Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-09 / 103. szám

« s «3 '1 *,k XZF. ÉVF. 103. SZÁM. ' francia aknamunka meghiúsította Románia angol orientációját is — panaszkodik a Daily Express a kisantant-konferenciávai kapcsolatban (London, május 7) A Daily Express erős aggodalmát fejezi ki Franciaország legutóbb tanúsított magatartása miatt. A lap szerint Ro­mánia nehány hét/óta Anglia felé tájékozódott és szeretett volna szorosabb kapcsolatba jutni az angolokkal, ez a közeledési kisérlet azonban a francia aknamunka következtében meghiú­sult. Ezekután Angliának fel kell vetnie azt a kérdést, hogy vajjofi milyen jövő várhat Euró­pára, hogyha Franciaország továbbra is ilyen politikát folytatf A jól értesült Daily Expressziek ez a hire is élesen világit rá, hogy a középeurópai piac megszerzéséért milyen erős küzdelem folyik a nyugati vezető államok részéről. Eddig csak a íraneia-német orientáció volt előtérben, most egy harmadikról is tudunk, az angolról, amely meghiúsult és újabb éket helyezett el Anglia és Franciaország között. A csöndes versenyfutás Anglia és Francia- ország között más tekintetben is tart. Előkészü­letek történnek az általános leszerelési konfe­renciára. Ma érkezett a hir, hogy politikai kö­rökben fontos eredményeket várnak a konzer­vatívok, liberálisok és munkáspártiak vezetői­nek mai közös tárgyalásaitól. Az értekezleten a leszerelés kérdésében történő egységes állásfog­lalást vitatják meg. Az ankét a Wbite-hallban délben megkezdődött. A Daily Telegraph tudnivéli. hogy Hender­son szeretne mindenképen a leszerelési konfe­rencia elnöke lenni. Henderson jelöltségét a német és olasz kormány támogatja, viszont Franciaor­szág és a kisdyitant mindent megtesz Be­nes érdekében. A kellemetlen ellentétek elkerülésére valószínű, hogy végül is skandináv vagy holland delegá­tus lesz a konferencia elnöke. ^iniszterianács a német-—román gazdasági tárgyalások bonyodalmai miatt (Berlin, május 7.) A német-román gazdasági tárgyalások elhalasztását élénken kommentálja a német sajtó, amely szerint a román kormány elhatározása, a francia és csehszlovák befolyás következménye volt- A Deutsche Tageszeitung megállapítja, hogy talán sohasem látszott any- nyira, mint most. hogy milyen nagy a francia befolyás Romániában. Elég volt Párizsnak egy gesztusa és a román kormány elfelejtette Fran­ciaország céljainak érdekében a saját gazdasá­gi szempontjait. A Vosische Zeitungnak a kérdésről szóló cikke Bukaresti presszió cim alatt jelent meg. A Vosische Zeitung szerint a román kormány szá­mára lehetetlen lett volna, hogy egyidöben tör­ténjék a kisantantkonferencia és a Németor­szággal való gazdasági tárgyalások a prefcren- ciális rendszerről, amelynek létrejöttét úgy ér­telmezték volna, mint a kisantanttól való elide­genedést. Románia úgy intézte el a dolgot, hogy a tárgyalások elhalasztását kérte. Most úgy áll a helyzet, hogy a meginduló tárgyalások befejezése nem lesz lehetséges május 15-ike, tehát az Európa-bizottság összeiilése előtt s igy a német kormánynak nincsenek indokai a bukaresti tárgyalások ujrafelvételére, Európa pedig egy újabb reményt veszitett el, hogy a megegyezések fontos területén pozitiv munka végeztessék. A német lap szerint Romá­nia részéről nagyobb gazdasági érdekekről van szó, mint Németország részéről. Most már csak az a kérdés, hogy a románok milyen súlyt he­lyeznek a tárgyalások folytatására. Nyilvánva­ló, hogy a román külpolitikában konfliktus van a politikai elkötelezettségek és a gazdasági ér­dekek között s kérdéses, hogy az ország milyen irányban dönt. A jövő fogja megmutatni, hogy a francia presszió növelni fogja-e a francofiliz- must Romániában, amely az utóbbi időben a francia pénzügyi politika miatt jelentékenyen csökkent. Az üggyel kapcsolatban különben csütörtö­kön délelőttre minisztertanácsot hivott össze a kormány, ezt azonban a műegyetemi ünnepsé­gek miatt péntekre halasztották. Bukaresti po­litikai körökben is rendkivül kinosnak tartják az incidenst, ami a Lupta szerint Párizsban is igen élénk visszahatást keltett. A pénteki mi* nisztertamács fogja megtárgyalni azokat a mó­dozatokat, amelyekkel a konfliktus elsimítható lesz. Leégett a legnagyobb japán fürdőhely (Tokió, május 7.) Jamanek, a legnagyobb japán fürdőhely csaknem teljesen leégett. Hét­száz ház és harminc szálloda lett a lángok mar­talékává. A kár mintegy húszmillió dollár. Szitskőr Mosigó Helyárak: d. u. 3, 5 és 7 órakor 10 és 20 lei, este 9 órakor 10, 20 és 30 lei. Pénteken, szombaton, vasárnap OLDOG Hmm (20 nagy sztár, 50 gyönyörű görl és 1Ö0 néger