lesz azokkal a törvényekkel, kérdi, amelyeket a régi parlament megszavazott. — Nem vetem el, csak azokat, amelyeket ártalmasoknak tartok. — Megengedi, hogy följegyezzem ezt a kijelentését? — Hogyne, válaszolom, akár ebben a formában is. — Mennyit nevettünk, — mondja —

MANIU BESZÉDE

Maniu volt miniszterelnök ur az úgynevezett szűkszavú politikusok közé tartozik. Ö az a titokzatos, hallgatag szfinx, akiről mikor néma, akkor is kötelesek vagyunk elhinni, hogy országmentő, bölcs gondolatok kergetik egymást a* agyában, olyan sokatmondóan tud hallgatni, hogy az már egyenesen zseniálitásszámba megy. Talán ennek is köszönheti a karrierjét. Most azonban megszólalt. Úgynevezett „nagy“ beszédet mondott, tagadhatatlanul temperameutumo- sabb és lelkesitőbb szavakat, mint amilyenek feltűnően langyos és igazán keveset mondó miniszterelnöki beszédei voltak. A pártvezér jósol is. Bejelenti a káosz korszakát, a legélesebb ellenzéki felvonulást, sőt belső harcokat, amelyek a nemrégiben még nyugodt mérséklést és épitő- munkát prédikáló volt kormányelnök szájába sehogy sem illenek. Ne haragudjék a nemzeti parasztpárt tiszteletreméltó vezére, ha nyíltan és őszintén megmondjuk, hogy mi ezeknek a falra festett belső harcoknak komolyságában és sodróerejében nem tudunk hinni most. amikor egy olyan párt hordozza körül a véres kardot, amelynek sem a harciasságában, sem Ígéreteinek megbízhatóságában senki sem bizhatik.

Bennünket a legutóbbi kormányválság le leplezésnek szánt kulisszatitkai csak kevéssé érdekelnek. Mélyen megható, hogy Maniu és párt ja hajlandók lettek volna a koncentrációs kor mányt parlamenti többségükkel támogatni Titu lescu égiszé alatt és ez a kilátásbahelyezett áldozatkészség nem talált a trónnál viszonzásra. Elbisszük Maniunak, hogy továbbra is szívesen vette volna a nemzeti parasztpárti rezsim harmadszori felmelegítését. Hogy Iorga akart-e, vagy sem miniszterelnök lenni, ez szerintünk szintén számba sem vehető mellékkérdés. Osztjuk Maniu aggodalmait Argetoianu diktatórikus törekvéseit illetőleg, csakugyan veszedelmesnek tartjuk azt, hogy a parlamentarizmus ellenségei közeli vonatkozásba kerültek a kormánnyal, de ismét csak oda jutunk el, hogy Ma- niuéknak nincs erkölcsi jogosultságuk belső harcokkal és az ország felforditásával fenyegetőzni, mert akkor, amikor teljhatalmuan övék volt a hatalom, amikor a diktaturás kísérleteket, a korrupt liberálisok visszahívását megelőzhették volna, könnyelműen pazaroltak el mindent, aminek a segítségével a sokat emlegetett törvényességet inaugurálhatták volna, elpazarolták a maguk nimbuszát, az ország hitelét, a nép bizalmat, 6zinte azt lehet mondani rajongását, tönkretették az egész tisztviselői kar egzisztenciáját az áldozati adóval és nem utolsó sorban azt a naivitásszámba menő bitet, amellyel az ezerszer csalódott kisebbségek sorsuk jobbrafordulását és a kisebbségi jog kodifikálását várták a Maniu rezsimtől.

Ellenzéki taktikának mindenesetre kitűnő, hogy védöbeszéd helyett vádbeszédet mondott Maniu. Vádolta azokat, akik kormányát elgáncsolták, de egy szava sem volt a bukott rendszer védelmére. Pedig az ország ezt szeretné hallani attól a Maniu Gyulától, aki az Ígéretek duzzadó tarsolyával vonult be a miniszterelnökségre. Hogy tehetetlen és tapasztalatlan volt a két nemzeti parasztpárti kormány, az még megbocsátható. Sok minden van azonban, amit sem megbocsátani, sem menteni nem lehet. Letagadhatatlan, hogy az utóbbi évek alatt, amikor az ország népe teljesen leszegényedett, amikor több hónapos késedelmekkel, közelharcok árán tudnak hozzájutni a tisztviselők és nyugdíjasok áldozati adós éhbérükhöz, ugyanakkor egy uj pénzarisztokrácia támadt, amely milliók tömegét menekítette külföldi bankokba, a panamák szériaszámra követték egymást és ezeknek sorában különösen a feketeszesz világraszóló botránya vonta el az állampénztárból a százmilliókat és osztotta szét feketszeszesek, olyan funkcionáriusok között, akik az általánossá vált szegénység tengerében bankószigeteket halmozhattak össze.

Ez az, ami már nem a jó vagy rossz politika kérdése, ami egy egész rendszert kompromittálhat. Ez az, ami most lorgának megadja az erkölcsi jogcímet arra. hogy nyakunkra hozza ismét a liberálisokat és előre osztozkodjék a mandátumok fölött, mintha a választók

csak sakkfigurák lennének, akiknek a véleményét még formálisan sem érdemes megkérdezni. Hogy az ellenzék ellenőrző szerepére nagy szükség vau, azt mi is valljuk, de Maniuék magukra vessenek, hogy olyan emlékeket hagytak hátra kormányzásuk után, amelyeknek tükrében még ellenzéki szerepük is csak szinpadi drapériáknak, talmi jelmezeknek látszik.

•1