táncos az úszó színházban). Tündöklő kiállítású, káprázatos énekes, táncos filmujdonság. Fellépnek: Warner Baxter, El. Brendol, Janet Gaynor, Charles Farrel, Dixie Lee, Edmund Lowe, Victor Me Lagen, Tom Patricola, Frank Richardson, Marjorie Withe, David Rollins, Nick Stuart, stb. A legújabb Fox-hiradóban: a mexikói földrengés, az amerikai flottagyakorlatok, a welsi herceg fogadtatása, Werne Gyula hajója, a nizzai karnevál, stb. S azzal visszament a pitvarba, hol Terka néni éppen azon volt, hogy begyújt a rántotta alá. A bojtárnak feltűnt valami: — Hát maga mivel füt, Terka néni? — A segéd ur postájával, — mondta Terka néni, természetes hangon, a dolgon hajszálnyit meg nem iitödve. — Az én postámmal? — hökkent meg Cso­pak. — Hol vette? Terka néni teltszájjal fújt a masinába, köz­be megtömte csomó uj levéllel, úgy magya­rázott: — Mig nagy ur volt a segéd ur és a kas­télyba henyélt, mindennap gyöttek a szerelmes jányok levelei. Nadrágszijon hozta őket a kis- biró, mert nem fértek el a táskába, mán van is vagy hatszáz a hátulsó házba, a szögletbe. Min- gyárt gondoltam, hogy jó lesz tüzet rakni ve­tek. Hát most begyújtok velek A bojtár rántott a vállán: —; Tőlem tehet Terka néni. amit akar, de ha egyszer baj találna lenni belőle ... . — Milyen baj lenne? . — Jó, jó. Mutassa csak, hol a többi? — Mondtam mán, segéd ur, hogy a hátulsó házba, a kemence megett. Csopak erre csupa időtöltésből a hátulsó házba ment s a sarokban csakugyan rátalált a levelekre. Lehetett vagy hatszáz. Beléjük mar­kolt, egy csomót az asztalra lökött, felbontott közülök néhányat s forgatni kezdte őket. Az is­mert forma szerint ismétlődtek ezek is: szíve­sen megy íöldbirtokosnénak valamennyi, vala­mennyi csendes természetű, áldott jó léleknek mondotta magát s persze enyveshátu fénykép volt beleragasztva mindegyik levélbe. Csopak elbámészkodott rajtuk, nagyritkán szitt egyet a szemfogán s egyiket-másikat megjegyzéssel kisérte: — No, ez szakácsné lesz. Vagy: — Ez is jópipa lehet. Később azonban rábukkant olyan levelekre is, amelyek kicsit nyakát szegték a közömbös kedvének. Az ajánlatok között tudniillik más természetűek is voltak: ezeket komoly urak, ügyvédek, tanítómesterek, kultúrmérnökök tet­ték a földbirtokos ur számára, többnyire vala­mi csöndes kis rokonukat ajánlván a Csopak dr. ur figyelmébe. De e levelek végéről egyszer sem maradt el a sablonszerű záradék: Negativ esetben a fényképet teljes diszkré­ció mellett kérem sürgősen visszaküldeni. Csopak erre már megvakarta a nyakát: — Csakhogy ahhoz bélyeg is kell, kedves uram. A bélyeghez pedig pénz kell, vinné el az ördög! Hirtelen izgatott lett, felpattant, turkálni kezdett a levelek között s egy óra múlva körül­belül száz „visszaküldendő“ fényképet váloga­tott össze... Kalkulálni kezdett magában... Egy levél: öt krajcár — száz bélyeg: öt forint. ... dühös lett: — Na, Csopak Józsefnek jól be van fütyül­ve megint! Terka néni behozta a rántottét s a bojtár gyors tempóban bekebelezte. Azért gyors tem­póban, mert idegesíteni kezdte az öt forint. Már-már úgy látszott, hogy elkáromkodja ma­gát, de ugyanakkor jelentkezett a két szekun-1 dáns. Csopak felállt, az első szobába vezette őket s az arcán vad elszántság komorodott e pilanatban: — Köszönöm nektek. Parancsoljatok helyet, kérlek, — s unott gesztussal a divány felé le­gyintett. Csaknem teljes óráig vitatkoztak odabent. Torka néni a pitvarban forgolódván, odafülelt, de csak ritkán ütötte meg egy-egy ilyen mon­datfoszlány ... hatszoros golyóváltás. ■. vagy lepuffantom, mint a verebet... Később: kije- netni azt a kardot!... S Terka néni megbor­zadva rázkódott össze ilyenkor. Egy óra múlva aztán kilépett a két segéd s Csopak még a kü­szöbről is utánuk szólt: — Csak aztán megnyomni a gombot! Nem habozunk többet! Bujdosó visszaszólt neki, a vállán keresztül: — Majd sarokbaszoritjuk! S eltűntek az Omode kertje felé, Terka néni pedig ránézett Csopakra s a szeme könnyes völt e percben. Valószinti, hogy hallatlanul im­ponálhatott neki a bojtár. — Az Istenért, mit csinál a segéd ur? — Mit? — s cinikusan végignézte a megré­mült asszonyt. — Semmit, barátom! Csak egy kicsit keresztüllövöm azt a zsivány Omodét. Majd én megmutatom neki, hogy velem nem lehet packázni, barátocskám! — Jajajaj, — törelte a kezét Terka néni, — gyilkolni fog! — Zsandárok viszik el... töm­lőébe csukják... Csopak letorkolta: — Ne óbégasson a fülembe! S mit üti lova­glás ügyekbe az orrát? Úriemberek ezt mindig igy csinálták, de persze maga annyit ért hozzá, mint egy tyuk! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom